Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)

1908-12-18 / 107. szám

?-ik oldal. k Z A 14 OS (1908. dec. 18 107. szám. ®g>e.- helyekre! a következő összegek jutnak Boszniába: Tankóczi Gyula főkapitány gyüjtőivein több mint 400 korona; a színházi díszelőadás tiszta jövpdelm ' 217 korona; felülit telesekből a színháznál 8 korona ±0 fii. , a Pannóniában tartott hangver­senyről 92 korona; a Vörös Kereszt egy.öttői 120 koroua és végül a „Szamos“ szerkesztőségének gyűjtésé­ből 48 korona. A hozzánk beérkezett összegbe járultak még Szeőke Barna 5 koronával és Szuhánvi Lajos és Ferenc 10 koronává1. U vae. 1111111 Egy szatmári katona levele Boszniából. Hét magyar katona halálának szemtanúja. Tele van a levegő a közeledő béke röpködő híreivel. Manifesz- tumok, ultimátumok s más harcias iratok helyett békés szándékú jegy­zékek, válaszok és tárgyalások vált­ják egymást. . De odalent Boszniában pirosra festi a kopár bosnyák sziklákat a magyar íiuk kiomló vére A hatalmi érdekek védelmében esett el szerb rabló banda fegyve­reitől hét magyar fiú, köztük egy , Ott ül a polgár ts családja a hang­verseny-terem langyos, parfümös klí­májában, fel vannak szépen öltözve és a dobogónál andalító hangsorokat árasat a művészet jól dotált apostola. A dolog eleinte unalmas, de amint a félhomályban sikerül kivonni ma­gunkat a muzsika zavaró hatása alól, a képzelet . lassan szárnyra kap és bemutat bennünket önmagunknak mint müértöket, miDt a nagyvilági kultúra kincsesházának társtulajdo­nosait. Félig sejtéssé sorvad, amit máskor határozottan tudunk, hogy t. i. szép dolog az, ha az ember a magas művészet életéből részt kér, hogy az annyira respektált magas körök életének a nyomdokában va­gyunk és emelkedünk, emelkedünk Önmagunk körül forogva mint a csigavonal égre törő utjának vógnél- küii görbülete. És mire a számnak vége, akkorára egy kellemes negyedóra emlékével tér vissza a polgár és családja a szomszédjához. És talán nem járt rosszabbul mint aki a művészetet csodálta. Mert hi­szen magát csodálta addig és az a legnagyobb elégtétel. 3. Harmadik ellenórtók, hogy a nagy hangversenyek olyan színezetet adnak a város társadalmi életének, amelyre mindnyájan büszkék vagyunk, azután stb. stb. Mint városomnak hü fia mindjárt arra gondoltam, hogy milyen szép dolog volna, ha itt Szatmáron is megemelnék a színvonalunkat egy ilyen hangverseny egylettel. Nem olyan félelmetes dolog ez ; hiszen méltöztatnak látni, hogy nincs itt zenéről szó se. tiszt is, mint ezt annak idején a fővárosi lapok is megírták. A hadvezetőség tapintatos tájékoz­tatása folytán a hir vétele után pár nappal később hivatalosan megállapították, hog-y a főhadnagyot nem a szerb bandák golyója ölte meg, hanem saját maga kezével oltotta ki életét. A főhadnagy Trajtler Dezső te­temét haza is hozták és Nyíregy­házán mint öngyilkost el is temet­ték. Hogy mi lett a többi hat ele­settel azt a hadvezetőség tapinta­tossága nem hozza nyilvánosságra. Hiszen csak hat család hullatja érte keserű könnyeit és hozzá mind a hat csak magyar volt. Bagatell az egész! A napokban azonban, egy leve­let hozott a posta Boszniából. Szomorú levelet, melyet egy szat­mári illetőségű katona irt egy idevaló rokonának s aki szemtanúja volt a szomorú esetnek, melynek a hét katona áldozata lett. A levél­író Uvacban, egy boszniai falubaR állomásozó katonai detachementnak számvivő őrmestere, azt írja, hogy Trajtler Dezső főhadnagy Yisegrád- ról egy szakasz 44-es kaposvári baka őrjárattal érkezett oda, hogy a tábori előőrsi szolgálatot telje­sítsék. Visegrádiéi—Uvacig mintegy 58 km. hosszú fáradságos útról agyon- strapált katonák mindjárt szolgá­latba léptek. Alig, hogy átvették azt, egy több tagból álló fegyveres szerb banda bukkant fel előttük, mely ellenséges indulattal közele­dett. A főhadnagy erre sortüzet adatott, melyet a szerbek viszonoz­tak. Élénk tüzelés fejlődött lei a két csapat között, melynek ered- mén'e az volt, hogy a szerb banda mintegy 30 sebesült és halott hátra­hagyásával visszavonult. Az ütközet hevében azonban ami katonáink is És milyen remek dolog koncert után vacsoráim. Elnéz em azokat a derült, boldog embereket, akik a koncertről végre elszabadulva kijutottak az étterem fesztelen világába. A nehéz, de híven teljesített köte­lesség erköloäi jutalma ült az arcokon. A jóleső tudat, hogy lement egy hangverseny és bizalom a jövőben, hogy ha ezt kibírtuk, kibírjuk a legközelebbit is. De ez nemcsak Debrecenben van igy ; igy van ez Budapesten is még nagy részt. És jól vau igy. Mert mikor aztán kezd nem igy lenni, mikor öncél lesz a művészet gyönyörösége, akkor olyan kincshez jutunk, amivel felér szerencsétlen nemzedéke verejtékes hangverseny- járása Hanem ezzel csakugyan nem un­tatom Önöket, itt már aztán okvet­lenül kellene művészetről is beszélni. Debreceni tanulmányutam eredmé­ny ekóp csak azt jelentem, hogy de­rék város, amely a kuhura minden színét magára vette és nemsokára fel is fogja magába szívni a műve­lődés kenőcsének nemes anyagait. És ha már egyszer-másszor megunjuk a magunk portáját seperni, hát inkább ilyen várost válasszunk a szomszéd­ságban, mintsem okvetetlenkedjüuk magunknál kisebb telepekkel. Várjuk meg, mig majd ők úgy beszélnek rólunk, mint most mi beszélünk Deb­recenről. súlyos veszteségeket szenvedtek s úgy a főhadnagy mint rajta kívül még hat magyar legény maradt fekve az ütközet színhelyén. A szomorú esetről a szemtanú mély megilletődéssel irt. A tegnapi számunkban a táviró rövid, kimért sorokban adott hirt arról a megrázó szerencsétlenségről, ami Reaiczáu, az osztrák-magyar ál- lamvasut társaság dományi kőszén- bányájában történt. A mai napon már világosan áll az egész katasztrófa, mit a legna­gyobb valószínűség szeriut mérges gázok kiömlése okozott. Mostanig 12 bányász holttestét találták meg, a tizenharmadik valószínűleg azon né- háuy móíermázsás súlyú kőszénréteg alatt fekhetik, mit a kitörő gázok leomlasztottak. Az áldozatok temetését az ügyész­ség nem engedte meg, valószínűleg csak a mai napon fog végbemenni. Megállapították, hogy senkit sem terhel mulasztás. Az igazgatóság az árvánmaradottakrói gondoskodni fog Hat szerencsétlenül járt nagy csalá­dot hagyott hátra, hét nőtlen volt. Cigányszerelem. A késelő féltékenység. Lakatos Laczi panyolai cigány mu­zsikus módfelett féltékeny volt ideál­jára, Peirobás Erzsébetre. Sokszor teljesen oktalanul és alaptalanul ül­dözte a féltékenységével. Legutóbb is egy korcsmában együtt mulatott a kávészinü szerelmes pár, mikor a mulatás közben azt tapasztalta Laka­tos, hogy a szeretője többször és ér­zelmesen kacsingat a nagybőgősre. Lakatos ezért szemrehányással illette szeretőjét, kit a gyauusitás miatt elfutott a méreg és dühében kétszer hatalmasan pofonvágta a féltékeny cigányt. Lakatos erre kirántó? ta az emberölésre is berendezett bicskáját s a sikoltozó leányt összeszurkálta. Körülbelül kilencz szúrást ejtett a cigány, amelyek közül kettő ölet - veszélyes. A Vérengző cigányt az előhívott CBdiidörőrjárat letartóztatta. A leány élet és halál közölt lebeg, Színház. Heti műsor: 18- án, pénteken: Magdolna, szinmü. Páros. Zóna. 19- én, szombaton: Dollárkirálynő, eperette. Páratlan. Újdonság. 20- án, vasárnap d. u.: Czigány, nép színmű. 20-án, „ este: Dollárkirálynő, Operette. Páros. Vig özvegy. Horváth Kálmán, a debreczeni színház vandógszereplő színésze gyengén játszott a nem ép­pen jól sikerült előadásban. Általában úgy látszott, mintha a túlzott gon­dosság temette volna el az egész játékot. Talán vendég nélkül jobban is ment volna. HÍRROVAT. Kinevezés és áthelyezés. Békássy Sándort, volt cs. és kir. kaddagyot a „Hazai általános biztosító-társaság“ szatmári főügynökségének könyvelőjét Aradra titkári minőségben kinevez­ték és áthelyezték, Uj építőmester. Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság előtt Gál Jenő okleveles mérnök f. hó 11-ón Budapesten vizs­gát tett és képesítő bizonyítványt kapott. A Társalgó Klubb megalakulása. Végre valahára nyélbe ütödik az a városunk kulturális életét nagyban előmozdító terv, hogy a Rose féle uyeiv ős irodalmi iutézettel kapcso­ld? osan és mintegy annak kiegészí­tésére egy Társalgó Klubb lótesit- t ssék. Ezéu Klubbnak célja egyrészt a nyelviskola állandósításának kerc'sz- tiilviteie, másrészt, hogy (ársalgó estélyek által alkalom adassék a tagoknak a fesztelen szabad társalgás gyakorlására. Az alakuló gyűlésre szóló meghívók e hét folyamán küldetnek szét, azonban a gyűlésre, mely szerdán f. hó 23-án este fél 6 órakor a városháza termében lesz, bárkit is szívesen lát a szervező bi­zottság. Az ügyvédi kamara gyűlése. A szatmári ügyvédi kamara a tegnapi napon másodszor hívta egybe a tag­jait azon célból, hogy a nyugdíj választmányba 2 tagot válasszanak. A gyűlésen mintegy 12 eu vettek részt. Megválasztattak dr. Keresztszeghy Lajos és Papp Béla. Szavazatot ka­pott még dr. Kelemen Samu ország- gyűlési képviselő. A gyűlésnek más tárgya nem volt. Halálozás. Szűcs Dénes kataszteri mérnököt, súlyos csapás érte ; öt éves Erzsébet nevű kisleánya pár napi súlyos betegség után tegnap délelőtt meghalt. Temetése holnap lesz. Szilveszteri kabaré. A Társaskör mint minden évben, úgy az idén is megtartja a szokásos Sziveszter-estét, amely azonban most különösen mu­latságodnak és sikerültnek Ígérkezik, meit kabaré-előadással lesz összekötve, amelyet Nagy Vincze rendez. Az estnek szigorúan zártkörű jellege lesz, csak a társaskör tagjai, ezek család­tagjai és az általuk bevezetett ven­dégek jelenhetnek meg azon. Meg­hívókat nem is bocsát ki az elnökség. A kedélyes előadás után természete­sen tánc következik. Meghívó. Az izr. nő egyesület f. hó 20 án a népkonyha helyiségében, d, e. 10 órakor gyűlést tart, melyre a bált rendező ifjakat ez utón hívja meg. Az iparos-iskolai tandíjak besze­dése Városi tanács a kereskedő és ipariskolai tandíjak beszedése és ke­zelésénél felmerült nehézségek elke­rülése végett elrendelte, miszerint az 1909—1910. iskolai évtől kezdödöieg a tanonciskolái tandijakat az illető igazgatóságok a beiratkozások alkal­mával szedjék be, Egy szász pap a farkasok gyom­rában. Erzsébet városból jelentik a következő rémes esetet: Heckert Frigyes (n.-küküllőmegyei) szász pap d«o 12-én éjszaka Segesvárra indult szekérrel. Amint a fólutig elért, 8 kiéhezett farkas megtámadta s körül vették lovait. A papnál fegyver volt, rémületében a farkasok közé lőtt; egy elterült közülök a földön s a többi futva menekült a közel levő erdő felé. A pap látva, hogy a meg­ijedt lovakkal nem folytathatja útját, a kocsissal visszatérítette a szekeret, kinek sikerült a lovakat egy kicsit lecsendesitenie. A pap örvendve, hogy megszabadult a veszélytől le­szállt a szekérről, — ott hagyva a fegyverét is — hogy az elejtett far­kast feltegye a szekérre s haza vi­gye. Amint a farkas föltevésével fog­lalatoskodott, egy pár perc alatt ott termettek a látszólag elmenekült far­kasok s egyik részük a vérben fekvő társukat vette körül, a többi meg a lovakat kezdte támadni. Erre a lovak megijedtek — a farkasok martalékául hagyva gazdájukat — elragadták a szekeret, vágtatva rohantak a falu felé. A válhidi korcsma közelében felfordult a szekér, maga alá temetve a kocsist is. A korcsmában levő em­berek kiszabadították a magával te­hetetlen kocsist, aki elbeszélte a ré­mes esetet. Az emberek halva a pap kétségbeejtő helyzetét, fegyver és fejszékkel ellátva magukat, megmen tósére siettek. Amint elértek a sze­rencsétlenség színhelyére, rémülve látták, hogy a pap nincs sehol. To­vábbi keresés után megtalálták az irtózatos halállal kiszenvedett pap ruhájának foszlányait, szemüvegét s a csizmáját, melyből a lábszár is ki volt rágva. A tragikus véget ért pap

Next

/
Oldalképek
Tartalom