Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)
1908-11-05 / 89. szám
XL. évfolyam. hátraér, 1908c novcmbor hé 5 (MütMtt) 88. Kán, A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Igééi érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-ulcza 9. üz. Telefen: tC7. ftindennemá Újak Ssatzcájron, a lap iiftdéfeivetftULfc&s fiAttetcok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányos&bb árban kOzOJfetnck Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden 8£Ő 4 fillér. A boritaladó eltörlése. A szőlősgazdák küldöttsége, mely néhány nap előtt fent járt a pénzügyminiszternél, kérve a borital fogyasztási adó eltörlését, vagy legalább leszállítását, — nem végzett eredményes munkát. A miniszterelnök mint pénzügyminiszter sajnálkozva jelentette ki, hogy nem tehet eleget a bortermelők kérésének, mert az államháztartás azokat a milliókat, amelyeket a bor fogyasztási adója révén vesz be, nem tudja nélkülözni. — Busan, szinte leforrázva távozott a küldöttség a nagyur fogadó terméből. Az államháztartás ! Igaz, nagyon fontos a nemzet életében. De hát több mint félmillió bortermelőnek az érdeke nem íontos-e ? Nem kell-e az államháztartásnak azzal számolnia, hogy respektálni kell hatszázezer szőlősgazdának, a magyar szőlőnek, a magyar bornak érdekét is?! íme, bekövetkezett az a lehetetlen szituáció, hogy a rendkívül jó bortermés egyenesen káros hatással van a szőlősgazdákra. Ember- emlékezett óta nem volt ilyen bőséges szüret, aminek közvetlen hatása az lett, hogy a bor ára tetemesen leszállott. Ellensúlyozná ezt a kedvezőtlen körülményt az, bogy sok bor van. Azonban itt Van a horribilis fogyasztási adó, amelynek folytán a gazdának alig marad a bora után annyi, mint amennyibe a szőlő megművelése és a szüret kerül. All ez különösen a másodrangu borokra. Most érezzük a legsúlyosabban azt a csapást, amelylyel a németországi mezőgazdasági védvámok sújtják a mi borainkat is. Ha ezek a védvámok nem lennének, eláraszthatnánk most borainkkal Németorr szágot. De hát ezen nem lehet segíteni. Arr^l beszéljünk, amit valóban meg lehet cselekedni a hazai bortermelés érdekében. S nem kínálkozik más segítés, mint a borfogyasztási adó eltörlése, illetve radikális leszállítása. Igaz, hogy a miniszter a szőlősgazdákat ezzel a kéréssel elutasította már egyszer, ez azonban éppenséggel ne jelentse azt, hogy móst már a szőlősgazdák hagyjanak föl minden reraény- nyel. Sőt merítsenek a gazdák e* elutasításból uj energiát, indítsanak meg uj akciót és kövessenek el mindent a törvény korlátain belül, hogy siralmas helyzetüknek egyszer már vége szakadjon. Nem mulaszthatjuk el e helyen rámutatni arra, hogy az O.M.G.E., ez a hatalmas testület, mely szinte mindenható befolyással van a kormányra, nem használja fel ezt a befolyást arra, hogy illetékes helyen a létérdekükben megtámadott szőlősgazdákkal szemben nagyobb előzékenységet tanúsítsanak. Amir kor látjuk, hogy az állami költség- vetés az ő ezerötszáz és félmilliós keletében számolni tud annyi szükséglettel és körülménnyel, akkor mi nem vagyunk hajlandók elhinni, hogy teljes lehetetlenség 600,000 állampolgár létérdekével is számolni. Gondolják meg az illetékes körök azt, hogy ha a szőlősgazdák be fogják látni, hogy nekik bajlódni nem érdemes, akkor inkább abbahagyják hálátlan foglalkozásukat és a bortermelést a saját szükségletükre fogják redukálni. Helyénvaló lenne, ha szervezkednének minden képviselő választó kerület választó polgárai abból a célból, hogy a legkomolyabb következmények terhe alatt szólítsák fel képviselőiket arra, hogy az országházban szót emeljenek és állást foglaljanak a boritaladó eltörlése, vagy legalább is alapos ' «szállítása mellett. Azavasierdő kitermelése. Nem nálunk panamáztakAz erdőbizottság ülése. Az &V&&Í erdő kitermeléséről már közöltünk, hogy a földművelési minisztériumban nehézségeket támasztottak a kitermelő vállalattal kötött szerződés elé s hogy a belügyminisztérium támaszkodva a szakminisztérium véleményére leküldte a szerződést, hogy a város közönsége kísérelje meg a föltételek megváltoztatását. A polgármester november harmadikéra egybehívta a közgyűléstől ez ügyben kiküldött bizottságot s a bizottság elemeire szétszedvén a legfelsőbb szakvéleményt sok meglepő dolognak jött & nyomára. Az ülésen jelenvoltak: dr. Vajay Károly polgármester, Körosmezey Antal főjegyző, Tankóozi Gyula főkapitány, dr. Antal Sándor tiszti ügyész, Bartha Kálmán tanácsnok, Novak Lajos főszámveyö, Léber Antal erdész, Veréczy Antal, dr. Ke- re8ztszeghy Lajos, Teitelbaum Her- m?n, Roóz Samu, Csomay Imre, Klein Vilmos, dr. Fejes István, Lo- sonozy József biz. tagok és Ferencz Ágoston jegyző. Léber Antal erdész kimentő jelentést tett az ügy állásáról s minden oldalról megvilágítva a kérdést a bizottság élénk érdeklődése mellett boncolgatta a földművelési minisztérium számvetését, majd önálló számítást tett a már megkezdett er-dó- vágásnál mutatkozó tényleges eredmények alapján. A számítás bebizonyította, hogy a földművelésügyi minisztérium külön számításának már a kiinduló pontja helytelen, .amely budapesti faárakat veszi alapul s .ez alapon is csak azt nézi, mennyi üzleti nyeresége lesz a kitermelő vállalatnak. S nem hiába tizenhat hónapig tartotta fönt az ügyet, de ki is hozott akkora eredményt, ami képes volt megdöbbenteni még a belügyminisztériumot is, amely teljes jóindulattal, de tárgyilagosan kezelte az ügyet. A földművelési minisztérium .továbbá a faárak jelentékeny emelkedését jósolta meg, holott hozzáérték véleménye szerint 20 év alatt valami iigyelembevehető áremelkedés nem várható, ami természetes is akkor, amidőn egy vaggon szén Szatmáron ma olcsóbb, mint egy vaggon avaei erdei fa. A vállalat eddig 54600. köbméter fát termelt ki. A tényleges kiadások Színházi levél Párából. A párisi színház a világon egyedül álló speciális fogalom. Amint hogy a drótostótnak szükséges, de nem néj- bülözhetlen kelléke egy tót, Eötvös szerint, úgy & francia színházhoz színdarab is kell, de nem az a fontos. Hogy ez a paradoxon világosabb legyen, meginvitálom a kedves olvasót, hogy jöjjön el velem ma este a Théatre Réjane-ba. A Théatre Réjane a Montmartre és az Opera között van egy furcsa épületben, amelyben pár évvel ezelőtt két színház működött. A két sziuház nézőtere egy nagy persa-szőnyeggei volt elválasztva; jobbról classikus zenét játszott Paris legelső zenekara, balról pedig egy rezesbanda & „Viens Poupoule“ népies accordjaival kísérte a legkülönfélébb bohócok mutatványait. Ebből az következett, hogy a cirkusbarátok mulatságát a Beethoven- szinfoniák zavarták, a zenebarátok gyönyörködésébe pedig a Xylophon hangjai vegyültek. Amidőn Réjane, a hires bonlevard- 8zinÓ8znő férjétől elvált, ezt a két termet szemelte ki magának. Ugyanis minden igazi nagy művésznek meg' kell, hogy legyen a maga színháza. De már kiienc óra van, — az aranyzsinóros kávéház-portás idefü- työlte az autofiákkert: induljunk Réjane-hoz. Hogy mit is adnak? Ki bánja azt. De biztosan tudom, hogy X. nagyherceg morganatiku8 feleségével s az Y-i király ott lesznek az előadáson. A Rue Blanche-ban egy fényes bejárat, előtt áll meg a gépkocsi. A járdán jegyárusítók állanak s kínálnak : „Tessék egy kitűnő zsölye. olcsóért adom, a pénztárnál duplán számítják.“ Fiúcskák színes műsorokat árulnak, pedig ott van az ajtón a felírás: „Az egyedüli hiteles prog- rammot a teremben adják.“ Méltóztassék besétálni. Egy elegáns hall-ban vagyunk, amelyik beillene a legfényüzőbb Palace Hotelbe is. De úgy látszik, még korán jöttüuk. Egyetlen nagyvilági alak sem mutatkozik. Az előcsarnokban most csak azok a szürke emberek lézengenek, akik félfrankos helyekre pályázhatnak s akik egy színházi estéért, vegy egy klasszikus koncertért képesek három óra hoszszáig várakozni fagyban, hóban, zuhogó esőben, két kék ruhás öreg rendőr felügyelete alatt. Az előcsarnok u*án következik egy óriási szalon: itt volt régen a cirkus nézőtere. Most egy gyönyörű terem ben vagyunk ; az egész padlót zöldes szürke bársonyos szőnyeg fedi: az idei divatszin ; a faiakon drága csillárok égnek, az ajtókról gazdag drapériák csüngenek. Jobbra van a színház, balra egy magas erkély, pálmákkal, narancsfákkal, virágokkal feldíszítve. ., , Erkélyülésünk van. Két pompás lépcső vezet föl egyenesen az erkély ülésekhez. Előbb egy széles b&looora érünk, azután következik a folyosó. A balcon szélén az aleák, hortenziák, gerániumok virítanak, fehér bambusz-- nád kosarakban. A szürke szőnyegen egy csinos,rózsaszincsokros fiatal leány jön könnyed léptekkel és székeink száma iránt érdeklődik, lesegiti bundáinkat s mosolyogva vezet helyeink felé. Jobbról-balról a falakon a legértékesebb metszvények. rajzok ti régi hires művésznőket ábrázolják, vagy /igRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát-g ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb be?ását*iásri foeekat. Közvetlen a «Pannónia1 szálloda mellett. — Szatiár és íidéke legaag/obb czipórauíra. MíCtfft dfaJhIBSiädfallk az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l
