Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)

1908-11-05 / 89. szám

XL. évfolyam. hátraér, 1908c novcmbor hé 5 (MütMtt) 88. Kán, A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Igééi érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-ulcza 9. üz. Telefen: tC7. ftindennemá Újak Ssatzcájron, a lap iiftdéfeivetftULfc&s fiAttetcok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányos&bb árban kOzOJfetnck Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden 8£Ő 4 fillér. A boritaladó eltörlése. A szőlősgazdák küldöttsége, mely néhány nap előtt fent járt a pénz­ügyminiszternél, kérve a borital fogyasztási adó eltörlését, vagy legalább leszállítását, — nem vég­zett eredményes munkát. A mi­niszterelnök mint pénzügyminiszter sajnálkozva jelentette ki, hogy nem tehet eleget a bortermelők kérésé­nek, mert az államháztartás azo­kat a milliókat, amelyeket a bor fogyasztási adója révén vesz be, nem tudja nélkülözni. — Busan, szinte leforrázva távozott a kül­döttség a nagyur fogadó terméből. Az államháztartás ! Igaz, nagyon fontos a nemzet életében. De hát több mint félmillió bortermelőnek az érdeke nem íontos-e ? Nem kell-e az államháztartásnak azzal számolnia, hogy respektálni kell hatszázezer szőlősgazdának, a ma­gyar szőlőnek, a magyar bornak érdekét is?! íme, bekövetkezett az a lehetet­len szituáció, hogy a rendkívül jó bortermés egyenesen káros hatás­sal van a szőlősgazdákra. Ember- emlékezett óta nem volt ilyen bő­séges szüret, aminek közvetlen hatása az lett, hogy a bor ára tetemesen leszállott. Ellensúlyozná ezt a kedvezőtlen körülményt az, bogy sok bor van. Azonban itt Van a horribilis fogyasztási adó, amelynek folytán a gazdának alig marad a bora után annyi, mint amennyibe a szőlő megművelése és a szüret kerül. All ez különösen a másodrangu borokra. Most érez­zük a legsúlyosabban azt a csa­pást, amelylyel a németországi mezőgazdasági védvámok sújtják a mi borainkat is. Ha ezek a véd­vámok nem lennének, eláraszthat­nánk most borainkkal Németorr szágot. De hát ezen nem lehet segíteni. Arr^l beszéljünk, amit valóban meg lehet cselekedni a hazai bor­termelés érdekében. S nem kínál­kozik más segítés, mint a borfo­gyasztási adó eltörlése, illetve radi­kális leszállítása. Igaz, hogy a miniszter a szőlősgazdákat ezzel a kéréssel elutasította már egyszer, ez azonban éppenséggel ne jelentse azt, hogy móst már a szőlősgaz­dák hagyjanak föl minden reraény- nyel. Sőt merítsenek a gazdák e* elutasításból uj energiát, indítsanak meg uj akciót és kövessenek el mindent a törvény korlátain belül, hogy siralmas helyzetüknek egy­szer már vége szakadjon. Nem mulaszthatjuk el e helyen rámutatni arra, hogy az O.M.G.E., ez a hatalmas testület, mely szinte mindenható befolyással van a kor­mányra, nem használja fel ezt a befolyást arra, hogy illetékes he­lyen a létérdekükben megtámadott szőlősgazdákkal szemben nagyobb előzékenységet tanúsítsanak. Amir kor látjuk, hogy az állami költség- vetés az ő ezerötszáz és félmilliós keletében számolni tud annyi szük­séglettel és körülménnyel, akkor mi nem vagyunk hajlandók elhinni, hogy teljes lehetetlenség 600,000 állampolgár létérdekével is szá­molni. Gondolják meg az illetékes kö­rök azt, hogy ha a szőlősgazdák be fogják látni, hogy nekik baj­lódni nem érdemes, akkor inkább abbahagyják hálátlan foglalkozásu­kat és a bortermelést a saját szük­ségletükre fogják redukálni. Helyénvaló lenne, ha szervez­kednének minden képviselő választó kerület választó polgárai abból a célból, hogy a legkomolyabb kö­vetkezmények terhe alatt szólítsák fel képviselőiket arra, hogy az országházban szót emeljenek és állást foglaljanak a boritaladó el­törlése, vagy legalább is alapos ' «szállítása mellett. Azavasierdő kitermelése. Nem nálunk panamáztak­Az erdőbizottság ülése. Az &V&&Í erdő kitermeléséről már közöltünk, hogy a földművelési mi­nisztériumban nehézségeket támasz­tottak a kitermelő vállalattal kötött szerződés elé s hogy a belügyminisz­térium támaszkodva a szakminiszté­rium véleményére leküldte a szerző­dést, hogy a város közönsége kísérelje meg a föltételek megváltoztatását. A polgármester november harma­dikéra egybehívta a közgyűléstől ez ügyben kiküldött bizottságot s a bi­zottság elemeire szétszedvén a leg­felsőbb szakvéleményt sok meglepő dolognak jött & nyomára. Az ülésen jelenvoltak: dr. Vajay Károly polgármester, Körosmezey Antal főjegyző, Tankóozi Gyula fő­kapitány, dr. Antal Sándor tiszti ügyész, Bartha Kálmán tanácsnok, Novak Lajos főszámveyö, Léber An­tal erdész, Veréczy Antal, dr. Ke- re8ztszeghy Lajos, Teitelbaum Her- m?n, Roóz Samu, Csomay Imre, Klein Vilmos, dr. Fejes István, Lo- sonozy József biz. tagok és Ferencz Ágoston jegyző. Léber Antal erdész kimentő jelen­tést tett az ügy állásáról s minden oldalról megvilágítva a kérdést a bizottság élénk érdeklődése mellett boncolgatta a földművelési miniszté­rium számvetését, majd önálló szá­mítást tett a már megkezdett er-dó- vágásnál mutatkozó tényleges ered­mények alapján. A számítás bebizo­nyította, hogy a földművelésügyi minisztérium külön számításának már a kiinduló pontja helytelen, .amely budapesti faárakat veszi alapul s .ez alapon is csak azt nézi, mennyi üzleti nyeresége lesz a kitermelő vállalat­nak. S nem hiába tizenhat hónapig tartotta fönt az ügyet, de ki is hozott akkora eredményt, ami képes volt megdöbbenteni még a belügyminisz­tériumot is, amely teljes jóindulattal, de tárgyilagosan kezelte az ügyet. A földművelési minisztérium .továbbá a faárak jelentékeny emelkedését jó­solta meg, holott hozzáérték véle­ménye szerint 20 év alatt valami iigyelembevehető áremelkedés nem várható, ami természetes is akkor, amidőn egy vaggon szén Szatmáron ma olcsóbb, mint egy vaggon avaei erdei fa. A vállalat eddig 54600. köbméter fát termelt ki. A tényleges kiadások Színházi levél Párából. A párisi színház a világon egyedül álló speciális fogalom. Amint hogy a drótostótnak szükséges, de nem néj- bülözhetlen kelléke egy tót, Eötvös szerint, úgy & francia színházhoz színdarab is kell, de nem az a fontos. Hogy ez a paradoxon világosabb legyen, meginvitálom a kedves olva­sót, hogy jöjjön el velem ma este a Théatre Réjane-ba. A Théatre Réjane a Montmartre és az Opera között van egy furcsa épü­letben, amelyben pár évvel ezelőtt két színház működött. A két sziuház nézőtere egy nagy persa-szőnyeggei volt elválasztva; jobbról classikus zenét játszott Paris legelső zenekara, balról pedig egy rezesbanda & „Viens Poupoule“ népies accordjaival kísérte a legkülönfélébb bohócok mutatvá­nyait. Ebből az következett, hogy a cirkusbarátok mulatságát a Beethoven- szinfoniák zavarták, a zenebarátok gyönyörködésébe pedig a Xylophon hangjai vegyültek. Amidőn Réjane, a hires bonlevard- 8zinÓ8znő férjétől elvált, ezt a két termet szemelte ki magának. Ugyanis minden igazi nagy művésznek meg' kell, hogy legyen a maga színháza. De már kiienc óra van, — az aranyzsinóros kávéház-portás idefü- työlte az autofiákkert: induljunk Réjane-hoz. Hogy mit is adnak? Ki bánja azt. De biztosan tudom, hogy X. nagy­herceg morganatiku8 feleségével s az Y-i király ott lesznek az előadáson. A Rue Blanche-ban egy fényes bejárat, előtt áll meg a gépkocsi. A járdán jegyárusítók állanak s kínál­nak : „Tessék egy kitűnő zsölye. ol­csóért adom, a pénztárnál duplán számítják.“ Fiúcskák színes műsoro­kat árulnak, pedig ott van az ajtón a felírás: „Az egyedüli hiteles prog- rammot a teremben adják.“ Méltóztassék besétálni. Egy elegáns hall-ban vagyunk, amelyik beillene a legfényüzőbb Palace Hotelbe is. De úgy látszik, még korán jöttüuk. Egyetlen nagyvilági alak sem mutat­kozik. Az előcsarnokban most csak azok a szürke emberek lézengenek, akik félfrankos helyekre pályázhatnak s akik egy színházi estéért, vegy egy klasszikus koncertért képesek három óra hoszszáig várakozni fagy­ban, hóban, zuhogó esőben, két kék ruhás öreg rendőr felügyelete alatt. Az előcsarnok u*án következik egy óriási szalon: itt volt régen a cirkus nézőtere. Most egy gyönyörű terem ben vagyunk ; az egész padlót zöldes szürke bársonyos szőnyeg fedi: az idei divatszin ; a faiakon drága csil­lárok égnek, az ajtókról gazdag dra­périák csüngenek. Jobbra van a szín­ház, balra egy magas erkély, pálmák­kal, narancsfákkal, virágokkal fel­díszítve. ., , Erkélyülésünk van. Két pompás lépcső vezet föl egyenesen az erkély ülésekhez. Előbb egy széles b&looora érünk, azután következik a folyosó. A balcon szélén az aleák, hortenziák, gerániumok virítanak, fehér bambusz-- nád kosarakban. A szürke szőnyegen egy csinos,rózsaszincsokros fiatal leány jön könnyed léptekkel és székeink száma iránt érdeklődik, lesegiti bun­dáinkat s mosolyogva vezet helyeink felé. Jobbról-balról a falakon a legérté­kesebb metszvények. rajzok ti régi hires művésznőket ábrázolják, vagy /igRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát-g ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb be?ását*iásri foeekat. Közvetlen a «Pannónia1 szálloda mellett. — Szatiár és íidéke legaag/obb czipórauíra. MíCtfft dfaJhIBSiädfallk az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
Oldalképek
Tartalom