Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)
1908-11-08 / 90. szám
Siatmar, IW. B6v«mtMí M 8 (vasárnap) 90. $iá^ XL Évftóyairt. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Elliiitléii ér: Vgé» évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 ke Egye« Mán ára 10 fillér. S&BREESZ TŐSÉG és KIADÓHIVATAL Rékóczi-utcze 9. ez. Telefon: 107. Mindennemű dijak Bsatmaron, a lap kUdóbíTfctal&Lfcn fU-rtetacM HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjuUuoycB&bb áib&s kOsGltetsok Nyilttér sora 20 fillér. Az aprd hirdetések között minden sió 4 fillér. 1 (T.) Hogy miért nem hagyják jóvá alakilag a városi erdőeladást, az kényes dolog, amivel lapunk múlt száma végzett. Ne is beszéljünk többé róla, mert nehéz róla beszélni. Foglalkozzunk a dolognak tisztább és fontosabb oldalával. Tegyük fel, hogy már formailag is el van intézve a kérdés a papiroson és ne a papirost nézzük, hanem a fát A város «vasi erdejében 52000 ürméter, azaz 13000 ölía van kitermelve és leszállításra vár. Az iparvágány mütanrendőri bejárása e hó második felére van tervezve és azután megindul a kitermelt famennyiség a bikszádi vonat Felsőfalu állomásához, ahonnét re mélhetőleg rövid időn fog eljutni a város szentvéri faraktárába, mert a bikszádi vonat r. t. értesülésünk szerint öt uj mozdonyt szerzett be. Reméljük tehát a legjobbat és számoljunk a készlettel úgy, mintha már itt volna felhalmozva a város alatt. A fakinálat és kereslet, valamint a kitermelési költségek méltányos középarányosaként előreláthatólag ölenként 26 K. 80 fill.-be lesz a városi fa ára megállapítva. Ez a valószínű ár a városra nyereséggel jár, aminthogy kell is, hogy járjon, mert a városi vagyonnak tetemes része fekszik az erdőben és ha ennek az erdőnek megfelelő jövedelmezősége elmaradna, akkor annak a köztehernek súlyán volna érezhető hatása. De még ezzel a nyereséggel is ölenként másfél koronás árenyhi tést remélhetünk a város faüzletétől a helyi piac jelenlegi áraival szemben, mert kétségtelen, hogy a tömeges városi eladással szemben a jelenlegi fakereskedők 30—32 koronás árai nem fogják tarthatni magukat Még tetemesebb árcsökkenést log jelenteni a villamos körfűrész felállítása, ami azonban csak a jövő évadra várható. Előirányzat szerint legfeljebb 3 K 00 fillérbe fog kerülni egy ölfa felvágása és igy a fás kamarába felvágva beszállított fánál összesen 5 és fél koronás árapadás várható. Mindezek egyszerű és helyeselhető dolgok, amelyeknek örülünk és megállapítjuk, hogy amennyire a fakereskedés a fogyasztókra előnyös lehet, a városi fakereskedés jótékony hatással lesz a tűzifa- piacra. Hanem ugyanennek a kapcsán és a tűzifa szükséglet általános, nagy problémájának keretében felötlik egy kérdés; amelyre könnyelműség és felületesség nélkül csak úgy rövidesen megfelelni nem is lehet, nem is szabad. Gyakran előfordul az a gazdasági élet tanakodásaiban, hogy a kérdések majdnem olyan fontosak mint a feleletek. És nzt hiszem, hogy önmagában mint kérdés ilyen fontos a követ kező: —- Nem volna-e lehetséges a tüxifa&nyagfogyasztásnál mindenféle kereskedői közvetítést teljesen, vagy eB&knem teljesen kizárni ? Nem lehetne-e a közvetítési költségek, hasznok és spekulációk összes terheit megtakarítani a fogyasztók javáya. Ha ieknikai akadályok nem volnának, vagy feltételezzük, hogy a teknik&i akadályok mind le vannak küzdve, akkor elvben két módozat volna: A tüzifafogyasztási és kitermelési szövetkezet vagy a város fakitermelésének házi kezelésben való ksterjesztése. A város tudniilik akkor, ha befektetett vagyonát gyümölcsöztetni nem kénytelen, vállalkozhatik az ingyen közvetítésre, amikor is a faroknak 30—35 "/«f-kal csökkenniük kell. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy bükköseinknek rendkívüli nagy belértéke van forgalmi értékükhöz képest. Hogy ez miért van igy, annak a magyarázata nagyon messze vezetne, de hogy igy van, ezt világosan mutatja a város jelenlegi erdőeladása. A város, pénzben kifejezve nagyon magas árat, mintegy 380—400 koronát kap egy hold erdő fáért, de a kiegyenlítés nem jénzben, hanem fában történik. Ez lényegében teljesen egyre megy, de az eset sajátos megjelenési formájában nagyon tanulságos például szolgál. A város ugyanis a saját fáját kapja vissza és ami holdanként az öt kocsi tűzifát meghaladja, azt a famennyiséget fizeti a város öt waggon fa kitermelésének az ellenértéke képen. Mindezekből aztán felállítható egy hozzávető számítás, melynek az alapján könnyen lesz magyarázható, hogy milyen sikeres volna a város ingyenes íaközvetítóse. (Folytatjuk.) A tanácsból. Nemes Ede tábornok üdvözlése. A városi tanács Nemes Ede helybeli honvéd dandár parancsnokot tábornokká történt kinevezése alkalmából átiratban üdvözölte. A t Zöldfa“ jövője. A városi canács a „Zöldfa* újjáépítésének tervével loglalkozik. Ezen szándékára vall, hogy Katz József árubódó bérlővel 3 év helyett csak egy évre kötött szerződést. Közigazgatási bejárás. Petiteken délelőtt volt a szentvéri átrakodó állomás közigazgatási bejárása. A tárgyalást Fináczy Béla miniszteri tanácsos vezette, jelen voltak a város és az államvasutak megbízottai. Az átrakodó állomás célja a bikszádi vonalon érkező és Szatmáron átmenő áruknak a keskeny vágánya vasútról a rendes nyomtávú kocsikra való átrakása. A tervek ellen a jelenlévők kifogást nem tettek. Arany János letölti Abonyi Lajoshoz. Ismerteti: Győré János. Azon íróink sorában, kik oly lelkesedéssel ragadtak tollat kezükbe a szabadságharc gyászos leveretése után, bogy a szellem fegyverével védjék a nemzeti nyelvet és melengető kézzel ápolják a nemzet veszendő reményeit, egyike a legvonzóbb egyéniségeknek : Abonyi Lajos. Abonyi Lajos, családi nevén Márton Ferencz, birtokos nemes család sarja. Az ősrégi zsarolyáni és mándi Mártou-osalád zsarolyáni ágából származott. Elődei századokon át harcban és békében hü fiai voltak a hazának; magyarok testestül‘telkestül, szokásaikban, hajlamaikban, erkölcseikben egyaránt. Családja szatmárvármegyei eredetű, hol ősei az előnevet adó Zsarolván helységnek egy részét már XIV-ik században bírták s a XV.—XVI-ik században is mint törzsökön birtokosok szerepelnek. Azonban II. Rákóczi Ferencz szabadságharca alatt a család tagjait már szétszóródva találjuk többnyire birtok nélkül. A család zsarolyáni ága, melyből Írónk is származik, Nógrád, Heves, majd Pestvármegyébe költözött, mig a mándi ágnak egy oldalága a Dunán túlra került, hol tagjai közül kettő irodalmi munkásságával tűnik fel. Az egyik Márton István, a hires pápai professzor, a másik Márton József, a szótáriró, a bécsi egyetemen a magyarnyelv és irodalom tanára s a „Magyar Kurír“ szerkesztője. A harmadik a famíliából, aki iro dalmi babérokat szerez s a szabadságharc utáni kornak egyik legkedveltebb elbeszélője: zsarolyáni Márton Ferencz, irói nevén : Abonyi Lajos. A pestvármegyei Abonyról, ahol élt édes atyjáról, Márton Lajosról nevezi igy magát, hódolva a kor divatjának. Abonyi Lajos élete nem regényes, de a maga egyszerűségében nagyon figyelmet keltő pálya. Aránylag gyorsan emelkedik. A XIX-ik század 50-es éveinek végén, — mint gyermekkori pajtása és sírig hü barátja: Ágai Adolf írja, — már irodalmi tekintély, nagy bajuszos, módos ur. Nevét országszerte ismerik s a legjobb beszély- írók közé sorozzák. Alig van e korban szépirodalmi lap, melyben nevével ne találkoznánk. Távol a nagy világ zajától, falusi kúriájában csöndben, munkában töltötte napjait; élvezte a szabad természetet és a lelkében felgyűlt benyomásokat művészi formába öntve, munkái egymást érték. A hires tanári karra1-, mely a XIX-ik század ötvenes éveiben Nagykőrösön összekerült s e vidéki várost egy időre irodalmi középponttá tette, Abonyi Lajos csakhamar megismerkedett s több tagjával baráti viszonyba is lépett. Itt kezdődött ismeretsége, barátsága irodalmunk egyik legnagyobb alakjával, Arany Jánossal is és tartott Arany haláláig. Ha áíráDdul Abony- ból (Pestvm.) a közeli Nagykőrösre, nem mulasztja el Aranyék meglátogatását. Az összeköttetés azonban akkor sem szakadt meg közöttük, mikor Arany 1860-ban barátai unszolására Pestre költözött, elfogadva az uj életre kelt „Kisfaludy Társaság“ igazgatását. Az irodalmi és nemzeti élet frissebb levegője megedzik a nagy költő munkakedvéí e ruég 1860. évben megindítja a »Szépirodalmi Rótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmir ■ és Yitféke legaag/obb1 czip5rauira. Mí&ttáállJfcffettfastlfe az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-eip>ők !
