Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)
1908-11-01 / 88. szám
2-ik oldal S ZA M ns (1908. nov. .1) 88 szám. tűzbiztosítás és a községi takarék péuztár felállítása. A városok állami támogatásának módja tekintetében a kongress/.us azt. javasolja, hogy az összes városoknak állami föladatok végzéséért járó kár pótlás fele osztassák föl a városok között, a másik fele pedig osztassák föl azon városok között, amelyeknek 50 százaléknál magasabb pótadójuk van. még pedig a pótadó nagysága szerint. A városi hitelviszonyok rendezésénél szó volt a megalakítandó j,váro- sok országos bankjáról“, a városi kölcsönök konvertálásáról, a községi takarékpénztárakról. A városi tisztviselők fizetésrende- zésénél egy olyan törvényjavaslat benyújtása vált szükségessé, amelyben a városi tisztviselők olyan fizetési osztályokba osztatnának be, miként az a vármegyei tisztviselőknél történt s ezen törvény oly időben tárgyalandó le, hogy az 1909. január 1-től élptbeléptethető legyen. Hogy pedig a városok ezen törvényt végrehajthassák, ennélfogva előlegül a iá miliió koronából olyan összeg 'volna adandó az egyes városoknak, ami a jelenlegi fizetések összege s a rendezett fizetések összege közti különbségnek megfelel, amely előleg pádig az 1909. juliu3 1-ig megállapítandó állami dotáció összegének végleges megállapításakor az egyes városoknak jutandó összegekbe beszámítandó volna. Mozaik. (A malom alól.) Szegény jó vidéki lapokat kacagják, ha a külpolitikába beleszólnak. Az országos dolgokkal még csak foglalkozhatik, mert — gondolják — egy ország sorsába még csak beleszólhat, de már több ország sorsa sok neki egyszerre. Yanis benne valami; legalább is annyi, hogy a fővárosi lapokra nem lehet olyan könnyen rábizonyítani, hogy a kávéházból ismerik Európát. De a vidéki hirlapszolgálat becsülete mégis megkívánja, hogy ne oszoljanak szét a nemzetközi felhők a nemzetközi égről, anélkül, hogy legalább egy árnyékfoltjuk ne essék a mi papirosunkra is. Az európai helyzet mozgalmas; valakik háborút akarnak, mert békét hirdetnek; pedig a békét nincs miért hirdetni, az úgy is meg van magától. A béke jelszava azt jelenti, hogy háború készül. Igaz, az ellenség nagyon kicsi; legfeljebb a bokájába haraphatna a monarchiának; de a bokaharapás is lehet fájdalmas. Akárminő kicsiny hadikészület óriási csapás volna ennek a mi szegény országunknak, amelynek a normális élet lefolytatásához is minden erejét össze kell szednie, nemhogy háborút viselhessen. Lesz-e, vagy sem,, azt igazán nem mi tudjuk megmondani. Mindennap olvassuk hatféle sürgönyben, hogy mi történt, de ne legyen diplomata, aki azokból a híradásokból a jövőbe akar következtetni. A mi véges polgári elménk csak egyet lát. Azt látjuk, hogy évtizedek sorsa dől el, jobbra, vagy balra; nemzedékek gazdálkodása dől lomba, vagy marad meg épen és ezek a nemzedékek nem szólhatnak bele saját életük legéletbe- vágibb kérdéseibe. A primitiv emberek irtózatos félelmeket állanak ki, mert nem ismerik a természet erőinek járását, az elemek útját, az erők munkáját. Csupa titok, némán hallgató, borzasztó titok előttünk a mindenség minden sorslordulása. A békék és háborúk világa ilyen misztikus világ mindnyájunknak. És ebben aztán olyan egyenlők vagyunk, mint a halálban, meg az Isten előtt. Ebben- nincsenek jogfosztottak és nincsenek hatalmasok. Tíz ember intézi Európa sorsát, mert mireánk csak annyi van bízva, hogy miképen éljünk, ha élünk; de, hogy élünk-e, vagy halunk, azt nem kérdezik tőlünk. Egyikünktől sem. Es ez olyan tiszta és világos, ho gy még a malom alatt is kény- telenek vagyunk álmélkodni rajta. (Bff) A tanácsból. Dohány beváltás. A helybeli m. kir. pénzügyőrség november 7-ikére tűzte ki a jövő évben beváltandó dohány mennyiség súly szerinti előirányzatának tárgya- ását, amelyre a termelőkön kívül meghívta a városi hatóságot is. A tanács a hatóság képviseletével Soltész Miklós városgazdát bízta meg. Vecsey Pori hangversenyei Vecsey Feri impressáriója november lö-ikére kéri a városi színházat hangverseny coljára. A tanács kiadta a kérelmet a szinügyi bizottság*, ife véleményezés végett. Tennisz pályái a méntelepem A móntelep osztály parancsnokság a méntelep melletti városi kaszálló- ból 420 ölet kér teunisa- pálya felált áfására s ezért cserébe fölajánlotta a méntelep- előtti térség használatát, ami jóval több hasznot hoz. A tanács a kérelmet kiadta a gazdasági tanácsosnak megfelelő eljárás végett. Alapítványi kamatok utalása. A tanács a Ludavica akadémiára és a honvéd főreáliskolára, tett alapítványi összeg kamatai fejében 2000 íoronát az állampénztárba utalt. HÍRROVAT. Szenzációi Újdonság! Bankrablás Szatmáron. A tettes maga beszéli el. Saját külön szerkesztőségi betörőnktől. Szatmár, 1908. november 1. Felbuzdulva az újpesti bankmüvé- szek szemkápráztató, lebilincselő (na ja, ma már ők is le vannak bilincselve) és követésre lelkesítő nemes példáján, vakmerő, még az újpestinél is nagyobb stilü „fellépésre“ határoztam el magam. — Ki fogom fosztani Szatmár egyik legnagyobb pénzintézetét! Ki én. Még pedig fényes nappal! És még hozzá hogyan! ? — Ez mindjárt jönni fog. Mert ezt a kolosszális tervet elgondolni és végrehajtani, egy pillanat müve volt, — már ahogy azt a legöregebb detekliv-regónyekbeu olvastam Diákok, polgárista leányok, törvényszéki és városi napidijasok, dobjátok a sutba Scherlock Holmest-t, Nick Carter-t, Nobody t, meg a többi izgató betörő históriát ! íme most itt vagyok én. Ilyet még nem pipálta tok. Az „esetről“ minden szerénytelenség nélkül a következőkben számol hatok be: ; , Október 31-re virradt a ködös őszi nap, amelyet a történelem könyvébe a kir. ügyész ur fog feljegyezni. A nagy Takarékpénztár púpos épülete még */49-kor nem is sejtette, hogy egy negyedóra múlva mi fog történni az ő saját balfenekén t. i az épület balszárnyának földszinti helyiségeiben, ahol egy régi előkelő, renumirt és jóvagyonu pénzintézet Arnheim szekrényei őrzik a jólétet, a földi boldogságot, a szerelmet, szóval mindazt amit pénzért kap az ember. Előbb négyet ütött csengő c dúrbán a székesegyház tornyában a mindig késő óra, azután pedig kilencet a legmélyebb fekvésű és legko- morabb g durban. Pont kilenc óra volt . . . Egy éjsötét holló szállott a kettős keresztre . . . A takarékpénztár tanácskozó termében a zöldasztal körül ül 16 igazgatósági tag és az elnök. Innen nyitva levő ajtón a nagy helyiségbe lehet jutni, ahol a pénztárnok, főkönyvelő, három könyvelő, egy bankkisasszony, egy napibiztos, az ügyész két jelöltje, két írnoka és a hivatalszolga tartózkodnak, ez ismét 12 ember. Ott túl a ráoson 27 ember, úgynevezett „fél“ várakozik, vagyis 27 olyan teremtés, aki mind fél vagy attól, hogy nem fogják megujitni a váltóját, vagy, ■ hogy feljebb talál' lépkedni a lud- ; talpú kamatláb. 17 -f- 12' -f- 27 == 56 embe». Vagyis 112 kéz, H2: láb (a 2 kéz. a 2 láb) és a védelemben, esetleg igen jelentős fogakat számítva, ä 32 = 6272 fog, ennek ugyan van eg/ néhány hijja. Ezzel szemben a fentebb megfestett időpontban, pont kilenc órakor megállóit egy elegáns zárt kocsi a kapu előtt. Egy ló volt elé fogva. Mint a rendőri nyomozás kiderítette, a kocsi száma 3-as volt, nem volt a kerekeken gummirádli s a kocsi tu lajdonos kocsisát drámai rövidséggel egyszerűen Dávidnak hívják. Kinyílt a kocsi ajtaja a kilépett rajta egy ur. Beszéljünk világosan: Kiléptem rajta ón, az-az: Én. Kezfcyüi, cilinder, ezüstfogóju bot, lakcipő, vasalt nadrág stb szóval a modern betörő minden külső kelléke megvolt rajtam. Udvariasan kopogtattam s mikor hallottam, hogy az igazgató azt kiáltja : „.szabad““, a pónztárnok pedig azt, hogy „lehet“, egy mélyebb ló- ekzetefc véve teljes lelki nyugalommal benyitottam 3 belépkedtem a egbelsőbb helyiségbe. Hideg elegáneiával meghajtottam magamat s kijelentő módban, mindvégig. udvarias hangon igy szóltam : — Mélyen tisztelt uraim! Nem vagjrok a frázisok embere. Én tenni fogok. (Mindenki kíváncsian moso- lyog.) Van szerencsém ki- és beje- lenteni, hogy ki fogom rabolni a pénztárt. Pózba vágtam magam. Karba fontam kezeimet. S úgy bámultam magam elé, mint Beregi Oszkár a Bizáncban. Lestem a hatást. Az urak közül akiben csak volt egy kis merevedési képesség, az kővé meredt. A legkopaszabb urak hajszál epigonjai ugyanezt oselekedtók. Az egyik ur ámulatában leült a földre. Egy zsidó, aki a pénztárnál szorongott, lenyelte az apja nevére hamisított váltót. A pénztárnok ráült az ezüstpóuzes tálra. A napibiztos eltaripta egy csinos betevőnknek a nyelvét. A várakozó parasztemberek illedelmesen levették a kalapjukat. — Ezek után, mielőtt kiszabott munkámhoz hozzákezdenék, — törtem meg & fagyasztó csendet, — arra kérem a szép számban jelenlevőket, hogy lehetőleg ne akadályozzanak, sőt legyenek segítségemre. Mindenki tegye meg a magáét-. Ami a királyé, az legyen a királyé ! Ami a takarékpénztáré, az Jegyen — az enyém! Remélem, erőszakhoz nem kell nyúlnom. Talán nincs is nálam revolver. Azzal a zsebembe nyúltam s mid- össze „A Nap“ egy példányát találtam ott. Ezt szegeztem reá arra a nehány, 112 emberre. — Ó kérem — szólott előzékenyen az intézet igazgatója, —• mi egy jól felszerelt pénzintézet vagyunk s betörésre is el vagyunk állandóan készülve. íme, tessék! — e • szavakkal egy megtöltött Browingot nyújtott át nekem. — Amúgy is mélyen meghatva jöttem erre a helyre, — mondottam íönnyed fejbiccentéssel, — de ilyen kitüntető figyelemre még sem voltam elkészülve. Nem uraim, én revolverrel nem dolgozom. Pfuj! Ósdi, elavult rendszer! — és szépen kidobtam a fegyvert a nagy tábla üvegablakon keresztül az utcára. Az üveg csörömpölve hullott a padlóra. A revolverrel pedig az utcán poeztoló csendőrt találtam véletlenül hátba ütni. — Pardon, monsieur Jan d’ar! — igy én, mire ő szalutált s ismert nemtörődömségével odébb, sétált. — És most arra kérem az igazgató urat, — fordultam vissza, —* szíveskedjék telefonon a főkapitányságot térni. — Halló, kérem a rendőrfőkapitányságot! — szólott bele ő a telefonba.^ — És most tessék betelefonálni, íogy az a hír, amivel esetleg valaki a rendőrséget felre akarja vezetpi, rogy t. i, ma fényes nappal egy fiatal ember a Takarékpénztárt kirabolta, csak tréfa, mese, vicc, amiről az igazgatóság is hallott és jót mulatott rajta. Tessék jóízűen nevetni is ioz»á. Ilyesformán: hehehe, hihihi. Az igazgató ur szóról szóra azt tette-, amit mondtam. Ekkor a főkönyvelő asztalához léptem. Ez a szimpatikus bácsi, aki nyugodtan adhatná ki magát gróf Batthyányi Tivadarnak, éf>en selymes szakálát simogatta, amikor igy szóltam hozzá:: — Kedves főkönyvelő ur, legyen szives hivatalosan kiutalványozni nekem 200 ezer koronát. Egy sárga utalvány-block, egy 200,000 es szám, egy bélyegzés, egy cégjegyzés — és kezemben volt a kiutaló írás. Haller Fránci volt szives nyomban, elkönyvelni a napibiztos pedig (aki ügyvéd is, fiatal is, szép is, fekete is és gazdag is) láttamozni az utalványt. Ekkor a pénztárhoz léptem s finom mosolylyal igyekeztem befolyásolni a szigorú Cerberust. De Madzsar bácsi, amint a 200 ezres utalványt meglátta, olyasféle tanódibandis mozdulatot tett a kezével, mintha azt mondaná, hogy nincs. Mire én ravasz szemhunyori- tással súgtam a fülébe: — Kedves bá'yámuram, én nagyon jól tudom, hogy egy ma folyósítandó nagyobb kölcsönre épen ennyit hozattak az előbb ki az Osztrákbankból. Erre megtörtén s hangtalan, papu- csos lépésekkel a nagy vaskasszához ment s egy bőrtáskát dobott halk mormogás kíséretében elém a márványra. Épen csak bele pillantottam s a nélkül, hogy megszámláltam volna a bankókat, hónom alá csaptam a tárcát e szavakkal : — Én bízom Önben ! Kt í Üthet étien olcsó árat;! Elsőrendű gyapjúszövetek WEISZ GYULÁNÁL kaphatók Szatmár, Deák-tér 21. sz. Női eostüm szövetek nagy választékban! .......... UtőU rhetetlen olcsó árat;! kedvező részletfizetésre kaphatók Wertheimer Lipótnál Szatmár, Kazincy-u. 17. — A zárdával szemben. —
