Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)

1908-10-18 / 84. szám

XL tvfolyaifi. Szatmár, 1908, október be 18 (vasárnap) 84. száa Z D AS ÁGI LAP. 4Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgífli évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG én KIADÓBIVATAL: Rékóczi-utoza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak SsatmAron, a lap kíadófelvaval&fcftn fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä szavazási kényszer. Az uj Magyarország politikai életében a 67-es kiegyezésen kívül alig volt fontosabb kérdés, mint a szavazati jog általánosításának a kérdése. S hogy e kérdést a nemzet a vezetőséggel egyaránt fontosnak tartja, mutatatja az az érdeklődés egyrészről, melyet a hírlapirodalom e tárggyal foglalkozó része iránt kifejtünk; másrészt a megfeszített, nagyarányú munka, melyet a vá­lasztási reformtervezet kerül a bel­ügyi kormány kifejt. Leszögezzük a tényt, hogy ör­vendetes, ha egy ily nagyfontos- ságu kérdés körül minél szélesebb alapon folyik a vita; minél több oldalról világittatik meg az ország jövendő sorsára legnagyobb kiha­tással biró esemény ? de nem mu­laszthatjuk el egyúttal megjegyezni, hogy mint minden nagyobb akció­nak, a választói jognak is vannak tulhajtásai s ha le nem nyeseget­jük azokat, vedeszedelmes tulhaj­tásai. Arról akarok szólani, hogy a „Pesti Hírlap“ múlt vasárnapi szá­mában egy aktiv politikus a sza­vazási kényszer eszméjét vetette fel, mint a plurálitás korrektivumát. Hogy mindenki, aki a tervezet szerint szavazati joggal lesz felru­házva, hatóságilag legyen kény­szeríthető jogának gyakorlására, mert különben a magyar faj ké­nyelemszeretete s nem kis mértékű indolenciája folytán illuzioriussá vá­lik minden remény, melyet a kor­mánykörök s a magyar nemzet is a plurális választói joghoz fűz­nek, t. i. a magyar faj szupremár ciójának a reménye. Hát ezt az eszmét még akkor sem tartanám célravezetőnek, poli­tikailag erkölcsösnek, ha régen meg nem dőlt volna már Machiavelli elve. Tisztában kell t. i. lennünk az­zal, hogy a választói jog egyike az alkotmányos, parlamenti államok legszebb polgári jogainak. Sőt a legeminensebb! A többi jogok, az u. n. szabad­ságjogok úgyszólván csak passzív irányban hatnak, t. i. adnak módot az egyéniség több irányú érvénye­sülésére, míg a választói jog egye­nes és aktiv jogot ad a politikai élet irányításában. Méfr ervszer hangsúlyozom, hogy a legeminensebb jog. S kü­lönösen, hogy: jog J Már most nem kell különöseb­ben bizonykodnunk, hogy a jog csak addig a pillanatig marad jog, míg azzal mi szabad akaratunk szerint élhetünk s rögtön köteles­séggé, kényszerhelyzetté száll alá, mihelyt azzal hatósági felszólítás, utasítás, esetleg kényszerítés folytán élünk. Ez egyenes meghamisitása volna a jog fenséges eszméjének. Hogy a pluralitás korrektivumra szorul, az bizonyos. Maga is egy szerencsétlen, ad hoc kreált eszme, ellentmondó az emberi jogokról az évezredek történetéből leszürődött liberális felfogásnak s igazán csak a hozzája lüzött szükségleti elv menti némikép előttünk, de csakis előttünk, akik előnyt várunk tőle ; de el kell ismernünk, hogy olyan előnyt, melyhez való jogunkat megértetni a XX-ik század vi­lágpolitikai erkölcsével nehezen tudnánk; ne tetézzük ezt tehát azzal, hogy ezen előnyt magunk­nak még büntetőjogi szankcióval is biztosítani óhajtsuk. A számtalan ok közül csak ket­tőt hozok itt fel. Elsősorban kiáltó a valószínű­sége annak, hogy amidőn a köz- igazgatási hatóságok praeventiv kényszereszközök alkalmazásával szállítanák az urnához a szavazó­kat, nem sokkal nagyobb meg­erőltetésbe kerülne egyúttal a sze­gény kényszerszavazókat már arra is kényszeríteni, hogy X vagy Y jelöltre szavazzanak. Akkor aztán a tiszta választás, az általános választói jog nagy- hirtelen változnék át az egész világ nevetségének tárgyává. A másik ok egy kérdés. Mi történik, igen tisztelt cikkíró ur, ha én olyan politikai hitelvet fogok vallani, amelynek megfelelő jelölt íelléptetve a kerületemben nem lesz ? Szavazni kénytelen leszek, de hát akkor kire szavazzak ? Tetszik látni, igy leszek kényte­len magamon tapasztalni, hogy a a választói gondoskodás szülte — monstrum. Burger Dezső* Városi tisztviselők küldöttsége a kormánynál. Október 15-ón nyújtották át a vá­rosi tisztviselők kiküldöttei az érte­kezletükön elfogadott határozati ja­vaslatot, mely a tisztviselők anyagi helyzetén való javítást kérelmezi a városok segélyezésére a költségve­tésbe felvett 2 millióból. A küldöttséget Lovászi Márton orsz. képviselő vezette és tolmácsolta a kérelmet. Wekerle ebben az ügyben a döntő szót a belügyminiszterre hárította, különben pedig mindent megígért. Andrássy belügyminiszter meg We- kerlére hivatkozott. Pozitiv ígéretet nem tett. Városunkból a küldöttség­ben dr Kelemen Samu orsz. képvi­selő és Ferencz Ágoston tanácsjegyző vettek részt. HÍRROVAT. Ács Géza. A tegnapi nap délelőttjén a csendőr­laktanya udvarán igazán családias jel­legű ünnepség volt. Ács Géza csendőr- járásörmester mellére tűzte fel For­Á rossz ember. Bojér Dávidot, a gazdag, független birtokost senki sem szívelhette. Ez az ötvenkét éves ember, ki nyolc évet töltött a külföldön úri passzióból, kel­lemetlen modornak volt tulajdonosa. A városban — kis alföldi városról van szó — alig volt ember, kinek ne mondott volna kellemetlenségeket. Az iparosok, akik dolgoztak neki, retteg­ték szavát. Nem tudtak kedvére dol­gozni. De mindenkivel lefelé beszólt. Még a hatósággal is. Maga a polgármester nem egyszer panaszolta, hogy minő gorombaságokat kell zsebreraknia a városi közgyűléseken. Túlélésén, kí­méletlenül kritizált mindent. Hatalmas, nagyerejü, szép férfin volt. Fekete csillogó szakállábán már sok fehér szál fénylett, de ötveukét évvel a vállán is különb legény volt a tal­pán, mint azok a nyápic urfiak, kik körülötte felcseperedtek. Még az italt is jobban győzte, mint bárki, de berúgva senki sem látta. Az nem volt titok, hogy az asszonyok bolondultak utána. Nóta bene a tisz­tességes asszonyok. Azonban nem tudtak esetet, hogy valamelyiknek udvarolt volna. Agglegény volt. Barátok, cimborák nélkül élt szülővárosában, melyet — szava után ítélve — gyűlölt. Kóla is sok rosszat beszéltek. Min­denki lelketlen nőcsábitónak tartotta, noha a csábításról s főleg a lelketlen- ségről semmi pozitivet nem tudtak. A fiatalabb generáció szemében azok után, amiket felőle hallottak, szörnyetegnek tűnt fel. Mindeniknek idegei kellemetlenül reagáltak, ha vele az utcán vagy egyebütt találkoztak. Valami epés mosoly az arcán azt látszott mondani, hogy azokat, akik­kel találkozik, még haragjára sem tartja érdemesnek. Mint gazdag, te­kintélyes embert mindenki tisztelet­tel köszöntötte, de Bojér Dávidot ingerelni látsztott az az alázatosság, amellyel találkozott. A piactéren kö­zömbösen haladt el az nri emberek mellett, ellenben gyakran szóba állott a koldusokkal s nyomorékokkal és soha sem mulasztotta el alamizsnát adni. Azt is beszélték róla, hogy fiatal korában elcsábította egy őrnagy fele­ségét, azután párbajban megölte a férjét és cinikusan otthagyta az özvegyet. Ez a mesét senki sem cáfolta meg, pedig sokan tudták, hogy egy szó se igaz belőle. Annyira antipátikus volt ez a gazdag, szabadszáju rossz mo­dorú ember. És mégis valóban erős közösséget mutatott az emberiséggel ez az ember- gyűlölő. Jótékonysága olykor a pazar­lás határát érintette, de ezt senki sem jegyezte a javára. 0 maga nem is reflektált reá. Az utolsó esztendőben a Maros megáradt és komoly veszedelemmel fenyegette a város határát s magát a várost is. Mint ilyenkor szokás, meg­alakult a vószbizottság s permanenter ott ülésezett a városháza nagy ter­mében. Bojér Dávid is tagja volt a vészbizottságnak. Csak harmadnap este jelent meg. Szép arca a szokott­nál is komorabb volt. Nagy, fekete szemében haragos indulat lobogott. — Uraim, — mondotta, meg sem érintve kalapját — önök úgy ülnek itt, mintha dióra játszanának, mintha RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási f ami at. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Sxatmár és vidéke legnagyobb czíporaiUra. az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipók j

Next

/
Oldalképek
Tartalom