Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-06 / 72. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam. 72. szém. Szatmár, 1808. szeptember itó 6 (vasárnap) Előfizetési ár: Bgéss évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-utcza 9. sz. Telefon: 1C7. ttiadencetcs dijak Ssstmaroa, a lap iiadőbivataiáb&n fii standok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttár sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Balesetek a vasútnál. A vasúti balesetek krónikájával ez az esztendő messze kimagaslik a magyar államvasutak múltjából. Mindig büszkék voltunk arra, hogy ami vasutunk úgy a forgalom, mint a biztonság tekintetében az első helyen áll. A külföldi szakértők egyre-másra jöttek hozzánk tanulmányozni a Máv. mintaszerű berendezését. Az egész külföldi szak- irodalomban éveken keresztül az elismerő cikkek özöne jelent meg a magyar vasutakról. Legfőképpen azt emelték ki, hogy mig a vasutak hazájában Angliában, továbbá a nagystílű vasútépítés hazájában Amerikában egyre-másra történnek a balesetek, addig Magyarországon a balesetek száma a minimumra redukálódott. Szomorú igazság, hogy már esztendők sora óta nincs semmi jogcímünk arra, hogy vasu- tunkat az elsőranguak közzé sorozzuk. A Máv. berendezése elmaradott és azért sem az áru sem a személyforgalmat nem képes lebonyolítani, sem biztonság tekintetében nem állja meg a sarat a nagy nyugati államok vasúti hálózatával szemben. Tudtuk mindnyájan, hogy mi okozta a magyar államvasutak berendezésének és felszerelésének hiányosságát. A Mávon körülbelül tiz esztendő óta lelketlen rablógarázdálkodás folytattatott, a vasutat egy évtizeden keresztül csak arra használták fel, hogy azállamkasz- szát gyarapítsa, arra azonban nem gondoltak, hogy a vasutat ápolni és fejleszteni kell, hogy a waggo- nok és lokomotivok a folytonos használát folytán elkoptak, elromlottak sőt nagyrészben miután ki sem javították őket, szinte használhatatlanokká váltak. A forgalom a legutóbbi évtizedben, úgy a személy- mint a teheráru szállítás terén negyven százalékkal növekedett. s ennek ellenében uj waggont, uj mozdonyt alig épitettek. Az állomások nagy része, úgy a fővárosban, mint a vidéken a forgalom növekedése következtében szűkké és alkalmatlanokká váltak, de senki sem gondolt illetékés helyen az állomások kibővítésére. Ez mind megboszulta magát most, három év óta folytonos szállítási zavarok vannak a Mávon, különös a tömeges szénszállítások és a gabona szállítások idején, Milliónyi károkat szenvedett ez által a magyar közönség. Kára csaknem olyan nagy, mint ameny- nyibe a magyar államvasutak célszerű fejlesztése, uj waggonok és mozdonyok beszerzése és második vágányok épitése, pályaudvarok kibővítése került volna. Ez azonban még nem a legnagyobb baj. A m.á.v. elhanyagolása most már más, ijesztő formában is megbosszulja magát. Az elhanyagolt pályákon, a rossz váltó és szemaforok között a szűk állomásokon, a csekély számú személyzet túlfeszített munkája közepette egymást érik szerte az országban a vasúti katasztrófák. Számos emberélet esik minduntalan áldozatul az ijesztően felszaporodott vasúti kisiklásoknak és összeütközéseknek. Az utas ma már nem ül a régi bizalommal és megnyugvással a vonatra, ugyanígy van a személyzet is. Ha ez a állapot sokáig tart, a m.á.v. egyenesen rossz hírbe keveredik, ami végzetesen befolyásolhatja a horribilisra nőtt személyforgalmat. Hogy milyen komoly jelenségnek veszi a m.á.v. vezetősége a számos vasúti balesetet, az bizoaytja, hogy illetékes helyen a kötelező vasúti balesetbiztosítás gondolatával foglalkoznak. Igaz, hogy a kötelező vasúti balesetbiztosítás gondolata helyes és célszerű lenre még akkor is, ha a m.á.v.on még a régi szolid és normális állapotok tennének, de hogy éppen most kezdenek e reform eszméjével foglalkozni, ez azt bizonyítja, hogy a számos vasúti szerencsétlenség készteti erre az illetékes köröket. Nem használ e mizériák ellen az az energikus rendelet sem, melyet a kereskedelmi miniszter a vasúti munkások országos szövetségéhez intézett. Nem a munkásokban, sem a fegyelmezetlenségben kereshető a hiba, hanem egyedül abban, hogy helytelen takarékossági szempontból nem szaporítják a személyzetet és nem tö- kélesbitik, nem fejlesztik nem építik ki a m.á.v.ot Amíg mindezen hiányokon nem segítenek, a régi rend nem fog visszatérni a Magyar Államvasutak funkciójába. A tanácsból. Nyolcadik gyógyszertár. Bernát Sándor szatmári lakos folyamodik gyógyszertári jogért s kérelmét a hatóság utján kívánja folterjeszteni. A tanács közérdek által nem látja indokoltnak ugyan a nyolcadik gyógyszertár fölállítását, azonban, hogy a módját megadta, a rendes útra terelte a kérelmet kiadván azt először véleményezésre a tiszti főorvoshoz. A tiszaujlaki Rákóczi-emlék fentartása. A három törvényhatóság által felállított tiszaujlaki Rákóczi-emlék közvetlenül a Tisza partján épült. Ugocsa vármegye 793 koronát fordított ez emléknek árviz elleni megvédésére s a városunkra eső egyharmad költség visszatérítését kérte. A tanács utasította a számvevőséget megfelelő fedezet kijelölésére. A felső keresk. iskola fejlesztése. A városi tanács hozzájárult a felső kereskedelmi iskola első osztályának párhuzamosításához. Más oldalról azonban az iskola gondnoksága engedélyt kért a főigazgatóság utján, hogy a jelentkező első éves növendékek egy osztályában maradhassanak az elhelyezés nehézségére való tekintextel. Az orsz. tűzoltó szövetség köszöneté. Az orsz. tűzoltó szövetség elnöksége meleg hangú levélben köszöni meg a A Gondviselés végszóra. Ezt a rémmesét nem a fantázia koholta, hanem Hunyadvármegyének egyik elhagyott táján történt meg, mit a törvényszéki riporterek bizonyára szenzációs fő- és alcímekkel s hátborzongató színezéssel írtak volna meg, ha megtudják. Ami a hátborzongatást illeti, azt éreztem is, mikor Csaba felöl jövet a vasúti kupéban egy tekintélyes hatósági személy elmondotta száraz akta-nyelven a borzalmas esetet, mely egyaránt kivánkozik bele a dajkamesékbe és a Pitaval-gyüjtemónybe. A Gondviselésről van szó, arról a transcendentális fogalomról, mely a modem ember szótárában úgy elkopott, hogy csak adomákban szerepeltethető. De ennél az esetnél a Gondviselés hajdani bűvös erejének teljes fényében jelentkezett. És milyen pontosan, milyen végszóra végezte áldásos tennivalóját ! Csak a mesében . . . Talán ott sem oly precizen, oly megnyugtatóan és meginditóan. De nem, ez az eset veszítene jelentőségéből, ha stílusbeli ornamentikával akarnám elmondani. Száraz, aktanyelven kell közölnöm, hogy ugyanazt a hatást érjem el, amelyet reám gyakorolt. A hunyadmegyoi oláh tanyák egyikében élt egy szörnyeteg házaspár. A zsupfedeles, nyomorait viskóban állandó volt a kenyérszükség. Nem buzakenyérről van szó, hanem a ragadós, nedves kukoiicakenyérről. Valószínűnek kell tartanom, hogy éheztek, mert csak az éhségnek kegyetlen fizikai fájdalma teszi érthetővé azt a párbeszédet, amelyet egy téli estén férj és feleség folytattak. Arról beszélgettek, hogy egyetlen, tiz éves leánygyermeküket el kellene pusztítani. Nem azért, mintha ez a gyermek rossz, szófogadatlan, vagy nyomorék lenne, — csupán egyedül azért, mert eszik, mert kenyeret pusztít. A férj, az apa vetette fel az eszmét. — Mindennap nehezebb az élet, — mondotta — az a leány mindennap többét eszik . . . — Mit tegyünk ? — kérdezte az asszony állati közömbösséggel. — El kell pusztítani . . . — De ha megtudják, — vetette ellen az anya. Semmi egyéb skrupulusa nem volt ennek a szörnyeteg anyának. Az apa nem sokat gondolkozott. Felvetette azt a tervet, hogy a leányt a kemencében kell megégetni. Ott porrá hamvad és senki sem tudja meg soha. Ha kérdezik, hová lett, azt lehet mondani, hogy eltűnt, vagy a farkasok ették meg Tehát elhatározták a kegyetlen tüzhalált . . . elevenen megégetni tulajdon gyermekükt,t, az egyetlent . . . Ezt nem volna szabad elhinni. Fájdalom, az analízisnek semmi helyet sem tudok szorítani. Törvényesen megállapított tények merednek reám. Irgalmatlan valóságot rovok a papirosra. A szülők tovább fűzik az eszmét. Az anya élénken magyarázza, hogy éppen kenyérsütés előtt éllván, most javában lobog a rözse a kemencében. — De sietni kell, — mondja — nehogy a parázs megroppanjon. S még hozzáteszi: — Legjobb, ha most teszed meg, legalább ez a leány is hamarább túl lesz rajta . . . Az apa felkel . , . Ebben a pillanatban velötrázó sikoltás hallatszik. jjgRÓttl Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási Közvetlen a jPannónia' szálloda mellett. — Sxatmár és vidéke legnagyobb ezipórakt^ra. . Figyelmeztetés! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári árak az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
