Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)

1908-09-27 / 78. szám

2, oldal SZAMOS (1908. szept. 27.) 78-ik .szám. A tanácsból. A piacz felosztása ellen. A szatmári kereskedelmi társaság a piacnak a Deák-térről vaió áthelye­zése, illetve annak több részre való felosztása ellen kérvényt adott be. A tanács a kérvényt 3 nap alatti véle­ményező jelentés tétel végett kiadta a főkapitánynak. Uj zsinagóga. Az orth. izr. hitközség Tompa- utczán emelt uj imaházát a mérnöki hivatal előterjesztésére a tanács hasz­nálatba vétetni megengedte. A munkások pénze. Tudvalevőleg a belügyminiszter a helybeli ács- és épitőmunkások szak­egyletét feloszlatta és készpénz va­gyonukat elvetetni rendelte. Ennek alapján a tanács az ácsmunkásoktól 454 kor. 79 fillért, a kőműves mun­kásoktól 205 kor. 78 fillér bevont összeget fele részben a szegényalap, fele részben pedig az iparoktatás cél­jaira beutalni rendelte. A honvédzenekar ügye. A honvédzenekar és a város között kötendő újabb szerződést az állomás parancsnokság aláírás végett áttette a hatósághoz A szerződés értelmében a város fizetne évenként a honvédze- nekar alapjára 4000 koronát. Ezen összeg zenekeresméuynek nem tekint­hető. Továbbá a város a hat hónapi szini szezon alatt a zenekarnak fizetne 12 ezer koronát, melyből Nagykároly városa a 3 hónapos szezonért 5000 koronát térítene meg. Ezen összeget Toltaképen a szinigazgató fizetné1 meg a városnak. Térzenék hetenként 2-szer tartatnak. A szatmári színházban ál­landóan 18-—22 főből álló zenekar kö­teles játszani, mig a nagykárolyi szín­házba csak 14—15 zenészt osztanak be. Tüntető politikai előadások alkal­mával a zenekar nem vehető igénybe. Végül a zenebizottság jogosítva lenne a színházban egy második karmestert tartani. A tanács a benyújtott _azer- zoaesr Kellő eioKeszités után a köz­gyűlés elé terjeszti. Fogorvosi intézetemet Deák tér 8-ik számú Gilyén-féle házba helyeztem át. Dp, Fodor Operateur, íogorvos. Értesítem az igen tisztelt vevőimet, va­lamint a nagyérdemű közönséget, hogy „Meggy Lelke sokszoros érmekkel kitüntetett s orvosi szaktekintélyek által ajánlott likör-külön- legességnek jpp- egyedüli raktárát '■’jag megkaptam. Mint kellemes izü, kitűnő, zamatos italt, minden háznál élvezik. Kapható egész, fél- és negyed-literes üvegekben Szabó Géza fűszer- és cse­mege-üzletében Szatmáron, Kazinozy-u. Kazinczy utca 16. sz. alatti üzletem­ben a magyar irodalom régi és leg­újabb jeles íróinak müvei olcsó dij mellett kölcsön vehetők. Cseplák Bálint. hírrovat. A pálinka. 15 évi fegyházra ítélt hitves­gyilkos. Beibe Mihálynak hívták a vád­lottat, ki f. hó 25-én került az es­küdtszék elé, mert tulajdon élet­társát a feleségét oly vadállatias ke­gyetlenséggel gyilkolta meg, amely­hez hasonlóra még a legöregebb birák sem emlékeznek. Beibe Mihály Turvékonyára va­ló avasi ember, szóval egy* typus; hogy milyen typus azt a szatmári ügyészség ismeri legjobban, mely­nek a vendégeit azt lehet mondani legnagyobb részben ilyenek képe­zik. Vad, féktelen nép, mely előtt az embertársa élete annyit ér mint egy nadrággomb. Bicskáját vagy baltáját bosszúálló érzete sugalla­tára lelkiismeretlurdalás nélkül mélyeszti haragosának testébe, azu­tán kcpca Icíckütttti 6» nyugodtan aludni reggelig. Biráinak kérdésére, miért tetted ezt? csa*k ezzel vá­laszolt : „Nu stiu domnule“ (Nem tudom uram !) Vagy tagad, gyakrabban pedig részegségére hivatkozik. Elhül az emberben a vér,, mikor Beibe Mihály rémes tettét hallja, szörnyű cselekedetére semmi ment­séget nem tudott, csak azt haj­totta : — Nu stiu dotnnule ! Nem sokáig kell kutatnunk Beibe Mihály borzasztó tettének okát. A tanú vallomások azt mondják nem volt részeg, mert „egyenesen szaladt, de az bebizonyosodott, hogy több mint egy liter pálinkát fogyasztott el, miközben aludt is, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a gyilkos ital felkavarta a szélsőségekre amúgy is hajlammal biró legény vérét. Föltétlenül megállapítható, hogy a pálinka zavarta meg és vitte a szörnyű bűnbe, mert józanul ilyet még olyan vadsága mellett sem követhetett volna el. Igazán itt volna az ideje annak, hogy minden eszközzel, különösen papjaik hassanak oda, hogy ez a nép szelídüljön és közeledjék a 20-ik század kultúrájához. Hiszen ezek az emberek századokkal vari­nak még hátra. A tárgyalásról a következőkben számolhatunk be. F. hó 25 én került Beibe Mihály turvókonyai napszámos bűnügye az esküdtszék elé, ki feleségét borzasztó kegyetlen seggel gyilkolta meg. A vádlott 24 éves, összeesett, szőke fiatal ember, akit ugylátszik a bőr tön levegője úgy megyiselt, bogy a tüdő vész tünetei mutatkoznak rajta. Nem igen éli tűi a 2 esztendőt. Egykédvün áll bírái előtt, a leg­több kérdésre csak annyit válaszolva :-- Na stiu (nem tudom). A megbánásnak semmi nyoma, en­nél az érzéketlen vadállatnál, mert embernek nem mondható, de talán még a vadállat n*vet sem érdemli, mert az állat sem báutja párját. Nemrégiben nisült meg Beibe. Feleségül vette Deák Maricát egy 17 éves leányzót, a falu legszebb virág- szálát. Nem éltek boldogan, folyton vesze­kedtek, az asszony egy ízben 9 na­pig távol is volt & háztól. A férj vissza hívta, mert szerette és meg­ígérte, hogy7 nem bántja többet. Jó viszony azonban nem állott létre közöttük. Aug. hó 3 án reggel a férfi 1 liter pálinkát hozott, mit ketten fogyasztottak el, majd 10 órakor lefeküdtek és aludtak délután 3 óráig. Ekkor vendégek jöttek és a Beibe elküldte az asszonyt italért, a fele­ség azonban nem ment és a kút kávájára ült. Beibe dühbe jött, behívta a szobába és ütlegelni kezdte. A vendégek az épületes családi látványra szótrebbentek. A szegény asszony nem sokáig tűrte az ütlegeket, elfutott a dühöngő férje elöl, ez utána rohant és mintegy 10 balta csapást mért rá. Az asszony a súlyos sebek dacára is kijutott az utcára, hol Beibe ismét csapásokat mórt, rá. Még ekkor sem rogyott össze az erős asszony, hanem beván- szorgott az udvarra. Ekkor már a testén csak nehány ruhafosziány volt, mit a dühöngő ember pár perc alatt lemarcangolt. Out feküdt a porban mesztelenül a szegény asszony kinek a haját gyil­kosa karjára csavarta és így mérte rá halálos csapásait. Lábait csókolva rimánkodotfc a sze­rencsétlen könyörületórt, Beibe nem ismerte ezt a szót. Másfél órán ke­resztül kinozta áldozatát mig az ször­nyű szenvedések kösött kiadta lelkét. Utolsó szava ennyi volt: — Akasztófára kerülsz ! És ez a szó szeget ütött a gyilkos fejébe, mert védőjétől csak ennyit kérdett : Akasztófát kapok domnusor (urfi). És megnyugodott mikor azt mondották neki — nem, A rémes tettet sokan látták és csak egy ember vállalkozott arra, hogy meggátolja a gyilkost szörnyű tettében. Ez a kisbiró volt aki el is vette tőle a baltát, de Beibe másat kerített és azzal fejezte be tettét, sőt a kisbirót is majd leütötte. Ott folyt le a falu szemeláttára a gyil­kosság. Mennyire1 jellemzi ez az erkölcsi érzületet L Beibe, miután már végzett az asszonuyaí, a kiszabadult sertése­ket visszaterelte az ólba, majd bement a kukoricásba és aludt nyu­godtan reggelig. Ott fogták el másnap. Beibe 24 éves kora dacára is már — Először is nekem felöltő és ka­lapot ; úgy divatját múlta az ón mantilom, hogy még a sarki kofának is különb van, a kalapom pedig le­galább is tiz éves, ha figyelmes len­nél, előbb erre gondoltál volna, de meglátszik, hogy egész életeden át. . — Jó, jó, tehát ird Jóska. Mamá­nak felöltő húsz korona, kalap tiz korona. — És volna arcod oly rongyot venni. Eleget . . . — Apuskám, nekem cipőt, nézd, minő rongyos, — szólt közbe Endre s hogy nyomatékosabb legyen szava, tollszárával végig hasitá cipője talpát. — Nekem zongorát, épp egy eladó van Kovácsóknál, csekély hatszáz korona az ára, — veté közbe Milka leányom. — Előbb nekem egy szép boát, erősködött Lujza, s hogy szavainak nyomatókot adjon, könyhullatással végzó szavait, melyet Lajos bömbö- lése felülmúlt, ki hintalóórt harcolt a vele egyszerre bömbölő Böskóvel, ki egy beszélő zajos babát követelt. — Semmi sem lesz előbb, — szólt nőm éktelen haraggal, — mig száz koronás felöltőm és harminc koronás kalapom nem lesz, s nyomaték ked­véért olyat ütött az asztalra, hogy négy lába közűi kettő felmondta a szolgálatot. — Szavának meg lett a hatása, csend lett s meghódolva intettem Jóskának, hogy írja : — Mamának százharminc korona és most ón jövök. — Ezzel talán szememet ki akarod szúrni ? ... ez hallatlan . . . — Hát diktáld. — Fekete selyem ruha, lila selyem pongyola, egy kimenő drap ruha, két pár keztyü, egy tollboa és karman­tyú, higiénikus fűző, napernyő, ki­menő blúz, selyem blúz, egy házi ruha, két nyári ruha, egy nagy gallér,esöbö- peny, téli kamásli, cipő, Dianna krém, szappan és arcpor, egy nagy kendő ... •— Kendőt nekem is, tegnap is úgy fáztam, mikor hazajöttem az isko­lából . . . — Nekem bundát és jó keztyüt.. . — Narancsot, csákót, kardot, pus­kát akarok . . . — Korcsolyát kérek, de „Merkúrt“ s egy kremonai hegedűt és flóbert puskát . . . — Mondtam, az első én vagyok — harsogta közbe nőm, s az előzőhöz hasonló műtét következtében a har­madik láb vált meg az asztaltól. — Hát diktáld be, mennyi a számlád. — Egyelőre ezerötszáz korona . . . — Tehát mamsmak ezerötszás ko­rona. — Nekem kell ^ . . — Előbb uj bútort — azután jösz te. — Hisz van bátor, ha eddig jó volt ez, hát ezutánra is megfelel. — Bánod is te, hisz a te műérzé­keddel akár disznóólban lehetnénk felőled. — Jó, jó, tehát bútorra száz korona. — Elment az eszed? Egy garnitúra hatszáz, ebédlő- és hálóbereudezés ezer, apróság, k&p, tükör stb. Két­ezer összesen. — De a zongorán kívül, — figyel­meztetett Milka. — Azzal tehát kótezerhétszáz, az előzővel nógyazerkótszáz. — Bérletjegyet a jégre. — Nekem a színházba. — A szoba kiépítés. — Legalább két szoba, ha nem három! — De ki fogja azt takarítani és fűteni ? — Csak nem gondolod, hogy cse­léd nélkül tovább is elleszünk, hisz te nem bánnád, ha holtra dolgoznám magam. — Hisz egy szót sem szóltam, azt is csendesen mondtam, nem szólok ellene, — No még csak az kellene. — Tehát két szoba kiépít«» hat­ezer korona. Összeg tizezerkétszáz. — Már megint te,, mindig esak te, hát az ón órámra lánc, nyakék, ka­rók és függő ? Lujzának, Milkának, Jutkának egy- egy uyakók, függő ás gyűrű . . . — Összesen száz korona elég ? — Persze, majd mi talmi bádogok­kal járunk, mig te az ezresekkel zse­bedben, mulatsz. — De lelkem, hiszen igy . . . — Semmi hiszen, ezt ón igy aka­rom, ennek igy kell lenni. — Tehát . . . ? — Tehát ezerkótszáz korona, eddig tizenegyezernégyszáz. — A bérlet százhúsz. — De mamám oda neküuk ruha kell előbb. — Igaz, Milka ruhájára, két blúz, egy kosztüm, felöltő, boa, kalap stb., nyolcszáz. Lujza, dettó, összesen ezerhat száz, Micikére elég négyszáz, summa tizenkáromezeruégyszáz. A nagy lármában észre sem vettük, amint a pónzügyigazgatóság közege a húsz százalékos nyereményi adót jött bekajtani, a csekély négyezer koronát. Miközben eleget tettem kö­telességemnek a négyezer korona le­fizetésével, megjelenik feleségem nagy­Tisztelettel tudatjuk a n. é. gazdaközönséggel, hogy a m. kir. államv. gépgyára vezérügy- Szives támogatást kérnek nökségének képviseletét és bizományi raktárát Szatmár és vidéke részére megkaptuk. MnlnlinAll Ennélfogva üzletünkben a gyár elismert összes kiváló gyártmányai beszerezhetők. Az őszi idény alkal- lKClvllllvJI Avljliulull mából már is állandó nagy raktárt tartunk vetőgépekben. rostákban és ekékben, vaskereskedők ........ Raktárhelyiség: Eötvös-utca, (régi Korona-épület). == SZATMÁR, (Deák-tér).

Next

/
Oldalképek
Tartalom