Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-03 / 71. szám
2-ik oMa’, SZAMOS (1908. szept. 3. 71. szám. vasárnapi szünetelése tárgyában alkotott törvényjavaslatokat ieküldötte a városi tanácshoz észrevételeinek megtétele és közlése végett. Az ipartörvény első részére már régebben nyilatkozott a városi tanács, Ezúttal a második részről kellett volna véleményt nyilvánítani, az ellen azonban semmi észrevétele sem merült fel, valamint az ipari munkák vasárnapi szünetelése ellen sem, sőt ezen törvényjavaslat 11. szakaszában az ital- mérésekre meghatározott korlátozást a szegényebb nóposztály egészségi és vagyoni viszonyaira igen üdvösnek találta s a kereskedelmi kormánynak a törvényjavaslatok elkészítésért köszönetét nyilvánította s azok mielőbbi tárgyalását kérte. Fogorvosi intézetemet Deák-tér 8-ik számú Gilyén-féle házba helyeztem át. Dr. Fodor6 Operateur, fogorvos. Értekezlet a székhely ügyében. Szatmár-Németi, 1908. szept. 2. A megyeszékhely ügyében népe3 gyűlés volt a varosháza nagytermében, melyen úgy a város, mint a megye előkelősége tekintélyes számban vett részt. Jékey Mór távolléte miatt az értekezleten dr. Vajay Károly elnökölt, ki tudatta, hogy a memorandum elkészült és mintegy 374 en Írták alá, kiknek legnagyobb részét bizottsági tagok képezik. Ezzel tehát dokumentálva van az, hogy a megye többsége (2/3) a székhely áthelyezést éppen úgy óhajtja, mint évekkel ezelőtt, mikor a vármegyei közgyűlés azt határozatiig kimondotta. A memorandumot az őszi parlamenti ülésszak megújításával Kende Zsigmonddai élén küldöttség fogja átadni a kormánynak, hangsúlyozván azt, hogy a székhely áthelyezést Nagykárolyból a megye elválasztása nélkül akarják, miután nemzetiségi szempontból a ketté választás gyengítené a magyarság pozícióját. A mátészalkai járás, mely még nem irta alá a memorandumot csatlakozását szintén a megye épségben tartásához köti. A memorandum aláírás még nem nyert befejezést, amennyiben még többen vaunak, kik távo’lét vagy egyéb akadály miatt nem írhatták alá. Kölcsön-könyvtár. Kazinczy utca 15. sz. alatti üzletem-^ ben a magyar irodalom régi és legújabb jeles íróinak müvei olcsó dij mellett kölesen vehetők. Cseplák Bálint. HÍRROVAT. A kaució. Paulik Géza honvódhadnagy megszerette unokanővérét, a kis óvót, Woba- lovszky Irént. Megszerette azzal a mély, tiszta szerelemmel, amelynek nyomán nem ólálkodik ott a pillanatnyi élvekből táplálkozó bűn, hanem amely az igazi boldogságra törekszik. Szegény fiatal óvónő és a hadnagy boldogok is lettek volna, ha az emberek életének örökös derűjéhez elég volna pusztán a szerelem. Ámde a házasságnak néha ezer akadálya is van. Itt csak egy volt, de az irtózatos, kegyetlen hatalmú akadály: a kaució. A kaució, amely nem tellet ki sem k szülők vagyonából, sem e kis szerelmes hadnagy, sem ideáljának, a szerény igényű óvónőnek ugyancsak számlálva adott filléreiből. A szerelem nagy elhatározásra készteti az ifjút. Édes küzdeni, dolgozni azért, akié minden gondolatunk. Lemondott a tiszti rangjáról, azt hitte, a polgári életben is boldogul. De mig katonáéknál a szerelemnek, addig nálunk a kenyérnek van ám magas ára. Szörnyen magas ára. Odaát még csak kerül, aki csengő aranyat tud áldozni az aranysulytással diszitett szerelemért, de itt akárhányszor a becsület kerül kockára a darab kenyérért. A mi kis óvónőnk hadnagya is későn vette észre, hogy az intelligens életpályák zsúfolva vannak s ő, aki csillogó világban különben sem ért rá szert tenni semmi rátermettségre, kiválóságra s valamely polgári pályára szóló képzettségre^ — most amikor mar ujján van a jegygyűrű — éppen olyan messzi van a boldogságtól, mint szép és nagy elhatározásának kivitele előtt. Egy esztendő sikertelensége, csalódása, az a megalázás, hogy a szülők a jegygyűrű visszaküldésével, könyörtelen kézzel siettetik III. Egy lövés döreje veri fel az erdő 1 csendjét. Egy kiáltás és elesik a százados. Ijedten szaladnak oda a segé- .dek és az orvos. — Feleségem . . . gyermekeim . . . sóhajt és örökre lehunyja szemeit. Kocsizörej hallatszik. Sietve ugrik ki az asszony. Hallotta a lövést. Rohan. Alig bírja nyomát követni gyermeke. Szivettépő jajjal rogy férje holttestére. Patakzanak könyei. Mellette sivit gyermeke . . . Közben felnéz. Keresi férje meg- ölőjét. Meglátja Szentendreyt, amint fegyverrel kezében megdermedve áll. A kétségbeesés hangján kiáltja oda : — Gyilkos ! Egy családot öltél meg! Megremeg, teljes egészében megrendül Szentendrey, messze dobja a gyilkos szerszámot s azután elkezd futni. Elérve egy kocsit, beleveti magát s haza hajtat. Fut, szalad a vád elől. Olyan érzései vannak, mintha tűvel szurkálnának az agyába. Velőt hasogató fájdalom. S mikor az egyik oldalra kap, akkor a másik oldalon annál jobban szúrják. Felugrik fájdalmában, majd visszaesik a kocsi párnáira. Nem képes gondolkodni, j Fejében örökösen cseng bong az asz- szouy hangja. Csattog a lövés zaja. Kavarog, zajoug benne : „Egy családot Öltél meg!“ S mintha a túlvilágról jövő recsegö-ropogó, zugó orkán komor fellegeiböl tölcsérszerü örvényben egy dómon emelkedne ki és mindeneket tuldörgő hangon zengené feléje : Gyilkos ! Igen, közéig, mind közelebb és közelebb jön a démon, fülébe bömbölve : Gyilkos ! . . . Hazaérkezve kimerültén vánszorog szobájába. Elaléltan dől az ágyra, deliriumos álomba esik. ft Felesége álmélkodva olvassa a sürgönyt. Gyorsan összecsomagol. Jön haza. Nem tudja elképzelni, hogy mi bántja az urát. Válni akar ! Hát miért ? Mikor szereti az ura és ő is hogy szereti! Miért? Miért? . . . Izgatott a vonaton. Nem leli a helyét. Jár-kel. Lassú a menet. Szeretné, ha szárnyai volnának. Végre megérkezik. Otthon van. Hol a férje? Megdöbben, mikor az esti félhomályban meglátja az ágyon heverő férjét. Az felébred. Bámulva néz feleségéie. Ez beszól hozzá. De a regény végét, drámai hőssé avatták a szerelméért mindenre kész hadnagyot. A vakon lobogó szenvedély rossz tanácsadó. Lám, a mi hadnagyunk is, a szelíd, a sorsát egy darabig békén tűrő, a lemondani tudó, egyszerre szilajjá, vaddá lett. A Hűvösvölgyben sétáló óvónőtől utolsó csókot kér, de kezében gyilkos szerszámát szorongatja. Összeszurkálja volt jegyesét s magán is súlyos sebeket ejt. Most a kórházban ápolják mindaket- tőt. A szerelmes s végső elkeseredésében tetteinek következményeit bírálni nem tudó volt hadnagyot s az óvónőt, aki nem tudta eléggé megérteni, hogy mennyire képes érette szerelmese s köny- nyen engedelmeskedve szüleinek : visszaküldte a jegygyűrűt. Egy szép regénynek bántó vége ez. —a.— Szeptember. A nap perzselő sugarai még erősen tűznek le a tájra, melynek lombjai közé már belevegyült az ősz sárga színe. A természet lassan közeledik a vég felé . . . Még nehány hétig élvezzük a nyár örömeit, melyben úgyis az elmúlt időszak alatt oly kevéssé volt részünk. Szeptemberben vagyunk. Megnyíltak a tudomány csarnokainak kapui, melyek városunk képét egyszerre oly mozge'mássá és élénkké teszik. Százával és százával öntik a most már minden irányban ágazó vasutaink a tanuló-ifjuságot, mely nem is annyira a tudomány szórajától, mint az élet hajszájától megrohanja különösen a tudományos pályákra előkészítő intézeteinket, pedig nemcsak az iskola kapuin, de azon kívül máshol is ki van téve a tábla: „Megtelt!“ Most még azon sem bánkódhatunk, hogy kereskedői pályára nem mennek ifjaink; dehogy nem mennek, a felső kereskedelmi iskola első osztályába már nem is vesznek fel több növendéket, hacsak a párhuzamos osztály létesítése nem sikerül. És az ipari pálya, nem szól a férfi. Azt gondolja, még mindig álmodik Végre kikivánkozik a nőből a kíváncsiság: — Miért akarsz elválni ? Magához tér a férfi. Talpra ugrik. Kiáltva szól : — Becstelen vagy! Megcsaltál! — Én ! Megcsaltalak ? — Igen! A századossal! De megbosszultam magam! — A századossal ? Mit csináltál ? ! — Lelőttem! — Szerencsétlen! Ártatlan gyilkosa vagy, — kiált a nő. Reszkethető, vadállatias hördülóssel veti magát a férfi nejére. Torkon ragadva ordit: — Még te is . . . gyilkos . . . gyilkosnak nevezel ?! A zajra szolgák sietnek be, Alig bírják ártalmatlanná tenni a férjet. Megőrült . . . És a pletykázó asszonyok nyugodtan hajtják fejüket pihenésre,: „Hisz ők nem tettek semmit.“ Vlazáts Vince. melyet annyira ajánlgatnak a szobatudósok, talán nem termel felesleget ? Nem az a baj, hogy nem ezeket a hivatásokat keresik lel az ifjak, hanem az : nincs iparunk, hol a tanult erő elhelyezést nyerne. Ha az lenne, természetszerűleg bekövetkezne a változás. Az iskolák s templom előtt megkezdődik az „adszi-nesze“ vásár, az ócska könyvek vétele és eladása. A szülők a nehéz megélhetés és sok helyütt az a teher, mely mellett gyermekeiket taníttatják, nem is veszik rossz néven a kis iskolásoktól, hogy az öreg, gyakran rossz kiadású könyvekkel manipulálnak. A betegséget terjesztő bacillusok melegágyai pedig azon iskolás könyvek, melyeket az ifjúság meg- nedvesitett ujjal lapoz éveken keresztül és ad kézről-kézre. A szülő ha csak teheti, ne vegyen regi könyvet gyermekének. Megcsendül az iskolák csarnokában a csengő éles hangja: munkára lel, gyüjtsetek erőt, mert elmúlik a nyár! * Kiss Albert. A debreczeni ref. egyháznak nagy gyásza van. Egyik legidősebb lelkésze Kiss Albert, volt orsz. képviselő aug. hó 31-én hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunytat több mint négy éve kínzó gyomorbaj gyötörte, amelyhez az utóbbi időben vizibetegség is járult. A tevékeny életet élt lelkész halálhíre mély és osztatlan részvétet keltett nemcsak Debreczenben, hanem országszerte. Holttestét szerdán délelőtt vitték át a nagytemplomba, ahol Radácsy György sárospataki akadémiai tanár, a tisztántuli egyházkerület főjegyzője tartott felette szép beszédet. A Kossuth-utcai temetőben Biky Károly szatmári egyházmegyei esperes mondott imát. * 25 éves jubileum. Nem hangzottak el frázissal telt dikciók és nem volt 100 terítékes bankett, de melegség és kartársi nagyrabecsülés áradt azokból az őszinte szavakból, amit Demjéu Sándor postafőnök tolmácsolt a kartársak nevében Fekete Róza hivatalnoknönek, ki hivatali munkásságának 25 éves évfordulóját ünnepelte meg aug. 29 ón. Ezen alkalomból a tisztviselőtársai a kiváló pontosságú és szorgalmas hivalnoknöt egy szép csokorral és értékes aranygyűrűvel lepték meg. Esküvők: Nagy Ferenc veresegyházai református lelkész nőül vette Wodianer Mariskát, özv. Wodianer Sámuelné leányát. * Helyettesítés. A községi bíró szabadsága idején a tanács Pap Zoltán dr. aljegyzőt bízta meg a kisebb polgári peres ügyekben való eljárással, mig a kihágási ügyekben való bíráskodásra Tankóczi Béla fogalmazót hatalmazta fel. * Székfoglalás. Hajdú Károly ref. s.-lelkész a németii ref. egyháznál, aug. 30-án tartotta székfoglaló beszédét, mely a hívekre kedvező benyomást tett. * Párhuzamos osztály a felső kereskedelmiben. A helybeli felső keresk. iskola alsó osztályába oly nagyszámú jelentkezések történtek, hogy már több növendéket nem vesznek letü igazgatói által az 1908—9. tanévre előirt iskolai könyvek, használt és uj állapotban, WtT valamint: szótárak, térképek, hangjegyek, rajz tömbök, füzetek, táskák stb. minden létező kivitelben, a legelőnyösebben nálam szerezhetők be. — Kész szolgálattal és hazafiui tiszteletei: Weisz Zoltán Könyváruháza, zenemüraKtára Is papirKeresKcdásc ^zattíláf-NéttlCti w " v w fc-wifcwil I a rej_ főgimnáziummal szemben; a kir. kath. főgimn. közelében. |«%9N%9N Üzleti évi jövedelmem egy megállapított hányadának jótékonycólra való fordítása folytán, a szegényebb sorsú érdemes tanulók, az illető - .....- ......■ ■ intézet utján, általam is, anyagi segélyben részesülnek. ----------------------- •" • —......— "
