Szamos, 1908. augusztus (40. évfolyam, 62-70. szám)
1908-08-06 / 63. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam. Szatmár, 1908, augusztus lé 6 .(MüttrtílO 63. Előfizetési ár: Égési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákéczi-utczs 9. sz. Telefon: 107. SindeDBemp dt.iab SiatjnároD, a isp kjstíóhivaialí.tar, fijcieooöi HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a iegjutényoBabb árban közöltéinek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A csatornázás terheinek megoszlása. CT.) Helyiérdekű közgazdaságunk fontos problémája lesz a közel jövőben, hogy a csatornázás és vízvezeték terhei végsősorban kiknek a vállára fognak nehezedni. Az ilyen terhek ugyanis megegyeznek az adókkal és más szorosabb értelemben vett közterhekkel abban, hogy nem mindig az fizeti, aki viseli. Például az olyan fogyasztási adókat, amelyeket a termelőnél szednek be, (szesz, borital stb,) mindig a termelő fizeti, de mindig a fogyasztó viseli. Ezek az u. n. visszahárithatatlanul áthárított közterhek. Ez a jelenség csaknem minden adónál felvillan és mikor vizsgáljuk, hogy jó-e, rossz-e valamely adó, mindig fontos szempont marad, hogy mennyiben lehet áthárítani. Az áthárítás néha annyira könnyű, hogy nem is burkoltan, hanem leplezetlen nyíltsággal megyen végbe. Erre van is egy történelmi nevezetességű, klasszikus példa és pedig éppen a csatornázás múltjában. A XIX ik század második felében a londoni építési hivatal kimondotta, (eléggé naiv módon) hogy a csatornázási járulék olyan adó, amelyet kizárólag a háztulajdonosoknak kell megfizetni és viselni. Ennek dacára a háztulajdonosok minden bérlővel szerződést írattak alá, amelyben a bérlő magára vállalja a csatornázási járulékokat. Ezen aztán úgy igyekeztek segíteni, hogy most közvetlenül a bérlőktől szedik a dijakat. Nem lehet azonban megállapítani azt, hogy sikerült-e ezen a címen a lakásbért megfelelő összeggel leszorítani, illetve azt, hogy a mostani lakbérek összegében nincsen-e benne külön és még egyszer a csatornázási járulék. Lehet, hogy az eljárás segített a bérlőkön, de lehet az is, hogy most kétszer fizetik a terhet, mely alól felszabadítani igyekeztek őket. A helyzet hajszálra azonos lesz minálunk. Erős kifejezések nélkül is meg lehet mondani, hogy ez nagy igazságtalanság. Igazságtalan megoszlása lesz ez a teherviselésnek főként azért, mert a csatornázási és vízvezetéki dijakban nemcsak a használat, tehát a folyó kamatok értéke foglaltatik, hanem a törlesztési részietek is, úgy, hogy végeredményében a bérlők vándorserege, átmenőleg itt tartózkodó hivatalnokok, iparosok és munkások ajándékba veszik meg a város telekállománya részére a csatornázás tőkeértékét. Helyi viszonyaink sajátossága, hogy a tulajdonos rendszerint a bérlőivel egy házban lakik, mig a nagyobb városokban felépitik a bérkaszárnyát és a tulajdonos beköltözik a saját úri villájába, vagy, ami még gyakoribb, bérel magának egy úri lakást. Ez a körülmény azt hozza magával, hogy egész észrevétlenül a tulajdonos akrészeire eső használati és tör- esztési rátákat is a bérlők fogják viselni. Ennek a határozott ferdeségnek alig van gyökeres, közvetlen ellenszere. A mig a lakások korlátolt meny- nyiségben állanak rendelkezésre és az építés drágasága, a telekérték emelkedése folytán még ilyen módon is csak alacsony a házak jövedelmezősége, tehát nem elég kecsegtető ahhoz, hogy a jövőre nézve a lakások szaporítása remélhető volna, addig a lakásbéreknek a magassága addig szállhat fel, ameddig a bérlők teherviselési képessége megengedi. Ez pedig gyenge és ellenállásra alig képes határvonal. A szegénységet és nélkülözést nagy tökélyre ehet vinni. A kényszerhelyzetek olyanok, mint a síró asszonyok, akiknek szintén a gyöngeségükben van az erejük. Belátható időben nem várhatjuk, kogy a lakáskinálat a lakáskeresletet ellensúlyozza, anélkül pedig a bérlők hatásos ellenmozgalmat a háztulajdonosokkal szemben nem fejthetnek ki. Énnek a visszaélésnek csak egy közvetett ellenszere van, amelyről nemrégiben már megemlékeztünk: a telek értékemelkedési adó. Hogy a közgyűlés fog-e vele foglalkozni, az kétes, hogy egynéhányszor vissza fogja utasítani, az bizonyos. A közgyűlés javarészt háziurak intim társasága, amelynek (és ezt ne tessék bóknak venni) magához való esze minden kerülmények között volt és van. Csakhogy megesheiik, hogy a községi választások is tudatosabb irányba terelődnek és megtörténhetik, hogy a választók majd a községi választásoknál is pártállásokba verődnek, amikor aztán többségbe kerülhet a gyengék tábora, amelynek soha sem volt egyebe, mint számbeli többsége. Mirajtunk nem tog múlni, hogy ezek az esélyek élénken foglalkoztassák a város közvéleményét. A vasárnapi munkasziueí, A kereskedelmi miniszter a vasárnapi munkaszünet végleges rendezése érdekeben törvénytervezetet alkotott, amely esetleg ősszel már tárgyalás alá kerül. A javaslat a vasárnapokon és Szent István király napján kiVnl karácsony első napját is munkaszüneti napnak nyilvánítja. A munkaszünet a törvényjavaslat szerint, a javaslat szövegében megállapított kivételektől eltekintve, legkésőbb a munkaszüneti napon reggeli hat órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig tart. A törvényjavaslat szerint a fcöte- ező vasár- és ünnepnapi mankaSzti„üz öngyilkosság joga.“ Mégis bolond dolog volt, hogy ettől a spleen gondolattól nem tudtam szabadulni. az oka különben ennek Mr. Acker porlepte füzetei voltak, melyek előttem feküdtek és azt bizonyítják, hogy az embernek teljes joga van akkor, amikor tetszik, az élet ajtaját kívülről betenni és az embertársaknak kötelességük az életuntat kímélettel és móddal ezen törekvésében elősegíteni . . . Buta dolog volt ez! Annyival inkább, mert lelkem semmiféle friss sebtől nem vérzett, a sors nem kólintott fejbe és életem fatális plusz-szal, vagy megrázó minusz-azal egyensúlyából nem volt kibillentve. Az én óletunt8ágom legfe Ijebb azokból az apró kellemetlenségek, összeségéből állhatott., melyek az embert naponként a társaival való érintkezésnél érik, vagy a szeretett én az okozója. Például: elszakított cipözsi- nór, kínos találkozás, egy jó barát gorombasága, piszkos tányér a vendéglőben, egy kérő levél, egy elmulasztott rendez-vous és még más hasonlók. Egy fekete nap volt ez, melyen az életörömök napja a kicsinyes gondok szürke ködén nem törhetett keresztül. És most égett a lámpám — persze görbén és pislogva — előttem feküdt egy füzet, mit előbb a könyves polcról vettem le. Barna, törékeny borítékján ez állott: Mr. William Archer: „Az öngyilkosság joga'“ Fáradt voltam ! A boszankodás sokkal rosszabb mint a fájdalom; mert az kicsinnyé és gyengévé tesz, a fájdalom azonban nagyobbá és erősebbé tesz abban a szörnyeteg elleni harcban, mit úgy neveznek : élet 1 Szép gondolat volt, fel fogom jegyezni ! Azonnal ! — De mégis talán holnap ! Olyan fáradt voltam! Különben nagy botorság volna egy elveszített gomb, vagy egy elkésett omnibusz miatt csömört kapni az élet asztalától. Ó — igen — fáradt voltam ! * « * Egy igen kedves kis öreg ur üdvözölt és régi háziorvoshoz illő hangon kérdezősködött, hogy miért vagyok szomorú. „Mi nincs Ínyére az életben ?“ kérdé kedélyesen. „Semmi sem tetszik nekem! Az élet a kellemetlenségek láncolata ! Ez ami — — “ „Tudtam, Ön a mi kliensünk és szónólküi karonfogott „Jöjjön velem!* És én mentem. Hogy miért ? Azt nem tudom. Ez a kis korrekt barátságos emberke hypnotizáit. Átmentünk a város utolsó utcáin és egy nagy parkba értünk, hol igen kevés, pár idegen arcú férfit láttunk. A gyep bársonyos zöldben pompázott, de gyerekek nem játszottak rajta. Fehér hattyúk úsztak a tavon. Minél beljebb mentünk, annál elhagyatottabb lett és sötétebben lomboztak a fák. Kívülünk senki sem volt az utakon, fekete hattyúk úsztak zajtalanul a tavon körbe-körbe. Egy ciprus ligeten haladtunk keresztül, mely úgy nézett ki, mintha Böckliu egyik képéből vágták volna ki, majd egy hatalmas templom&l&feu épület elé értünk. Az egész fekete és sötétzöld syenit- ből, valamint vörös porphirból készült. A nagy ablabokou keresztül nem lehetett belátni a termekbe, üvegjük átlátszatlan és komor sziuü volt. A bejárat fölött; ahol az ajtószárnyak hiányoztak, egy nagy arany kérdőjel ragyogott. „Hol vagyunk ?“ kérdém kiséröihet. „A pályaudvaron!“ mondá oly mosolygással, mely egy pillanatra a velőt megfagyasztotta a gerincemben. Megértettem öt. Pályaudvaron, — a tu!világi utazáshoz ! Hidegvért erőszakoltam és mondám : „Pompás épület! Állami ?“ „De kérem! Nézze meg ön ezen előkelő fényűzést, ezt a válogatott ízlést. A tervet Stuck készítette, a kiállítást az utolsó cipőhuzóig az „Egyesült iparművészeti műhelyek" látták el. Minden valódi feöböí, bronzból, valódi művészet! A kérdőjelt a kapu felett a megboldogult Éckman mester rajzolta. Részvények, barátom! 80 a parin felül! Ki spekulálna ma lóvasuttal, villamossal ?! Öngyilkossági részvények !* Beléptünk a kapun. Nehéz, kellemes hideg csapott meg. Elvették ns esernyőmet. Vezetőm egy feliratra mutatott: „Oegyzöség,“ — értette* és tiltakoztam : „Előbb látni akarom . . .* ArtjRÓth Simon nagyválasztélm cipőraktárát sj f ajánljuk m t. vevő-kőzőii.8 égnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a »Parinónia' szálloda mellett. — SiaMár és vidéke leglMifObb csipiral'Ura. Figyelmeztetés I az eiórebalaóott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári árak az eddigi árnál jóval olcsóbban kapbalóF.!
