Szamos, 1908. augusztus (40. évfolyam, 62-70. szám)
1908-08-16 / 66. szám
Előfizetési ár: Bgécz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán árjsTo fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákéczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. KiDdesaemö diiak Sis1 a-aron, » lap ktadóbiv&l&!&b&i> (UetesciOk HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. XL évfolyamSzatir.fr, 1908- augusztus fcó 16 (vasárnap) FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP., A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 66. szám, Város és felekezet. A hétfői közgyűlés tizenkétezer korona segélyt szavazott meg a kir. kath. főgimnázium tápintézetének, hogy házat építhessen. Helyes volt az eljárás, ha abból a szempontból bíráljuk, hogy más íelekezetek is részesültek (elég sűrűn) a város finánciális bőkezűségében az utóbbi idők folyamán. És mert ilyen okból nem tehetünk kifogást a közgyűlés határozata ellen, csak ennek a kelte után tesszük meg az alábbi észrevételeket. Nem akartuk, hogy olyan színezete legyen a felszólalásunknak, mintha egy felekezet törekvéseinek akarnék az útját bevágni, amint hogy esetleg ez sikerülhetett volna is. De most, hogy aktuálitás hijján egyetlen lelekezet sem érezheti magát különlegesen bántva, talán helyén van a szemébe nézni a kérdésnek: igazságos és célszerű-e, hogy a sokféle felekezetű város közpénztárából hol az egyik, hol a másik felekezet merítse az eszközöket a saját, külön céljai elérésére ? Ismervén a törvényhatóságnak dicséretes méltányossági érzetét, amellyel ez irányában támasztott igényeket mindenkor kielégíteni igyekszik, első tekintetre úgy látszik, hogy a fölvetett kérdésre igen-nel lehet felelni. Hiszen, ha ma az egyik teleke- zetet segélyezi a máshitüek adófilléreivel, holnap a másikkal teszi ugyanezt és igy az eljárás mérlegét könnyen egyensúlyba hozza. Ez azonban csak a felületes gondolkozás eredménye. Annak, aki csak a legkisebb mértékben is képes a dolgok belsejébe behatolni, önmagától felötlik az ellenkező belátás. Belátása annak a ténynek, hogy az eddig követett módszerrel a lakosság egyetemének a pénzerejével egyes tagozatok egymás ellen kovácsolják a fegyvert. Bárha a legújabb idők esemé nyei nagyrészt leszoktattak bennünket arról, hogy az egész nemzetet érdeklő kérdéseknek figyelmet szemeljünk, nem akarva is látnunk kell, hogy az országos politika következtében a íelkezetek között mind élesebb jellegű ellentétek keletkeznek és nőnek rohamosan nagyra a szeműnk láttára. A hamar elvirágzott tulipán egyik mérges gyümölcse az a torzsalkodás, amely az egységessé vált magyar nemzet hatalmas törzseit, a felekezeteket táborba egyesíti egymással szembe. Talán alig van országos kérdés, amit nagyobb komolysággal és aggodalommal tárgyalnának unta- lan, mint az, hogy az eddig békében együtt élő polgárokat felülről mesterségesen előidézett okokból arra szorítják, hogy eddig nem érzett felekezeti különbségek szerint tömörüljenek — egymás ellen. Nos hát, ha már nem áll mó-1 dunkban e gyilkos (testvérgyilkos) taktikájában megakadályozni a „nagy“ kormányokat és a pokolba kergetni szabadon választott parlamentünket, amely őt ebben támogatja : tetézzük-’e'' még a csapást magunk is azzal, hogy széthúzásra törő érdekeikben elősegítsük a felekezeteinket? — Nem lehet! Képtelenség, hogy az adómból a magam hozzájárulásával úgy neveljék és felnőtt korában is úgy oktassák tovább az én jó polgártársamat, hogy én nem vagyok igaz honfitársa, mert más rítus szerint imádom az Istenemet! Képtelenség, hogy közpénzen fejlesszem a protestáns, katholikus, vagy zsidó szellemet és fordítva meg variálva bármikép. A hitélet ápolása, ha tiszta és igaz akar lenni, olcsó. Egyáltalán nem szorul a város pogány kasz- szájára. Századokig eltart egy templom és ne lépjen az ür vincelléri szolgálatába az, akinek sok a pénzzel kielégíthető földi vágya. Oh, menynyivel magasztosabb volna igy az emberek vallásvilága! Ha pedig a hit örve alatt felekezeti érdekeket kell szolgálni, viseljék ennek terheit azok, akiknek gyönyörűségük telik abban a tudatban, hogy ők és a saját vallásabe- iek különbek, jobbak és hatalmasabbak, mint a többi magyar testvéreik. Ha az ilyen áldatlan mozgalmakat leszerelni nem vagyunk képesek, legalább ne legyünk balgák hogy azokat a megunk önszántából, a magunk zsebéből elősegítsük, csóvát adva annak a kezébe, aki házunkat készül vele felgyújtani. Térjünk vissza a jobb felfogáshoz. Szüntessük be az eddig követett szokást, amelynélfogva a felekezetek tetszésök szerint megnyittatták a város pénzszekrényéi, kérelmüket szép és igaz érvekkel támogatván mindenkor, de elhallgatván bölcsen azt, (amit különben úgy is tudnunk kellett,) hogy a közös pénztárból felekezeti határok közé szorított müvek létesítését óhajtják elősegíteni. Nem szükkeblüség mondatja ezt velünk. Ha városunk polgárságának szüksége van olyan intézményekre, amik bármilyen utón előmozdíthatják az ő egyetemének a jólétét, s amelyeknek az áldásaiban minden polgár egyaránt és egyforma joggal részesülhet: akkor létesítsünk olyanokat a közös erőből, amit ilyenkor kímélni nem szabad Ám ezeknek az áldozatoknak a szükségét és nagyságát maga a törvényhatóság állapítsa meg; ő Ítéljen szabadon, felekezeti hajlamok otthonhagyásával és az általános érdeket szem előtt tartva, hogy mit kelljen tennie mindnyájunkért a mindnyájunk pénzével. Akik néznek, és akik látnax. Irta: Bazaroff. (2) A beszély Írónak óriási hatalma van, de én nem akarok visszaélni vele, Megtehetném, hogy a hősnőmet világra varázsolva 18 nehéz esztendőn át kiváló nevelésben részesítsem jó szülei költségére. Kiküldhetném előkelő külföldi nevelő intézetekbe, ahol naponta 10 frankos lovagló és mégdrágább festő órákat adathatnék neki. De mert tndom, hogy az ilyen nevelés folytán a lányok úgy kezelik az ecsetet, minha lovagló ostor volna, és megfordítva, de meg sajnálom a szegény szülőket — hát gavalérosan elengedem az egészet, és 18 éves korban állapítom meg az Clza életének kezdőpontját. Csak azok a csúnya, paraszt és erőszakos írók, akik a hőseik élete végéből rabolnak el néhány évtizedet és korai erőszakos halainkkal akarnak sikereket elérni. Ellenben megengedett dolog a hősnő élete elejéből engedni el valamit hiszen avval csak könnyitek rajta. Viszont a nyájas olvasót is megkij nozhatnám, ha le akarnám írni Elza jellemfejlesztő környezetét, olvasmányait, testvéreit, nagybácsiját és szüleit és csak aztán térnék rá a szere lemre, amelyért mindezt végig kell szenvedni az olvasónak, mint ahogy gyerekkorunkban főtt hús és zölbab akadályokon keresztülettük magunkat, hogy végül a fagylalt gyönyörei hez érhessünk. Én a jellemfejlesztő környezet leírását is nagylelkűen elengedem, esu- pán az Elza mamájára vonatkozóan jegyzek meg annyit, hogy vannak mamák, akiknek a kedvéért elnézik a leányaiknak, hogy az anyjuknál huss évvel fiatalabbak és elveszik őket és várják türelemmel, hogy majd nekik is olyan feleségük lesz, mint az apósuknak volt. Tehát Elza 18 éves volt és a zsur- ban találkoztam vele. Igazat beszélt. Az ö szemében mindennek volt lelke, talán mert az ö szeme is csapa lélek volt. A naiv népeknek gyönyörű vallásaik vannak, az övé is olyan volt. Azt hiszik, hogy a lelkek túlélik porhüvelyüket és széjjelköltözDek a min denségben A viharban zugnak, virágból illatoznak, a nádast ringatják és még a nagy erdők éjszakai csöndje is lelkek hallgatása. De lelkek különbözők vannak ; az agglegények és öreg özvegyasszonyok lelkei is kalandoznak & látható világ mögött, ezek pedig nem sokat emelnek a valóságok színvonalán. Az Elza világát fehér leánylelkek mozgatták. Ami körülötte történt, annak mind értelmet és lényeget tulajdonított és ha nem volt, hát kitelt az ő leikéből, kölcsönzött onnan. Ami másnak pletyka volt, abban ő bölcsészeti anyagot látott és kis tárgyakat nagy filozófiával dolgozott fel. De hiába volt minden lelki szépség és tartalom, mindenki azt mondta rá : — Be édes kis baba ez az Elza, milyen aranyos gyermek, — és nem volt szem, amely a bájain tudatott volna. Elza ezt a szemet kereste és megtalálta. Eljött a fiatalember, akinek a fején látszólag cilinder volt, de valósággal a mesebeli királyfi csoda-sapkáját viselte. I A mesebeli királyfinak olyan csoda- sapkája volt, hogy ha egész negiizsé- ben a fejére vágta, hát csodálatos módon mindenki úgy látta, mintha királyi pompába lenne öltözve. Az egyik elkiáltottta magát: — Hogy ragyognak a drágakövek aranyszövetü palástján ! — és többiek lelkesen visszhangozták ezt a bámulatot. Ez igy volt. A sapka ereje tette, vagy a nép gyengesége, — azt nem lehet tudni, hogy igy volt, az bizonyos. Egyik társaságbeli dáma azt mondotta, hogy végtelenül szellemes ez a fiattl ember (mondjuk, hogy Laczi volt, hisz végre is a mesebeli alakjait nem keresztelheti az ember oly gondos választékosságga), mint az édes gyermekeit) és mindenki azt mondta, hogy emberi lélek még szebben ki nem virágzott. És a delej terjedt előre és hátra, ie és fel és igy feljutott Elzához is. Elza nézett és látott; azt kellene megtudnunk, hogy átlátott-e a osoda- sapka varázslatán ? (Folytatjuk.) j^sRÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást:. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Siatatár és vidéke legaag/obb eiipépaktíra. Figyelmeztetés 1 az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !
