Szamos, 1908. július (40. évfolyam, 53-61. szám)

1908-07-26 / 60. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam. Ezaímár, 1508= juüus H 26 (vasárnap) 60. szám, Előfizetési ár: Égés* évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kcr. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-uíczs 3. sz. Telefon : tC7. Mindeanesiö dija* Esatssjároc. « lap '*iadófcívat&íábac fixeteoaök HIRDETÉSEK: Készpénifiietés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyllttér sora 20 fillér. Az apró Hirdetések között minden szó 4 fillér. Csatornázás és vízvezeték. Dr. Tanódy Márton. I. A nagy feladatok sorában, amik­nek megoldása előtt folyton és gyorsan szaporodó lakosságánál és különösen ennek kedvezőtlen egész­ségi viszonyainál fogva, városunk áll, a legelső sorba került a csa­tornázás és vízvezeték kérdésének a megoldása. Korántsem abból az egyedüli eseményből merül föl most ez a gondolat, hogy nehány napja töme­gesebben lépett föl a tífusz nálunk, mint rendesen szokott a megfelelő évszakban; jóllehet a hasonló tü­nemények, ismétlődésök valamennyi esetében, egy-egy újabb kopogtatást elentenek törvényhatóságunk ajta­ján, hogy az immár el nem odáz­ható kötelességök teljesítéséhez a kívánatos energiával lássanak hozzá azok, akiknek közönségünk összes jóléte és igy annak alapfeltéte'e: az egészség is, a kezökbe van le­fektetve. Hanem igenis - megérlelődött ré­gen minden polgár tudatában a felfogás, hogy valahára gondos­kodnunk kell városunk talajának a szennytől való megtisztításáról csatornázás utján, és az egészsé­günk lehető megóvásáról bő meny- nyiségü és megfelelő jó ivóvíz szerzésének a segélyével. Hisz már több mint íiz évvel ezelőtt ennek a belátásnak hódolt törvényhatóságunk bizottsága, ami­kor az általános csatornázás tervét és költségvetését elkészíttette. Hogy azóta a kérdés szünetelni látszott, egyáltalán nem azt jelen­tette, mintha tán közben higiénánk önmagától megjavult, avagy (mert ez lehetetlen) közönségünk bele­nyugodott volna abba, hogy egész­ségi helyzetén, bármilyen kedve­zőtlen is, változtatni szükségtelen, vagy éppen lehetetlen. Pihent a kérdés hosszú időn át csupán azért, mert a kezdeménye­zők a tervek elkészülte után a költségvetés összegének láttára visszariadtak a kívánt áldozatok nagysága elő), és kedvezőbb pénz­ügyi helyzetét óhajtották bevárni a városnak, hogy azt a nagy mű költségeivel könnyebben megter­heljék. De ez a számítás, bármilyen humánusnak éreztük is annak ide­jén, nem bizonyult helyesnek két okból. Először, mert azóta városunk lakossága körülbelül húsz száza­lékkal megszaporodván, a lákásvi- szonyok az által, hogy az építke­zés nem tartott lépést e szaporu­lattal, sokkal mostohábbá lettek és ennélfogva a közegészségünk szín­vonala még inkább aláhanyatlott. Másodszor, mert a lefolyt idő alatt az anyagárak és munkabérek tetemesen megdrágulván, jóval többe fog kerülni a mü létesítése, mint évekkel ezelőtt került volna, és ez­zel szemben nem élvezhettük an­nak áldásos hatását azalatt, amig a takarékosság tisztes okából jobb idők bekövetkezését óhajtottuk be várni. Szolgáljon ez csillapításul azok­nak, akik türelmetlenségtől hajtva bosszankodásukban a késedelme- zést tán ártatlan egyének hibájául rójják föl. De viszont, merítsünk vala­mennyien okulást az elmondott tényből, fogjunk kezet a ránk vá­rakozó feladat gyors és helyes megoldására abban az immár biz­tos föltevésben, hogy az esetleges késedelmezés folytán kiszámítha­tatlan kár háramolhatik a pénzügyi helyzetünkre, és igen nagy vesze­delem az életünkre. Olyan vesze­delem, amelyért egyenesen mi len­nénk felelősek, ha drágán szerzett tapasztalatainkat nem arra fordí­tanék, hogy a lehető gyorsasággal segítsünk városunk lakosságának -étézomoritó egészségi viszonyain. Igaz egyrészt, hogy amig rri várakozó álláspontra helyezkedtünk, hazánkban több város ellátta ma­gát a csatornákkal és vízvezeték­kel. Ebből reánk az az előny há­ramolhat, hogy nem vagyunk kény­telenek, mint a viüamvüágitás be­rendezésénél, a kezdeményezések­nél szokásos kísérletezés tulfiseté seit eszközölni, mert a létesített hasonló müvek előttünk feküdvén, azok előállításának a módjait, mint kész nyomokat, követhetjük. Másrészt pedig megkönnyíti a dolgunkat az a körülmény, hogy az első lépések óta eltelt idő fo­lyamán a lakosság minden réte­gébe behatolt az óhajtás a szóban levő korszakos alkotás keresztül­vitelére, amitől most már alighanem csak az olyan ember huzódozha- tik, akinek nem az élete és az egészsége a legdrágább kincse a földön. Az egész közönségnek ily egy­értelmű belátására szinte múlha­tatlan szükség van ott, ahol tagad­hatatlanul szokatlan nagy pénz- á'dozatot kell hoznia a városnak olyan célra, amelynek az elérése nem csengő pénzben nyilvánul, hanem egészségi jólétben, ami persze, hogy ismét pénzt jelent minden ember szemében, akinek kedves a saját és az övéinek testi épsége és írissesége. Az egészségügyi bizottságnak a héten tartott ülései egyikén pol- gárme terünk bsje'enleitft, hogy szerzett tájékozódása nyomán leg- köse’ebb a törvényhatóság elé szándékszik vinni a csatornazás es vízvezeték ügyét, amihez fogható argvlelentőségiavel eddigelé még sohasem fog’alkozott ez a város. Reméljük és bízunk benne, hogy képviselőink bátran és a köteles komolysággal foglalnak állást — mellette. Körülbelül arról lesz szó, hogy a közgyűlés elvben elhatározza, hogy Szaímár-Németi szab. kir. Kisvárosi alakok. Az vrdalmár. Soha senki nem látott tőle egy be­csületesen megirt mondatot, de azért ö mindenki előtt: a nagy irodalmár. Irodalmár a szó legaprózottabb értel­mében. Nemcsak arról közismert, hogy csemege gyanánt falja a klasz- szikusokat éppúgy, mint a moderne* két, de ast is tudja agg és csecsemő, hogy ö írja a legérdekesebb novellá­kat, a legkacagt&tóbb humoreszkeket, a Jegobjektivebb vezér- és nem vezér­cikkeket. Úgyszintén ő a szülöanyja a legizzóbb, legmegkapóbb, legmeg döbbentőbb poémának is. Természe­tesen nincs senki, aki mondaná, hogy ezekből a müvekből akár egy sornyit is olvasott volna. Mert Ö ebben a tekintetben szerfölött szerény. Képes egyidöben tie álnév alatt do'gozni a legkülönfélébb újságok és folyóiratok hasábjain, csakhogy rá ne jöjjenek : hogyan, mikor s mit is irt Ö volta­képpen. Ha valaki már nagyon faggatni találja álnevei irányában, annak órá­kig tudja elmagyarázni: milyen ne­vetséges valami az irói hiúság s mi­lyen esztétikus, (ezt a kifejezést való­sággal dédelgeti: esztétikus !) milyen nemes cselekedet gyönyörűséget sze­reznünk az emberiségnek anélkül, hogy ez a mi j személyünkről csak valamit is sejtene. S ha az ilyen bárgyú kullancs mindezek ellenére tágítani nem hajlandó, egy határo­zott, de finom és sokat jelentő mo­sollyal rázza le a nyakáról: „Nem, nem! Azt nem tehetem. Nem mond­hatom meg. Legalább egyelőre nem !“ Az a nagyszerű szerénység, azaz szerény nagyszerűség, mellyel a saját személyét rendszerint elhallgatja, föl­tétlenül imponáló. Bár olykor beszél ö önmagáról is. De vagy a legviho- góbb önirónia hangján, vagy pedig őszinte nyíltsággal, mikor is a régi, fájó emlékeken borong. — Amikor szerelmes voltam, — szokta mondani elmélázó megillető­déssel — írtam egy sereg költeményt. Ezeknek a verseknek tapsolt min­denki, csak „ö“ nem akart tudomást venni róluk . .. Ha valamely uj irodalmi irányt emlegetsz előtte, nemes egyszerűség­gel tudja azt a saját munkásságával kapcsolatba hozni és lepocskondiázni: — Hülyeség ! Hülyeség ! Én már évekkel ezelőtt elcsépeltem ezt az úgynevezett uj irányt. Ö különben külsőleg is elüt a bét köznapiságtól. Járása, gesztusai, allűr­jei a nem mindennapi egyéniség be­nyomását keltik. Sokan azt mondják, hogy pózol. De valójában a büszke és dacos ön­bizalom — ami a poétákat annyira jellemzi — nyilatkozik meg minden mozdulatában. így amikor ö a kezét ujjasa zsebébe mélyeszti, s vagy a jobb, vagy a balvállát az orra irá­nyába húzogatja, a közönséges lelkek vélekedése szerint azt mondja ma­gába: „Mboh !u De alapjában ezt gon dolja : „Mit nekem ez a világ ! Hát van itt énrajtam kívül is valaki ? !“ Még a ruhaviselete is a makacs, kemény, „azértis“ egyéniséget árulja el. Ha az egész hetyke emberiség jobboldalt, csapja félre a kalapját, Ő csak azért is a balszemére rántja a fövegót. Az apróbb kapsszkodoucoknak sze­ret vállat veregetni. — Olvastam — ereszkedik le egy- egy ilyen dicsőséghajhászó firkászhoz, akár az utcán, akár kávóházban — s mondhatom, kitűnő. Csak folytassa fiatal barátom. De nyomban valamelyik szomszéd­jához fordul (mert tízszeres erővel hullanak vissza őrá azok az ütlegek, melyekkel a más vállát veregeti és ez fáj neki) s fitymálva szól: — Közönséges stréber, a legkisebb tehetség híján. Okosabban tenné, ha abbahagyná az irkálást. Az újság természetrajzát és pszi­kolológiáját, hibáit és nyavalyáit, senki nálánál jobban nem ismeri. Ha Rétfa Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrás?. Közvetlen a ,Pannónia* szálloda mellett. — Szatmár és fid&e iepag/oöb cdporilrtira. Figyelmeztetés 1 az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !

Next

/
Oldalképek
Tartalom