Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)

1908-05-24 / 42. szám

Szattöär, 1908.- május fee 28 (csöfMök) FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL ifißljfäft' 43. szám, Előfizetési ár: Bgéez évre 8 kor. — Félédre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán irs !0 fillér. SZERKESZTŐSÉG és & í A D 0 E I V A T A L : Rákóczi-utcz* 9. sr Tsie'or:: ‘.07. MlndencemS SwfBMOl, » lap UaddhiTfi'.alti«c «.«.teások HIRDETÉSEK: Készpénifcz-eiée te ellett a legjutányosabb árban kézöltstcek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó A fillér. A közegészségügy revíziója. (L) A belügyminiszter a tegnapi napon benyújtott törvényjavaslatával egy már évtizedek óta égetően megoldásra váró kérdést szándé­kozik rendezni. Ez pedig az or­szág egészségügye, kapcsolatban a községi és körorvosok anyagi hely­zetének javításával. Ezen fontos kérdés talán még a mai napig is a tanulmányozásra váró ügyek között szerepelne, ha maguk az orvosok, tekintve nyo­morúságosnak mondható anyagi helyzetüket, nem ösztökélik a bel­ügyminisztert egyszer végre-vala- hára a rendezésre. Mert nálunk idáig mindennel törődtek, csak ép­pen a közegészségügygyei nem; szinte ki kellett ezt erőszakolni, a szociális bajok által indíttatva. Mert mégis csak abszurdum az az állapot, hogy nagy számmal vannak olyan községek, < mért- löldnyi távolságra nincs orvos, sőt egyáltalán nem is kapnak, mert oly alacsony díjazásban részesül­nek, mely a minimális megélhetést sem biztosítja. Szinte hihetetlenül hangzik az, hogy az országban levő 484 községi orvos közül 111-nek a fizetése 1000 korona, sőt azon alul is van, 10 orvos pedig 200 koronánál kisebb évi fizetés mellett működik. A körorvosok helyzete sem kü­lönb. Ez állások egyharmadánál a fizetés 1000 koronán alul van. Ezen tarthatatlan állapotot az ország közegészségügye érzi meg. Talán sehol a kultur-államokban annyi ember nem pusztul el tüdő­vészben, ragályos betegségben, mint nálunk, nem is szólva a nagymérvű gyermekhalálozásról. Ezen mulasztások nem annyira a szegény vármegyéket terhsük, hanem az államot, melynek köte­lessége az orvosok megélhetéséről gondoskodni és ezáltal az egész­ségügynek kedvezőbb jövőt biz­tosítani. Az uj javaslat orvost ad az or­szág oly vidékeinek, ahol a gyer­mek és felnőtt ember tömegesen pusztul el orvosi segítség hiányá­ban. Megállapítja a körorvosok törzsfizetését egységesen 1600 ko­ronában, melyhez öt évenként 200 korona korpótlék járul. Az orvosok megélhetése ezzel úgy ahogy biztosítva lesz. Meg fog szűnni az orvoshiány, mely egyes vidéken a halandóságot ijesztő módon fokozta. Az államot terheli a törzsfizetes, valamint a kor és helyi pótlékok. Szabályozza mindazokat a kérdéseket, melyek a közegészségügyi szolgálatok ke­retében oldandók meg. A bába ügyet is rendezi a javaslat. Ezzel tehát ismét haladtunk egy lépcsőfokot, mely kilátást nyújt a az egészségügyi kérdések rende­zésének további perspektívájára. — Fogászati műtermem és lakásom a Lévay-palota emeletén, Bum János-utca 12. sz. alatt van, a kir. törvényszéki palotával szemben. Bahesy, fogorvos. * Weisz Zoltán modern könyv-, zenemű- és papír kereskedését & Gut man-palota sarokhelyiségében, fénye­sen berendezve, megnyitotta! Gyáripar és Mziipar. Politikai függetlenségünk kivívá­sának szükségével szemben a bé­kés evolúció hívei a gazdasági ön­állóság megalkotásának elsőbbségét szokták eiv gyanánt emlegetni. Aki csak fél a radikális cselekvés ké­nyelmetlenségeitől s kényelemsze­retetét és esetleges, az aranyhall- gatássa! és csöndes megalakulással összefüggő előnyös helyzetet koc­kára tenni nem hajlandó, mind a 1 .._,aZ.-aséf?: önállóság- oíőbbrevaló- ságát szedi fel köpönyegnek. Ma már mindenki közgazdász és szo­ciológus, aki naponta legalább egy félóráig újságot olvas a kavéház- ban és mi sem könnyebb, mint egyes lapok kivonatos tudósításai és laikusok tájékozatlanságának csinált áradozó dicséretei nyomán szájtátva bámulni azt & „ nagysza­bású haladást,“ amely közgazda- sági életünkben „az utóbbi évek­ben tapasztalható.“ Semmi okunk sincs kételkedni a kormány jó szándékaiban. Bízunk gadasági fejlődésünk érdekében megalkotott programmja komoly intencióiban, jóhiszeműségében. De mert a tárgyilagosság vezet, amikor kritikai vizsgálat alá vesszük pl. a kereskedelmi tárca költségvetését, amelyet pár napi vita után minden változtatás nélkül fogadott el a Ház, jogunk és .kötelességünk az orszá­gos iparfejlesztés körül észlelt hiá­nyokra és hibákra rámutatni. A kereskedelmi kormány egy régebben közzétett tervezete sze­rint hathatós támogatásban része­síti a gyáripart, amelynek fejlesz­tése lényeges feltételül szolgál a gazdasági önállóság megtereimhe- tésének. Ez kétségtelen. Erős gyár­ipar nélkül, amely az önálló vám­terület felállítása esetén a már ma is fejlett fogyasztási igényeket lega­lább nagyrészben kielégíteni képes, tovább is rabszolgái, gyarmatosai maradnánk Ausztriának és a többi külföldnek. A gyáripar fejlesztése azonban nem minden. Eltekintve attól, hogy a gyári termelés sem most, sem a jövőben nem elégítheti ki a fo­gyasztásnak se mennyiség, se íz­lésbeli kiválmait, a gyáriparnak a kis- és háziiparral szemben egy lényeges szociális hátránya van, amelyet az ipar e három fajbeli csoportjánál éppen a legilieíékesebb tényezők nem szoktak figyelembe venni. A gyáripar ugyanis fejlődé­sével egy sereg és mind több le­kötött munkásnak nyújt existenciár. Főszerkesztői programm. Irta Dr. Tanódy Endre. Úgy körülbelül 20 év eiótt az apám ágyában szoktam estónkint feküdni és egy újságnak, amit a kezében tar­tott, a címét betűztem és kibetüztem, hogy „Sz—a—m—o—s,“ — bár alig tudtam még olvasni. Nem engedem át másnak a maliéi- ozus ötletet, hogy 20 év után ugyan­annak a lapnak főszerkesztője lettem, bár alig tudok még írni. Ez alatt a húsz év alatt sok ágy­ban feküdtem, sok újságot betűztem át és még sem mosódott el az akkor fogant előítéletem, hogy a „Szamos“ neve meg az újság fogalma egyen­értékű képzetek Tudom, érzelmi csalódás az egész. De úgy van az, mint ama bizonyos rögöknek a kérdése. Az életben na­gyon sok rögöt látunk, bizonyos időn túl kizárólag rögöket látunk és mégis hisszük és mégis érezzük azoknak a rögöknek kiváltságos költészetét, me­lyeket a hazai föld rögeinek hívunk. Tudom, hogy ez gyengeség. De hiszen az életnek sok szépségét adják ezek a csalódások, sőt a szenvedésre, amit okoz, na mások csalnak meg, nincs más vigasz, mint az, ha közbe- közbe magunkat sikerül megcsalnunk. Talán azért tartom a „Szamosát újságnak, mert régi; talán azért, mert földik vagyunk és évről-évre együtt nézzük a vándormadarak költözését, együtt érjük meg az akácfa virág­zását és egyült lessük régen, hogy mikor fognak ebben a városban az akácfákon kívül egyebek is virágozni ? Ilyen érzések között nem is lehet máshol programmot adni, mint a tárcában. A vezércikket kénytelen az olvasó komolyan venni, ha az iró nem is úgy érti; a tárcát nem szabad ko­molyan venni, még ha az iró komo­lyan mondja is. Ha nem is valami tág körben, de elterjedt rólam az a hir, hogy én üres óráimban olyan tervekkel és gondolatokkal foglalkozom, amelyek a közbéke és a fennálló rend felfor­gatására irányulnak. Ehhez kél történetet fűzök ; egy vígat, meg egy komolyat. A mostani Wodiáner bárók köz­vetlen őse, Wodiáner Albertnek az apja buzgó támogatója volt annak idején a Bach-korszak alatti kor mányoknak. Lehet, hogy ezer év múlva a Wodiánerek is megenged­hetik majd maguknak azt a közjogi luxust, hogy a írónnal óvatosan szembe szánjanak, mint koálicios főurak a darabontok idejében. Egyelőre azon­ban — mmt minden kezdet, nehéz lett voina nekik az ellenállás. Szóval az öreg Wodiáner odaadóan (vagy „vevöen“) támogatott és sűrűn megfordult a kormány hivatalokban, miután ingyen a Krisztus koporsóját sem támogatták. Amint egyszer épen ott támogat­ás fordul, azt mondja neki valami kormányfőnek, hogy — Nagy baj van! — Na, mi az a baj? — A maga Albert fia félelmetes conspirator, miért is becsukattuk a Neugebaudé-ba. — Kérem — mondja az öreg Wo- dianer — akkor én sem maradok a kormány mellett, tessék engem :s le­záratni. — Hogyan! öreg Wodi&ner, az lehetetlen ! Megesküdtem volna rá, hegy az uralkodóház inkább csatla­kozna a forradalomhoz, mint maga? — Amit mondtam, megmondtam, — szólt a politikai zabszáilitók jog­előde — az olyan kormányt, amelyik még az én Albertamtól is fél, az olyan kormányt én nem támogatom. Hát ha van valami kis hiánya an­nak a respectusnak, amint én a fen­nálló országos és helyi intézmények és azok kezelői iránt táplálok, az csak onnan származik, hogy nem tu­dok egész szívvel bízni az olyan uralomban, amely a magamfajta Al- bertektől is fél. Feltéve, hogy csakugyan fél. Ha meg nem fél, akkor kinek árt­hat ez az elméleti játék, hogy váj­jon lehetnének-e az emberek még annál is boldogabbak mint most ami­lyenek Ha ez a játék nem sikerül, akkor sincs semmi baj, mert hisz méhóz­ALI Rótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát ijioljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási foppáit. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Si&tmAr és Türke ]efaag/oí)b czipSract ira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt vaiódi seheyraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete es barna színű úri-, női- és gyermek-cipők i

Next

/
Oldalképek
Tartalom