Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)

1908-04-19 / 32. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-utcze 9. sz. Telefon: 1C7. fÄindemomü díjak Szalmáson, a lap kiadóhivatala bar. fi**ten<k k HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányoeabb árban kezdtetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Husvét. Főitámadás a tavasz zöldelő pompájában, ragyogó természetben és íöltámadás a lelkekben! Húsvéti harangok kongása és elnémulása, harangszók, pirostojá­sok, ünneplőbe öltözött emberek, zsuíolt templomok, méltóságteljes körmenetek, — csupa költészet és szépség. Akiben csak szikrája él az egy Istenbe vetett hitnek, az leborul az Istenember nagysága előtt, aki szenvedéseivel ezt a dicső, nagy ünnepet azerezte nekünk. Föltámadás ünnepén jusson az eszébe minden embernek a maga sorsa. Nincs ember, aki férfikorban van, akár kisebb-nagyobb szenve­désen ne ment volna keresztül a maga, vagy a más igazáért. Kisebb- nagyobb mártirumban része van minden embernek e siralom völ­gyében, s elég sokan vannak közöt­tünk, akik hosszabb időn keresztül viselték a keresztet, mint a Megváltó. A boldog s megelégedett ember a hivő lélek áhitatosságával üli meg e szent ünnepet, de aki szeren­csétlen, akit sárba tiport a sorsa, az emberek közönye, vagy igaz­ságtalansága, az átérzi a keresztre feszített, a megalázott Jézus Krisz­tus kínszenvedéseit és fel magasz­tosul a föltámadás gondolatától. Nincs, nem lehet gyönyöröbb eszme a föltámadásénál. Az ember min­den tudása, büszkesége és akarat­ereje megtörik a sir göröngyén; úgy élünk és úgy harcolunk a sorssal s az emberekkel, úgy tö­rekszünk a hatalomra, úgy gyűjt­jük halomra a pénzt, mintha örökké élnénk, — de ha megcsapja gyen­gülő testünket az öregség őszi íuval- ma, lelkűnkbe markol a halál tudata akkor azt kérdezzük: hát miért dolgoztunk, szereztünk, szenved­tünk? De jön Husvét, a feltáma­dás ünnepe, megnyugtat, megvi­gasztal bennünket. Ne íélj, ne ret­tegj, te ember, aki porból és ha­muból vagy, jön a feltámadás, a te lelked halhatatlan és kitör a sírból, miként Jézus Krisztus, aki harmadnapra íelszállott Istenéhez az egekbe, de lelke él közöttünk és uralkodik a királyok telett. A sir nem a vég, nem a cél, csak a testnek utolsó állomása, onnan in­dul végtelen útjára a lélek. Ilyen gondolatok zsonganak ben­nünk Husvét szent ünnepén és és csak sajnálni tudjuk azokat, akik az élet forgatagában elveszí­tették hitüket és céltalanul bolyon- ganak a nagyvilágban a föltáma­dás reménye nélkül, a sir örök sötétségének reménytelen tudatával. A természettudományok kézzel fogható igazsága csak addig nyújt erkölcsi alapot, amig jómódúak és egészségesek vagyunk. Mihelyt betegség sújt, vagy egyéb sors­csapás éri a gyarló embert, mihelyt látja, hogy cserben hagyták a földi hatalmak, a hit nélkül való lélek megtörik, mint a viharzó tenger szirtjein a gálya. Nincs hova for­dulnia az emberektől elhagyottnak, ha nem hisz. Állati életet él az ilyen szerencsétlen és szánjuk őt, mert elhibázta életét. Nincsen vi­gasztalás számára s úgy hull a sir gödrébe, mint a sárgöröngy, melyet utána dobnak. De félre a borús gondolatok­kal! Husvét nem a szenvedések örökemlékezetü ünnepe, hanem a tiszta örömöké, mert hiszen ak­kor támadott fel az emberiség megfeszített Megváltója. Diadalma­san tört ki őrizett sírjából, hogy hirdesse a bűnben fogant s szén vendései árán megváltott emberi­ségnek, hogy nem lehet meggyil­kolni az igazságot s az embersze- retetet, nem lehet láb alól eltenni az eszmét, mit szivünkbe oltott az Alkotó. Nem lehet, hogy örökös győzelmet arasson a rósz a jó fölött, mert a jó kormányozza a 'világot, a rósz csak ellensége neki. így van ez, amióta áll a világ és igy lesz ez, mig az emberiség élni fog ezen a földön. Örvendezzünk és dicsőítsük az ég magasságában trónoló Urat, aki megengedte nékünk, hogy megér­hessük ezt a gyönyörű ünnepet is, amely épen tavasz idejére esvén, amikor feltámad a természet, illő keretéül szolgál a feltámadás ün­nepének. Politikai hírek. A Fejérváry-kormány megyei tiszt­viselőinek a király saját pénztárából kegydijat adományozott. A kegydija­kat a bpesti udvari házvezetöségi iro­da főnöke adja ki megfelelő okiratok­kal való igazolás alapján szabálysze­rűen kiállított nyugtákra. Eddig kö­rülbelül százötvenen vették fel járan­dóságaikat. * Szterónyi József államtitkár elnök- lésével a kereskedelemügyi miniszté­riumban nehány nap óta folynak a tárgyalások a munbásbiztositási hiva­tal ügyviteli és szolgálati szabályza­tának megállapításáról. Egymásután sorba kerültek az egyes munkásbizfro- sitási pénztárak szabályzatai is s igy remélhető, hogy azok végleges szer­vezése mihamarabb befejezéshez jut. * A mérsékelt románok egyik legte­kintélyesebb lapja az „Ungaria“ rész­letesen foglalkozik a nemzetiségi tör­vénnyel s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a törvény teljes egészében végre van hajtva. Ebből az ultraisták fegyvert kovácsolnak az ország ellen való erős agitációra, hogy azt dis- kreditálják a külföld előtt fennen hirdetvén, hogy nálunk egy szentesi- tett törvényt csak részleteiben hajta­nak végre. Cakugyan eljött az ideje, bogy ennek a törvénynek ne csak illuzorius részeit hajtsák végre, hanem érvényt szerezzenek a legkisebb és látszólag jelentéktelen részletének is, hogy kivétessék a fegyver ezeknek a nemzetiségi agitátoroknak a kezéből, melyet minden alkalommal a mi gya- lázásunkra használnak fel. * A tiszti fizetések rendezésének kér­dése újra lázas izgalomban tartja a politikai világot. Ebben a pillanatban még nem 1 ebet tudni, hogy milyen bonyodalmakat von maga után az a Algíri képek. Irta: De Gerando Félix. Páris, 1908, március 5. Égy idő óta megint sok szó esik Marokkóról, a titkzatos és vesze­delmes birodalomról, ott a Föld­közi óceán partjain. Egymás után vonják ki a francia csapatokat Al­gírból : veresnadrágos zuávok, zöld­ruhás benszülött puskások, afrikai vadászok, délceg szpabik, az idegen légió győzhetetlen és vad katonái nap-nap után szállnak hajóra, men­nek el nyugatfelé, oda, a hol vesze­delemben forog a háromszinü zászló, a hol olyan dicsőséges és olyan könnyű a halál. Olvasom a párisi la­pokban az elesettek névsorát és azt, hogy honnan valók: Sétif, Algír, Constantine, Bougu, Biskra ... a szép ország csodás városaira gondo­lok és eszembe jut, hogy nem olyan régen volt az, a mikor én is ott voltam, ott laktam, ott utazgattam. Egy kedves jó barátom kívánságára megpróbáltam leírni ez emlékeket a „Szamos“ olvasói számára. * Nagyon birtelenül határoztam el egy télen, hogy Algírba megyek. Kolozsvárról Algírba. Erdélyből Af­rikába. Kolozsvárt esett a hó és este, színház után még a virsli-árusok is dideregtek sátraikban, a hurka-főzé­sek megett. Elmentem napot keresni és sehol sem kaptam. Pesten, Mest- rében, Milánóban, Génuában fagyott. És én futottam a hideg elől, akár- bová s csak akkor eszméltem fel, a mikor már kint járt a hajóm a mar- seillei öbölből, túl a Planier világitó tornyán is, a mely nyílt tengeren, egy sziklatömbre épült. Sok szépet hallottam az algíri megérkezésről. Sót később megálla­pítottam, hogy nincs gyönyörűbb látvány a világon, mint mikor meg­pillantja az ember a hajó orrából az észak-afrikai partokat. Mint két óri­ási kar, a Cap Matifon és a Pointe Pescade nemes rajzó félkörben nyúl­nak be a tengerbe. Az öböl közepén, egy meredek, fehér szikla, melyre két oldalról másznak fel a kis fehér házak; fent egy feukaliptus-erdő, jobbra egy arab temető, két oldalról pedig gyönyörű dombok villákkal, erdőkkel, pompás hotelekkel: ez Al­gír, Al-Dzsézair-el-Bahadzsár, a Fe­hér királynő. A város középpontja, a kikötőtől mintegy tiz-tizenöt kilo­méternyire nyúlik ki a város : jobbra az üdülni vágyók negyede, Saint- Eugéne, balra a gyárváros: Árba, Hüsszein Dey, Maison-Carré. A dom­bok ormán, a tengeri fenyő és euca- liptusz ligetekben, az idegenek, a napimádó turisták, Phoebus tisztele­tére idegyült hyperboreális barbárok lakta nyaralók, Palace-Hotelek és Pensionok. Maison Corró után kezdő­dik a róna, a Mitidzsa széles és gaz­dag völgye, Algír éléskamrája és pincéje. És azon túl újra a begyek, a zordon és méltóságteljes Atlasz, mely Tunistól az Atlanti óceánig át­szeli a franciák birodalmát és beve­hetetlen erősséget csinál Marokkóból. Mindezt azonban csak jóval később számoltam meg, az első napon na­gyon elkeserített a perfid elemek roszindulata. Különben is hajónk a nagy hullámzás folytán csak csekély öt-bat órai késéssel, éjjel érkezett meg. Nem vagyok „bad sailor“ ahogy az angolok a tengeren a beteg em­bert nevezik. De honfitársaim épü­lésére kinyilatkoztatom, hogy puszta szó az, a mit a regényírók és Verne Gyula összeírtak, tudniilik az, hogy az első lépéssel a szárazföldön meg­szűnik a hullámokozta emotió. A hullámzás és táncolás egy bosszú le­járata vértolulást és fejfájást okoz a legbátrabb embernek is, a mely ez alkalommal nálam csak harmadnapra szűnt meg. Pedig ón nem vagyok bad sailor. A harminc órás ut alatt kevóly büszkeséggel hallottam nyögni mellettem Észak-Afrika kormányzóját és az algíri jogakadémia rektorát /rVRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolosóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipUrakUra. a tavaszi és készült legujab nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből bb divata fekete es barna szinti úri-, női- és gyermek-eipők !

Next

/
Oldalképek
Tartalom