Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)

1908-03-26 / 25. szám

5-ik oldal. SZAMOS 25. szám. köt s követelőén elvár, — lehe­tetlen be nem látnia, hogy anyagi helyzetének javítása már is soká késett, maga a közérdek sürgeti azt és azt tovább odázni nem le­het, nem szabad. Elvégre a türelem­nek is van határa, E tekintetben a tanárságot vád és szemrehányás nem illetheti s ha most már a kényszeritő helyzet nyomása alatt megelegelte a folytonos kunyorá- lást s egységes akarattal és tőiek- véssel igyekszik jogos igényeinek kielégittetésére, jöjjön segitségére maga a nagy nemzeti társadalom, magának tesz vele hasznos szol­gálatot s ne engedje, hogy a ta­nárság kontempláll s erősen han­goztatott passiv resistenciájával érzékeny sebet üssön rajta. Erős fegyver leend a tanárság kezében a passiv resistencia s ki tudja előre megmondani, hogy milyen következményeket von az maga után? Halálos vétek tehát ide engedni fejlődni a dolgokat; még nem késő a segítés s ha nem­zeti kormányunk annyira bőkezű tudott lenni egyik-másik ténykedé­sében, mutassa meg most, hogy a tanárság igényeit olyan közszük­ségleteknek tartja, amelyeknek tel­jesítését továbbra elhalasztani nem lehet, de nem is akarja. A meg­nyugtató megoldásnak ez az egyet­len módja van csak s ez elől ki­térnie nem szabad. Vagy pedig legyen elkészülve egy olyan passiv resistenciára, amelylyel hasztalan állítja szembe akár a maga, akár a főigazgatói, igazgatói és más tekintélyeket s beavatkozásokat ; az egységes közakarattal és törek­véssel szemben a hivatali tekin­télynek semmiféle ereje nem leend. hogy nem tudok fizetni, hát kerültem. Mikor vagy 2 hétig nem találkoztunk, egysier csak kapok egy sommás ke­resetet. Hozzárohanf am és a megsértett önér­zet hangján keltem ki a kőszivüsóg ellen, mely egy két hét óta betegen fekvő embert perrel zablat. A pert letette. Én pedig feltettem, hogy há­lából mindennap mutatkozni fogok előtte. Fizetni ugyan még nem fizet­tem, de ő nyugodt, mindennap lát és ez neki elég. Hát mondom, az ember mindenki előtt maradhat inkognito, csak a hi­telezőjével tartsa fenn állandóan az ismeretséget. Mindezeknél fogva mélyen tisztelt hölgyeim és uraim móltóztassanak tudomásul venni, hogy dacára ba- jusztalanságomnak, mégis csak én vagyok én, senkit megtéveszteni, félrevezetni, kikerülni szándékom nem volt, nem is lesz, maradok bajuszta- lanul is a régi s most pedig, nehogy valami rosszat gondoljanak bátor le­szek előadni az ón megbajusztalano- dásomnak a világpolitikába vágó tör­ténetét. Körülbelül 3—4 héttel ezelőtt, egy ködös téli estén, miközben a hide­gen szitáló hó busán hulldogált az elernyedt természet fagyos takarójára . . . egyszóval február 12-án két ur lépett be szülőfalum szerény, de szűk A Szatmári Bank r. t. üzleti helyiségét f hó ío-én az André-féle házba (Deák-tér 6,) a Szatmári Közgazdasági Bank eddigi helységébe helyezte át. Politikai hírek. A balpárt Debrecenben. Debrecenből jelentik : Tegnap, va­sárnap délután a városháza nagy udvarán folyt le a debreceni 48-as és függetlenségi balpárt alakuló gyűlése. A gyűlésen mintegy 7000 ember vett részt. Révy doktor debreceni ügyvéd üdvözölte a megjelenteket és felol­vasta Eötvös Károly és Benedek Já­nos üdvözlő táviratát. Azután Szap­panos István, a balpárt elnöke be­szólt és beszédében a baipárt meg­alakításának szükségét mutatta ki. Utána Pilisy István, Bozóky Árpád, Farkasházy Zsigmond, Lengyel Zol­tán, Molnár Jenő, Nagy György, Szluha István és Thorotzkay Viktor báró balpárti képviselők beszéltek. Az összes balpárti képviselők beszé­deit nagy tetszéssel fogadták és lel­kesen megéljenezték. Végül Simon István határozati javaslatot terjesz­tett elő, mely elítéli a kormánypárt politikáját: üdvözli a balpárti kép­viselőket, mint Kossuth Lajos taní­tásának igaz híveit és Kossuth La­jos hagyományainak hü letétemé­nyeseit és egyhangú lelkesedéssel kimondja a debreceni 48-as balpárt megalakítását. Ezt a határozati ja­vaslatot elfogadták. A gyűlést Já- nossy Zoltán debreceni református lelkész beszéde fejezte be. A tanácsból. Az ipartörvény revíziója. A kereskedelmi miniszter közölte a városi tanácsosai az uj ipartörvény javaslatát oly feihivással, hogy észre­vételeiről 4 hét alatt tegyen fölter­jesztést. A tanács az elsőfokú ipar­hatóság meghallgatása után kifogá­solta az ipari segédek gyakorlati ide­jének rövidségét, az inastartás meg­szorítását és az ópitő ipar körébe tartozó munkák vállalásának korlá­tozását.. Végül pedig a vármegyei székhelyeken felállítani tervezett ipari főfelügyelőségek tekintetében kérte a minisztert, hogy különleges viszonya­inkra való tekintettel tegyen kivé­telt vármegyénkre nézve s a főfelü­gyelőséget Szatmáron állítsa fel. Pályázat közős hadapród iskolákba. A honvédelmi miniszter megküldte a közös hadseregbeli nevelő és képző intézetekben levő üres helyekre ki bocsátott hirdetmények közzétételével kapitányi hivatalt bízta meg. Jüfoder» HoUsh-Hönyi/tSr! Viz utca’ 7. sz. alatti könyvtárból a legújabb és régi hírneves Írók mun­kái a nap bármely szakában kölcsön- vehetök. Színház. Színházi műsor. Csütörtökön Cirano de Bergerac. (Vidor József jutalomjátóka.) Pénteken zóna Koldusgróf. Szombalou Ördög. (Zilahy Gyula, a debreczeni színház igazgatójának vendégszereplése. HÍRROVAT. * Személyi hir. F. hó 25-n Loskay Gábor vezérőrnagy városunkba érkezett és a mai napon a honvéd-helyőrség fe­lett szemlét tartott. * Hymen. Kovács Zoltán magánhiva­talnok eljegyezte Mendel Ella kisasszonyt, Mendel Gottlieb szatmári lakos leányát. * Vendégszereplés. Komlóssy Emma a Népszínház volt tagja a jövő hót folyamán szinpaduakon fellép. * A vármegyei függetlenségi párt értekezlete, Szatmárvárinegye függet­lenségi pártja Luby Géza orsz. képvi­hajlékainak egyikébe, az ón garszon- lakásomba. Magyaros vendég szeretettel fo­gadtam őket annál inkább, mert az egyikben azonnal felismertem nagy­ságos Bendegúz Olivér urat, kerüle­tünk szeretett képviselőjét, akit egyéb­ként az Úristen sokáig élteni el ne mulasszon és annál is inkább, mert a másik urat egyáltalán nem volt sze­rencsém ismerni. — Don Kauavász de la Pedrö — mutatja be honunk atyja — az első spanyol bajusznövesztő-crém-gyár tej- hatalmu megbízottja, a spanyol ke­reskedelmi miniszter benső bizalmasa, aki kormánya megbízásából azért ke­reste fel édes honunkat, hogy, mint a bajusz nevű viselet legintransin- gensebb képviselőinél, nálunk ma­gyaroknál keressen teret a legújabb spanyol találmánynak, a hires bajusz növesztő krémnek. Tekintve pedig, hogy a spanyolok előtt sem ismeret­len körülmény, miszerint ön szükebb hazájában élénk népszerűségnek ör­vend, önt kérjük fel az eszme kol­portázsára s különösen arra, nyerné meg a vidék hangulatát, hogy a ki­bocsátandó részvények kellő terje­delmű elhelyezésre leljenek. Hölgyeim és Uraim ! . . . nézze­nek rám, azaz ne nézzenek reám ; de gondoljanak vissza arra az időre a mikor nekem még bajuszom volt. Kicsiny, de büszke volt az ón ba juszom. Színe bizonytalan volt, de az bizonyos volt, hogy, ha férfias büszke öntudatom e szembeötlő jel­vényét kikötöttem, hejh, sok bána­tos, reményteljes dobbanása a kör nyék amazonjainak szorongott a „Gáspár“ féle bajuszkötő alatt. S most mindennek vége! Azaz ne vágjunk eléje a történeti sorrendnek ! Tagadhatatlan ugyanis, hogy a személyemre vonatkozó hir első ki­jelentései igen jól estek, másrészt azonban óvatos akarván maradni, arra kértem fel Kanavász urat, szívesked­nék uekem hírneves crómjét bemu­tatni. A spanyol nem jött zavarba, ha­nem mellónyzsebóből egy kis fém dobozt vett ki, melynek fedelét le­vette. A dobozból valami terpentin- szerü illat és olajbarna szia áradt elő — Egy próbát is óhajtok tenni -- szóltam, miközben a dobozt át­vettem — móltóztassanak nyugodtan távozni, a szert, melynek hatásáról különben a magam részéről teljesen meg vagyok győződve, kipróbálom s aztán megadom a végleges választ. A spanyol ur távozóban megvere­gette a vállam és a tolmács utján jóakarattal biztosított arról, hogy az alapítandó részvénytársaság igazgató selö elnöklete alatt tegnap délelőtt tiz órakor az Iparos Olvasókör helyiségében népes értekezletet tartott. Az értekez­letről a nagykárolyiak tüntetőleg távol maradtak, miért is a párt részéről ala­pos megrovásban részesüllek. Az érte­kezlet kimondotta, hogy a mai napon megtartandó vármegyei rendkívüli köz­gyűlés alkalmával betöltendő közig, bi­zottsági tagságra az elhunyt Domahidy Sándor és Kovács Dezső helyére Luby Bélát és Farkas Sándort jelöli, az ál­landó választmányba pedig Rébay Dezsőt és Ráez Elemért. Az értekezlet végül a vármegyében létesítendő tele­fon hálózatot csak az esetben óhajtja felállittatni, ha a telefon nemcsak hivatalos, hanem magán használatra is használható lesz. Az értekezlet ezután több kisebb tárgy megvitatása után véget ért. * Jutalom játék. Vidor József szín­társulatunk kedvelt drámai színésze ma tartja jutalomjátékát „Cyrano de Bergerac“ cimü színműben. * A szatmári ügyvédi kamara f. hó 22-ón közgyűlést tartott, Korányi J. elnöklése mellett. A megnyitó be­széd után a kamara 1907 évi jelen­tése olvastatott fel, melynek egyik igen foutos pontja a numerus klausus élénk vitát eredményezett, végre is a közgyűlés többsége elfogadta. Az évi tagsági dij 24 koronában állapít­tatott meg, mely julius 1 ig fizetendő be. A tisztujitás a legközelebbi rend­kívüli gyűlésen fog megejtetni. * A néinetii birtokosság közgyű­lése. Március hó 22-ón délelőtt a né- metii birtokossági egylet dr. Harcsár Géza elnöklete alatt tartotta meg évi rendes közgyűlését. Ez alkalommal a városi hatóságot Bartha Kálmán gazd. tanácsos képviselte Miután a közgyű­lés határozatképességét az elnök kous- statálta, a közgyűlésnek részletesen beszámolt a múlt évi működésről Úgy a jelentést, mÍDt a Lipeczky Elek jegyző által benyújtott pénztári szá­madást a közgyűlés tudomásul vette s jóváhagyólag elfogadta.. Megállapí­tották ezután az idei vetörendszert, majd a nyomásos gazdálkodás alól tagjai közt szívesen reparál egy helyet a számomra. Az igazat megvallva nem ennek örvendett legjobban. Miközben a ke­nőcscsel bajuszomat kenegettem, ké­jes előérzettel gondoltam arra az időr9, a mikor én dús, felkunkoritott bajusszal lépek ki az életbe, hogy azokat a kétes sikerű kísérleteket, melyeket eddig a donzsuáni pályán eszközöltem, a gyors és biztos hódí­tások sorozatával folytassam és fe­jezzem be. Lefeküdtem és álmom s::ép volt. A török paradicsomban, a tubafa árnyékában voltam, hol 14 huri pö- dörgette bajuszomat ; hymen rózsa­lánca helyett bajuszomnak egy-egy szála volt az, melylyel a dobogó sziveket magamhoz láncoltam. De óh balsors ! az álom édességé­nél csak az ébredés keserűsége volt nagyobb ! A hogy boldog szendergósemből fölébredek, megelégedett önteltséggel sétálok a tükör felé, hogy a erem hatását ellenőrizzem, hát a mit ott láttam, attól úgy megdöbbentem, annyira megborzadtam, hogy szó nem jött ajkamra, lólekzetem elállott, lá­baim földbe gyökereztek, arcom ha- lálsáppadt lett. Az én betegesen féltett, gonddal ápolt, kicsiny, de büszke bajuszom­ból csak itt-ott teug-lóg egy-egy szál, K K K X MMltääÜ&it Emeu ax ét'ráiyat te a tcatsüljt, negitOa­teö a kObftttést, víledékot, éjjeli Izzad.ísí. Tüdöbetegsegek, aurutok, szarnál köhögés, skrofulozis, influenza eilen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen «iixUni „Kneke“ ereúeti esotttagoUUt. F. HsffHanu-La Reche A Ce. Basel (STájt). JRoehe

Next

/
Oldalképek
Tartalom