Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)

1908-03-22 / 24. szám

2. old«,-. >S Z A MOH 24-ik szfloi. Becsesei a túlságos megliunyász- kodasra. mind végve az orszá­gos jogrend ellen küzdő nem­zetközi szocialisták törekvéseire azon jelszó alatt: Salus rei publieae suprema lex esto, — „Állj !"-t kiáltanának. Hiány­zik továbbá parlamentünkből az az erő, mely ezen nyerster- meíő íöldmives országban ha­zánk államalkotó és állam len- tartó két osztályát : a íöldmi- velő és kézmüiparos osztályt kellőleg képviselné ! S akik van­nak is, nincs talán erkölcsi bátor­ságuk szembesziíllani a jelen nehéz korszakban már instruálva talált nagybirtokos löknek és hitbizomá­nyosoknak, valamim a nagy szellemi légiót számláló proletáriátus érde­keivel és igényeivel. A nehéz időket érzi az orszá­gos’ társadalomnak minden osz­tálya és szervezetekbe sorakozik. Sorakoznak a kéményseprőktől el­kezdve föl az ügyvédi, kereske­delmi, állami és magántisztviselők, sorakoznak a vasutasok, sorakoz­nak az iparosok és végre sorakoz­nak a szocialisták, hogy érdekeiket megvédjék Csak egy osztálya van társadalmunknak, a kis- és közép birtokos osztály, mely az ország lakóinak a gerincét kép­viseli, mely máig, mint birka, türelmeskedett és nem sorako­zott életkérdéses viszonyainak megvédésére. Én ugv érzem, itt az idő, hogy mi is sorakozzunk! Lehullott a fátyol szemeinkről. Kiadatta utolsó kártyáját királyunk közös küiügy- és közös hadügyminiszterei által az osztrák birodalmi gyűléseken s a delegációban. Jelenlegi kormá­nyunk, parlamentünk és delegácio- nális küldötteink tényekben igazol­ták, hogy nincs annak fogalma a szédülésről, ki a szirten nem állott. Az országgyűlési többség egyik vezére és a magyar delegáció el­nöke is leszállóit eszményeinek fellegváraiból, amidőn legközelebb azon nyílt kijelentést tette, hogy 1848 és 1867, amiért eddig oly hévvel küzdöttünk, nem érik meg, hogy politikai alapul szolgáljanak és ezekkel a fegyverekkel te­hetetlenek vagyunk Ausztriá­val szemben, mindkét jelszó­nak el kell tűnni, el kell távo­lítani az 1848-at és 1867-et s az úgy megalkotandó pártot gaz­dasági alapra kell helyezni. — Ezen kijelentésre megjegyzem hogy Barabás képviselőnek nincs joga a 48-at, mint labdát dobálni. — Az közös eszményünk, nem egy úri, vagy párt-privilégium! — Hitem szerint a vezér, az alelnök, a de­legáció elnöke nem egyéni véle­ményt nyilvánított, de a taiajt készítette elő a jövőre. Ismétlem tehát, itt az idő! Ne­künk is tömörülnünk keli érdeke­ink védelmére és Széchenyiként: rá kel! feküdni földünkre, hogy azt idegen kéz ki ne rántsa aló­lunk, mert annak minden göröngye egy-egy emlékoszlopa ezeréves múl­túnk történelmének. Ma egyedül nemzeti létünk föntartásáról kell gondolkoznunk s mert a nemzeti lét erőmérője a magyarok kezében a magyar löld, föntartva, vagy félretéve minden másodrendűvé vált pártszinezeteket és politikai prog- rammokat, amelyeket úgy is csak addig tartanak meg tényleg a vá lasztottak, amig mandátumaikat zsebrevágják (tisztelet a kivételek­nek), alkossunk pártot az ekeszarva, illetve a földbirtok és a kalapács, illetve a magyar kézmüiparos osz­tály védd l ére és megmentésére’! Tömörüljünk a szociális bajok or­voslására, igyekezzünk a magyar munkásokat érdekükben megnyug­tatni s boldogulásukra tőlünk telhe- tőleg segédkezet nyújtani. Tehát e sötét és bizonytalan korszakban, hogy utódainknak átadhassuk örökségünket, min­den politikai meggyőződésnek szabad tért engedve bontakoz­zunk ki tespedésünk tömkele­géből, bontsuk ki zászlóinkat, melynek simbolumát a magyar souveren állameszme és békés, nyugodt fejlődés képezze — és mint hatalmas oroszlán megrázva üstökét, Magyarország kis- és kö­zépbirtokos osztálya alkossa meg a modern nyelven ugynevezet agrár­pártot, mely párt, mint a magyar föld védelmezője és a magyar kéz­müiparos osztály, valamint a jog­rend és egyéni tulajdon tiszteletben tartása mellett a reális szociális bajok orvoslója hadat üzen mind­azon tényezőknek, melyek a magyar földbirtokosok erejét telje­sen ki akarjak meríteni — s tömör testben küzdeni fog olyan parla­menti képviselet diadalára, mely ráesküszik annak védelmére, rá­esküszik az alig birható ezernemü adóterhek könnyítésére maga érzi legjobban az elviselhetetlen köz­vetlen és közvetett adók súlyát. Politikai hírek. A katonai kérdések kísértenek újra, Egyelőre azt hittük, hogy a sok de- mentálás után le kerülnek a napi rendről s most újra egyszerre, egész vá­ratlanul előtérbe nyomultak Kossuth- ról írták a fővárosi lapok, hogy Becsbe készül, egyik versio szerint „folyó ügyek“ miatt, másik szerint a szerb kereskedelmi szerződés miatt. Ezt az utóbbit a külügyminisztérium már leküldötte Kossuthnak aláírás végett « ő azt aláírva vissza is kül­dötte. Ezt tehát nem lehet az uta­zás oka. A folyó ügyek azok s í lehet­het olyan sürgős természetűek, hogy a miniszter kihallgatásra menjen ak­kor, a mikor az uralkodó beteg. így tehát megindultak a különféle kom­binációk, melyek között a íegelter jedtebb az, hogy a katonai kérdések egész csoportozata a komoly tárgya­lások elé jutott s igy Kossuthnak be kell számolnia a függetlenségi párt hangulatáról s biztosítékot nyújtani aziránt, hogy a többségben lévő párt nem fogja megakadályozni a katonai függő kérdések teljes megoldását. Itt jegyezzük meg, hogy a néppárt széleskörű agitációt indított meg a szolgálati időnek két évre való le­szállítása mellett. Belevonta e ter­vébe a katholikus népszövetséget is, a melynek revén állítólag 180000 aláírással ellátott kérvényt is benyúj­tott a Házhoz. * A képviselőházban még mindig a, házszabály revízióról folyik az álta­lános tárgyalás. A szónokok erősen apadnak s igy közelebbről várható az általános vita vége. Ez annyival is inkább remélhető, mert a dissideusek egyelőre eláliottak a teknikai otstruk- ciótól. A nemzetiségi képviselők vár­ják a horvát képviselőket, a kiknek további magatartásától sok függ, hogy vájjon hamarosan véget ér-e az általános vita * A horvát képviselő választások is befejeződtek. Meglepetést nem okoz­tak, a politikai körök egy percig sem remélték a viszonyok jobbra fordul­tát. Még jóformán meg sem alakul­hatott a Ház, már is királyi kézirat­tal bizonytalan időre elnapoltatok. Annyi látható, hogy a teljes kiegyen­lítése az ellentéteknek roppant nagy nehézségekbe ütközik, a borvátok valóságos dühöngő szenvedéllyel iz­gatnak a magyar állameszme souve- renitása ellen s a tetfJegosségtől sem riadnak vissza. Legújabban Hauch báró horvát bán is utcai inzultusok­nak volt kitéve s a rendőrségnek és csendőrségnek erélyes beavatkozása vált szükségessé. Annyi bizouyos, hogy a horvátoknak annak idején túlságos sokat Ígért a koalíció s most, a mikor azokat nem képes beváltani, a nyakára nőttek s onnan nem tudja, (vagy talán nem is akarja) könnyen lerázni. A tanácsból. A szatmár-szalkai vasút ügye. A szstmár-mátészalkai vasútra vo- vatkozó törvény királyi szentesítést nyervén, a vasútépítő vállalat a va­sút üzletére most alakítja meg a részvénytársaságot. A szerződési fel­tételeknek megfelelrjieg a városi ta­nács az igazgatóságba dr. Vajay Károly polgármestert és dr. Antal A sürü vasúti hálózat gyárkémé. nyekkel megrakott pezsgő ipari és ke reskedelmi forgalmú városokat köt ősz sze. Valóban nagy jövőjű kis ország ez! A történelmi múltjára oly büszke Hollandia úgy maradt Belgium elsza­kadásával, mint a hogy maradna Erdély Magysrország elszakadásával. Még jó, hogy a gyarmatok meg­maradtak j. ezek nélkül Hollandia az apró. jelentéktelen kis országok szín­vonalára fog sülyedni. Vasúti hálózata alig teszi felét Belgiuménak. Kereskedelme nagy, de jó része gazdag gyarmataival való forgalomra szorítkozik. Ip$ra, a hajóépitést kivéve, alig számba vehető — ipari kivitele cse­kély, behozatala óriási. Üzleteinek kiraka ai telvék idegeu árukkal : Amsterdamnak közuti-vasuti kocsijai Győrből valók. Gyárkéményt alig látni ez ország­ban ; öreg szélmalmok adják a moto­rikus erőt ósdi berendezésű liszt-, papír-, vegyészeti- stb. gyárainak. _ Nagyvárosaiban tulerős német co- lóniák vannak; Amsterdamban, Rot­terdamban több a német színház és varieté előadás, mint a hollandi könyv és folyóirat. Városai német behozatali házakkal megrakottak, a nagyobb szállodák németeké, kikö­tőiben túlsók a német hajó — Rot­terdamot harmadik német kikötőnek szokás nevezni. Tuiajdou gyarmatain erős versenyt támaszt a német ke­reskedelem. Az etnográfusnak és történésznek Hollandia sok látni valót nyújt. Vá­rosainak építkezésén, népének vise­letén és életmódján alig változtattak valamit az évszázadok. De ép ez mutatja az ország visszamaradását közgazdaságilag ; csak oly országban lehet ez igy, melyet elkerült a mo­dern kor elöharcosa — a nagyipar, mely a népek életmódjának átalakí­tója. A csatornákat szegélyező utak mentén keskeny, egyforma szabású, dísztelen házak sorakoznak ; előttük lassú tempóban folyik a mindennapi élet. Apró kutyafogat áll meg a ház előtt ; hosszas csengetésre megnyílik az egész nap zárva tartott utca ajtó, tejfehér téint-ü, fehér kötős és fő- kötös nő lép ki és átvevéu a hozott háztartási cikkeket, hangtalanul tér vissza. A csatornán rúddal mozgatja ma­gát egy facipős, bőnadrágos, képes lapokból jól ismert hollandus; de mozdulataiból hiányzik az olasz gon- dolieri elevensége és ajkáról a dal. Lassan lépkednek az utcán szakál­las, bajusztalan, henger kalapos öreg urak, kikben az idegen a „Tamás bácsi kunyhója“ ültetvényesére ismer. A házak alacsonyan fekvő ablakain mértani pontossággal egyenlőre van a függöny leeresztve, de azért jó be­látást engednek, mintha csak tün­tetni akarnának a szobák tisztasá­gával. Alig néhány lépés széles lévén a telek, ritkán van az utcára 2—B-nál több ablak — egy család elhelyezé­sére szolgáló lakóház rendesen két­emeletes. Az ablakokban virágok mö- güi nézeget ki a háznóp — még a gyermekek arckifejezósén is ott ül a nyugalom — az egész ország fősa­játsága. Még a tőzsdéken is meglepi az idegent a csend ; az amsterdami Café Casinóban. a drágakő kereske­dők börzéjén is alig hallik hangos szó. A vidéken utazva csak tavak és síkságok váltakoznak ; egy jó táv­csővel át lehet látni az egész orszá­gon, annyira hiányzik minden föld domborulat. Hollandiából Brüsselb8 érkezve, úgy érzi magát az ember, mint mi­kor egy régiség múzeumból egy for* galmas utcába lép. Csend, tisztaság, jólét látszik az egész Hollandián, de ez a jólét gyenge alapokon nyugszik. Csekély flottával védett, rosszul igazgatott távoli sziget­gyarmatok kávéja, cacaója, dohánya, fűszere és drágaköve nyújtják e jó­létet, mely gyarmatok elveszhetnek pár nap alatt, mint a hogy elvesztek a spanyol gyarmatok. Az északnémet Lloydnak és a né­met ázsiai hajóstársaságnak csaknem több hajója keresi fel a holland gyarmatokat, mint hollandi; németek és angolok látják el a holland gyar­matok ipari szükségleteit. A német császár szükségesnek tar­totta a holland sajtó előtt kijelenteni, hogy Hollandiával szemben nincsenek hóditó szándékai. Lehet, hogy ez idő szerint nincsenek, de kétségtelen, hogy Németország rósz fekvésű gyar­mataival ezután sem boldogul ; azok továbbra is improducüvek lesznek. A szövetségi parlament már tavaly is meg akarta tagadni a gyarmatokba ölt milliókat. Hollandia gyarmatai igen termé­kenyek. Kivitelük a német gyarma­tokéit husszorosau felülmúlja. Egy alkalmas politikai constellátio kell csak, hogy Németország kezét a holland gyarmatok után nyújtsa. kedvező részletfizetésre kaphatók Wertheimer Lipótnál Szatmár, Kaziney-u. 17. — = A zárdával szemben. nzz

Next

/
Oldalképek
Tartalom