Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)

1908-03-05 / 19. szám

8 Z A M 0 8 19 -ik szurn. 2. oldal. Március 15. A Kölcsey kör megkereste a városi tanácsot, hogy a március 15 én d. u. tartandó hazafias tárgyú előadásra nézve a színházat engedje át. A tanács ezen kérelmet teljesítette. Bikavásár városunkban. A szatmármegyei gazdasági egyesü­let e hó 11-én a városmajorban bika­vásárt rendez; a nevezett egylet kérelmére a tanáca a városmajor helyiségét e napra díjtalanul átengedte. A Szatmári Bank r. t. üzleti helyiségét f hó ío-én az Andre féle házba Deák-tér 6, a Szatmári Közgazdasági Bank eddigi helységébe helyezi át. Utazás a szinigazgatóválasztás körül, A színház kérdése, hála Istennek, oly hatalmassá nőtte ki magát, hogy most már az sem lephet meg senkit-, ha nemzeti közművelődésünk fáklya­vivői Szatmárra teszik át működésük tarét. Boldog szatmáti közönség! Ne féltsd kultúrádat a kirúgni való ripa- csoktól, ne féltsd közízlésedet a lefo­kozástól. Még az áruló szinügyi bi­zottság sem tehet kárt benned, mert az egész ország megmozdult azon hallatlan merénylet hírére, hogy a szatmári szinügyi bizottság Heves Bélát választót'a meg igazgatónak. Most már holt bizonyos, hogy ezt a választást is megsemmisítik. Te pedig szinügyi bizottság rettegj, mert örök kárhozatodat lelted e választásban és lészen hétfőn sirás és fogak csikor- gatása. De félre minden tréfával ! Az a rettenthetetlen szívósság, amelylyel Polgár Károly színigazgató hívei a szinügyi bizottság döntése után is pártfogoltjuk mellett agitálnak, lega­lább is szokatlan. Ennyi önzetlensó get nálunk jobb ügy érdekében sem fejtenek ki. A színigazgató kérdésben elfogyasztott tinta és elfecsérelt ener­gia elég lett .volna az általános csa­tornázás és vízvezeték kiépítéséhez, buszárkaszárnya, cukorgyár és több hasouló jóknak felállításához Meddő és felesleges itt minden vitatkozás, mert csak elmérgesitheti az ügyet. Csupán két körülmény szorul rektifikálásra, ami a polgár­párti részről közrebocsátott hírlapi cikkekben helytelen felfogásban ju­tott kifejezésre. Az egyik a. szinügyi bizottság meg- gyanusitása részrehajlással és a pá­lyázati kérelmek felületes mérlegelé­sével, a másik az igazgató választás vármegyei ügynek való minősítése. Az elsőre nézve a tények ellenke­zőt bizonyítanak Először is a szin­ügyi bizottság már az első döntéskor is megállapította, hogy Heves Bélá­ról érkeztek a legkedvezőbb infor­mációk. Másodszor, hogy hivatalo­san az összes pályázókról egyfor­mán jó értesülések jöttek, ellenben a bizalmas közlések szerint éppen Polgár Károly volt az, akinél ugyan­azon kifogások, amiket Krémer ellen felhoztak, sokkal fokozottabb mér­tékben forognak fenn. S ezen bizal­mas közlések vaunak olyan autenti­kusok, mint a délvidéki sziuikerület elnökétől érkezett dicsériádák. Akit érdekel, a polgármesteri hivatalban megláthatja, mit Írtak Kada Elek, dr. Hanke Imre, dr. Bernády György polgármesterek az egyes pályázókról. És ezen bizalmas értesítésekből meg fog győződni, miért ítélte oda a bi­zottság Heves B'Iának a színházat. Harmadszor tény, hogy a szinügyi bizottság Csomay Imre, kivételével egyhangúlag Heves mellett foglalt ál­lást, tehát azon bizottsági tagok is ő rá adták szavazatukat, akik előző alkalommal Krémer ellen szavaztak. Ezeket csak nem vádolhatják, hogy a Krémer érdekében állottak a Heves pártjára. Ami a színház kérdésének a vár­megyére való tartozását illeti, hát ez igen nagy tévedés. A szinügyi bizott­ság csak a szatmári színház felett rendelkezett s csak erre nézve kötött szerződést Hevessel, tehát ebben semmi sérelem nincs eddig Nagykáro'yra nézve. Hogy a nagykárolyi szinügyi bizottságot az ülésre nem hívták meg ez egyszerűen annak tulajdonítható, hogy a bizottság azzal a célzattal ült. össze, hogy határozzon a felett, hir­det-e uj pályázatot vagy sem ? A pá­lyázat hirdetéshez pedig első ízben sem hívták meg Nagykárolyt. A további fejlemények előre lát­hatók nem voltak. S miután a válasz­tás megtörtént a bizottság elnöke az eredményt közölte a nagykárolyi szin­ügyi bizottsággal s egyenesen fölhívta hogy a maga részéről szintén határoz zon önállóan a kérdés felett. A szinügyi bizottság sohasem feled­kezett meg a köteles udvariasságról a nagy károlyi szinügyi bizottságiránt, sőt megfelelő tényezőnek ismerte el, midőn 3 tagú képviseletet biztosított számára a két színházat közösen ér­deklő ügyekben dacára annak, hogy az uj színházra kapott nagyösszegü államsegély fejében a kormányható ság egyenesen Szatmárra utalta a nagykárolyi színházat színtársulat dolgában. Végül ami a cikkek szenvedélyes hangját illeti, a szinügyi bizottság valóban nem aspirál sem Polgárnak, sem párthiveinek ildomosságára és udvariasságára. Fet'encz Ágoston szinügyi bizottsági jegyző. Modem HőUsoit-KönyVtár I Viz utca 7. sz. alatti könyvtárból a 'egujabb és régi hírneves írók mun­kái a nap bármely szakában kölcsön- vehetők. HÍRROVAT. A piakát­Ha Agulár Dávid plakátját kiragasztja és raklamiroz, vagy reklamiroztatja magát, illetve cipőit nagyon helyesen teszi, a reklám a mai üzleti világban fontos tényező, de ha egy színigazgató teszi ezt hatalmas veres plakátokon akkor, midőn egy előkelő testület a szi­nügyi bizottság szinte egyhangúlag már választott egy másik direktort, csupán azért, hogy az utcát maga mellé han­golja és igyekezzék a szinügyi bizott­ságot dezavválni, az először is tisztes­ségtelen verseny, másodszor tisztelet­lenség a bizottsággal szemben. De lássuk a plakátot. Polgár Károly délvidéki színigazgató, kiről a bizalmas értesülések nem a leghizelgőbbek voltak a a pályázatnál elbukott; ebbe nem tud­ván belenyugodni a Now-York kávéház törzsvendégeit ismert és ismeretlen nagy­ságokat, titkos drámaírókat, sőt nyáron könyvutazókat is felkért, hogy pártfo­golják, mint aki a szatmári színházra pályázik (?) és írjanak alá egy kiált­ványt, melyben Szatmár városának gra­tulálnak, ha Polgárt megválasztják. A felsorolt 60 neves és nem neves ur, bi­zonyára olyan nyugodt lélekkel aján­lotta volna Hevest is a „lasse verdienen“ (hadd keressen) elvénél fogva, mint ahogy ajánlotta Polgárt. Különben ezen ajánlást az illetők abban a jóhiszemben írták alá, mint a szövegből is olvasható, hogy a színházra pályázat van hirdetve, hollott csak volt. Ez különben a dolog lényegén köve­set változtat, amennyiben csak azt akar­tuk sorainkkal megrögziteni, hogy ez egy újabb reklám trükk, amiből a jövő színigazgatói tanulhatnak. Liky. tessék figyelni, következik Dietz Annuska, aki gyönyörűen fog éne­kelni, különben azonnal meghallják, megbírálhatják önmaguk. Tessék Annuska nagysám ! Diefz Annuska megjelenik a szí­nen. Tapsvihar. Egy hang mellettem : „Hát a ci­gány hol van !“ Oda nézzek, a Vince testvórje, a világjáró Géza volt. Mondhaiom jog­gal 'ürelmeflenkedett, mert Feri se­hplsem volt. Másik, harmadik hang : „Hol ké­sik a zeneművész ?“ Vince: „Kérem ö stylszerüleg ké­sik. mert késnie kell. Ez idő szerint egész hideg vérrel krágiiját. igazgatja 63 a bajuszát pedergeti. Gyere már Feri !“ A zene megszólal és Dietz Annuska énekelni kezd. Hangja lágy, terjedelmes, érzelmes, könnyen hajló és iskolázott. Fülbemászó, édes dalait, művészi elő­adását, graciosus kifejezéseit lelkese­déssel tapsolták és virággal elárasz tótták. Éneke mindig emlékünkben marad. Kőrössy János az Urayék patvaris- tája szintén énekelt, persze ő mélyebb alsóbb regiszterekben és tónusokból intonált, de mégis emberül csinálta, mit emberül ? — tüneményes siker rel. A publicum kacagot, ujrázott, tapsolt. Vince meg udvariasan, hol lehuzogatta a színpadról, nyájasan így szólván : Gyere már le Jancsi, a kiskésedet, örökké akarsz tán énekelni, más is van még itt. Pirkier Ernő egyenesen dühös s közös kony­ha: hangulatban, pörköltté aprít fel. Barátom, tudod, egy közöskonyhai szakácsnő mindenre képes. Vagy visszataszigáija imigyen biztatgatván : „Rohanj már visszafelé Jancsi. Tán azt hiszed, hogy a publioum van éretted és nem megfordítva ? Azért hívtalak ide, azért vezet telek elő s azért tettem lehetővé colossalis művészi képességed tel­jes kidomborodását, hogy itt hi valkodjál és ne dolgozzál, barátom ilyen henye embereket a társulatom­ban nem tűrök. Tudod Nelson admi­ral s mit raoudot, a Trafalgári ten­geri üt közetben: Augolország el­várja, hogy mindenki megteszi köte­lességét ! Nohát itt én is Nelson vagyok és elvárom, hogy megteszed kötelességedet. Egy hang, másik hang, tizedik hang a néző térről : Mi lesz, mi lesz ? Halljuk Kőrössyt,! Kőrössy János egyszerűen egy cou­plet tehetség. Ezt állítom ón és az egész város! Rendkívüli ügyes­séggel, finom ízléssel, mely mulattat, mindent megmond, de sohasem sért, Írja, énekeli pompás ötleteit; ki- fogvhatlan kedv csörgedezik kin cseket érő humorából Ezúttal a törvényszék áthelyezésé­nek történetét dolgozta fel, olyan ritka hatással és találékonysággal, hogy még a károlyiak sem haragúd hatnak érette, annál inkább, mert mig a törvényszéket visszatartja, a „Ká­rolyi-házat“ átszállítani valóul oda kínálja. A siker befejezett volt. Harmadik énekesül Pirkier Ernő barátunk mutatkozott be a maga ru- tinirozott, distingvált tehetségével. A közös konyha szakácsnéjának képében és főző dressében kupiózott. Imitált női hangjával, a szövegnek a helyzet magaslatán álló tökéleessógével, a mimika kifejezésében való felülmul- hatatlauságával viharos tetszést ara­tott. Tapsoltak lankadatlanul. Meg is érdemelte. Érdekes számokul említhetjük meg Molnár Jánosnak két piecét. Az első­ben állatseregletet magyarázott a ily némü direktorok kitünően eltalált és »lőadott tört magyarságával és a má­sodikban egy falusi svábnak a szín­házban a darab által előidézett, han­gúiul és arcváltozásait mutatta be némaképül. Rendkívüli természeteí-- sóggel) finom utánzási képességgel, teljes ügyességgel könnyen aratta a teljes elismerés és tetszés sokszoros tapsait. Az idegenből, a Goldstein Számi és az ón pátriámból Munkácsról is volt egy szereplőnk Nuszer János minisz­teri fogalmazó. Cyránoból adott elő egy monologot. Igazán büszke voltam reá. Sugár alakja, megnyerő fel­lépése, éress hangja, bevégzett előadó művészete teljesen impo­nált a díszes közönségnek. A válasz­tása is szerencsés volt. Mindenki, — elsősorban azonban én, — fáradhatat­lanul tapsoltuk. Mondtam is szomszé­daimnak : „Lássátok, ilyenek a mun­kácsiak, csak egyszer mutatkozik be s már hull a babér az ölébe!“ Node, hiszen ez természetes. Orvendek a sikernek, melynek torát majd otthon a Lovácska-hegyen isszuk meg. Szándékosan hagytam piéce de resistaceül a cabaret-estély fénypont,- ját a színdarabot, melyet dr. Sjhön- pflug Jenő és dr. Tanódy Endre szer­zettek. A legutolsó magyar pénzügyi kalandort, a Kardos bankgründoló család viselt dolgait dolgozták fel a szerzők jámbus versekben annyi szel­lemmel, Isten kegyelméből való ra­gyogó tehetséggel borotvafinomságu elmeéllel, kristályként tündöklő es- pritvel és fejlett, csodásán humoros ízléssel, hogy a hallgató közönség valóban csak azt mondta volna: Csak ámulok, csak bámulok, de szólni nem tudok, — ha a záporsürüséggel röp ködő, hulló sikerültebbnél sikerültebb szójátékok, helyzetkomikumok és szí­nes élc-röppentyük a csodálkozás hangos, tapsos megnyilatkozását elemi erővel rögtonösén ki nem váltották volna belőie. Mindenki élvezett a szó szoros értelmében és mulatott egy esztendőre valót. A szereplők kipróbált művészgárda volt, mely többet adott, mint a meny­nyit ígért. Annyi jókedvvel, tudással, tehetséggel, odaadással, vidámsággal játszottak, hogy tökéletes művészi egészet kellett ok vétlenül produkál niok. Varjú Ibotyka, ez a kedves, bájos hóditó kis művésznő egy befejezett színpadi siker, aki ez estén rer.dkivilii édesen mozgott és játszott. Sokat vártunk tőle, de várakozásunkat na- gyon-nagyon sokkal megszerezte. — Egész özön tapsot és sok virágot kapott. Böszörményi Margitka a másik hölgyszerep’.ő, az én kedves Józsi barátomnak aranyos, varázsosan le­bilincselő, ibolyaszerénységével min­dig általános figyelmet keltő és győző leánya, ez a művészi játéku, biztos fellépésű miudig művésznő, magas színvonalú játékával, finom színpadi vonásaival, édes naivitásával igaz és általános hatást keltett. Tenger taps, virág jutalmazta pompás szerep­lését. Nagy Vincét nem is méltatom új­ból, csak művészi becsére való indo­kolt állításaimat szilárdul fentartom. Ezúttal újból felülmúlta ünmagát. Ki­tünően kormányozott, rendezett, ját­szott és később hasonló kitűnőséggel bosztonozott és rendezte a négyest. Pirkier Ernő a maga művészi egyé­niségét újból ós diadalmasan csillog­tatta. Kőrössy János pedig egy re­mekbe készült fiskális alak volt. Az összes, az ensemble harmonikus­nak ós tökéletesnek mondható. A műsor befejezéséül ifj. Litteozky Endre szobormintázó meglepő művé­szettel, villámgyorsasággal és páratlan Glózer János cipész. Q. milleniumi, az 1900*i^i időleges leállításon,- ■ ■ a debreceni cipész^iáílitáson kitüntetne. ===== Tisztelettel tudatom a Szatmár város és vidéke közönségé­vel, hogy 15 óv óta fennálló üzletemet R.ákÓCÍ-U. 26- SZ. alá, a Fogarasi Sándor mérnök ur házába helyeztem át Eddigi üzletemet Cipész SZalloná alakítottam át, hol mint eddig is jutányos ár melllett legjobb anyagból csinos, könnyű cipőket és csizmákat készítek. Szatmár, Rákóczi-utca : : : : : : : 26-ik szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom