Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-06 / 11. szám
SZAMOS J1 ««ám. 2-ik oldal. det nehézségeivel küzd. Átirt tehát a taufe ügyelőhöz, hogy mielőtt, az uj ismétlő iskola felállítása aktuálissá válnék, tegyen lépéseket a mostani kibővítése iráut. Jóváhagyás. A honvédelmi miniszter 1908. évi ujoueozási tervet jóváhagyta. A ta nács kiadta a katonai ügyosztálynak az előkészítő munkálatok végrehajtása végett. A szinügyi bizottságból. Kedden délután (ártott ülésében a szinügyi bizottság végre megejtette az igazgatóválasztást. A bizottság összes tagjai jelenvoltak. azonkívül Nagykárolyból is részt vettek az ülésen Debreczeni István polgármester, Demidor Ignácz és Roóz Samu szinügyi bizottsági tagok. Az ülés a pályázati kérelmek felolvasásával s a beérkezett bizalmas információk előterjesztésével kezdődött. Mindjárt a tanácskozás elején egy kissé heves vita támadt, minek következtében Kovács Leó és dr. Ta- nódy Márton biz. tagok otthagyták az ülést. Azuiáu a tárgyalás nyugodt mederben folyt tovább s a szavazás megtörtént. A szatmári szinügyi bizottság leadott 13 szavazatot, ezek közül 2 Polgár Károlyra. 11 pedig Krémer Sándorra esett. A nagykárolyi szinügyi bizottság megjelent tagjai szintén egyértelműen Krémer mellett nyilatkoztak Ezen eredményhez képest Kőrösmezei Antal elnök Krémer Sándort megválasztott színigazgatónak jelentette ki. A szatmári szinügyi bizottság tagjai közül hárman nem szavaztak. A bizottság a szerződés megkötésével az elnököt bizta meg, szerződés pontos betartásának ellenőrzésére pedig egy szükebbkörü bizottság kiküldését határozta el. Nagykároly város kiküldötteivel létrejött megállapodások alapján a szerződésbe fölveendő, hogy az igazgató ugyanazzal a társulati al köteies Nagykárolyban is működni, mint Sxatmárou. Egyszersmind határozatba ment, hogy a két színházat közösen érdeklő ügyekben tartandó bizottsági üléseken Nagykároly városa 3 taggal vesz részt. Papp Gyula, a sikkasztó adótárnok birái előtt. Szatmár-Németi, 1908. febr. 3, 4. Papp Gyulának, a sikkasztó adótárnoknak bűnügyében a kir. törvényszék, mint büntető bíróság, f. hó 3-án tartotta meg a főtárgyalást, mely iránt városszerte élénk érdeklődés volt tapasztalható. A II. számú termet a hallgatóság, — kinek soraiban hölgyek is nagyobb számban foglaltak helyet, — teljesen megtöltötte. Maga a tárgyalás nem volt valami érdekíeszitő, amennyiben a részletek úgyszólván mindenki előtt ismeretesek voltak, a bűnös teljes beismerésben volt, bűntársakról pedig szó sem leheteti. A hallgatóság általában rokonszenvezett a szerencsétlen emberrel, ki megtörtén, csendes zokogásba merülten ült a vádlottak padján. Magáról a tárgyalás menetéről az alábbiakban számolunk be. A vádlott kihallgatása. Pont délelőtti kilenc órakor léptek a terembe a kir. törvényszék e tárgyalásra kirendelt tagjai. Az elnöki széket Pap Endre tszéki biró foglalta el és ő vezette négy fáradsággal az egész tárgyalást. Előadó biró Németh József dr., míg a szavazó biró Fű- zessy Árpád tszéki bíró volt. A jegyzői tisztet Görög Miklós tszéki jegyző vitte; a vádhatóság részéről dr. Papp Szilviusz kir. alugyész jelent. meg, a védelmet pedig dr. Ta- nódy Endre ügyvéd látta el. A kir. kincstárt Hegedűs Fereucz pénzügyi titkár képviselte, szekértőül pedig Vanyek József p. ti. titkár szerepeit. Miután az elnök megnyitotta a tárgyalást, bevezettette Pap Gyula vádlottat, kielöbt felolvasta a vádat, mely szerint a btk. 4€2:; §-áb»n foglalt 45 rendbeli hivatali sikkasztással van vádolva s az elsikkasztott összeg a megejtett rovancsolás és jegyzékek szerint 10394» kor. 62 fillér készpénz összegre rágott, az óvadékként letett értékpapírok közt két. db. 1000—100# kor. magyar arany kor. járadék kölcsön kötvényt elzálogosított, majd, hogy a tisztviselői kölcsönök után befizetett és elküldendő összegekből 691 kor. összeget visszatartott és azt is saját céljaira fordította, végül a fűtési általányából 21 kor. 80 fillér összeggel ne n számolt el. Pap Gyula vádlott 5? évei, r. kath. nős, 6 gyermeknek átyja, a feltett kérdésre kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, majd sirva, eleintén aligérthető hangon elmondja hogy az első sikkasztást 1903. évben követte el, hogy nagy elszámolásból származott hiányát elpalásfolja. A fűtési általánynál felmerült differencia nem tudja honnét származik, az valószi- szinüleg tévedés lehet, a föátaiáuy- nál kétszeresen fordul elő. Erne kifogásra nézve a törvényszék Vanyek szakértőt hívta fel, ki miután az esküt letette, a mellék szobába vonult, ide vonatkozó számadási iratok átvizsgálása végett. E közben vádlott elmondja a sikkasztás egész és ismert történetét, a sikkasztást 1903 óv óta inegnep állapítható időközökben rendszeresen űzte, először azért, hogy hiányát «’palástolja, később a családi körül- ménj'ei, külömböző adósságai, gyermekei neveltetése voltak azon körülmények, melyek őt a sikkasztásra bírták. Rendesen mikor rovancsolás ideje kezdődőt az értékpapírokat elzálogosította, ebből fedezte a pénzhiányt, majd a pénztári pénzkészlet rovan- caoíása után az arany tekercseket 20 filléres pénznemekkel cserélte ki s az elzálogosított értékpapírokat k- vái tóttá Az ellenőr teljes bizalommal volt iránta, nem kételkedett benne soha,, elhitte hogy * tekercsekben aranyak vannak. 1906 és 1907 évben mikor rovancsoltak akkor felbontottak né hány olyan tekercset, melyben mind arany veit és így nem kételkedtek a többiben. A letétben levő dohánybeváltót hivatal építési óvadékát, a két 1000 kor. arany keroua életjáradék kötvényt melyet elzálogosított tőle soha sem kertéit. A tisztviselői kölcsönök lefoglalt havi részét szintén ő sikkasztotta el olyformán, hogy rendeltetési helyére nem küldötte el rendesen, dacára annak, hogy &zok postakönyvben is bevoltak Írva. Elnök most a tanuk kihallgatását rendelte el, kiket aiabbi sorban hallgatott ki. A tanuk. Elsőnek Nagy Tamás pénzügy- igazgató helyettes, tanú kihallgatása következett. Tanú, a hozzáintézetv kérdésekre elmondja az egész róván- csolás történetét, mely szerint a vádlott felesége és fia jelenlétében, miután a pénztáros távol volt megvizsgálta a pénztárt és ottan hiányokat, szabálytalanságokat fedezett fel. Ezután úgy az elnök, mint a védő és közvádló feitett kérdéseire részletesen előadja,}hogy a strazzának, valamint a pénztári fönaplónak s a napi feljegyzéseknek miként kell egyeznie. Tanút a törvényszék megeskatte. Második tanúként Kádas József pénztári ellenőrt hallgatták ki ; elmondja, hogy a pénzt mindennap a pénzi.árnokkal megolvasták és rendben volt minden, hogy miként történt a sikkasztás, nem tudja. Bizalommal viseltetett vádlott iráut, azért több ízben nem vitte a szigorú számolást, majd a postakönyv kezelésére tesz felvilágosító magyarázatokat. A többi tanuk közül Csányi Lajos adóhivatali ellenőr helyettes vajmi keveset, Ruprecht Sándor és Juhász Gedeon adotisztek pedig a sikkasztás ténykörülményeire semmi lényegesebb dolgot nem tudtak A bizonyítási eljárás ezzel befejeztetvén. Dr. Papp Sylviusz kir. alugyész vádat emelt Papp Gyula ellen, hivatali sikkasztás címen a btk. 462. §. alapján. súlyosbító körülménynek vette, hogy esküjét megszegte, egyedüli védelme a aagycsalád, kéri elitéltetésót. Ezután dr. Tanódy Endre emelkedett mint védő szólásra és általános figyelem között tartotta meg nagyszabású s úgy jogi, mint psychologiai érvekben gazdag védőbeszédót, melyeit itt közlünk. „Ennek az ügynek szomorú méltósága abba a jó helyzetbe hozza a védelmer, hogy a szokásos — de még mindig nem egészen hatást vesztett — védői émelygések undorától megkímélhesse önöket, biró uraim l hasonló nevű szinlaposztónak kézbe sitette a posta. Elképzelhető a direktor meglepetése, mikor az uj szezon kezdetén az exszinlaposztó grotteszk alakja eléje toppan s igy mutatkozik be : — X Sándor vagyok, a kassai színház uj hősszerelmese. Magammal hoztam a szerződésünket is. — Micsoda? Maga X. Sándor?! — Bizonyisten, az vagyok. Rövid eszmecsere után a direktor rájön a tévedésre, mire oly dühbe gurul, hogy nem annyira az eget nézi bőgőnek, mint maga kezd bőgni, ordítani. — Hogy mert maga a hősszerel- meai szerepre vállalkozni e gorilla- termettel, e szatir-pofával, e savószemekkel, e fagót«zerü hanggal ? Mi? — Kérem, kérem, csak tartogassa a bókjait azok számára, kik jobban rászorulnak, mint én. — Ha maga erre vállalkozni szem- telenkedett, akkor duusztja sincs arról, mi az a hősszereimes. :— Már hegyisue volna! Vallottam én már forró szerelmet 15 fokos hidegben s fogvacogva eskudöztem, hogy majd elolvadok ! A színigazgató idegessége már veszedelmes mértéket kezdett ölteni, mikor újból végigmustrálva, tekinte- tévei a csámpás „hósszerelme>s“-t, a színigazgatók sajátos intuitásával egy eszméje lámadr. — Hallja maga svindler! Ha már ily nagy gázsira szerződtettem, hát legyen operette-buffő. — Gemacht! így lett a sziniapoaztóból első rangú komikus színész. ■e A kerékasztalnál legszívesebben a kalandjaival hozakodott elő. Na gyón merész fantáziája- volt. Nem hittünk neki, de szívesen hallgattuk és sok élvezetet találtunk előadásában, mert remekül tudott a valószínűségekkel manipulálni. Ha valamit elbeszélt, „száz izgalomtól s ezer veszélytől körüiröpködött múltjából“, annak rendesen csak egy kis részét hittük ei, azt is csak kötve. Egy este épen a hárijáuoskodásáért évődtünk vele. — Ne bántsátok Sanyit, — védelmezte a kis felesége — rajta lehet az ón férjeoskémet kapui néha egy kis igazságon is. Ilyenkor lelohadt a fantáziája s megelégedett jelentéktelen anekdotákkal színészi életéből. Ezekben volt a legélvezetesebb. Színesen, vonzóan, ötletesen tudott valamit elbeszélni. — Kolozsvári sagédszinész koromban, — beszélte egyszer, — ugyan csak rámhnzta a lepedőt az ügyelő. De meg is érdemeltem. Rónai, a nagy hosszú haldoklási jeleuetben, halkan társalog orvosával. Éu, aki a színpadon feiedém a tripicsemet, kirohantam hát az öltözőből, félig be- maszkirozva, egy szál trikóba, fel gyűrt ingujjal, s mert a színpadon beszédet nem hallottam, azt gondoltam, hogy az V. felvonást még nem kezdték el, kiugrottam a színpadra. De amint megláttam a publikumot, villámgyorsan eltűntem a kuliszák mögé. Ä közönség már nevetésében kezdett kitörni, midőn a nagy Rónai felkiáltott: „Mért nem távolitjátok ei ez őrült udvaroncot palotámból ? Hát már nyugodtan meghalni se lehet e futó bolond miatt!“ A közönség elfojtotta kacagását s meghalot- tau nézte tovább a haldokló vergö- gését. Engem pedig megbüntettek egy félhavi gázsira. — Jobban járt Miskolcon J. Jancsi, ki, amint tudjátok, valahányszor makaózik, teménteleu knikebájnt kebelez magába. Egy makaó-knikebájnos napja után a „Bányarém“ került színre, melyben J. Jancsi Mátyás királyt adta. Mátyás király tudvalevőleg látogatást tesz a bányában s beléptekor ezt kérdi: „Ki itt a bányamester?“ Jancsinak azonban, tán a sok knikebájntól, megbotlott a nyelve s nagy osztentációval azt kérdezte: „Hó, ki itt a király ?“ Szerencséjére, hamar feltaláltam magam s a bányamester szerepében igy válaszolók: „Végtelen örvendek, felség, hogy jókedvében trófáini mól- tóz^atik. Éu vagyok alázatos szolgája, a bányamester“. A darab nem zökkent ki, a publikum semmit nem vett észre és Jancsi sem kapott bünte tést. — A „kincses város“ színpadán Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mltTiMl ., «rsrfetf MOMSfsUM. M. Hsrsisnn-La Rseh« A Cs. Buti (MM
