Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-20 / 15. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. írElőfizetési ár: B-jész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utczs 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dia* Siatmaron, a lap kiadóhivatalábRC fiietendcji HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kCzOlfefxek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä halálbüntetés. A máramarosszigeti akasztás alkalmából megint felmerült a kérdés s élénk eszmecserére adott alkalmat, hogy vájjon összeegyeztethető-e a humanismus által alkotott s általa egybetartott modern társadalom eszméjével a halállal való büntetés ? Mondják, hogy a kivégzés kegyetlen, embertelen dolog s mindenek telett undorító és amikor a társadalom a bűnöst megfosztja életétől, ugyanazt a bűnt követi el, melyet a gyilkos követett el. Mondják, hogy a huszadik századhoz méltatlan s nem illő a boszu- állásnak ez az őskori barbár gyakorlása. — Annak idején Szemere Bertalan erős akciót indított a halálbüntetés eltörlése ellen; utána épen úgy, mint előtte, többen, jogászok és philosophusok hirdették, hogy a halálbüntetés valóságos satirája a civilizációnak, gúny a humanizmussal kérkedő embervilág erkölcsi felfogása felett s valóságos szégyenfoltja a modern judikaturá- nak. Azóta valahányszor egy gyilkos a hóhér kezére kerül, minden alkalommal íeljajdulnak ezek az úgynevezett humanisták és követelik a halálbüntetés végleges eltörlését. Mindenesetre szép és gyönyörűséges dolog a modernség. Az igaz ember, a jó ember modern is. Természeténél s műveltségénél fogva szakit a múltnak azon téves hagyományaival, amelyek ellentétben állanak a haladással, lenyűgözik, megkötik a szellem szabad érvényesülését s béklyót vernek a gondolat, az eszme szabadságára. Csakhogy a tulságba vitt modernizmus épen annyira jogosulatlan, mint a csökönyös maradiság, mert olyan eszméket, olyan intézményeket létesíthet, melyek a gyakorlati élettel ellentétben állanak. Épen igy áll a dolog a halálbüntetés ellen való agitációnál is. Túlzásba vitt modernizmus nyilatkozik meg benne s a humanizmusnak olyan értelmezését állítja szembe az igazságszolgáltatás e nemével, mely óriási űrt hagy maga után a gondolkozó ész eszmevilágában, megbénítja a birói Ítélkezés büntető, megtorló s elrettentő megnyilatkozását ; kétely elibe állítja a társadalmat, hogy vájjon az ős emberi bűnök a modernizmus által jobban menthetők, a humanizmus világában kevésbé megtorlandók, mint annak idején voltak? Mig ember az ember, bűnre hajlandó, bűnt követ el s mert a haladó idő íoly- tonjfejlődik, ezzel arányban csökken az erkölcsi és társadalmi beszámítás is ? így kívánja ezt a civilizáció és a humanizmus? Aligha. A társadalom a római császárság romlottsága óta még nem mutatott fel több bűnt és bűnöst, mint épen a jelenkor világszerte. Nem keresem az okot a tömegnyomorban, nem a megélhetés nehézségeiben, csak tisztán abban a körülményben, hogy bűn és bűnös mindig lesz, mig ember az ember. Hiszen napjainkban közbiztonsági viszonyaink, — dacára a milliókba kerülő rendőrségi és csendőrségi apparátusnak, mely évről-évre csak nő és sohasem apad, — egyre rosszabbodnak. Rendkívül gyakori az az eset, hogy olyan ember kerül a büntetőbíróság elé, aki a bűnt csak azért követte el, — különösen télen, — hogy börtönbe csukják, hol szállást és ellátást kap minden munkabali ellenszolgáltatás nélkül. Ilyen viszonyok között épen nem tarthatjuk a tömeget elrémitő büntetésnek az élethossziglani fegy- házat s főleg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a humanizmus szelleme épen a börtönökben érezteti legerősebben hatását, hol a rabokká! jól bánnak, rendes táplálékot, tiszta és egészséges lakást kapnak, kenyeret biztositó mesterségre tanítják s az élethossziglani (egyházra ítélt rablógyilkost, ha 12 esztendőn keresztül jól viseli magát a börtönben, feltételesen szabadon is bocsátják. Ha igaz az a tétel, hogy a büntetésnek nem a megtorlás, hanem az elrettentés a célja, akkor valóban nem várhatjuk az elrettentő példát az olyan élehossziglani fegy- háztól, melyből tizenkét év múlva meghízva, jó egészségben s megtakarított pénzzel lehet kiszabadulni. Akárhány gonosz existencia van, akinek az ilyen büntetés épsn- séggel nem borzasztó s akiket a rablógyilk'ósságtól a büntetésnek ez a módja egyáltalán nem riaszt vissza. Kell lennie tehát egy elrettentő jelnek s ez nem lehet más, mint a bitó. Angliában, Németországban szintén meg van a halálbüntetés s igy egyáltalában nincs okunk arra, hogy ha a humanizmus és civilizáció túlhajtott jelszavainak hangoztatása mellett, — váddal illettetünk, — azonnal gyökeres újításokat csináljunk s a különben is most fejlődő s — ha igaz, — javulni készülő közbiztonsági intézményeinket kétes értéküekké tegyük. — „Aki embert öl, ember által essék el“ — régi s nagy igazság, érvényén legtöbb helyen nem változtatott a hosszú századok fejlődő humanizmusa s nincs is szükség arra, hogy a judikatura hatásköréből végkép tömhessék. A társadalom minden időben s most is részvét nélkül sűrűn gyakorolja az erkölcsi halálra Ítélést, pedig ez súlyosabb büntetés a másiknál, kell, hogy az igazságszolgáltatás hivatalos orgánuma beleavatkozzék ebbe a közitélkezésbe, elrettentő példát statuáljon s talán szánalmat keltsen. így válik egységessé ez a kettős Ítélkezés s igy szeliditi, igy teszi a büntető ítélkezés megma- gyarázhatóvá a halálbüntetést. Titdri jelentés a jótékony Nöegylet működéséről az 1906 végén és az 1907. évről. Szerk. Dr. Fechtel János e. főtitkár. Az egylet tisztikara ez évben is mint eddig önfeláldozó lelkesedéssel és teljes odaadással teljesítette magasztos feladatát. Uray Gézáné fáradhatatlan elnöknönk, a maga minden jó és nemes ügy iránt lángoló szivével erején felül hozta meg a szem ügynek azt az áldozatot, melyet a legnemesebben érező emberi lélek isteni ügynek csak meghozhat, tisztéből lelkiismeretet esinált s aggódó gonddal kormányozta védte, óvta, fejlesztette az Egyesületet. Emberi jutalom ennyi munkáért a földön nincs, legyen jutalma mind ! ezekért el nem múló és Isten kezéből származó megelégedés és tiszta boldogság, melyet e földön még egy igen hosszú élet tartamán vidám és jó kedvvel élvezhessen. Éljen soká! Jékey Károlynó alelnöknőnk régi nála szinte megszokott törhetlen szeretettel karolta fel ez évben is a nőegylet minden dolgát. Éber, hogy úgy mondjam anyai gyöngédségü és éles látású szemét reá függesztette egyleti életünk legparányibb részleteire is. Mindig volt tenni valója, mindig volt jó gondolata, mindenek felett mindig oda törekedett szüntelen tervezgetéssel, hegy az egyleti pénztárt minél többször s minél teljesebben megtölthesse. S hogy gondolatai, tervei, jók voltak, mutatják a fényes eredmények, a melyek mindnyájunkat hálás elismeréssel töltöttek el. De ö nemcsak tervez, hanem kivisz, cselekszik is. Saját házi dolgainak félretételóvel, fáradozik bámulatos lelki erővel és égő szeretettel, teli szívvel a fenséges cél érdekében. Valóban ennyit és ilyen odaadással csak Istenért lehet tenni és kiért, miért is tenné, ha nem ő érette ? Az árvaház és árvák gondozását első és fő feladatának tekinti s ebbeli tisztét, munkakörét olyan meleg- séggel, olyan bámulatos pontossággal és mélységes buzgósággal tölti be, hogy érdemei dicséreten felül állanak. Ezért a sok jóért Isten fizessen meg neki, ezer kegyelemmel és áldással. A két elnöknö mellett kiváló érdemei vannak jegyzőnknek Nagy Leona urleánynak, aki a maga rendkívüli ügyességével éber figyelmével, magasztalni való munka szeretetével oroszlán részt vesz ki magának, állandóan és lankadatlan következetességgel az egyleti munka szaporulatból. Nagy köszönet illeti öt és a legteljesebb elismerés. A szegények felügyeletét teljesítő hölgyek Fésűs Endróné és Fürst Viktorné, a kiknek hivatásaik egyike a legnehezebbeknek, — mert a szegényekkel a nyomorral való — úgyszólván mindennapi érintkezés és foglalkozás bizony nem tartozik a legkönnyebb és a legkellemesebb feladatok közé, méltán számíthatnak a nagy közönség és mindnyájunk háÄfRÖth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ^ ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czip5raktira. Figyelmeztetés I az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
