Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-13 / 13. szám
2-ík oldal SZAMOS 13. szám. vándorlása nekünk baj nem lehet, azok nekünk veszedelmet nem okozhatnak, sőt jó példát nyújtanak. Hasznos és áldásos az ő jövetelük, akaratunkon kívül figyelmesek leszünk s igyekezui fogunk magunk is az idol és a munkát jobban megbecsülni. Szatmáron néhány konyhakeitész- kedővel beszélgetvén, azt hallottam, bogy nincsen bennünk vállalkozás, nincsen pénzünk. Észrevételüket el nem fogadom, de fejtegetésemmel e téren tovább se megyek, mert messze vezetne, Ha a magánosoknál sikert nem érhetnénk is el, feltétlen eredményesnek tartom azonban, ha elkövetünk minden tölünk telhetőt, a kormány figyelmét e dologra felhívni. Az eddig is megtartott ankétből úgy tudom, hogy foglalkoznak az intéző körökben e kérdéssel s az 1908. évi költségvetésben e címen figyelemre méltó összeg szerepel. Magyarországon egy kertészeti középiskola, öt akadémiai főkertósz, négy fatenyésztési felügyelő (vándortanár) faiskolai miniszteri biztos, 20 kertésztanitó működik. Különböző, a néptanítók és lelkészek részére óven- kint tartani szokott tanfolyamok s egyéb, még mesterségesen és erőltetve is rendezett előadások is vannak, de e nagy és szép országban a bulgár- kertészet példájára berendezett konyhakertészetünk egyetlen egy sincs. Mindenre pénz kell. Ha megszüntetjük a felesleges s rettenetes költséggel járó és végeredményében kevés haszonnal kecsegtető kurzusok egy részét, a semmi gyakorlati eredményt fel nem mutató s nagy költséggel járó, nem éppen népszerűnek hangzó vándor-előadásokat, igen nagy megtakarítást érhetnénk el. A sok állami faiskolák közül ma már a nem megfelelőt, avagy nélkülözhetőt szüntessük be, az ottani kertészeti alkalmazottakat használjuk ki jobban, térjünk át a kertészkedés reálisabb oldalára, a produktiv termelésre. Rendezzünk be nagyobb városainkban a folyók mentén s igy Szatmáron is néhány' ilyen bonybakertészetet. A kertésztanitókat, féken észeket, gazdasági tanárokat s mindenféle állami gazdasági tisztviselőket utasítsuk s tegyük kötelezővé ilyen kertészetek vezetésére. Ez a példa a kormány részéről óriási átalakulást eredményezne Jöjjenek hát azok a békés bulgávok, sok háziasszony örül olcsó és szép zöldségeiknek, mi pedig okuljunk. J. Színház. Színházi műsor. Csütörtökön Megváltás. Pénteken (zóna) Bernét. Szombaton Bőregór. Vasárnap Bőregér. (Haller Irma újonnan szerződtetett tag felléptével.) Szombaton dr. Szalay Mihálynak uj darabját a „Megváltás“ cimü színmüvet láttuk, melyet, összeköttetések a Nemzeti Színház színpadára, a szolidaritást valló pesti kritikusok pedig — újságíró lévén maga a szerző is — mondvacsinált sikerhez juttattak. — Mire hozzánk, a „jó vidékre“ leér az ilyen darab, leszürődik a maga tiszta értékére, vagy értéktelenségére. Hát a „Megváltás“ ha nem is mondható értéktelennek, de bizony nem is első rangú drámai munka. Hangja és hangulata is elég vegyes. Van benne modern felfogás is, van benne roman- ticizmus is. De nem elég modern és nem elég romantikus. Akármelyik lenne bár inkább, de jobban az. S ne lenne ilyen ellentétes elemekből ösz- szetákolt. S hogy ilyen formán teret engedünk az önkéntelenül is pen- pánkra toluló — egyébként vidéki lapban céltalan — darabcsepülósuek, szóljunk az előadásról. Farkas Ma riska a darab sülyedő hősnőjét szépen, szinpatikusan játszotta meg. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy tőle még egyetlenegyszer sem láttunk meghalást velőt és színfalat rázó sikoltás nélkül. Pedig, higyje el, előfordul az életben a hangtalan kimúlás is, még pedig ezer közül kileuc- százkilencvenszer. Vidor játszotta az emberséges gondolkozást! plébánost, megfelelően. Verő Jankának is jó napja volt. lérát, át villant agyán saját könnyelműségéből keletkezett, jelenlegi nevetséges, vagy inkább szánalmas helyzete. Lelki szemei előtt megjelent az elárult, megcsalt asszony, aki most is aggódó szeretettel várja, s a szenvedélyében határt nem ismerő zsarnok szerető, a kinek bünkörében feledve van minden és mindenki. Kilépett a keskeuy havas utcára a melyet gyéren világított meg egy egy kis városi gáz lámpa szomorú fénye és neki akart vágni a kietlen havas téli útnak. Mennem kell gondolta, mennem kell, ma még a szavam az ígéretem köt, talán ez az utolsó utam lesz, most odáig. Lelkében a szerető győzött a hitves felett, arra az útra lépett a mely ahoz vezet. De nini, ez a Julis, hát te kis boszorkány, mit keresel itt a kapu mellett, talán a szél tetején jöttél idáig ? baj vau otthon ? Bajnak nincsen baj, vacogta a boszorkánynak titulált, kis reszkető, didergő valaki, a kiről nem lehetett t volna hamarosan kisütni, hogy egy nagy rokk-e, vagy egy kis hűséges szolgáló. Baj nincsen, ismételte, csak a tekintetes asszony az este a mikor bezárta az ablakot, látta hogy nagy vihar van, a fenyő nagyon hajladozott a szélben, s azért küldi ezt a melegebb kabátot a tekintetes urnák hazáig, hogy megne tessék fázni. Nem kell a kabát fiam, nem fázom. Csakugyan a lelkét, a szivét forróság járta át, a szerető, a gondos feleség iránti rajongó, régi, megújult, el nem múló szerelem. Most már balra tért, arra az utcára ami haza vezet. A közös szobába nyitott. Az asz- szony az asztalnál ült, élénk taglejtésekkel olvasott valami érdekes mesét a két lurkónak, a kik állukat tenyerükre támasztva, szokatlan csöndben és figyelemmel lesték a szentigéket. S a megtért, bűnös ember még jobban elbűvölve a tiszta, családi kép szentségétől, oda rohant az asszonyához, ölelte, csókolta, s közben csak nem imádattal súgta : Oh ón édes, egyetlen, bájos, imádott Madonnám ! Mikor Marira néztem, úgy láttam, hogy a könnyesszeme, mintha kérdezné tőlem : honnan is tudsz te meg mindent ? 'SST'eSS' Hétfőn a „Koldus diákot.“ adták szánalmas előadásban. Mondhatjuk, hogy Radványi bármilyen nagy darab ember, a színpadon sem énekes, sem ónektelen szerepekben nem tud nekünk imponálni. Ahoz még hang és tisztességes meg értelmes beszéd és mozgás is kellene. Kedden Csiky Gergelynek az „Örök törvény“ cimü színmüvét elevenítették fel. Régi darab és olyan megfelelő stílusban játszották. Úgy szavaltak, de úgy, a mi embereink, hogy elővették a zsebkendőket parterren, karzaton, még a szinószpáholyban is. Szavalt Takács Mariskától elkezdve a súgóig mindenki. S ez utóbbi is teljes tüdővel. Hanem semmiféle szereposz- tónak nem voltunk hajlandók elhinni, hogy Verő Janka, akinek pedig volt egy-két jó jelenete, a mamája lehetne Takácsknak. Különösen ha még egy kis rizsport is sajuál Verő a hajára, meg egy-kót festett ráncot az arcára reárakni. Rátkai volt ezen az estén kifogástalan. Tihanyi és Gyenis is jó figurák voltak. Hanem Szabadkai ! De kérem, hát nincs más, akivel ezeket a nem utolsó szerepeket el lehetne játszatni! Mindig csak Szabad kai, az ő saját külön és rémes magyartalan, természetellenes, szabad- kaias hangsúlyozásával. Hagyják kérem öt ügyelni. Mert ő mint ügyelő, ügyesen ügyel. — De mint a latin mondja: „Ne ügyelő ultra kulissam !“ (n. v.) Olcsó és szép hús! Értesítem a n. é. közönséget, hogy a Kazinczy-utea 15. sz. alatt (dr. Weisz Sándor ur házában) mészárszéket nyitottam, hol I. rendű marhahúst 56 krajcárért II „ , „ 48 „ árusítok biiónkint. — Mindennap friss vágás. Brüder Cáli. Húsz Abrahám kivégzése. Márarnarossziget, 1908. febr. 10. A Máramarosszigeti törvényszék udvarán hétfőn a korai hajnali órákban bitófát állítottak; már tudta az egész város, hogy kinek, mert villámgyorsan terjedt el a királyi döntés, hogy Húsz Ábrahám halálra Ítéltetett, mig Mihálka László kegyelmet kapott. Borzasztó orkán dühöngött a város utcáin, igazi akasztási idő volt. Máramarosszigetre 7-ón érkezett meg a királyi leirat, mire Atányi József dr. főügyószhelyettes megtette az intézkedéseket. Táviratilag Máramarosszigetre rendelte Báli Mihály állami hóhért. Egyik asztalosnál pedig megrendelte az akasztófát. Majd távirati utón felhívta Húsz hozzátartozóit, hogy jöjjenek elbúcsúzni az elítélttől. A király elhatározásának felolvasása. A törvényszéki épület előtt már a kora hajnali órákban óriási néptömeg tolongott, úgy, hogy a kirendelt század katonaság és jesen- dőrsóg is nehezen tudott rendet tartani. Bevonult M.-Szigetre a környék több ezerre menő zsidó és oláh lakossága. A csendőrség különösen arra vigyázott, hogy a halálra Ítélt közelébe ne fórkőzhessék senki sem, miután a máramarosszigeti zsidóság körében óriási izgatottság uralkodott és széliében beszélték, hogy a fanatizált galíciai zsidók, mérget akarnak Húsz • Áb roham kezébe csempészni. A törvényszék 10 órakor ült egybe. Az elnök elrendelte az elitéit bevezetését. Az ajtó kitárult. Négy szuronyos fogházőr között lépdelt támolyogva, sápadt beesett arccal, a hatalmas torzonborz szakállal. arasznyi huncutkákkal, Húsz Ábrahám. Ezután Mihálykát vezette be 2 börtönőr, Váradi Gábor esküdtszóki elnök néma csendben olvasta fel a kúria Ítéletét és a királyi döntést, mely szerint Mihályka büntetését a király életfogytig tartó fegyházra változtatta át. Húsz Ábrahám halálos Ítéletét pedig jóváhagyta. Mihálka sírva fakadt az Ítélet hailattára. Húsz cinikus nyugalommal fogadta az Ítéletet, némán bámulva maga elé. Az elnök megkérdezte tőle, hogy van-e valami mondani valója, mire ezeket mondotta : — Most már hamarosan végezzenek velem, akasszanak fel minél gyorsabban. A királyi döntés után elvezették az elitélteket. A siralomházban. Húsz Ábrohámot, — kinek érdekében az orthodox zsidóság a bécsi Róthschildhoz foldult, hogy járjon közbe a királynál a kegyelem végett — déli féltizenkettőkor felvezették a siralom házba. Siralomházul az első emelet egyik termét rendezték be, olyan formán, hogy egy asztalt és két széket hagytak benne. Húsz lelült az asztal mellé és várta a rabbikat, kik azonban elutaztak a városból, hogy ne kelljen jelen lenni a kivégzésnél. • Tizenkét órakor Heller dr., Húsz ügyvédje kereste fel az elitéltet, ki előadta, hogy szeretne öveivel találkozni. „Ártatlanul halok meg“ siránkozott folyton a halálra Ítélt. Az ügyvéd megkérdezte nem akar-e valamit enni? — Nem, nem, — mondta Húsz, — holnapig böjtölni fogok. Három hétig tréflivel étettek, jóvá akarom tenni bűnömet. Majd magához hivatott három talmudistát, akikkel egész délután buzgón imádkozott. Beszélgetés Húsz Ábrahámmal. Az újságírók ama kérdésére, hogy ártatlan-e igy válaszolt a halálra Ítélt: — Uram, nem tudom, ismeri-e Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérj« mindest« „Koeke“ eredeti ctomagoldrt. F. Hsffpau-La lisch« & C«. Basel (Sri»,
