Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)

1908-01-30 / 9. szám

XL. évfolyam. S. szám. FÜGGHETVÉN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP/ A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Elmész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-uícz« 9- sz- Teieíon: 107. jäindeaoecca dijak 8*atraaron, a iaj; kiadóhivaiaiAioaa fUttendó^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á nemzeti hegemónia és a nemzetiségek. A legutóbbi idők egy uj és ön­tudatos nemét produkálták a nem­zetiségi reklám hajhászásnak. Nem elégednek meg a parlamenti ob- strukciós okvetetlenkedésekkel, de hazug vádakkal teleharangozzák a külföldet s a legbotrányosabb va­lótlanságokkal igyekeznek részvétet és érdeklődést kelteni erősen han­goztatott elnyomatásuk iránt. Itt is, ott is jó időn át tétlen tűréssel állottak szemben s a nem­zeti psssiv béketürés még jobban fokozta céltudatos törekvéseiket. A parlamenti bázszabály-revizió jórészt ennek az eredménye; elvégre egy nemzet nem tűrheti, hogy többsé­gének akarata alá legyen rendelve egy kisebbség önkényének s tevé­kenységében akadályozva legyen holmi technikai obstrukciókkal. Ez eddig helyes is. Vannak ki­vételes helyzetek, amelyekben a parlamenti nemzeti alapokon álló kisebbség obstrukciója megengedett s alkalmazandó fegyver a hatalmi túlkapásokkal szemben s azt lehe­tetlenné tenni annyi, mint a nem­zeti ellenállás — válságos idők által involvált jogszerűségének — semmibevevése, egyszer s minden­korra való letörése. Ezt pedig nem célozhatja semmiféle házszabály- revizió, mert akkor önmagán tesz halálos csípést, mint a skorpió, mely a nagy veszélyben maga­magát emészti el. Kétségtelen, hogy a legújabb időkben a kisebbségnek ez a fegy­vere, az obstrukció, erősen elfajult s ma már a nemzetiségi képvise­lők egyenesen arra használják fel, hogy megbénítsák vele a Ház szabad tevékenységét, megzavarják a tanácskozási rendet s szomorú példát statuáljanak arra, hogy a nemzetiségi vakmerő aspirációk és tulkövetelések épen a nemzeti ellen­állás jogosult fegyverének alkalma­zásával keressenek a külföld előtt népszerűséget és beleavatkozást. Eddig éretlen hazudozásokkal állottunk csak szemben, amelyeket sikerűit mindig a kellő niveaura leszállítani. A Lueger és Supiló- féle áskálódások nagyobb nyomot nem hagytak maguk u*án; — a Björnson és Tolstoj-féle pasquil- lusok is legfeljebb poétikai phan tazmagorikus ugráudozásoknak te­kinthetők, melyekkel eddig komo­lyan számolni nem volt érdemes. Elvégre egy nemzet politikájának irányítására nem lehet befolyással holmi diákkongresszusi éretlen ha- zudozás, egy osztrák polgármester elvakult s elvadult okvetetlenke- dése, egy költőnek szabadjára eresztett phantastikus szörny-pro­duktuma. Csakhogy, ami eddig nem volt szükséges, azt most épen az idő és a helyzet sürgeti. Ezután már komolyabb törekvésekkel kell szá­molni. Ha a parlament abból az intentióból házszabály módosítást csinál, hogy az országban bent lehetetlenné tegye a nemzeti sza­bad tevékenységet megbénító nem­zetiségi obstrukciót, itt ne álljon meg. Gondoskodjék olyan ellen­szerekről, melyek a küllőid előtt is kellő világításba helyezik ezeket az államellenes törekvéseket. Ne­künk nem lehet célunk kicsinyelni a müveit nemzetek érdeklődését, ne n lehet célunk ezek után tó­vá >bra is néma béketüréssel nézni, hegy miként igyekeznek a nemze­tiségek ellenünk s a maguk tul- halott követeléseik mellett európai közvéleményt csinálni. Nincs nemzet ma a világon, mely meg ne érezné, ha jó hír­nevét kikezdik. Volt már alkal­munk ezt nem egyszer tapasztalni; ny^jék ki végre-valahára a sze­münk, lássunk tovább az orrunk­nál s ha komolyan akarjuk lassú, csendes, de öntudatos munkával nemzeti függetlenségünket kivívni és biztosítani, akkor számoljunk komolyan azokkal a törekvésekkel is, melyek e munkánk és célunk iránti ellenszenv keltésére irányit- vák. Lehetetlen, hogy egy állam minden hatalmával tehetetlenül nézze továbbra is a maga megrágalma- zását. — Az előkelő nyugalom, a büszke nemtörődömség ideje lejárt, erősebb eszközökre van szükség. Ha nem tudjuk már tovább tűrni a parlamenti visszaéléseket, ne tűr­jük egyébütt se a hazug híresz­telésekkel lármás hangulatcsináiást. A házszabály-revíziókban a nem­zet maga enged ellenállási jogaiból, enged abban a jóreménységben, hogy még mindig meg leend a lehetőség alkotmányos és nemzeti kívánalmainak — ha kell, obstruk- ciós követelésére is, — de már tovább nem engedheti azt, hogy hírnevét lépten-nyomon bepiszkít­sák. Ha revízióra volt szükség a parlamentben, akkor gondoskodjunk olyan eszközökről is, melyek által a parlamenti obstrukcióból kizárt nemzetiségi képviselők és agitáto rok külföldi lármája ne a mi rová­sunkra irassék tel. Ez elengedhet- len surrogátuma a revíziónak s hangos és sürgető követelménye az ezeréves nemzeti gondolatnak s jövendő önállóságunknak. Önálló, vagy közös bank? Irta: Teutelbaum Herman. * II. Aki igazán akarja 1917-re az ön­álló vámterületet (már pedig az utóbb lefolyt harc még az agráriusok nagy részét is az önálló bank táborába te­relte), annak okvetlen akarnia kell 1910 végére az önálló magyar bankot, hogy hét évi időközben az ország hitelét a drága szomszédtól függetle­nítse, nehogy a majdani uj gazdasági önálló berendezkedésünket kamatsróf- fal, de főleg meglepetésszerü hitel­megvonásokkal megfojthassa. Az ösz- szes jegybankok közt a két arany­valutás, az angol és német bank volt a legnagyobb ostromnak kitéve, egy­Áz öngyilkosok. Irta és a Kölcsey-kör matinéján felolvasta: dr. Tanódy Endre. Ne méltóztassanak túlságosan félni tőlem, igen tisztelt hölgyeim és uraim, mert én egészen önökkel érezek. Hej, mert én magam is sokat ültem a hallgatóság soraiban és epedve les­tem, hogy fogynak-e a teleirt lapok a felolvasó kezében ; ép olyan szivszo- rongva, mint ahogy unalmas, álmat­lan éjszakában a percek múlását só­várogja az ember. De azóta, hogy idefeun is megpró­báltam egy párszor, rájöttem, hogy az még arany állapot odalenn. Mert felolvasás előtt egy pár hétig olyan az ember lelkiállapota, mint a zsebóra. Az is ketyeg éjjel-nappal, de napközben elnyomja ketyegését az élet zaja. Hanem mikor az ember este odateszi az éjjeli szekrényére és fel­húzza, a lámpát eloltja és beáll az éjszaka halálos csendje : akkor hallani kezdi azt a bolondos szerszámot, ame­lyik úgy működik, mintha az agy­veleje kellő közepében lüktetne és egyre azt lükteti őrült gyorsasággal, hogy : „théma, thóma, théma.“ Különben is ez a természetnek egy rejtélye, hogy a fejben mindig az motoszkál, ami nincs; igaz, hogy ha megfordítva volna, a legtöbb fej rég beszüntette volna tevékenységét. Egy ilyen éjjeli vergődésben egy­szer lámpát gyújtottam és találomra elővettem egy felvágatlan tudományos könyvet, mert mint tudni móltóztat- nak, a magánkönyvtárban arról lehet a tudományos könyvet megismerni, hogy nincs felvágva. Böngészgettem benne és olyan ér­dekesnek találtam, hogy mindjárt ma­gamnak szántam — thémának Ezt a könyvet egy francia profesz- szór irta és 461, mond Négyszáz­hatvanegy oldalon keresztül firtatja benne az öngyilkosság tudományát. Ez a legigazibb u. n. társadalom- tudományi munka, amit valaha lát­tam és mert mindig óhajtottam a nagyérdemű müpártoló közönségnek egy példán bemutatni, hogy miben fáradozik az a bizouyos társadalom- tudomány, hát ez épen kapóra jött nekem. Egy nehány ur, — akiknek nevé­vel nem terhelem emlékezetüket, mert egyébként nem érdekes emberek, — rájött, hogy nemcsak a kövek, meg az állatok világát, hanem az emberek együttélését is törvények, állandó érvényű szabályok intézik. Pl. az én francia professzorom azt figyelte meg, hogy az öngyilkosság statisztikája állandóbb, mint a termé­szetes halandóságé, pedig a természe­tes halandóság számát javarészt az állati élet szabályai határozzák meg. az ÖDgyilkosság ellenben az emberi együttélés törvényszerűsége szerint alakul. Felállított erre vonatkozólag egy táblázatot, amelyből kiderül, hogy pl. Franciaországban 1841 —1846-ig a ter­mészetes halandóság igy áll 1000 la­kos után : 28, 28, 23, 22, 21, 23; a különbség tehát évenként 1, sőt 2 pro miile; ezzel szemben ugyanott és ugyanazon időben 100,000 lakosra minden évben és állandóan 8 egész jqgjRÓtfa Simon nagy választékú cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — íüatmár és vidéke íegaag/obb ozipóramra. Figyelmeztetés! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom