Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-12 / 4. szám
POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL. árfolyamSzatmár, 1908. január hé 12. (vasárnap) 4. szám.--------------------«. El őfizetési ár: E<éíz és re 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 bor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG én KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Ittinden nem fi diiak Sxatmaron, & l&p kiadóhlvatalabas fUeteado^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A Széchenyi-Társulat keletkezése. (Lapunk egykorú közlései nyomán.) Abból az alkalomból, hogy e hónapban üli meg a szatmárvármegyei Széchenyi-Társulat műkö- désehek. 25 éves jubileumát, nem .-„lesz érdektelen röviden ismertetni azt, —- részletesebben úgy is meg- A teszi a történetiró, — hogy a társulat létesítésének eszméje miként vetődött lel s ez eszme miként valósittatott meg. Néhai dr. Farkas Antal ügyvéd az 1882. év január havában egy cikket közölt a helyi lapokban „Heti eszmecserék“ címen, amelyben társadalmunk vezető embereit felszólította a társadalmi szükségek és javitni valók feletti „heti eszmecserék“ tartására s egyben értekezletet hivott össze a Társaskörbe abból a célból, hogy a „heti eszmecserék“ módozatait előzetesen megállapítsák. — A tervezet szerint a „heti eszmecserék“ célja legelsősorban az lett volna, hogy eszmecserék íolytattassanak afölött, vájjon „társadalmi életünknek oly közösen érzett szükségletein, melyeken sem a törvényhozás, sem a hatóságok és bíróságok nem segíthetnek, — miként lehetne enyhíteni, a közös érdekek, tennivalók és óhajok fölött eszmecserét nyitva, miként lehetne a társadalmi életre jótékonyan hatni . . .“ stb. A csakhamar megtartott értekezleten igen sokan jelentek meg, a „heti eszmecserék“ tartásának eszméjét általános helyesléssel fogadták s már az első összejövetelen számos közérdekű eszmét vetettek föl. Mint a „Szamos“, egykorú közlése szól : — „az értekezlet fénypontját, monumentális fontosságát azonban Csomay Imre ügyvéd és lapszerkesztő rögtönzött előterjesztése képezé, amelynek főbb részei a következők voltak: Szükséges lenne-e városunkban a magyarosodás és illetőleg a személy- és helynevek magyarosítása érdekében mozgalmat indítani ; lehetne-e és hogyan e magasztos nemzeti mozgalom vezetésére nálunk egy szervezett társulatot alakítani. Lehetne-e és hogyan e mozgalom részére a megyei intelligenciát is megnyerni s lehetne-e és hogyan a városi és megyei hatóság támogatását kieszközölni, vagy megfordítva : ezek törekvését társadalmi utón elősegíteni ? Micsoda utat és módot kellene követni s micsoda anyagi és erkölcsi eszközöket és hatást lehetne használni s gyakorolni a mozgalom érdekében? Min dent figyelembe véve, a megyei és városi közönség nézheti-e továbbra is közönyösen az elszomorító tényt, hogy épen a város közelében s a vármegye egy nagy részében any- nyira elmaradva legyen a nép, hogy az állam nyelvét ne értse s magát a magyar nemzet fiaival megértetni ne tudja s ily állapotban a rosszakaratnak martaléka s azok nagyravágyásának és özeiméinek vak eszköze maradjon ! ? A magyar nyelv és állameszme megkedveltetésére kell-e tenni valamit s e fontos kérdés körül miként és hogyan legyen megindítva a mozgalom ; valami meglevő közegre, vagy alkotandó bizottságra legyen-e bízva a mozgalom megindítása és illetőleg a tennivalók végzése . . .“ stb. Csomay Imre ezen előterjesztését a legközelebbi eszmecsere tárgyául kitűzték. Időközben Csomay Imre az újságban határozott formában megtette indítványát egy várme jyei közművelődési-társulat alakítására vonatkozólag. Elkövetkezvén a heti eszmecsere, nagy és magas színvonalon álló vita indult meg a Csomay Imre múltkori előterjesztése s az időközben határozott formában nyil- *n. 'srágra hozott indítványa lölött, amelynek végeredményeképen egy bizottságot küldtek ki, - melynek berencei Kovács Lajos, Csomay Imre, Nagy József, Tabajdi Lajos és Vozári Gyula voltak a tagjai, — hogy részletes tervezetet terjesz- szen elő egy megalakítandó megyei közművelődési-társulatra vonatkozólag. A bizottság el is készítette .a létesítendő társulat céljaira s általában működésére nézve a részletes előterjesztését, ajánlván, hogy a megalkotandó társulat Csomay Imre indítványára Széchenyi István grófról, a legnagyobb magyarról neveztessék el. Az előterjesztést tárgyaló értekezlet ezt el is fogadta s a kibocsátandó „Felhívás“ megszerkesztésére utasította az előkészítő bizottságot. A lelkes hangon megirt, szép felhívás általános visszhangot keltett a közönség körében s számosán jelentkeztek a társulat tagjaiul. A Szatmárvármegyei Széchenyi Társulat aztán 1882. év junius 11-én Szatmáron, a Társaskör üvegtermében megalakult. Tiszteleti elnökké dr. Schlauch Lőrincz róm. kath. megyés püspök, titkárrá es jegyzővé Csomay Imre ügyvéd, rendes elnökké Domahidy Ferencz íőispán, alelnökökké Ujfalussy Sándor szatmárvármegyei alispán, Böszörményi Károly szatmári polgár- mester, gr. Dégenfeld József és ifj. gr. Teleky Sándor, igazgatóvá berenczei Kovács Lajos, aligazgatókká Jandrisics János, Tabajdi Lajos, Isaák Dezső, Pap Zsig- mond, pénztárnokká Lehóczky János egyhangúlag megválasztattak. E naptól kezdve aztán a társulat rendszeres működésbe lépett s most már 25 éve annak, hogy a maga elé kitűzött nemes eszméket buzgón szolgálja. — A Széchenyi- Társulat jubileumi ünnepségének fényét az a körülmény is nagyban fogja emelni, hogy a társulat a maga nemében a legrégibb közművelődési egyesület Magyarországon. A mámor ötlete. Az újabb kultúra rövid évtizedek alatt bámulatraméltó változásokat idézett elő. A tudomány, technika jármába hajt mindent ; ahol évszázadokon keresztül sok ezer holdon óriási víztömeg terült el és a mocsár világ szárnyasai számtalan mennyiségben tanyáztak, ma már szép, szabályos barázdákra osztva, termi a kitűnő acélos búzát. Vége van a mocsár világ poezisának; ahol a zsombékos, sűppedókes, veszedelmes helyek voltak, melyeket csak a lápi lakók, a pákászok ismertek, ott most poros országút vezet keresztül, az újabb ivadék nem is sejti, hogy e hely valamikor csak a vadrucás és más vizi szárnyasok gágogásától volt hangos, melyet a puskalövés zavart meg néha-néha. Az ón históriám is arról az időről szól, mikor még az emberek nem tudták mi az ártéri adó és Ecsedi-láp lecsapoló társulat. Mikor a sok szegény embernek a vadakban, halban, sásban és nádban gazdag láp még keresetet nyújtott. Itt volt még egy kis foltja az országnak, hol az ősmagyar foglalkozást: a halászatot, vadászatot űzték, sőt néha-néha a halászat hijján össze is kaptak egymással. Történt egy hideg novemberi napon, hogy — dacára az ólmos esőnek — nehány pábász kiment a lápra nádat vágni. Nehány száz lépésnyire maguk előtt óriási zaj ütötte meg füleiket. Közelebb érve látják, hogy töménytelen sok vadruca úszkál egy kisebb területen, hol még a viz nem fa gyott be. Amint közelebb érnek a nádas azon pontjához, hol egy tisztásszerü rész volt, látják, hogy a vadrucák ezrei lepték el azt a helyet, hol még minden jéggé nem fagyott és gyors ide-oda uszkálásukkal mintegy megakadályozni igyekeztek a viz befagyását. Ez azonban nem sikerült nekik, mert kisebb és kisebb térre szorultak össze a rettenetes hidegben. Úgy mondták a lápiak, a rucák az ólmos esőtől síkos talajon, a nagy hidegtől lecsapva, nem tudtak felrepülui és elmenekülni. A pákászok nekiestek a botokkal és amelyik elérhető volt, leverték, már pedig volt mit ütniük, mert mikor összeszámlálták, a 2000 párt felülhaladta a rucák száma. Szaladtak is haza és 3 nagy csörgös szánba befogva szállították be a falubeliek nagy álmólkodására a nem mindennapi zsákmányt. A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy másnap szerda lévén, Szatmáron heti vásárt tartottak. Erre az alkalomra azután behozták a három szánnal a gyönyörű hízott rucákat a pákászok és megállották a pia« egyik részén, várva a vevőket, kik azonban csak úgy hébe-hóba jelentkeztek. Csak biztatgatták egymást: „jókor van még komám, a városiak későn kelnek“. * A Fehér-házban, mely egyike volt azon időben a vidéki földesurak legkedveltebb találkozási helyének, nagy mulatság volt. Amolyan kedélyes dáridó, mely néha kétszer 24 órára is kinyulott. Rendesen kártyázás előzte meg, még pedig olyan, hogy nél a egész kis vagyon felkerült a kártya lapjára. A társaság minden tagja kidült, vagy elpárolgott már > fii; Róth Simon nagyyválasztéku cipőraktárát -10^§ W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és fidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
