Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-12 / 99. szám
XXXIX, évfolyam. Szatmär, 1987. dictikir ti« 12. (esőtörtök) 98. szám. SZAMOS-'"tv*, K Wl TÄ13 4 > >4* Vő*,. _\v* ,Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 bér. — Negyedévre 2 k»r. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: f07. Mindennemű dijak Szatmarcn, a lap kiadóhivatalában fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árba® közöJleüek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Vándorló magyarok, Irta: Vájná Géza dr. Az ország szivében, a magyar törvényhozás házában hetek óta áll a munka, szünetel a legfontosabb, a legértékesebb és legdrágább tevékenység; az ország törvényhozói tétlenül és tehetetlenül nezk azt a gyalázatos, alávaló és cinikus manővert, amelyet a magyar alkotmány és állameszme örök csúfságára rendez a nemzet szentélyében néhány kvakogó hor- vát képviselő, akiknek szellemi korlátosságuknál csak vakmerőségük nagyobb. S mialatt a tisztességes, munkás képviselők csoportja elfojtott dühvei — hajh, igy követeli a parlamenti illem — és elborult gondolatokkal hallgatja azt a vérforraló értelmetlen locsogást, kunt az országban, a városokban, falvakban s tanyákban egyaránt nő, terjed az elégületlenség. A munka és az élet gondjaitól barázdált homlokokra komor, sötét gond fellege nehezül. A megélhetés, a mindennapi terhek gondjai mögött még vészesebb gondok kisértő árnyalakjai jelennek meg: a holnap, a jövő bizonytalan kérdéseinek rémei. Mindenkire, a nagy paloták és a kicsiny kunyhók lakóira, a kiterjedt latifundiumok és a kevés számú holdak birtokosaira, a szűkös fizetésből tengődő hivatalnokra éppen úgy, mint a kereskedőkre és iparosokra egyaránt nehezedik valami nyomasztó érzés, olyan félig öntudatlan balsejtelem- féle. Nem bízunk, a holnap fogva tartja a társadalmat, amelyet a csüggedés vált föl olykor, a megnyugtató holnap hite nélkül. Kétségtelen, hogy társadalmunk beteges izgatottsága egyaránt származik a gazdasági és a politikai állapotoktól. Egyiknek hatásai kiegészítik a másik eredményeit. S ezért nem lehet sem az okokat, sem az esetleges remediumot egyoldalúan egyiknek vagy másiknak válságaiban keresünk, de megtaláljuk mind a kettőben, szociális életünkben és a politikában. Gazdasági életünk jelenségei, ingadozási és alakzatai világos bizonyságaival szolgálnak annak, hogy grzdálkodásunk a múltban — talán jellemző konzervativizmusunk, talán földrajzi viszonyaink, vagy tán a vezetésre hivatott tényezők mulasz'ásai miatt — erősen visszamaradt, a közeli évtizedek fejl/'"ztő tevékenysége pedig legtöbbször hirte^n, átmenet nélkül szervezett, sokszor mesterségben, tapasztalat, körültekintés s cé'szerüség nélkül, a’zpozatlanul létesített intézményekkel kísérletezett — s nem ritkán játszott közbe ezeknél a lelkiismeretlen kedvezés, az összejátszás, a közérdek télre- tétele és megkárosítása. Igazán, sokszor megdöbbentő sivársága nyílik meg előttünk a közélet jelenségeinek, néha megrendül bennünk a hit, a jobb jövő hite, látva a rugókat, a célokat, az érdekeket, melyek állami és társadalmi életünk sok fontos ügyének intézésében, eldöntésében szerepet játszanak. Gazdasági életünk képe a múltban elmaradottság és zárkózottság, a közelmúltban szakértelem nélkül való meddő plántálgatás és gyakori panamázás; a jelenben — némileg javult morál mellett — hol rend- szertelenül kapkodó, hol meg bürokratikusán agyonrendezett állami akciók és föl-föibuzduló, aztán el- alvó társadalmi próbálkozások. És a jövő ? Igen a jövő, a holnap sok ezer magyar párnáját teszi keménnyé, teszi forróvá álmatlan éjjeleken, sokan vagyunk, — annál jobb, minél többes leszünk, — akiknek gondjai közt ott kisért a kérdés : mit hoz a holnap, mit remélhetünk a jövőtől ? A jövő Magyarország népétől, a fenyegető küzdelmek harcra hivatott hadseregétől, annak vezéreitől ? Aehéz idők szülnek nagy erényeket, nagy küzdelmekben születnek nagy elhatározások, melyek közel hoznak, összeforrasztanak egyéneket, érdekcsoportokat, kiegyenlítenek ellentéteket, önfeláldozásra késztetnek egyeseket és tömegeket. Csak a rövidlátó, vagy az önérdek által lebilincselt nem látja, hogy a nemzet nehéz idők válságait éli. Vérteien, de annál gyilkosabb harc folyik, amelyben elhullanak kicsinyek és nagyok, de mindig a gyöngébbek, a magukra hagyatottak. Meddő mérkőzések folynak a társadalomban és politikában, kicsinyes kérdésekért, sokszor önző célokat takargató hazug jelszavakért, szétszakadnak nagy tömegeket éltető eszmék illúziói, egyre több kiábrándulás szele lepi le a lelkesedés virágait és közben gyérül, gyöngül, pusztul a nemzet. Termő rónaságok, völgyek, ércet rejtő bércek nem képesek többé eltartani véreinket. — Nem a:ért, mintha sokan volnánk, vagy rohamosan szaporodnánk, — hiszen ezen a földön hely van még háromszor ennyi népnek, — de mert kevés az a termés, amit a föld gyermekeinek juttatni képes. Ma négyszer-ötször annyi hasznot kell hoznia annak a földnek amely valamikor régen, kevesebb munkával sokkal jobb módhoz juttatott ben- bünket. Amit a föld a régi gazdálkodással termelni képes, kévé'. Csak kis részét bii,a eltartani azoknak, akik Születnek és boldogulni akarnak rajta; a többi nyomorog, vagy szülőhelyét és hazáját elhagyni kénytelen. És a föld gyermekei hűtlenek lesznek anyjukoz. — Megtagadják és megátkozzák. Eltépik magukat kebeléről. Elűzi őket a nyomor és elcsábítják a hamis próféták tanításai. A föld édes gyermekei elfelejtik, hogy az a rög, amely szülte őket és táplálta elődeiké, Dolores. Irta : Papolczyné Bartók Ida. (Folytatás.) Istenein, ha én letudnám azt írni, hegy milyen egy csöndes, őszrehajló alkony a budai hegyek között. A meddig a szemhatár terjed minden fölséges és elbűvölő, a természet alkotó erejének és az emberi ész csodás harmóniája ez, egy közösen alkotott tökéletes produktum, a mit megalázkodva és lelkében áhítattal szemlél a gyarló emberi halandó. Körülöttünk a nagy gonddal müveit szőlőhegyek, melyeknek zöld keretéből kacéran kandikálnak elő a szebb- nél-szebb nyaralók, alattuk a Duna, mely a hajókat, mint édesanya gyermekét ringatja lassú hullámzással. Dolores mondta, hogy uzsonna után tegyünk egy sétát duettbe, láttam az arcári, hogy akar velem valamit kő zölni. Hisz te valóságos sport hölgy vagy, szólt, alig győzve utánam szaladni, hanem az ilyen falusi erény megárthat. Üljünk le, szólt egy rezgő nyárfa alá leheveredve. — Nem én, szóltam megátalkodottan, megyek a meddig bírok. — Hátha mondok valamit ? — Mese ? — Nem, fájdalom igaz I Erre aztán a hallani vágy a látni vágynál felülkerekedett a lelkemben. Kapituláltam. — Nos, tudod-e mit akarok neked mondani ? — Nem én, sandítottam sokat mon- dóan : Szerelmes vagy ? Dolores megrázta a fejecskéjét és beszélni kezdett : A sors édesem merész képzeletű költő, az számomra például tragédiát irt, pedig a koromhoz jobban illene a vígjáték, hanem sebaj, eljátszottam már a nehezebb részét és a szerző meglehet vele elégedve. — Azt akarod nekem elmendani ? — Azt ! Nem voltam én mindig Dolores, Ilona a nevem, ezt csak a mostani szerepem kedvéért vettem fel, ez illik hozzá. Egyszer tudom vége lesz a komé diának. Adja az ég, hogy minél tovább tartson ! Csodálkozva néztem reá, ő pedig az égnek egy pontját nézte, melynek halvány kékjén egy könnyű bárányfelhőcske hamiskodott a nap aranyjátszi sugarávál. Egy ideig nagyon boldog gyermek voltam. Öten voltunk testvérek, négy fiú és ón. A fivéreim itt laknak a fővárosban és szép hivataluk van, mely után tiszteséges urak módjára megélhetnek. Az anyánkat mind az öten úgy szólva imádtuk, meg is érdemelte tőlünk, az anyák minta képe volt: földi szent mártír. Az édes apánk igen szép ember volt akkor még, csak magába zárkózott természetű, mint most is. Láttad a lakásunk milyen tágas, lakályos. A falai között sok csinta- lanságot vittünk véghez, mi testvérek, hej ha ezek a falak beszélni tudnának. Az a szoba pedig, ahol az édes anyám van festményben megörökítve, az is nevezetes egy hely mondhatom, az volt színhelye tragikus életem első mozzanatának. Tizenkét éves lehettem, mikor nevelőnő került a házhoz. — Engemet tanított, a fiukkal nem kellett neki foglalkozni, csak kötelezve volt velük franciául és németül társalogni. Hogy születésére nézve ki volt, mi volt, nem tudom azt se, hogy nemzetiségére hova tartozott, hatalmas, markáns alakja, fitos orra s az arcán udvariatlankodó szeplök és óriási kender színű baja német, típust mutatott, modora azonban, mely köny- nyed volt és leköteelző, francia származást következtetett. Mintha más levegőt hozott volna magával ez a leány, az egész háznál megváltozott minden, az anyám rósz kedvű, lehangolt lett, az apám azonban gyermekesen vidám. — Én mint fogékony lelkű gyermek, hamar észrevettem a kedélybeli átalakulásokat, de épen azért, mert gyermek voltam, még annak sem tulajdonítottam semmi különösebb jelentőséget, hogy apám sokszor lecke alatt is felkeresett bennünket. Van szerencsém a mélyen tisztelt közönség nagybecsű tudomására hozni, hogy a Schneller és Kozma cégből, — mely fennállása óta személyes szakbeli vezetésem alatt állott, — kiváltam és elsőrangú férfiszabóságomat X Budapest, VI., Andrássy-ut 9. sz. házban X KOZMA M. saját cégem alatt ezentúl egyedül folytatom. — Az eddigi szives pártfogást hálásán köszönve és azt továbbra is kérve, maradok kiváló tisztelettel Kozma M. férfiszabó.
