Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-24 / 102. szám
2-iii oldal. SZAMOS 102. szám. vazattöbbséggel Eötvös Róbert, a nagysomkutiba dr. Pechy Péter, a szinérváraljaiba Bay Miklós választatott meg. Ezután szünet volt, miközben a főispán ebédet adott, melyre 35 bizottsági tag volt hivatalos. A délutáni folytatólagos közgyűlés az árvaszéki ülnökök választásával kezdődött. Megválasztattak Gulácsy Tibor, ifj. Luby Géza, Gáspár Pál, Ilyés Olivér, Gellért Endre, és Galgóczy József. A régiek közül kiesett Kozma Gerő, Sepsy Sándor, Ko- morócy Iván és Bornemissza Géza. Eiső aljegyző lett Hangú Béla, másod Kerekes Zsigmond, harmad Szintay Gábor, negyed dr. Luby László, ötöd Németh Béla és hatod aljegyző dr. Gyene Pál. Első- osztáiyu szolgabirák lettek: gróf Teleky Jenő, Jeszenszky Béla, Galgócy Árpád, Kállay Szabolcs, Neupauer János. Másodosztályuak: Domahidy Pál, N. Szabó István, Tóth Tibor, Galgóczy István és Szuhányi Lajos. A választások ufán a főispán többeket tiszteletbeli állásra nevezett ki, mely után azon meggyőződésének adva kifejezést, hogy a megejtett választások megyeszerte megnyugvást kelthetnek, a gyűlést bezárta. A közös konyha első ülése. A közöskonyha ig.-a dr. Vajay Károly polgármester elnöklete alatt héttőn este 5 órakor tartotta első ülését, mindenekelőtt megválasztotta a közös konyha tisztikarát: igazgatónak Tankóczi Gyulát, ügyésznek |dr. Shik Elemért, titkárnak Papp Ottót. Elfogadta az igazgatóság az ev. ref. egyház Rákócyutcai telkén lévő kényelmes helyiségre vonatkozó bérszerződést, megbízta az igazgatót az átalakítási munkálatok végrehajtatásával, elfogadta Einhorn Márton ajánlatát a konyhai tűzhelyek berendezésére, elfogadta a Markovich Testvéreknek hízott első rendő marhahús kiszolgálására vonatkozó ajánlatát, egyidejűleg pályázatot ir ki a füszernemüekre husnemüekre (borjúhús, sertéshús, szárnyasok, zsir, tojásra, zsírra, szalonára.) A szövetkezet gazdájául Fekete József szolgálatából kilépett, szakácsság- ban és cukrászatban teljesen jártas csendőrt választotta meg. Ezen kívül a közös konyha személyzetét még 2 kifőzőnőben, egy hentesben, 2 konyha leányban és egy hetesben állapította meg. Fölkéretett a gazdasági és iparbank, hogy a szövetkezetnek 2500 korona folyó számla hitelt nyújtson. Ezen pénzintézetbe lesznek január 15-ig az adagonkénti 25 korona felszerelési, február 3-ig pedig az élelmezési dijak befizetéhdők. Végül a jelentkezett tagok mindannyian felvétettek s erről külön is érte- sittetnek. Megfigyelések. (Karácsony est.) Karácsony’ este van; a szeretet, a béke estéje. Kint az életben harc dúl, melyet az önzés, az irigység és gyülölsóg fegyverével vívnak az emberek. Ma a harci zaj egy pillanatra elcsendesül, s helyét az örök szeretet isteni incarnációja foglalja el. Fájdalom, hogy csak ilyen alkalmakkor! A lót küzdelmeiben közönyössé fagyott szív felenged a karácsony esti gyertya fényénél, s érzi, vágyakozik, hogy gyermek legyen újra, gyermek sfcivben. lélekben, érzésben, ki össze tud forrni bölcselkedés és okoskodás nélkül övéivel, szeretteivel s imádkozni tud belső sugalatból, lelki revelátióból, a nem tud gyűlölni, mert szive érintetlen még az élet visszáságaitól s az emberek szűkkeblű élet philosophiájától. Lehet e szebb, megragadóbb kép, mint az, a mely a karácsonyfa alatt ismétlődik a mai estén? Ott áll a családapa, homlokáról eltűnnek a létküzdelem verejtékei, — vállára borul hü hitvestársa a küzdelemben, most boldog osztályosa az örömben, körülöttük ott zsibongnak a kedves apróságok, a drága gyermekek s ujjongva tárják piciny karjaikat a karácsonyfán kinálkozó ajándékok után. Templommá lesz a családi hajlék, s az öröm és boldogság forró imában egyesíti, a szülőt és gyermeket, a palotában és kunyhóban egyaránt a jóságos Isten iránt. Miért van ez minden eszt.endöbeu csak egyszer ? ! Valóban ez az est alkalmas arra, hogy megacélozza a férfi munkaerejét, növelje önbizalmát. Itt van az az éltető forrás, a hitnek forrása, melyből aki akar és tud meríteni, soha el nem feledheti istenfi- usági hivatását. Egyesüljenek hát ezen a szent estén az egymásért dobogó szivek, az ünnepest boldogító érzésében vessünk el magunktól minden ellentétet, haragot, gyülölsóget és rut visszavonást. Szeretettel kívánjunk másoknak is, minden embertársunknak igazi boldog karácsonyt, igazi boldog ünnepet. * (Az újságíró.) Quisque suae fortunae faber est. Mindenki elmondhatja magáról, csak épen az újságíró nem. Az a más szerencséjének kovácsa; igaz néha szerencsétlenségének is. Egyetlen fegyvere a toll, mellyel magasra tud felemelni másokat, — maga mindig alul marad ; s ha talán mégis észreveszik, akkor is inkább annak köszönheti, hogy nem életet, kitüntetést osztogalott, hanem érdem szerint büntetett. Az elismerésben vajmi ritkán van része ; az elítélésben naponként részesül. Ha kiemeli az érdemet, ha pártpolitikai állást foglal, ha társadalmi közérdeket szolgál, kegj’hajhászással vádolják, lekicsiny- lik ; ha a bűnt ostorozza, ha pellengére állítja a botrány hősöket, s lerántja a leplet a titokzatos gyalázatosságokról, azt mondják, hogy erkölcsrontó, tolakodó erkölcsbiró, aki sensatiókkal akar üzletet csinálni s órzékcsiklándozó kaviárral kívánja traktálni olvasóközönségét. Azt nem veszik észre, hogy az effajta kaviárra mennyire éhesek az emberek. Valóban olyan alternativa előtt áll az újságíró, hogy nehéz választania. Az ut, a melyen halad sáros is, rögös is. Valami kis ösvény vezet ugyan mellette, a melyen az, aki fél a sártól, valahogyan átjuthat. De akinek sietős az útja, az bizony beletapos a sárba. Aki hivatásának magaslatán áll, az nem szoritkozhatik soha az egyes események egyszerű regisztrálásába, nem riadhat vissza az igazságok keresésétől, belekell lépnie a sárba, s onnan is napfényre hozni azt, ami igaz, ami közérdek. A napjainkban divatozó» antizsurnaliz- must, íőkép az a körülmény okozza, hogy a sajtó a magánbecsület érintésétől sem riad vissza. Már pedig általános felfogás szerint a magánbecsület épen olyan szent és sérthetetlen, mint a családi tűzhely. Helyes álláspont, indokolt felfogás, de csak addig, a mig közérdeket nem érinti. Mihelyt valaki a maga romlottságával a közéletet veszélyezteti legyen ott az újságíró, s mondja ki a kíméletlen Ítéletet felette. Mert a közéletnek tisztának kell lennie. Aki újságíró létére megtűri a szennyet a közélet porondján, az nem érdemes, hogy kezébe adassák az a hatalmas eszköz, a toll, a mely érdem szerint emelni és porbarántani tud. Épen azért az újságírónak is felette óvatosnak kell lennie. Aki erkölcsbiró akar lenni, annak magának is tisztának kell lennie. Az igazság éles fegyverével csak az harcolhat, a kinek sebezhető pontja nincs. Az ilyen ember kezében igazi hatalom a toll, s bár vádolják, munkásságát lekicsinyeljék, a közérdek Ledobva válláról a fűrészt és letéve a gyalut, meg egyéb szerszámokat, szerény ajándékok kerülnek elő zsebeibe!. Még egy ágacska fenyőfát is helyez a rozoga asztalra, melynek díszét színes papirlánc és néhány cukorka képezi . . És lám! A pincében lakó gyermekek is csak úgy örvendeznek, mint az emeleten lakók, anyjuk pedig a sarokban fekvő szalmazsákon boldogan szorongatja keblére az ő karácsonyi ajándékát, ... a legkisebbet, ki éppen ma látta meg először a napvilágot. Betlehemben is igy történt 2000 év előtt. A fűrész, a gyalu és a többi szerszám is ott hevert a jászol mellett, melyben a Megváltó mosolyogva köszöntötte anyját, aki ily szegényes környezetben keblére ölelte gyermekét. A boldogság mily különböző fokozatait lehet szemlélni ezen az estén és mily' közel egymáshoz, de a boldogság végeredményben mégis csak egyenlő. Egyenlőség 1 . . . Mennyi vér folyt már e szóért és mennyi áldozatot fog még kívánni ? 1 . . . Betlehemben máskép álmodta ezt 2000 év előtt az Istenember és karácsony estéjén mi is megbékülve benőnkben, egyenlőnknek érezzük magunkat, holnap pedig uj és véres tusákra készülünk. Az „Egyenlőség “ jelszava szinpom- pás, mint a karácsonyfa zöldje, de mint az ilyen tájt lehulló hó az első tavaszi napsugáron elolvad és szürkeséget hagy maga után, e magasztos eszmének leple alá vonjuk a legszélsőbb ellentéteket., mígnem a mámor elmúlik, a rózsaszínű köd szétfoszlik és marad utána sötétség. Az erősebb nyomja a gyengét és a nagy eszme utópiává válik . . . * A francia-porosz háború idejében történt. A két ellenséges tábor szemben állott egymással, keményre fagyott, széles folyó által elválasztva. Az előőrsök akár puskahegyre foghatnák egymást. A karácsony előtti estén ólmos, nehéz köd bocsátkozik le a tájékra, a katonák mindkét táborban nagy tüzek körül melegednek és ahányan vannak, annyi felé gondolnak. Hisz melyiküknek ne lenne otthon hozzátartozója és vájjon mit hoz a holnap ? Mindannyian kell, hogy a halál gon dolatával megbéküljenek. Sürü pelyhekben kezd hullani a hó, mikor megszólal az esti szürkületben az egyik előőrsön a harczi kürt. De im nem riadó hallatszik, hanem áhitat03, ünnepies hang. . . és minti a e pillanatban a természet is megértené a kürtös szive sugallatát. A köd el- oszlik, a hókárpit félrelibbeu és a hold halvány sugarai kíváncsian övezik körül a kürtös alakját. Az isteni jelenettől megihletve, a túlsó parton levő járőr, átérezve az ellenséges katona gondolatát, szintén ünnepi zsolozsmával válaszol a trombitáján. Ezen pár perc volt annak a gyilkos háborúnak egyetlen magasztos jelenete, a többi mind a győző gőgjében és a legyőzött fogcsikorgatásában fejeződött ki. A karácsonyi estét kővető hajnalt már ágyuk bömbölése, fegyverek ropogása, kardok csattogása, vad káromkodás és a sebesültek kétségbeesett jajgatása, halálhörgés köszöntötte . . . Testvériség ! Hát te is csak utópia vagy ? ! Hazug, mint a Kain szava, alattomos és kegyetlen . . . Megváltó Atyánk ! Te ezt is máskép álmodtad, pedig 2000 óv előtt még nem ismerték a nemzetközi békekongresszusokat. « Oceánjáró hajó mélyen szánt a hullámok közé, mikor a kikötővárost elhagyja. A hajón vagy 2000 kíván dorló int utolsó búcsút a hazai partnak és felzendül az utasok ajkáu : „Hazádnak rendületlenül . . . A nagy világon e kívül“ . . . És ti mégis távoztok ? . . . De im fülünket megüti a hajó egyik végében összeverődött csoportból egy másik dal, mely ha idegen is, de pezsgésbe hozta még nemrég vérünket, hisz 100 és egynéhány óv előtt az emberiség közkincsét zengette: az Egyenlőséget és a Testvériséget; ma a gyűlölet tolmácsolója, mert édes anyját: a hazát, megtagadja . . . Viharos tengeri ut után az újvilág szabad földjén elszéled a sok kivándorolt. Szabad hazában véli feltalálni ki-ki azt a boldogságot, mely után otthon, az óvilágban hiába sóvárgott. De im itt is keserű csalódás éri a kivándoroltakat, amely még súlyosabban nehezedik reájuk a messze idegenben, hol ridegen zárkózik el előlük a számitó önzés. Tömegével térnek vissza a csalódottak és nem zavar most diszonáns hang, mikora régi hazához közeledve, felcsendül a hajó fedélzeten az el nem felejtett dal: „A nagy világon e kívül . . . ösmertem pár óv előtt egy becsületes gazdálkodó parasztot, ki pénzzé téve mindenét, szintén kivándorolt. Talán ő is éppen azon a hajón utazott, amelyen a „Hazádnak rendűiét.fim RÓtfr Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási foppást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipSraktíra. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik;, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a le^vU valósabb kivitelben. ■
