Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-15 / 100. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1907. tiecembsr fee 15. (vasárnap) 100. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefen: 107. ttiadccneuiü dlisk Szatmaron. a iap kiadóhivalaiatan fizetendő HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kCzöltetsek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Régi bajok, uj veszedelmek. Alig pár héttel előbb irtunk e dm alatt lapunk hasábjain. Akkor azzal az óhajtással végeztük cikkünket : vajha, ne lenne alkalmunk többé e kérdésről ilyen alakban Írni! S ime, most újra a régi bajok, az uj veszedelmek meritaliter figyelmeztetnek, hogy mártsuk toliunkat könybe, féltő aggodalomba 8 rázzuk fel városunk polgárságát abból a rettenetes indolenciából, melyben valóságos közönyös tétlenséggel nézi, hogy a veszedelmes ragály egymásután szedje ártatlan áldozatait. Szinte hihetetlen állapot az, hogy egy városban a fertőző veszedelem, a ragályos betegség olyan állandó tanyát üssön, mint nálunk. — Sohasem fogyunk ki a vörhenyből, a difteri- tiszből, a tífuszból, amelyek egyszer csak szórványosan jelentkeznek s azután pedig egymásután szedik áldozataikat. Alig pár héttel előbb nyíltak meg az iskolák s ime, ma újra be kellett zárni az összest. Még ha uj dolog lenne előttünk az óvintézkedéseknek ez a módja, talán könnyebben belenyugodnánk. De évről-évre látjuk ezt ismétlődni s mindig ugyanazon okok miatt, annyira, hogy a tanítással foglalkozók szinte előre úgy állapíthatják meg az elvégzendő tananyagot, hogy abba rajtuk kívül egész bizonyossággal a vörheny és egyéb ragályos betegség is elengedhetlen beleszólással bir. S mi még mindig csak keressük az okát. Mindenesetre dicséretre méltó törekvés egy ismétlődő bajnak az okát keresni, de mindig csak keresni s meg nem találni, — nagy szegénység. Nem használ itt hatósági óvintézkedés, nem használ itt főorvosi skrupulozitás ; mélyebb, meritálisabb oka van ennek. — Ismerjük azt mindannyian s mégis félünk az egyedüli ellenszer létesítésétől. Szeretünk dicsekedni óriási haladásunkkal, hivalkodunk városunk rohamos fejlődésével s ha arról van szó, hogy az egészség legelső feltételéről, a jó ivóvízről végre-vala- hára gondoskodjunk, ridegen elzárkózunk s a szokásos frázissal térünk napirendre felette: eddig is megvoltunk valahogy, ezután is megleszünk, mert sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Polgárságunk egyrésze valósággal irtózik a vízvezeték és csatornázás kérdésétől; azt úri találmánynak nevezi, mely csak arra való, hogy egy újabb megterhelést vonjon maga után. Hát ugyan hova kell nagyobb megterhelés, hova kell súlyosabb adó a betegségnél? Már pedig dicsekedjünk bármivel, de az ivóvizünkről s csatornázásunkról hallgassunk. Itt keresem én okát a sok ragálynak s beszélhet nekem akárki akármit, hozhatják a bölcsebbnél bölcsebb óvintézkedéseket, ideges- kedhetik akármennyit a főorvos, hogy intézkedéseit nem tartják be elég pontosan; mindaddig, mig ezen az égető bajon nem segítünk, legyünk elkészülve a ragályos betegségek folytonos ismétlődésére, A polgármester egy közelebbi törvényhatósági gyűlésen komoly ígéretet tett, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartja s ösz- szes erejével igyekezik azt mihamarább megoldásra juttatni. Nem szemrehányásképen hivatkozunk ez igeretére, hiszen tudjuk, hogy mennyire szivén hordozza a városnak ezt az égető szükségét, csak figyelmeztetésül, hogy egy pár ember kicsinyeskedő okvetet- lenkedése miatt ne engedje ezt a kérdést tovább késni. A fenyegető veszedelmet ő ismeri, ő tudja a legjobban ; ha annak idején a törvényhatóság minden nagyobb emóció nélkül meg tudta jól adóztatni rósz ivóvizünk mellett a jó ásványvizeket, most adóztassa meg vele, — mert sokkal égetőbb szükség kényszeríti, — a gondoskodása tárgyát képező jó ivóvizet. — Meg vagyok győződve róla, hogy a törvényhatóság a legnagyobb készséggel fogja támogatni a polgár- mester ilyen irányú intencióit. Az idő sürget, a veszedelem fenyeget, a közérdek, a közegészségügy óva figyelmeztet; halasztásra tovább nincs ok s a kétségeskedő halogatás valóságos merénylet a polgárság egészsége ellen. Még egyet ajánlunk a főorvos ur figyelmébe. Hatósági intézkedések a ragályos betegek gondozóit, hozzátartozóit elzárják az idegenekkel való érintkezéstől, hogy a ragály ne terjedjen. Helyes intézkedés, csakhogy parciális. Hát a doktor immunis a ragálytól ? Az nem viheti tovább magával? Bocsánat, mesebeszéd az, hogy ő jobban tud vigyázni magára, mint más s aztán gyakori átöltözködésével kizártnak tekinthető a ragálynak tovább hurcolása. Vagy terjed az a bacillus s akkor a doktor is elhordhatja, — vagy nem terjed s akkor felesleges ez a parciális óvintézkedés is. A tapasztalat az elsőt igazolja; nos tehát, kell gondoskodni olyan remediumról, amely mellett ez az eshetőség is kizá- rassék. Van a városnak járványkórháza, azt kell olyan állapotba hozni, hogy abban minden járványos beteg, úri és nem úri kivétel nélkül, megfelelő elhelyezést és gyógykezelést nyerhessen. — Külön orvos alkalmaztassák a betegek mellé; mihelyt a járványos betegség valahol fellépett, a beteg azonnal kiszállítandó lenne oda s akása azonnal fertőtlenittetnék. — így ki lenne zárva az idegenekkel való érintkezés; minden más esetDolores. Irta : Papolczyné Bartók Ida. (Vége.) Három hosszú hónapig voltam beteg, legtöbbet magamon kívül, úgy, hogy egyáltalán nem tudtam felis merni környezetemet. Mikor annyira megerősödtem, hogy gondolataimat rendezni tudtam, két dolog tűnt fel előttem, az édes anyámat és a neve- Ionomét nem láttam sehol. Hol van édes anyám, kérdeztem kétségbeestten s az apám hideg, könyörtelen hangon adta tudtomra, hogy meghalt. Nem kérdeztem a halál okát, sejtettem, tudtam, megölte az a másik. Ettől a naptól lettem Dolores. Nehezen állott helyre az egészégem, egy gondolat tartotta bennem a lelket, boszat állaui anyámért. ®gy keserves év telt el az anyám halála óta, az árvaság nehéz esztendeje. — Teljesen magunkra voltunk hagyatva, pedig rokonaink voltak Pesten, akik szívesen gondoztak volna bennünket, az apám ellenezte ezt, akarta, hogy érezzük azt, hogy nincsen anyánk, oka volt reá tudtam. Atyám gyakran járt le Pestre, erről azt gondoltam, hogy a nevelönö is ott lakik. Igaz is volt ! Gyakran jártam ki a temetőbe az édes anyám sírjára borulva megesküdtem, hogy ez a szent sir meg lesz boszulva. Csak az alkalmat vártam Nem is késett az sokáig. Zivataros téli este volt, a fiuk a nagyszalonban magolták a latint, én nagy busán nyaggattam valami sop- pin szinfoniát, az öreg Mari a gyermekkori dajkám, a nagy bábomat fri- zirozta, közben ékes rigmusokban dicsérte az átkozott időt. — Nyílt, az ajtó, jött az apám. Vasszigor és ellentmondást nem tűrő elhatározás ülte meg az ar«át, mint nehéz vészes felhő az eget, amely vihart hordoz magában. Az öreg asszonynak intett, hogy kimehet, s egy fotelt guritva a kályha elé, helyet foglalt. Gyermekek, kezdte minden bevezetés nélkül, én anyát hozok nektek, anyát, ki elhalt édesanyátok helyét talán némileg pótolni fogja. Ez az áldatlan elhagyatott állapot nem tarthat sokáig, ugye édes kis leányom, szólt felém fordítva arcát, te érezed legjobban, hogy árva vágj' ? Ütött az óra, gondoltam s lassú, vontatott lépéssel kijöttem a zongora mellöl. — Éreztem, hogy szívverésem szokatlanul gyors, a fejem szédül s egész valómat halálos borzongás járja keresztül, de lelki szemeim előtt megjelent egy szent alak, becsukott, vékony, panasztalan ajakkal, lemondó fájdalmas tekintettel jóságos kék szemeiben. Az anyám. Ettől a látomástól aztán elmúlt a félésem. Ledobtam magamat a földre, az apám lábait átfogtam, felnéztem reá, mint koldus a királyhoz és szóltam hozzá, mint ember az Istenhez : Hozzon bárkit, mi tisztelni fogjuk, engedelmes, jó, szófogadó gyermekek leszünk, csak egyet ne, — csak egyet ne, azt a gyilkost, a nevelönőmet — csak azt ne ! Ezzel elhagyott az erőm, alig bírtam feltápászkodni a földről. — Az apámra néztem, vártam a hatást. — Az arca fehér lett, mint egy halotté, öntudatlanul nézett maga elé s ajkát összeszoritva sziszegett valamit. Ilyen válaszra nem lehetett elkészülve. Végre megszólalt : Jó, akaratodat teljesíteni fogom, meglássuk mi lesz. Ezzel fölkelt, próbált erősnek látszani, de csak támolygott s a szoba közepére érve lábai megcsuklottak és végig esett a padlón, épen úgy, mint én akkor... Negyed napra jobban lett, egy levelet küldött Pestre, láttam, kinek szólott s vártam ... Harmadnapra közölték a lapok, hogy egy feketébe öltözött elegáns szőke hölgy ugrott a Dunába, a hulláját aztán nem messze ki is fogták, de — tette után a tudósítás, — hogy sem az öngyilkosság, okát, sem a hölgy kilétét nem sikerült megtudni. Én tudtam. Másnap elmeutem a temetőbe, az Van szerencsém a mélyen tisztelt közönség nagybecsű tudomására hozni, hogy a Schneller és Kozma cégből, — mely fennállása óta személyes szakbeli vezetésem alatt állott, — kiváltam és elsőrangú férfi szabóságomat X Budapest, VI,, Aitdrá$sjf-nt 9. sz. házban X KOZMA M. saját cégem alatt ezentúl egyedül folytatom. — Az eddigi szives pártfogást hálásán köszönve és azt továbbra is kérve, maradok kiváló tisztelettel Kozma M. férfiszabó.
