Szamos, 1907. október (39. évfolyam, 79-87. szám)
1907-10-17 / 83. szám
xxxix. íiiölyam. Szatmär, 1907. október hó 17. (csütlrtók) 83. szói. SZAMOS y' 00? IB ^ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAPs4sl^' A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkiní kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: fiién érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányoealbb árban k&zölteti ek Rékóczy-utcze S. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak SzatmkroB» a lap kiadóhivatalában fizetendő^ Nyiittér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Egy kis reflexió. Lezajlott az október 10-iki nagy felvonulás; elsimultak a kedélyek, rendes medrébe tért vissza ismét a mindennapi élet. Egy emlékkel több, egy reménységgel gazdagabbak lettek azok, akik rendezték s egy tapasztalattal okosabbak azok, kik negativ befolyásukkal ide engedték fejlődni a dolgokat. S az eredmény? Azt még sűrű homály fedi; lehet a közeli, de lehet a nagyon is messze jövendő alkotása. Bis dat, qui cito dat. Szociális- táink ezt az elvet furcsa variációban alkalmazzák, akár csak a cigány : add meg uram, de mindjárt! Hiszen jó lenne az általános választói jog s kiterjesztése feltétlen óhajtandó és követelendő, csakhogy csinyján ám a hangzatos jelszavakkal. Előbb érjünk meg rá mindannyian. A választói jognak ilyen arányú kiterjesztése bizonyos politikai érettséget involvál; nem elég ahoz a hangos gyűlés, utcai demonstráció, hanem érett megfontolással és figyelmes körültekintéssel való mérlegelése az adott helyzetnek és viszonyoknak 3 az azokhoz való tapintatos és bölcs alkalmazkodás. Én elhiszem, hogy a jövő álla mainak okvetlen szociális alapon kell berendezkedniük, de azt is tudom, hogy csak annak a szociá- lizmusnak van jogosultsága, mely bele tud olvadni az államok nemzeti alapon való fejlődésébe és fejlesztésébe. Ubi bene, ibi patria féle kosmopolitisztikus elvekkel és törekvésekkel lehet továbbra is az utcai tüntetések jelszava, de a nemzet testébe bele nem tog olvadni soha. Már pedig e nélkül ne reméljen a jövendőtől semmit. Én azt a szociálizmust tartom jogosultnak, amely ezt az elvet irja zászlajára: «... etiam ego do, ut des; íacio, ut facias.“ — S vájjon igy van ez? Szűrjük le a tanulságot az október 10-iki impozáns tüntetésből. Mig az egész üzleti világ valósággal gyötrelmes életet él s szorongva, aggódva várja a viszonyok javulását; a kereskedelem béna, pénzügyi viszonyaink meg-1 romlottak, gazdasági helyzetünk csaknem válság előtt áll: addig a félrevezetett munkások szemmel láthatóan és szomorúan tapasztalhatóan oda törekednek, hogy lehetetlenné tegyék az egészséges kibontakozást s a békés kiegyenlítést. Törekvésüknek majd nem sokára megláthatják az eredményét egy csomó becsukott boltban és megszakadt iparüzletben. S ez az eredmény vájjon vívmányt jelent részükre? —Kössék meg az élő, oragnizmusnak akármelyik tagját megakad a vérkeringés s bekövetkezik a pusztulás. S a mi egy állam organizmusában egyes alkotó elemekre nézve pusztulás, halál, ugyanaz lehet másokra nézve is. Nehéz időket él most az ország közgazdasági helyzete és vétkes könnyelműség erőszakkal olyan jogot követelni, amely senkinek se jár az adott viszonyok közt előnynyel, de igen sok hátránnyal. Bármit teszünk a javulás érdekében, azt mindnyájunk s az egész nemzet érdekében tesszük. Ez pedig érdemes a türelmes egyetértésre, a közös törekvésre s egymás terhének együttes mérlegelésére és viselésére. A jobb jövő reményének nagy szüksége van ma a türelemre és ha ezt be nem látjuk, át nem érezzük, soha egymást meg nem értjük és sohasem fogunk olyan helyzetbe jutni, hogy egymás kölcsönös érdekeit együttesen szolgáljuk s magunknak, mindnyájunknak jogokat biztosítsunk. Maga az élet áll elébünk s olyan akadályokat állít fel, melyeket semmiféle demonstrációval le nem dönthetünk. Ügyvédek dolga. Nagygyűlésre gyűltek össze közelebbről Budapesten az ország ügyvédei, hogy a kar bajait megbeszéljék s a közvélemény és a kormány figyelmét felhívják arra a körülményre, hogy az ügyvédség helyzete napról- napra roszabbodik. Teljesen igazuk van az ügyvédeknek, midőn szociális helyzetüket rosznak mondják és minden eszközt felhasználni igyekeznek, hogy megélhetésüket szolidabb, illetve biztosabb fundamentumra bazirozzák. Elég súlyos simptóma az ügyvédeknek ez a keserves panaszkodása a rósz megélhetési viszonyok mellett. Mert az ügyvéd a lelke, az ereje minden gazdasági és társadalmi előny részese volt eddig. A kvalifikácionális törvények értelmében a jobb közhivatalok 95 %-a a jogi diplomához van kötve. Minisztereink közül talán csak az egy Hieronymi Károly nem volt jogász, államtitkáraink, miniszteri tanácsosaink, bankigazgatóink, főispánjaink, alispánjaink, szolgabiráink, képviselőink részvénytársasági igazgatóink, szóval az egész vezető és szereplő Magyarország csaknem kivétel nélkül az egyetem jogi fakultásán szerezte meg a legjobb boldogulás elő feltételeit. — Ügyvédek látják el mindezen kitűnő hivatalok zömét s ime mégis összegyűl az ügyvédek kara, hogy belesirja panaszait a nagyvilágba, akárcsak a szervezkedő kézi munkások. Valóban nagyok lehetnek már a bajok Magyarországon, ha már az ügyvédek is panaszkodnak. Érdekes kijelentések hangzottak el a kongresszuson. Azt hangoztatta a kongresszus egyik vezető tagja, hogy Aki elUttlta a hangot. Legénykorában sok apró, sőt valamicskével nagyobb kihágást is köve tett el Barna Lajos, úgy, hogy Simay Zsuzsikának öngyilkossággal kellett fenyegetőznie, mig a körorvos végre beleegyezett, hogy egyetlen gyermeke a különben kedves, megnyerő modorú aljegyző felesége legyen. Mert biz sok gyöngeség volt Barna Lajosban és ha belekerült a mulatozásba, az összes bácskai fiatalságot felülmúlta a virtuskodás terén. Ez a szilaj természete úsztatta el rövid hat év alatt a szülőiről maradt szép jussát s ez okozta, hogy állásában sem igen haladt. Csoda esett vele. Attól a perctől, amelyben Zsuzsikájával eljött az oltártól, kicserélték a természetét úgy annyira, hogy még az édesanyja se ismert volna reá. Nem látta azt többé senki, még a kaszinóban sem. Egy-két év alatt akkorát nőtt a tekintélye, hogy első helyen emlegették még azok között is, akiket példa gyanánt állítottak a megyénél. S ez a nagy változás a felesége, a szépséges Zsuzsika müve volt, aki eltalálta azt a hangot, amely kicsalta Barna Lajos szivéből mind azt a jót, ami ott benn szunnyadt és kiirtotta a sok rosszat, amit a helytelenül választott társaság nevelt nála nagyra. A paradicsomban is megirigyelhették volna azt a boldog életet, melyet hét éven keresztül élt a Barna pár, mig egyszer csak rájuk rontott a földön tartózkodó leggonoszabb sátán : a sors. A rettenetes cselekedeteiben kiszá- mithatlan sors azt követte el a boldog pár ellen, hogy elszakította őket egymástól. Egy rövid tartamú betegség elragadta a férj mellől Zsuzsikát, ki alig hat éves egyetlen gyermekét, a kis Laczit hagyta ott némi vigaszul a kétségbeesett embernek. Nem lehet azt leírni, hogy milyen hatással volt Barna Lajosra az ö imádott asszonya halála. Azt hitték, hogy megőrül bánatában. Az első pár hónapban úgy kerülte az embereket, a társaságot, mint a bélpoklosokat. Voltak, akik tiszteletben tartották az ő mérhetlen fájdalmát, de akadt olyan is, aki közelébe férkőzött: — De hát mit akarsz, Lajoskám, hisz belebolondulsz ebbe a nagy egye- düliségbe. Jöjj szórakozni, ez a legjobb medicina a kétségbeesett embernek. Eleinte erősen tiltakozott ez ellen, de annyira kapacitálták, hogy végre nem volt elég lelkiereje ellentmondani és felületesebb érzése azt tanácsolta, hogy ha egész vadul beledobja magát a duhaj mulatozásba, hát csi- lapul valamennyire a fájdalma. Másfél év ép elég volt arra, hogy földig lerombolja azt, amit az a gyöngéd kéz hét esztendő alatt épített. Mintha az a hét esztendő csak tündórrege lett volna; Barna Lajos már egészen ott tartott, ahol házassága előtt. Mulatott, korcsmázott és forgatta az ördög bibliáját, amelyen már nemcsak szépen megtakarított pénze úszott el, de belekerült még a Schwartz Áron kezébe is, ami egyértelmű az erkölcsi és anyagi megsemmisüléssel. Csak az a különbség volt a múlt és a jelen között, hogy most nem csupán a saját vagyona állt kockán, de félő volt, hogy egy szép napon a kezelése alatt levő megye pénzében is hiányt konstatálnak. jRÓtil Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obb czipéraktira. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrbői készült ezipők a legdi atosabb kivitelben. —
