Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)

1907-09-05 / 71. szám

XXXIX. ívfolyam. Szatmar, 1907. szeptember hó 5. (csütörtök) 71. szám. V £*£■ i . *v SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E'ési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 tillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcz# 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díiak Siatmaron, a lap kiaddhWa^alat nr fU. tendpfc HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kbzölteh ok Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Régi bajok, uj veszedelmek. (th.) Szándékosan adtuk ezt a hangzatos címet felszólalásunknak. Ismételten reá akarunk mutatni egy olyan régi bajra, mely ma az eddigieknél sokkal nagyobb vesze­delemmel fenyeget. Régen érezzük, volt elég szomorú alkalmunk gon­dolkozni róla s ma megint ott ál­lunk, hogy majdnem tehetetlenül vagyunk kénytelenek tűrni a ragá­lyos veszély rohamos terjedését. Büszkén emlegetjük, hogy vá­rosunk az utóbbi évtized alatt ro­hamosan fejlődött, olyan intézmé­nyekkel gazdagodott, melyek mél­tán képezhetik dicsekedése tárgyait. Haladtunk külső fényben, pompá­ban, gazdagabbak lettünk kultúrá­ban, ipar- és kereskedelemben, de szegények vagyunk s ebben a ro­hamos haladásban még szegé­nyebbek maradtunk egészség dol­gában. Alig van esztendő, mely­ben mentve lenne városunk a ra­gályos betegségektől, mintha ál­landó tanyája lenne a vörhenynek és typhusnak, mely ellen haszta­lannak látszik minden óvintézke dés. Nincsen az országnak talán egyetlen városa, mely természeti fekvése által nyújtott előnyét oly rosszul használta volna fel, mint mi. Nekünk a város mellett folyó Szamos csak arra jó, hogy féljünk tőle, árvizveszedelmeinkkel telítsük tavasszal a hírlapokat, kínálkozó előnyét legfeljebb fürdésre hasz­náljuk lel, azt is úgy, hogy elő­ször egy pár áldozat árán szer­zünk okulást. Ilyen eminens veszélyek közt, amikor a ragály nap-nap után szedi rémitő számban áldozatait, egy­szerre megokosodunk, felbuzdul bennünk az elhatározás, szidjuk a múltak hanyagságait s áltató re­ménységekkel biztatjuk magunkat. Nem akarunk ezúttal senkit vá­dolni, pedig a vád mindnyájunkra illenék, bőven rászolgáltunk; csak tisztán arra a tűrhetetlen állapotra kivánunk rámutatni, mely egyenes oka városunkban a már csaknem állandó jellegű ragályoknak. Hoz­hat itten határozatokat bármiféle egészségügyi szakosztály, javasla­tokat a főorvos, kiadhatja szigorú rendelkezéseit a polgármester, gya­korolhatja a legszigorúbb ellenőr­zést a rendőrség, ha mi polgárság továbbra is irtózunk egy olyan megterheléstől, mely hivatva lenne a bajnak egyszer s mindenkorra véget vetni. A polgármester elrendelte, hogy az összes udvarok három nap alatt gyökeresen kitakarhassanak, a fel­gyűlt szemét- és pöcegödrök ki- tisztittassanak. E rendelet láttára önkénytelenül azt kérdezzük, hát szabad a szemét- és pöcegödrök- nek megtelni? Csak ilyenkor szük­séges a szigorú intézkedés az ud­varok tisztántartására, mikor a baj a nyakunkon van? Ugyan hol van az a nagyobb város, ahol a sze­mét kihordás egész éven át a ház- tulajdonosok szabad tetszésére van bizva s nem maga a város gon­doskodik önmagának tisztántartásá­ról ? Az udvarok tisztításra várnak, vizlefolyó csatornáink még a legna­gyobb szárazságbanis bűzös lét tar­talmaznak, pöcegödreink telve van­nak ragályozó hulladékokkal s ha a baj meg van, hozzuk egymásután az óvintézkedéseket, szigorltjuk az ellenőrzést, tanácskozunk ankelte- zünk s tulajdonképen jövőre nézve semmiféle meritális intézkedést nem teszünk, legfeljebb a ragály mér­séklését érjük el, de végkép kiir­tani képesek nem vagyunk. Halaszthatatlan kötelessége a városnak, hogy maga vegye ke­zébe a tisztogatást, gondoskodjék alkalmas eszközökről, melyekkel a szemét naponként a város belterü­letéről eltávolittassék. Nem lehet indok, hogy ez a polgároknak egy újabb megterhelésével jár. Hát le­het-e nagyobb megterhelés a be­tegségnél, a ragálynál, a patikánál, a temetésnél ? — Nem mindennél előbbre való a jó egészség ? Azt sem tagadhatja senki, hogy jó ivóvíz nélkül egy város sem fejlődhetik. Ám, dicsekedjünk elő- haladásunkkal, de ivóvizünkről hall­gassunk. S mégis ilyen körülmé­nyek között minden ellenkezés nél­kül meg tudtuk adóztatni ásvány­vizeinket, megnehezítettük azok használatát és amikor arról van szó, hogy vízvezetékkel jó ivóvíz­ről gondoskodjunk, ridegen elzár­kózunk, legfeljebb tervezünk és okoskodunk. Valóságos nebán ts- virág nálunk a vízvezeték és a csatornázás kérdése, in effigie áb­rándozunk róla s ha említést had­iunk egyik-másik polgármesteri jelentésben arról, azonnal készen vagyunk a tiltakozó vétóval: nincs pénzünk reá, várjunk jobb időkre! Nos, ez a jobb idő elkövetkezett, a temetők frissen hantolt sírjai a tanúságok s az a sok köny, mely utcáink sürü porát öntözi viz he­lyett. Hagyjunk fel végre-valahára azzal a sok skeptiku3 akadékosko­dással, menjünk mindnyájan e vá­ros polgárai kivétel nélkül a polgár- mester segítségére, kiben, mint többször volt alkalmunk látni, meg van a jó akarat és tehetség, hogy e fenyegető szükségen mindenáron segítve legyen. Ne ankettekkel, ne tervezgetésekkel kárpótoljuk a sok kiontott könnyet, hanem közös hozzájárulásunkkal könnyitsük meg a teljes keresztülvitelt. Non cura- mus-sal egyéni érdeket lehet szol­gálni, de a közérdek szenved atta; skepszhsel, akadékosko­dással, halogatással pár fillért lehet megtakarítani, de pótolhatlan vesz­teségek árán. Mesebeszéd s ostoba kitogás az aíéle, hogy a vízveze­ték és csatornázás az urak talál­mánya a polgárság megterhelésére. Hát ugyan ki érzi nagyobb hiá­nyát? Nem a polgárság köréből szedi-e most is túlnyomó többség­ben áldozatait a lertőző ragály ? Vá­dolhatjuk az illelékes tényezőket indolentiával, ha a magunk nem­törődömsége miatt legkedvesebbje­inktől foszt meg a ragályos kór; ez ugyan kárpótlást nem nyújt; beszél­hetünk úri furíangról s adóval ter­helő találmányokról, ha némán tűrjük, hogy a szülői féltő gond és szeretet egy kis sirdombhoz vezes­sen; ez ugyan vigasztalást nem ad. Azzal az óhajtással végezzük felszólalásunkat, vajha ne lenne okunk és alkalmunk többé hasonló észrevételekre és mihamarább oly intézkedésekről számolhatnánk be olvasóinknak, melyek hivatva lesz­nek a ragályos betegségek végle­ges kiirtására! Az avasi erdők eladása. (Beküldetett,) Az avasi erdő értékesítésének tár­gyában tartott bizottsági gyűlés­nek egyik epizódja bizonyára töb­beknek, a kik a közgazdasági élet egyes mozzanatait egészen a kuliszák mögött müködö mozgató erőkig fi­gyelemmel kisérik, egy-egy kis im­pulzust adott a gondolkodásra. Az egyik bizottsági tag nr ugyanis Kelemen orszgy, képviselővel pole­mizálva kijelentette, hogy a Neusch- loss-cég szatmári fűrésztelepe a vá­rosnak 10 év alatt semmi előnyére sem volt, mert ez kérem, klasszikus, a bizottsági tag ur nem tudta a cég­nél előnyösen beszerezni a faanyag­szükségletét. Milyen mulatságos mu- osai eset volna ez, ha nem volna szomorúan jellemző, hogy milyenjszem- pontok vonatnak be oly nagyfontos- ságu közgazdasági kérdések elbírálá­sába, mint az, hogy 1 és fél millió értékű közvagyon, milyen utón érté­kesíttessék és hogy egy 250 munkást állandóan foglalkoztató ipartelep hasz­nára válik-e a városnak, vagy nem ? A Neuschloss r. t. szatmári fűrész­telepe 10 éves fennállása óta csupán munkabérekben kb. 3 millió kor., tiszt­viselői fizetésekben mintegy 300.000 koronát fizetett ki az üzemében fog­lalkozó személyzetnek. Ennek a csi­nos summáoskának 95 százaléka Szat* már városának falai között került ismét forgalomba, a személyzet fo­gyasztási szükségletének révén. Te­kintélyes összegre rug a fürészgyar üzeme részére helyben beszerzett anyagok és helybeli iparosokkal vé­geztetett munkák értéke is. Községi adóban évi 20,000 koronával járult ez a vállalat a város terhének viselé­séhez. Különben úgy hallatszik, hogy a városnak, nem az egyes polgároknak, hanem az összeségnek, rövid idén belöl lesz alkalma tapasztalatból is megítélni azt, hogy előnyős, vagy hátrányos volt-e a fürészgyar ittlétté Szatmár városára nézve. Hiszen végre rendben van az, vagy legalább is már nem szokatlan, ha valaki az ő gombjához, a mely a je­len esetben valószínűleg az erdei va­sút építésének elvállalása lenne, hozzá akarja varrni a város 1 és fél milliós kabátját, de hát ahhoz elégséges a szavazatot a megfelelő oldalra leadni, nem okvetetlen szükséges Abdérába illő sületlenségekkel gazdagítani a világtörténelem, vagy a bizottsági gyűlés jegyzőkönyvének lapjait. Spectator. A tanácsból. Védekezés a skárlát ellen. Tekintettel a járványosán föllépett vörheny intenzív és állandó jellegére a közegészségi bizottság rendkívüli intézkedéseket hozott javas'atba, mi­hez képest a városi tanács elrendelte az utcák és közterek sürgős és alapos takarítását, valamint az utcai folyó­kák mésztejjel való állandó fertőtle­nítését. E célból 500 korona előleget utalványozott a kapitányi hivatalnak A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak elismert „JÓKA ("-féle törlőgummi és rajzeszköz epyedSI nálam kapható. A m. t igazgató urak által 1907/8-ik tanévre előirt uj bekötéssel ellátott j! valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festö- használt I szerek a tehető legolcsóbban Kaphatón tan- és segédkönyvek Weisz Izsák | könyv- óa papirkereskedésében Szép, tiszta állapotban, felárban ; n Szatmáron. Deák-tér 22. szán, a ,,Fehér-ház“ alatt. Egyes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban meg vétetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom