Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)

1907-09-21 / 76. szám, Rendkívüli kiadás

i. gúnyolt, mint máskor is csúf leány­nak, meg más ilyennek mondott és nagyon furcsa volt, hogy most ezzel áll elő. Csodálkozom, mondtam, hogy lehet engem magának szeretni ; bizo nyosan tréfál. De ő erősítette, hogy nagyon szeret és agyonlövi magát. „Talán nem hiszi?“ kérdezte. Persze, hogy nem, válaszoltam. Ekkor a zse­béből kivett három levelet. Oh, még annak sem hiszek, mondottam és ak kor zsebredugta a leveleket. Eközben a Szabóuó féle bolthoz értünk, ott találkoztunk Markovicsékkal; Marko- vics itt bemutatta Herskovicsot. Elnök: Azelőtt, mikor együtt jöttek Szatmárival, nem mondta ő, hogy merre menjenek? D: Nem tudom az utcát, a melyet mondott, de nem akartam azon az utcán menni, mert azon kevesen jár­nak. A mikor már négyen mentünk, én felkértem Herskovicsot, hogy kisér­jen haza, mert én félek ettől a Szat­máritól, a ki menetközben hol előre jött, hol vissza ment. Mikor a Kinizsi utcában voltunk, — egyszer előlépett és úgy emlékszem ezt mondta: Utol­jára végzek magával. Én ekkor a Hers- kovics háta mögé ugrottam s azt kér­deztem Szatmáritól: mit akar ! ? Mikor azután Herskovics félre állt, akkor Szatmári reám célzott és lőtt. Elnök: Sokáig célzott ? D: Nagyon sokáig. Elnök: Milyen messziről lőtt ? D : Körül-belűl mint a milyen messze ez az asztal van (4—5 m.) Mikor meg­lőtt, akkor megtapintottam a lövés he­lyét, hogy tényleg megsebesültem-e. Hozzám ugrott Herskovics és azt mondta: ne féljen Irmuska, nem ta­lált. De talált, mondtam ; mert éreztem a fájdalmat. Elnök : És még mindig ott állt Szat­mári? D: Mindig, mig a füst egészen el nem szállt. Elnök: És azután, hogy ment el onnan ? D: Azt már nem tudom. Ezután en­gem lakásomra vittek, de én még min­dig azt hittem, hogy valami puskapor, vagy ilyesmi sértett meg és hogy nem veszélyes a dolog. Elnök: Nem vette azt észre, hogy Szatmári magát szereti ? D : Dehogy szeretett, nem szeretett. (Mozgás) Én mindig úgy tudtam, hogy a legjobban gyűlölt. Dr. Kelemen: Azért szerette magát. D : Ezután a kórházba szállítottak, a hol a golyót kivették és azután is hosszabb ideig voltam orvosi gyógy­kezelés alatt. Még most is fáj a sérü­lésem és azt meg is érzem a mig élek mindig. Elnök : Valami kártérítést nem kíván ? D : Nem kívánok semmit. Elnök: Hát azt kívánja, hogy meg­büntessék ? D: Igen, azt feltétlenül kivánom. (Mozgás, elnök csendre inti a közön­séget.) Elnök : Tehát maga abban a meg­győződésben volt, hogy Szatmári gyű­lölte ? D : Igen, mert az egész magaviseleté olyan volt. Elnök Szatmári Istvánhoz: Hallja Szatmáry, igaz-e hogy maga gyűlölte Dunka Irmát? Vádlott: Szó sem lehet róla. Dunka: Maga mondta volt azt : ,óh az a csúf Dunka 1“ V: Kitől hallotta ezt ? D : Mindenki mondta V. (Törvényszékhez :) Tessék megálla­pítani, hogy ki az a mindenki. D: Hazaynénak is mondta. Ezután Dunka Irma ismételte, hogy ő mindég mondotta Szatmárynak, hogy hagyjon neki békét és mikor azt mond­ta, hogy bejelenti az igazgatónak ő úgy felelt: jöjjön, még én kisérem fel. Dr. Kelemen: (Dunka Irmához) Ha- zayné figyelmeztette magát arra, hogy nem helyes, nem illik az, hogy maga az ablakon keresztül beszélget ezzel a fiatal emberrel ? D: Nem figyelmeztetett. Dr. Kelemen: Pedig Hazaynó azt vallotta, hogy figyelmeztette magát. Hazayné ezt vallotta. D : És Hazayné miért sétált és be­szélgetett estenként? (Mozgás, elnök csendre inti a közönséget.) Dunka Irmát a törvényszék nem es- kettette meg. Markovits Béla vallomása. Következett Markovits -Béla 17 éves VIII. gimnazista tanuló vallomása. Elmondja, hogyan mutatta be Hers- kovits Jánost Dunka Irmának. Szat­máry semmi kifogást sem tett a be­mutatkozás ellen. Azután előadja, hogy Szatmáry, amikor már négyen halad­tak a Kinizsi-utca felé, kétszer is mon­dotta Herskovitsnak, hogy hagyja őt együtt a leánynyal, mert ő beszélni akar vele. Szatmáry nagyon izgatott­nak látszott. Dunka Irma Herskovitsot arra kérte, hogy kiséx-je haza. Körül­belül a Kinizsy-utczai iskolánál kivette Szatmary az óráját és oda adta a ta­núnak, hogy adja át testvérének és azt üzente a fiuknak, hogy szeressék a hazát. Ezután előre sietett. Mikor már tanú utánok ért, a lövés már el­dördült. Ezután a leányt a lakására vitték Herskovitssal. Tanú tudta, hogy Szatmárynak tetszett a leány, de hogy másokkal is lett volna ismeretsége, nem tudja. Mikor a lövés történt ho­mályos idő volt. Védő kérdésére elő­adja, hogy Szatmáry jóravaló fiú volt. Dunka Irmáról csak annyit tud, hogy élénk leány. Herskovits János. Herskovits János 18 éves orvostan- xallgató szintúgy adja elő az esetet, mint Markovits. Szakértői kihallgatás. Szabó Béla cs. és kir. puskmüaves szakértőnek átadták a forgó pisztolyt, hogy vizsgálja meg és még a tárgya­lás folyamán adja elő véleményét. Dunka Marisna. Ezután Dunka Mariskát Irma 13 éves húgát hallgatta ki a törvényszék. A kisleány halottá, hogy Szatmáry mon­dotta a nővérének, hogy szereti és hogy nagyon boldogtalannak érzi ma­gát és igy nem akar tovább élni. A nővére ezt nem hitte el Szatmárynak. Dr. Kelemen: Azt nem mondta a nővére, hogy ki nem állhatja és ha akarja lőj je meg magát ? Dunka Mariska: Azt nem mondta. Csak annyit szóllott, hogy csináljon a mit akar, neki semmi köze hozzá. Kiss Lajos. Kiss Lajos VIII. gimnazista tett ez­után vallomást, aki azt mondja, hogy Szatmáry azt mondotta, hogy megkér­dezi Irmát, szereti-e és ha nem sze­reti meglövi. Azt nem tudja, hogy Szatmáry többször találkozott Irmával. Szatmáry többször mondta, hogy tet­szik neki a leány. Tanú Szatmáryval való szembesítés után is fenntartja azt, hogy Szatmáry mondotta, miszerint, ha Irma tagadó­kig válaszol, akkor meglövi. Tanú meg- hiteltetett. Török József. 17 éves VIII. gimnázista. A revolver az övé volt. Szatmári megakarta ven­ni, hogy célba lőni tanuljon vele. ő mondta, hogy csak kettőt lehet belőle lőni, mert rossz a korongja. Dunkáról különösebbet nem tud. Wellibil Laj os. 18 éves nyolcad gimnázista Koczka István nevű barátjával Kinizsi-utcán járkált és a földönfekve találták Szat­máry t, aki azt mondta: Vigyenek a rendőrségre, meglőttem magam" Arra a kérdésre, hogy miért, azt felelte: „Nem tudtam elviselni, hogy a babám mást szeret“ Ök kérdezték, hogy hol van az akit meglőtt, Dunka Irma. Azt mondta: a menyországban ; később hörgött és elvesztette eszméletét. Éne­kelni nem hallották. Ezután elnök 10 percre felfüggesz­tette a tárgyalást. (Hazay Vilmosné vallomása.) Folytatólagos tárgyalás során elő­ször Hazay Vilmosuét, Dunka Irma volt koszladónéját hallgatták ki. Tavaly tavasszal ismerkedtek meg Szatmáry és Dunka Irma. hogy mi­ként, azt nem tudja, többször látta őket az utcán beszélgetni. Ezért mégis dorgálta Irmát, náluk c-ak kétszer- háromszor volt Szatmáry, kit jóravaló fiúnak ismert, később azonban belátta, hogy Szatmáry haragszik reá, mert azt hallotta, hogy rossz híreket ter­jeszt felőlük. Dr. Kelemen : Sok pletyka terjedt ebben az ügyben. H. Csak Kns Lajos járt még oda, mással nem volt a leánynak ismeret­sége. Azt mondta a leány, hogy csiz­madia fiával az ö anyja egy asztal­nál nem ülne. Vádlott : Hazayné leveleket irt ne­kem, amelyben azt is irta, hogy „vas­tag bőr van a pofáján.“ H. Olyan hir terjedt el, hogy Szat­máry azt mondta, hogy nálunk bemá­szott az ablakon. Vádlott: Éa ilyet nem mondtam. Dr. Kelemen: Kegyed több Ízben megdorgálta Irmát, hogy miért néze­get ki az ablakon háló köntösben ? H Igen. Dr. Kelemen : S ő mit felelt. H. Azt, hogy semmiköze hozzá. Tanú megeskedtetett. Hazay Ilonka : Hazay Vilmosné 15 éves leánya és Varga István VIII. gimu. tanuló jelentéktelen vallomásai után Bartha Ferenc?, kereskedő adja elő, hogy a jelzett estén megsebesülve találta a járdán Szatmáryr, aki azt dalolta : „Minek is van szerelem a világon“ és azt mondta kérdésére, hogy meglőtte magát, de rosszul. Ruszkó Mária cseléd leány előadja, hogy ő küldte ki Szatmáry kérésére Dunka Irmát, akik elég sokszor be­szélgettek egymással. Más fiatalem­bert nem látott Dunka Irmával. Koczka István VIII gimnáziumi tanuló ugyanúgy vallott, mint Velli- bil Lajos. Tereh Báliut 19 éves jogász szintén látia Szatmárynál a revorvert akinek, mondta, elég ez a két lövés nekem Mónus Lajos tüzfelügyelő, aki eiső első segélyben részesítette a sebesül­teket, azt adja e.ö, hogy Szatmáry, akinek sebe erősen vérzett, azt mon­dotta : „Csak a hazámat sajnálom." Szakértő kihallgatás. Következik Szabó Béla cs. és kir. őrmester fegyverszakértő kihallgatása. Fegyverszakértő: A revolver, mely- lyel vádlott a vádbeli bűncselekménye­ket elkövette „Buldogg — revolver." Ebből minden lövés halálos. (Zavartan : Már a melyik talál. Derültség a hall­gatók között.) A lövés 50 lépesről is halálos. Orvosszakértók. Dr. Vajay Imre kir. törvényszéki or­vos és Dr. Gőbl Alajos orvos. Dr. Vajay: Vádlottat lelkileg testileg egészségesnek tartja, öröklés által nem terhelt. Iskolázott. Önfertőzést nem űzött, sifilise nincsen. A hozzá intézett kérdésekre logikusan válaszol. Korához képest átlagos fejlődést jóval megha­ladja. A korájelentkező szerelem érzet, a korai nemi érettségnek befolyását a vádbeli bűncselekménynél fenforogni látja. E körülmények az akarat erőt és a beszámithatóságot annyira zavarják, hogy a lelki egyensúlyt is megzavarják. ügyész : Beszámítható volt a vádlott a tett elkövetésekor vagy sem? Dr. Vajay: Lélektani szempontból nem! Elnök: Tekintet nélkül a szempon­tokra tessék felelni. Dr. Vajay: Nem volt beazámitható állapotban. Felolvassák az orvosi látleletet. Elnök : (Szakértő) Orvosi segítség! nélkül bekövetkezett volna-e a halál ? Szakértő : Nem ! Dr Gobi: Vádlott két Ízben rheuma- tizmusban szenvedett. Szívműködése abnormális. Terheltség családjában nem fordult elő. Öntudatos fiatal em­ber. Véleménye, hogy vádlott a tett elkövetésekor nem volt öntudatlan. Ügyész: Beszámítható volt e vádlott vagy sem? Dr. Göbl: Ezt jogász ember döntheti el. Nem lehet orvosi vélemény tárgya, szabad akarata korlátozva volt. Öntu­datlansági állapota azonban nem volt teljes. Mindazon által ezek enyhítő körülmények. Dr. Göbl Dunka Irma sérüléseire elmondja, hogy betegsége 21 napig tartott, sebesülése nem volt életveszélyes, mert nemesebb testré­szeket a golyó nem ért. Ezzel a bizo­nyítási eljárás befejeződött. Ügyész: Minthogy az orvosi szakér­tők véleménye egymással ellenkező, kérem az iratokat az országos igazság­ügyi orvosi tanácshoz felterjeszteni. Dr. Kelemen : Az ügyészi indít­ványt ellenzem, mert nrm .ellentéte­sek az orvosi vélemények abban, hogy a szabad elhatározás hiányzott a tért elkövetésekor, ha a kir. törvényszék az ügyész indítványát elfogadja, úgy kérem a vádlott vizsgálati fogságának a megszüntetését és azonnali szabad­lábra helyezését, A törvényszék erre visszavonult. 10 perc szünet után a törvényszék bevonult és Papolozy Gyula elnök kihirdeti, hogy a törvényszék a kir. ügyész indítványát elutasítja, mert a beszámithatóság megállapítása az esküdtszék elé tartozik. Erre J á k ó Sándor a bíróság és a hallgatóság óriási meglepetésére Szatmári István vádlott el­len a vádat elejtette. A törvényszék elnöke erre felszóli- titta Dunka Irmát, hogy átveszi-e a vádat. Az apa és a leány a vádat átvette és dr. Dómján Janos ügyvédet ne­vezte meg védőjéül. Elnök erre a tárgyalás folytatását délután 3 órára halasztja. Délután a védő tárgyalás elején hivatkozással a büntető perrendtartás 157. szakaszára, hogy t. i. a vád hi­vatalos képviselője a kir. ügyész a vád további képviseletétől eláll, a vizsgálati fogságnak szüksége tovább fenu nem forog, kéri a vádlottnak azonnali szabadlábra helyezését, ille­tőleg a szuronyos őrnek a vádlott mellől való azonnali eltávolítását. A bíróság a védő kérésének eleget tett. Ezután a kérdések megállapítása következett, amely után Friedmann Árpád ügyvédjelölt tartotta meg vád- beszédét dr. Dómján János ügyvéd képviseletében. A vádbeszéd, elte­kintve attól, hogy az idő rövidsége miatt lehetetlen volt a per anyagá­nak megismerése a vádló részéről, — kimerítően tárta fel a helyzetet. E szerint a vádlott feltétlenül bünte­tendő cselekményt követett el, ame­lyet megtorlás nélkül hagyni annyi volna, mint a jogrenden ejtett sérel­met bosszulatlanul eltűrni. A vádlott személyes sérelme alárendelt jelentő­ségű a mellett az elvi kérdés mellett, hogy valaki, — mert szerelme viszon­zásra nem talált, — szabadon lelőheti szerelmének tárgyát. Hosszasan foglal­kozott továbbá a vád képviselője a szabad elhatározási képesség lehető­ségével s oda konkludált beszédjében hogy vádlott szabad elhatározási ké pességónek teljes birtokában hajtotta végre tettéi.. A vádbeszéd után dr. Kelemen Samu ügyvéd tartotta meg nagyszabású védő­beszédét, mely úgy tartalmánál, mint előadásánál fogva nagy hatást tett. Beszéde elején rámutat arra a motívumra, mely a királyi ügyész félre- vonulása után is, a sértettet a vád to­vábbi fentartására indította, mely sze­rinte most már nem a rajta esett sérelem megtorlása, hanem bosszú. Majd élénk vonásokkal festi azokat a lelki abnormis tüneményeket, melyek a vádlottat tettének elkövetésére bírhat­ták. Végül hivatkozik arra a lelki álla­potra, melyben a vádlott most van, mikor fölmentését reméli, mert hiszen kiállotta ő már a legnagyobb büntetést a mi embert érhet, ott állott a halál kapujánál, onnan hozta vissza újra az isteni gondviselés az életbe, hogy ta­nuljon meg önmagán uralkodni, szen­vedélyeit zabolázni, s tartsa fenn sze­relmét annak a legszentebb eszmény­nek, melyet, mikor meglőtte magát, akkor is ajkán hordott — a hazának. Fölmentő ítéletet kér. Ezután Szatmárit hívta fel az elnök védelmének előadására, ki a meghatott­ságtól alig birla kimondani, hogy vé­dője beszédje után nem képes szava­kat találni a beszédre. Majd a kérdé­sek újból való felolvasása után az es­küdtek tanácskozásra vonultak vissza. Az esküdtszék há­romnegyed órai ta­nácskozás után fel­mentő ítéletet kozott. * Magyar Otthon! Elsőrangú penzió. Családok, házaspárok és ma­gános urak részére. Elegánsan beren­dezett különbejáratu szobák. Réz­ágyak, fürdők, lift. Olcsó árak. Hol ? Budapest, Főherceg Sándor-utca 30’ A frissen töltött ásványvizek megérkeztek Szabó 6éza Kazincy-utcai fűszer és csemege üzletébe. A mozgófénykép szinlapjára hirdetéseket felvesz a „Szamos* kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom