Szamos, 1907. szeptember (39. évfolyam, 70-78. szám)
1907-09-08 / 72. szám
XXXiX. évfolyamSzatmár, 1907. szeptember bé S, (vasárnap) 72. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ÁJ/( öo;u V Előfizetési ér: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: E{és* éTT* 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindannemö diiak Sxatmaron, a lap kiadóblvaialAbar fi/ctendc* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kOzClteti ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az aesthetikai nevelés. Irta Dr. Bodnár Zsigmond. Az embernek neveltetnie kell. E nevelést megkezdik szüléink, folytatják már a gyermekszobában testvéreink, dajkáink, pajtásaink, az iskolában tanítóink, az életben felebarátaink, jóakaróink és ellenségeink, vagyis neveltetünk a sirig. De a szülőkön kívül íőleg az ■iskola van hivatva nevelni ben- Inünket. Mi a nevelés célja? P Az uralkodó eszme szerint vélj zetni bennünket, az uralkodó ér- * zést, gondolkodást vésni lelkűnkbe. A hogy a szépet, a jót és igazat, mint eszményeket elérni akarja az emberiség, úgy vezetni bennünket a haladás utján. Csakhogy e három eszme értelme fokozatosan módosul. Ideális időkben egyesülve tudjuk felfogni és megérteni őket. Ilyenkor a bölcsészek és más gondolkodók a három eszme egységét, közel rokonságát hirdetik. Ami az aesthetikai nevelést illeti, ez is módosul az uralkodó eszme változása szerint. Ideális időben csak oly képeket, szobrokat szabad megnézni, csak aféle költői olvasmányokat szabad az iíju kezébe adni, amelyek nem sértik a szemérmét, melyekben a tekintély képviselői tisztes szerepet viselnek, melyekben az individuum feláldozza magát az egészért, melyekben a formai háttérbe szorul. A realizmus alkonyán rendesen még sokan csüggnek az aestheti kai képzésen. — A XVIII. század utolsó tizedében, a mienkhez hasonló időben Schillert is foglalkoztatta ez a képzés, csakhogy az idealizmus hatása alatt ez erkölcsi- séget tette az aesthetikai nevelés céljául, épp úgy, mint most igen sokan. Ezt azonban nehéz elérni, mig reális időben könnyű, mert ekkor a moral nein egyéb, mint altruizmus, felebaráti szeretet. Ilyenkor természeti az aestetikai nevelés eszköze, természeti és reális a cél. Uralkodik a formatökély, az ifjúság nevelése is megelégszik az elegáns, ügyes formával, csinos s kerekded előadással, helyes magatartással, simább, választékosabb megjelenéssel. A haldokló realizmus idején igen sokak keblében az aestetikai embert tartjuk minden emberi összegező logaimának, az erkölcsi és érzéki egységének. Az aestetikai lesz az általános emberi képzés, mely felöleli, áthatja az erkölcsit és tudományost. Csak az a baj, hogy már akkor igen sokan hangoztatják, hogy az aestetikának a formával, az alakkal van leginkább dolga. Az alak pedig nem egyéb, mint az előadás, a stil, a magatartás, a forma, melynek az ébredő idealizmus kevés becset tulajdonit, némelyek többé-kevésbbé elhanyagolják, annál inkább, mert az emberiség megunta a léhaságot, az üres formát, az érzékiséget és keresi az eszmeit, az erkölcsit, az idealisztikus igazat, az egész szempontjából felfogott jót. Ebből magyarázhatni, hogy most a tanárok és a szülők, a gondolkodók és a nagyközönség körében számos aggódó és elítélő nyilatkozatot hallani az ifjúság egyoldalú aestetikai nevelése, különösen az olvasmányok érzékisége és főleg a képtárak, tárlatok látogatása ellen. A szemérem, az erkölcs, az ébredő ideális gondolkodás tiltakozik az ellen, hogy fiainkat, leányainkat a tanárok vezessék az érzékiség szemlélésére és a reális aestetika alaposságával részletezzék testünk eltakart részeinek helyes, vagy helytelen kivitelét. — Tudjuk, mily kiváló helyet foglalnak el a múzeumokban, képtárak és tárlatokban e meztelen alakok, erősen érzéki jelenetek, ezért nem csoda, hogy sokan aggasztónak találják az ifjúságnak a serdülés kamasz éveiben ily tárlatokba vezetését. Szerintük napjainkban nem annyira az aestetikai, mint valláserkölcsi képzésre kellene íorditani a házi és iskolai nevelés figyelmét. Az egész társadalom, nemcsak külföldön, hanem nálunk is, fel van háborodva a romlottság, a sok csalás, hamisítás, az erkölcstelen és érzéki szabadosság, a szerelmi tragédiák, a sok öngyilkosság és őrültség miatt, mindenfelé sürgetik az erény és becsület visz- szatértét, az ifjúság kebelében való fölébresztését. Mindamellett még többen hangoztatják, hogy az aestetikai képzés által nem csupán a szép érzést, a szép iránti lelkesedést fogják az ifjúságban felkölteni, hanem erkölcsét is megnemesiteni, csak vigyázzunk, hogy ne kerüljenek érzéki izgató képek az ifjúság kezébe, hanem oly remekek, melyek fenséges, magasztos jeleneteket, nagy történelmi alakokat, hazafias és hősi tetteket ábrázolnak, vagy az ártatlan idill képeit rajzolják le. Különben is az idealizmus napjaiban nem annyira az értelemre, mint az érzés, a kedély kiművelésére, a vallás és erkölcs felé irányítására törekszünk. Annak idején Schiller is mondotta: Nem az észben rejlik az oka, hogy még mindig barbárok vagyunk, hanem a kedélyben. Érző tehetségünk kiművelése sürgető szüksége az időnek s e művelődés eszköze a szép- müvészet. Korának gyermeke bár a művész, de jaj neki, ha egyúttal növendéke is. Valamely jótékony istenség korán tépje le anyjának kebeléről, egy jobb kor tejével táplálja és hagyja a távoli görög ég alatt felserdülni. Ha férfi lett belőle, mint idegen térjen vissza századába, nem hogy örüljenek neki, Családi estélynek mondták-e vagy hivatalosan is vacsora volt ? Már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy együtt jöttünk el róla öten azzal, hogy bemegyünk valamelyik kávéházba. — Azt hiszem egyikünk sem tudta volna a másik négynek az egész nevét, meg az egyéb mivoltát megmondani. De ki nem ismerné az e fajta fővárosi társaságokat, amelyek elmúlnak, szétrebbennek, mint ősszel a szitakötő-csoport ? Ha találkozol az embereid közül valamelyikkel, egyszer, kétszer, még üdvözlőd, de aztán megfeledkezel arról is. Ahány uj, ilyen ismerőst szerzel, annyit veszítesz el észrevétlenül. Valami ügyvédné volt velünk, aki ről, ma már csak azt tudom, hogy Apollóniának hívták. — Valószínű, hogyha valami polgári neve lett volna, ma már semmit sem tudnék róla. Ott volt a húga is, valami húsz és harminc közt levő leány, öt vulgó szellemesnek mondták, de azt hiszem, csak azért, mert vakmerő és esetlen modorához véletlenül jól illett az alakja, de különösen a hangja. A társaság középpontja azonban egészen bizonyosan az a fiatal ur volt, akinek már egyik nevére sem emlékszem, aki azonban, — ő maga mondta hát bizonyos — már háromszor volt képviselő jelölt, de mindannyiszor kénytelen volt visszalépni, mert megbotlott a saját elveiben. Kívülem végül Csedő huszárkapi tány volt még ott; az egyetlen, akivel azóta is találkoztam. Ahogy a körúton mentünk erősen havazott és most erről a havazásról, a memóriának valami különös teker- vényes utján eszembe jutott aa is, hogy az ügyvédné szellemes húgát Malvinnak hívták. 0 ment legeiül a kapitánnyal. A visszhangos, havas utcán néha odahangzott hozzánk tüntető, betanult kacagása, meg egyik-másik megjegyzése, amelyeket, mivel szellemeseknek gondolt, osztentative csapkodott a kapitány fejéhez. Magam leghátul jöttem az ügyvédnővel és mivel ő folyton beszélt, volt időm a saját gondolataimmal behatóbban foglalkozni. Ezen a réven aztán kitaláltam például azt is, hogy a leány, amíg a versenytársnélküliség édes érzésében egyre beljebb hajszolta magát az örvénybe, amelyben a modortalanság az ízléstelenséggel találkozik, azt gondolta magában a kapitány felöl : — Jön már ! ügy jön, ahogy én akarom. A kapitány viszont ő felőle : — Ostoba és neveletlen Ahogy a kávéházi asztal mellé leültünk, a fiatal ur, az abszolút zsur- fiu azonnal tisztában volt a maga teendőjével. Jól emlékszem, ő azok közé az emberek közé tartozott, akik minden pillanatban tudnak előnyösen, sőt hasznosan gondolkozni és akik egyre a mások dolgával foglalkoznak. Vagy azért, mert önmagukban a legszorgosabb kutatás utáu sem találnak semmit, vagy mert tényleg kényelmesebb mással foglalkozni, mint önmagunkkal. Választékos kifejezésekkel bocsánatot kért a társaságtól, hogy nehány percig olvas, mondván, hogy valaki felhívta a figyelmét az egyik napilap mai számára. Aztán csengetett, elhozatta a lapot és belemerült. De már nehány perc múlva hátra kapta a fejét és nemes szomorúsággal mondotta : — Olvasták ? Sólyomi meghalt! Akkor nem gondoltam semmi másra, csak arra, vájjon ki is volt az a bizonyos Sólyomi ? Ma már körülbelül bizonyosra veszem, hogy az ifjú ni már reggel tudta a halálhírt. Azonban ő tudta, mit csinál. — Hallottam, mondta az ügyvédnő, A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak •lismert „DÓKA ("-féle törlőgummi és rajzeszköz •gyedül nálam kapható. A m. t. igazgató urak által 1907/8-ik tanévre előirt uj bekötéssel ellátott jj valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festö- használt 0 szerek a lehető legolcsőbban HapbatőH tan- és segédkönyvek W^eisz Izsák 0 könyv- és papirkereskedésében Szép, tiszta állapotban, felárban ; R Szatmáron. Deák-tér 22. szám, a ,,Faltér-ház“ alatt. Egyes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban meg vétetnek.
