Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-18 / 66. szám
XXXIX. évfolyamSzatmár, 1907. augusztus hó 18. (vasárnap) 66. szám. SZAMOS. , POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E.;ész évre 8 kor. — Félévié 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 filiér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 0 E I V A T A L : Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. ttindennemfi diiab SsatmAron, a lap «iaddblvaialAbao fi*tt«ndófe HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltét* ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Nemzeti fészkelődések. Az uj tanítói fizetés rendezéséről szóló törvény tárgyalásán és mostani végrehajtása közben jól meg lehet ügyelni, hogy a nemzetiségi hydra mil} alakban és hol ütögeti fel fejét. Újból meg lehet ismerni az embereket és azok szándékait. Legújabban Batizon ütötte fel fejét. Ott van valaki, aki nem fér a bőrében. Jellegzetes, hogy az ily áskálódók nem mernek nyílt térre lépni, hanem bujkálnak, mint az ökörszem, vagy a vásártéri kártyás pirosa Pedig akinek igaza van, akinek lábai alatt nem inog a löld, mert jogos alapon áll, az igazsággal kezében, nem gyanúsít, nem rágalmaz és különösen nem hazudik, hanem nyíltan, tisztességes neve alatt áll elő, mert ha igaza van, az igazság érvényesül is. A hazai románságnak kezdettől fogva az ily fészkelődők tették a legrosszabb szolgálatot. Céltalan s feltűnési vágyból eredő intrikáikkal felirigerelték a magyar közvéleményt a románság ellen, melynek hatását nem ők, hanem mások érezték s érzik. Addig ők, amig a vihar tart, ellapulnak s biztos helyről várnak, mig újabb vizet zavarhatnak. Ha valamelyiket nemezise utoléri: egy kicsit bedutyizzák, — lesz belőle „nemzeti mártír.“ Mily háladatos foglalkozás! Vakondok- munkát végezni és esetleg dicsőséget szerezni. Az ily fészkelődések szóra sem lennének érdemesek, ha nem volna azon rossz tulajdonságuk, hogy a gyengébbeket könnyen félrevezethetik. Láthatjuk ezt most is, az uj tanítói fizetési törvény végrehajtásánál. Mindenki tudja, hogy mennyire elérkezett volt már az idő, hogy kivált a felekezeti tanítók fizetése megjavittassék. És elhiszi-e valaki, hogy mégis van elég nemzetiségi tanító, aki szívesen megmaradt volna a régi állapotban, csak tőle nyugodjanak, hagyják meg őt és iskoláját az ősi elmaradottságban. Az ilyenekre egy-egy nemzetiségi kirohanás nagy hatással van. ők is lármáznak, tiltakoznak, rugdalóznak s ha alapos okát kérdeznők, meg sem tudnának felelni, miért. Hát az ily elemek nem valók tanítóknak. Aki nem érzi magában, hogy munkája után a megváltozott viszonyok szerint nagyobb bérre érdemes, az vagy nem dolgozik, vagy erre nem képes. Ezektől és az ily iskoláktól igenis meg kell tisztítani a levegőt. De azután az ily elemekre utazni és ily emberek asszisztálásával nemzetiségi felkavarodásokat előidézni, valóban gyávaság. Az ilyenekre appellálni könnyű, de hála Istenek, nehéz ily ügyekben már a felvilágosodott, müveit magyar felekezeti, vagy mondjuk, nemzetiségi tanítókra. A nyolcvanas évek nemzetiségi mozgalmaiban a nemzetiségi izgatok a köznépre szerettek utazni. Előszeretettel helyezték egymással szembe a közép uriosztályt az alantosabb néprétegekkel. Mi lett az eredmény? Minden, csak az nem, amit vártak. A magyar román parasztnak a a múltban is volt annyi esze és bizonyosan a jövőben is lesz, hogy a sok zagyvatanitásokból ki tudja választani a tiszta buzaszemeket. Ezt annál könnyebben fogja tenni, mivel ezentúl támogatva lesz hazafias irányú neveléssel és az általános közérdeknek minden községben lel lesz állítva egy céltudatosan gondolkodó és buzgó, hazafias őre. A rugdalózasok eddig sem értek sokat. Legfeljebb egyesekben keltettek fel nagyobb nagyzási hóbortot. Igen, mert vannak emberek, kik ha nevüket nyomtatásban látják, tízszer is megnézik naponta, hogy csakugyan ők azok ? Némely falusi oláh papban is felébred egyszer-másszor a „litte- ratura“ iránti érzék és akkor ir toronyát-boronyát, mindent, termé szetesen a nemzetiségi kérdésről, azzal gondolattal, hogy Károly király addig le nem fekhetik, mig az ő agya szüleményeit el nem olvassa. Mily kéjes érzés! Mily felpöfTeszkedés! Ezen privát passziók, kivált tapintatlanul végezve, megzavarják sokszor a legbékésebb községek nyugalmát. Megyénkben is sok vegyes-ajkú község van, hol gyönyörűség szemlélni, hogy a lakosok mily példás egyetértésben élnek. Ha ezek közé befurakodik egy ily áskálódó, elrontja azon szép munkát, amit mások veritékes fáradtsággal teremtettek a köz javára. A mai viszonyok olyanok, hogy minden község inteligenciájának és értelmesebb elemeinek össze kellene lógni s erősen tartani a gyeplőt, hogy mások, betolakodott idegenek ne zavarják a békés, munkás nép nyugalmát. A nép első sorban kenyérrel él és e körüli dolgaiban könnyebb felzavarni, mintha nemzetiségi álmokban ringatjuk. Ha valamely idegen szellem hozzá férkőzött, mert addig a természetes vezetők álmaikban Károly király udvarában ebédelnek, látjuk mit cselekszik. Ott a példa Románia, a némelyek részéről annyit emlegetett Eldarádó. Annyi bizonyos, hogy az itteni románság a magyarsággal együtt él és élni log ezentúl is örök időkig. — A múltban soha sem volt panasz, hogy a magyarok a nemzetiségeket elnyomják. Most sem lehet ! Külön joga most sincs sen kinek A neheztelésre legfeljebb az szolgáltathatna okot, hogy az állam- hatalom, miért nem fogott hamarabb a nemzetiségek kiműveléséhez, mert akkor ma, alig akadnának gyengébb felfogású egyének, kik a nemzetiségi apostoloskodásra valamit adnának. De igy is, a mostani viszonyok között is, a köznépre elkéstek s különösen elkésett az, aki Batizon akar fészkelődni. Marosán Kornél. (th.) Hétköznapok. A bibliai örök igazságok között aktuális jelentőségű az a krisztusi mondás : „Egymásnak terheit hordozzátok !u Azóta sokféle változatban ismétlődött e mondás, az egyéni és szociális bajok más és más alakot adtak annak, de lényege soha sem változott, az örökigaz maradt. A „Quisque suae fortunae faber est“ mondás ma valóságos ellentétben állónak látszik az egyetemes emberi boldogulással és megelégedéssel. A teher, a munka s a megfelelő bér és jutalom között a haladó idő és fejlődő társadalom olyan áthidalhatlan űrt létesített, mely fenyegetőleg nehezedik a mindennapi élet becsületes törekvéseire. Az egyén küzdelme az örök ember végzete, a küzdelem hiábavalósága a mai ember mindennapi életének tragédiája. A megváltás nagy müve, mely az élet nehéz harcában kimerült és elesett egyént akarja megérdemelt diadalához juttatni, ma mindenütt erős akadályokba ütközik ; az egyéni érdek hatalmi tultengése, az önzés könyörtelen előretörése épen azokat sújtja a legérzékenyebben, akiket a mindennapi élet a küzdelmek közepére állított. A humanizmus kenyeret oszt a koldusoknak, hajlékot épít az árváknak, ügyefogyottaknak, a társadalom gondoskodik proletárjairól, szegényeiről s a becsületes munka és törekvés folytonos nélkülözésekkel kénytelen küzdeni és megélhetését idegenben keresni. Azt mondja Louis Blank, hogy: „Senkinek sincs joga egy fillért is költeni fényűzésre, amig egyetlen ember akad, aki munkája után nem bírja magának, családjának megszerezni az élet elemi szükségleteit, a betevő falatot, az öltő ruhát s a védő födelet.“ Ha fontos nemzeti érdek a polgárok boldogsága, mert ez az alapja az állam erejének s nagyságának, úgy még fontosabb kérdés, hogy ez a nemzeti érdek legalább a tisztességes megélhetés biztosításával ne osztályokhoz köttessék, hanem kiterjesztessék minden térre. Erre intenek sürgősen az újabb idők. Igaz, hogy a társadalom és az állam emberszeretettel és munkanyujtá8sal igyekeznek a bajon segíteni, ez azonban még mindig kevés, legalább is nem elég a gyökeres orvosláshoz. Maga a társadalom rövid egy pár év alatt oly akadályokat állított nemcsak az anyagi, de a szellemi munkás megélhetése elé is, hogy azokat leküzdeni önerejével, megfelelő segítő hozzájárulás nélkül, képtelen. Olyan rohamos a drágulás mindenben, olyan véghetetlen csekély a munka rekompenzációja mindenütt, hogy a kettő közötti ellentét veszélyessé vált nemcsak az egyéni, de a közérdekre nézve is. Hogy drágább lett a gabona, a nyersanyag, az előállítás s minden, ami a mindennapi megélhetés nélkülözhetlen feltétele, ebből nemcsak az következik, hogy legyen drágább a kenyér, az ipari és kereskedelmi cikkek ára stb., hanem az is, hogy legyen fogyasztó közönsége is s legyen annak, akár anyagi, akár szellemi munkás, olyan javadalom biztosítva, hogy szükségleteit a haladó drágasághoz mérten ki tudja elégíteni. Mindaddig, mig nyerészkedő börzejáték tárgya a kenyér, üzérkedő spekuláció tárgyai az élelmi cikkek, a ruházat, a tűzifa, mindaddig, mig az uzsora kényétől függ a hajlék, mindaddig, mig átkos tehetetlenségben vergődnek az erre szorultak, — dicsekedhetünk humanizmus által alkotott s egybetartott társadalommal, az csak látszat, áltató külszín, csak cégér, mely alatt és mögött nyomor és elégületlenség lappang. Erős reformokra van szükségünk ; a társadalom jótékony intézményeivel, asztal- társaságjaival, egyesületeivel csak partiéul ári tér segíthet; erősebb beavatkozás kell ide s akkor önmagától szűnik meg a tömeges kivándorlás, maga-magát emészti fel a túlhajtott szociális követelés ; akkor vissza fogja nyerni újra a társadalom régi erejét s képes lesz ellentállani azoknak a nyerészkedő idegen áramlatoknak, a melyek most tehetetlenségre kárhoztatják. A szocializmus mai túlkapásait csak szociális érdekű intézkedésekkel lehet ellensúlyozni, végképen elenyésztem ; a kivándorlást nem az ügynökök megrendszabályozásával, — hanem mnnkatérnynjtásával és megfelelő munkabér biztosításával lehet megszüntetni. — „Bis dat, qui cito dat.“ Joggal remélhetni a gyors beavatkozást, most még nem késő, — a további halogatás nemzeti katasztrófával járhat. n.., Róíh Simon nagyválasztéku cipóraktárát W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia# szálloda mellett. — Szatmár ás vidéke legaag/obb czipfraküra. Figyelmeztetés! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
