Szamos, 1907. augusztus (39. évfolyam, 61-69. szám)
1907-08-08 / 63. szám
2-ili oldal. SZAMOS 68 szám. és hangot, amely az egész cikken átvonul, amely úgy látszik, a kormányra jutással együtt mint „mame- luk“ örökség szállott át bizonyos függetlenségi politikusokra. Ilyeneket egy függetlenségi párt orgánumában olvasva, Lengyel Zoltán összes vádjai hingosan csendülnek meg az ember fülében s csak az a szerencse, hogy a párt. tagjai a szatmári kis iparosok, kik bizonyára úgy gondolkoznék, mint az én nagykárolyi polgártársaim, aligha osztják képviselőjük és orgánumuk „leszerelő“ nézeteit. A cikk abból a feltevésből indul ki, hogy ha a Majos ügyben a vármegye sérelme orvoslást nyer, We- kerlónek buknia kell és utána bukik a kormány. Engedőimet kérek, de ha ez komoly beszéd, — mert én csak üre3 és még hozzá nevetségesen együgyű ijesztgetésnek tartom, — akkor ez nagyon furcsa leleplezést tartalmaz. Ha ugyanis Wekerle nem képes azért, hogy a nemzeti eszme és Szat márvármegye becsülete elégtételt nyerjen, Majos "Károlyt elbocsátani, akkor ez a bécsi kamarilla előtt egy olyan porban csúszást jelent a kormány részéről, amire igaz magyar ember nem mondhat mást, mint hogy bukjon Wekerle és bukjon az egész kormány, ha igy viselkedik! Csakhogy nem viselkedik ám igy. Andrássy Gyula gróf annak idején elbocsátotta Majost és azóta sem nevezett ki egy darabontot sem és még sem bukott sem ő, sem a kormány, tehát Wekerle Sándor is megállhat a helyén Majos és más darabont nélkül is, • Ha nem igy volua, akkor bizonyára nem Írhatná oly komoly kormáuylap, mint a „Budapesti Hírlap“ ez ügyben azt, hogy teljesen érti a szatmárme- gyeiek felháborodását, — helyünkbe ugyanazt tenné ő is, mint a mit mi teszünk, mert nem beszéd, hogy volnának kényszerítő magasabb tekintetek, mivel tud minisztériumot, mely dacára is ellenáll, mert gerince van. így beszél egy 67-es lap. Tanulhatna tőle tisztelt „Szatmár-Németi“ ! A másik férfiú, a kinek állását szintén nagyon félti a tisztelt függetlenségi orgánum, dr. Falussy Árpád főispán. Meggyőződésem, hogy Falussy Árpád a cikktől távol áll, habár a természetes az volna, hogy a függetlenségi-párt orgánuma mielőtt a függetlenségi főispánról ir, a különben is hétfőn Szatmáron időző főispánt megkérdezze ; távolállónak tartom pedig a főispánt azon nyilatkozatai alapján, melyeket a Majos-ügyben Károlyban tett. Nálunk ugyanis azt mondotta, hogy teljesen együtt érez a vármegyével, indokoltnak tartja az egész mozgalmat, ily értelemben informálta a kormányt és a maga részéről a rendkívüli gyűlést azonnal összehívná, állásánál fogva azonban előbb a kormánnyal személyesen tárgyalnia kell. Ugyebár, a kinek egy mozgalom kellemetlen, akinek állására veszélyes, az nem nyilatkozik igy, tehát vagy a „Szatmár-NémetP-nek nincs igaza, vagy Falussy Árpád nem mondott igazat. Meri az utóbbit állítani tisztelt „Szatmár-Németi“ ? Egy momentum mindenesetre a főispán magatartásában igazat látszik adni a „Szatmár-Nómeti“-nek, az nevezetesen, hogy a személyes megbs- beszélés késik, holott az ilyet, mihelyt lehet eszközölni kell, már pedig We- kerle szerdán reggel Pestre érkezett és gróf Károlyi István haláláról kedden este még sejtelme sem volt. Az ennek következtében támadó nyugtalan érzést el fogja oszlatni a főispán azzal, hogy a rendkívüli közgyűlést pár nap alatt összehívja. De hát józan ésszel és becsületes magyar hazafias érzéssel mérlegelve a dolgot, mi kára lehet Falussy Árpádnak, ha a vármegyével tart. Nálunk nincs ellenvélemény a Majos- ügyben, innen tehát nem fenyegeti veszedelem. Felülről ? Ismétlem, nem hiszem a kormányt a kamarilla oly szolgájának, hogy egy főispánt ily dolog miatt elbocsásson és ha meg is tenné, ilyen dolog miatt bukni a legfényesebb dicsőség és az illetőnek carrierjét örökre megállapítja. Ha a kormány úgy gondolkozna, mint a „Szatmár-Németi“ állítja, akkor Fa luss.y Árpád bizonyára egy percij sem habozna odadobni neki bizalni állását és a nemzeti ügy jelszavä'Ti'- mint a nagykárolyi kerület «Heczéki képviselője vonulna be a parlamentbe. Most pedig áttérek a szentélyemmel foglalkozó részre. Nagyoi megtisztelve érzem magam, hogy a; egész Majos elleni akciót az érdemimnek rója fel a „Szatmár-Németi,“ azonban igazságórzetem nem engedi, hogy koalíciós elviársaim, tékát a függetlenségiek és különösen Luby Géza ur tetteit a magaménak tulajdonítsam, hogy pedig az akciót ezek vezetik, annak eklatáns bizonyítéka a fehér- gyarmati függetlenségi pár* gyűlés jegyzőkönyve, mely a szatmári gyűlést egyenesen nevezi, tehát nekünk néppártiaknak jelenlétéről tudomást sem vesz íme a jegyzőkönyv másolata : Jegyzőkönyv, mely felvétetett Fehérgyarmaton, 1907. julius hó 29-én d. e. 11 órakor, a fehér- gyarmati függetlenségi párt pártgyülé- sében, a Kaszinó helyiségében. Thury Zsigmond kerületi pártelnök üdvözli a megjelent párttagokat s tudatja velük, hogy julius 23-án Szatmáron Luby Géza megyei pártelnök elnöklete alatt tartott pártgyülés a Majos Károly darabant-alispán pénzügyi tanácsosi kinevezése ellen tiltakozását akarta kifejezni és felkérte Falussy Árpád főispán urat, hogy a legközelebbi napokban rendkívüli megyei közgyűlést hívjon össze, amelyen a megyén ejtett sérelem és megalázás alkalmából bizalmatlanságát fejezze ki a párt Wgkerle pénügymiuiszter ellen. Még eddig nem vagyunk biztosak afelől, hogy a főispán ur Öméltósága a függetlenségi párti bizottsági tagoknak milyen választ ad, összehivja-e a rendkívüli közgyűlést ? Ennélfogva indítványozza, hogy a pártgyülés hivja fel Luby Géza megyei függetlenségi párti elnököt, hogy a főispán vonakodása esetén haladéktalanul hívjon össze Szatmá- ron népes pártgyülést és az ott hozott bizalmatlansági szavazót küldje meg Wekerle Sándor miniszterelnök urnák és a határozatot tegye át az ország valamennyi törvényhatóságához, hasonló szellemben való eljárás céljából. Luby Géza megyei pártelnök kijelenti, I hogy a kívánalomnak készséggel fog eleget tenni. Ezzel a gyűlés befejeztetett. Kelt mint fent. Thury Zsigmond kér. pártelnök. Bakó István megyei alelnök. Bakó László, jegyző. Furcsa észjárásra mutat a Majos elleni aüoió odaaiáudékozása a kiéri kálisokuak. Ez nem jelent kevesebbet tisztelt függetlenségi párttagok, mint hogy önökről azt tételezi fel a „Szat- már Németi,“ hogy úgy megijednek az én személyem alakjában falra festett klerikális faktortól, hogy egyszerre Becsnek engedelmes pudli- kutyácskáivá válnak, amelyek farkcsóválva kérnek bocsánatot a császártól a Majos-ügy felvetéséért, csak tá- voztassa el tőlük a reakciót. Nem akarom mo3t a nemzeti ellenállást felhozni arra, hogy hányszor állottak „klerikális“ hazafiak szemben a „radikális“ hazaárulókkal, csak arra emlékeztetem önt tisztelt „Szatmár-Németi“, hogy akkor nem volt kifogása az ellen, hogy klerikális kezekben is lobogott a nemzeti zászló és ha akkor jó volt igy, ma miért riasztgatja el attól a zászlótól elvtársait, hazafiasságból-e, vagy radikalizmusból? Amelyre nézve nem szabad felednünk, hogy Kristóffy is elvének vallja. Még ha igaza volna is a „Szatmár- Németi“-nek abban, hogy a mozgalom vezetője én, a sötét reakciós néppárti volnék, akkor se lehetne habozni egy pillanatig sem egy igaz hazafinak a Majos elleni mozgalomhoz való csatlakozásban, mert nem az a kérdés, ki indít meg egy ügyet, hanem, mi az az ügy; azonban távolról sincs igy és bár mi néppártiak, tehetségünkhöz képest részt veszünk a mozgalomban, de egyedül vezetui, már csak csekély számunknál fogva sem tudunk. Feltétlen meggyőződésem, hogy a szatmármegyei negyvennyolcasok nem ülnek fel a klerikális rém-mesébe öntött „leszerelési“ akciónak. Bár tehát igy a cikk miatt legke- bevésbbé sem nyugtalankodom, mégis jól esett ezzel együtt tudomást szerezni a fehérgyarmati függetlenségi párt julius 29-én tartott gyűléséről, ahol kimondatik, hogy nemcsak hozzájárulnak a szatmári gyűlés határozatához, hanem már az esetre is intézkedtek, ha a főispán a közgyűlést össze nem hívná. Azt hiszem, a fehérgyarmatiakat nem fogja a „Szatmár-Németi“ kiéri- kálizmussal vándolni, sem pedig azt nem vonja kétségbe, hogy ők a vár- megye legerősebb és minden melléktekintetek nélküli 48-sai. Ez a határozat tehát mindennél fényesebb cáfolata a „Síatmár-Németi“ által felállított tendenciózus feltevéseknek, igaz bizonyítéka a vármegye valódi küzdő hazafias érzelmeinek és garancia arra, — De hát miért ? — Ugyan hadd el! Rettentően gyámoltalan leány az. — Meg kellene mondanunk neki mindent. — Azt nem lehet. Elvesztené a vál alkozás az egész ethikai alapját, amúgy se sok van. — Pedig . .. — Majd tovább megyünk és többet teszünk .. . Nem nézhetem, hogy elrontsa az éietét. Hisz maholnap vén lány lesz! Menjünk együtt hazafelé mostanában és aztán meglátjuk . . . Elmúlt egy hét s valamelyik dólátán a két testvér ismét sétára készült. Készülődés közben a mindenre figyelő Sarolta izgatottságot tapasztalt Babyn, ami aggodalmat keltett benne, de csak az utcán, tökéletes biztonságban, — merte kérdezni: — Mi történt veled megint, mond — Velem? Semmi... A fasorba sétálunk, ugy-e ? — A fasorban ? Hogy jut az eszedbe ez ? Miért épp oda ? — Csak szeretnék ott sétálni. — Csakhogy én nem megyek ám ! — Nézd Sarolta, ne okoskodj. Úgy se maradhatsz ki a játékból. — Mi ? Mi az ? Kérdezte szivszo rongva Sarolta s aggodalma assan- kéut rémületté fokozódott. — Mit csináltál már megiit, te szerencsétlen Baby ! — Ne félj semmit, nagyon rnlat- ságos fiatalember. — Fiatal ember ? — Hát. Csak nem is öreg. — Oh Istenem! Te boldogtsanná teszel mindnyájunkat . . . — Mivel ? Mert egy fiatal éberrel beszélgetünk ? — De mi vége lesz ennek ? — Ha egymára untunk, nem Hűnk többet szóba egymással, punktm. — Es ha ö ezt nem úgy goiolja, hanem szerelmes ? ... — Az az ő baja. — Szívtelen teremtés vagy,Baby. Es Sarolta a szánalom bonyos nemével gondolt már ama isrretlen fiatal urra. Kis vártatva p ig azt kérdezte : — De hátha nem jön el ? — Szeretném én látni, Így ne jöjjön, ha egyszer odarendelni! — Legalább a nevét mdauád meg ... — Szép neve van : Horvá Dezsőnek hívják. Horváth Dezső tényleg ne maradt el a találkozóról, az áldozati bárány- kák türelmével várakozott és ugyancsak nem győzött csodálkozni azon, hogy Baby csak úgy foghegyről fe- lelgetett neki, szinte kegyelemtől. — Sarolta azonban maga Volt a megtestesült igyekezet, anuyira iparkodott jóvátenni a Baby gorombaságait. A fiatal urat eleinte csak meghatotta, később azonban tökéletesen leverte a lábáról. Bevettük a várat, konstatálta magában Baby. Ezzel fordult a kocka s nemsokára Baby diktátori önkénnyel uralkodott Sarolta fölött, sőt sarcot vetett ki rá : — Nem bánom, kisérgetlek benneteket s nem szólok odahaza egy árva szót se az egész históriáról. Hanem kötelezed magad, hogy a kézfogó napjáig egy ici-pici kis aranyórát csikarsz ki tőle, az én számomra. — Megmondhatod neki is, hogy én követelem. — Egészen rád vall ez a rufc anyagias eljárás. — Az ember abból húz hasznot a miből tud. Egy csöndes szeptemberi este, vacsora után történt, békés nyugalommal ültek együtt mindannyian. Az apa egy régi ujságbeli kóprejtvónyt próbált megfejteni, mig Baby látszólag tanult. S a nyugalmas csöndességben egyszerre fölcsendült Baby édes hangja-: — Szeretném tudni, mikor megy már egyszer férjhez Sarolta. . , Szoltányi urnák kiesett a kezéből az újság, a mama ceruzája pedig, mely eddig engedelmesen követte a rejtvény kanyargós útjait, most engedetlen görbe vonalban keresztül szaladt az egész talányon. Sarolta Babyra nézett; szemeiből halálos rémület sugárzott, aztán fölkelt és megrogyó léptekkel vánszorgott ki a szobából. — Mire volnál te kiváncsi ? kérdezte Szoltányi ur, mint a ki nem jól hallott s oda állt Baby elé. Baby most összeszedte minden bátorságát, de érzett is a hangja remegésén, hogy ez a végső erőfeszítés : — Miért nem megy férjhez, ha udvarlója van ? ... — Mije van ?! Kiáltott föl Szoltá- nyiué, csaknem zokogva. — Udvarol neki egy postatiszt. — Postatiszt ? Hm, — szólt az apa, szakállát simogatva. Hát aztán miért nem szóltok nekem erről ? Miért tartjátok ezt titokban ? Kérdezte tovább MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. A mohsi Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta kellel és ölesé savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és hiigyszsrvitegségelenek. 26 év óta bebizonyosodott, bogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkimél- tettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Agnes-víl éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb gekben minden kétes értékű mesterségesen sénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb ; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is kőén megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szereztettek, K©dVöit DOTVIZ ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. * Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, forrást, forrást, forrást, ha gyomor-, bél- s légcsőhuruttól szabadulni akarunk, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be- ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk.
