Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-28 / 60. szám

m i

w

XXXIX. évfolyamSzatmar, 1907. jtilhis hó 28. (vasárnap)

rsL

60. szám.

SZAMOS?1

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési ár:

£gé«z évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Ráfcóczy-utoza 9. sz. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Szaímarcn, a lap feiadóhivataiaban fi*í.teiusok

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéin®* Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Néhány szó a Zöldfa-szálloda átalakításához.

Irta Dr. Veréczv Ernő.

Majdnem általános helyesléssel és elismeréssel találkozott minden oldalról az agilis gazdasági tanácsosnak azon javaslata, hogy a jelenleg is szépen jövedelmező Zöldfa-szálloda egy modern bérpalotává alakitassék át, illetve annak helyén egy uj modern bérpalota emeltessék. Ez a javaslat most még csak idea, de azért már most szükségesnek tartom, hogy nehány dolgot a gazdasági tanácsos urnák s az illetékes köröknek szives figyelmébe ajánljak.

Ezt az indítványt is, mint minden olyan irányú előterjesztést, javaslatot, mely a város szépítése céljából történik, melegen üdvözlöm, de ily javaslatoknál is nem szabad figyelmen kivül hagyni az azzal járó anyagi áldozatokat, a risikót s a város közönségének egyéb ; nem csak szépészeti szemponthói íontos kívánságát.

Melegen üdvözlöm a javaslatot úgy is, mint egy olyan irányú törekvést, mely egy fejlődő város egyik legtontosabb igényén, a lakás mizériákon óhajt némileg segíteni, de viszont az által, hogy egy 4 szobás lakást a gazdasági tanácsos ur 900 — 1000 K-ra értékel, ezen a bajon segíteni nem fog.

Üdvözlöm a javaslatot úgy is, mint egy a köztisztaság szempontjából már-már tarthatatlan állapot megszüntetésére irányuló törekvést, mert bizony a Zöldfa-szálloda előtt, vagy annak udvarán szerdai napokon igazán tarthatatlan az állapot. Ezeken a napokon száz meg száz szekér áll az udvaron állandóan s eltekintve attól, hogy ilyenkor a köztisztaság bizony elég gyenge lábon áll, olyan ronda piszok halmozódik fel az udvaron, hogy ez város szivében csakugyan tűrhetetlen. De ez az állapot máskép is orvosolható. A bérlőnek a beszállásolást egyszerűen meg kell tiltani s nem kell újabb 504,000 K terhet feltenni, a terheket már most is alig biró adózó polgárok vállára. És ha már terhet vállalunk magunkra, fordítsuk azt olyan célra, amely ugyan a kamatozást nem pénzben hozza meg, hanem a lakosság természetes, erős szaporulatában, amely kamat épen ezért minden pénzbeli kamatnál fontosabb.

A gazdasági tanácsos ur egyetért velem talárt abban a tekintetben, hogy minden szépészeti, minden gazdasági szempontnál fontosabb szempont egy város fejlődésénél a közegészségi szempont; sőt talán egyetért velem a gazdasági tanácsos ur abban is, hogy egy szépen fejlődő város természetes tovafejlődésének egyedüli akadálya csak a rossz közegészségi állapot lehet. Egyetért velem talán a gazdasági tanácsos ur abban is, hogy a rósz közegészségi állapot, eltekintve a más apró ható okoktól, egyedül a rossz ivóvízre, tehát a vízvezeték hiányára, az ártalmas anyagoknak itt a város belterületén való leülepedésére, elpocsolyásodására s ezzel a bac'l- lusok terjedésére, tehát a csatornázás hiányára vezethető vissza. Rossz ivóvíz mellett s csatornázás nélkül megakad a természetes és egészséges szaporulat s ezzel, ha milliókat fektetünk is egy városba, megakad a természetes fejlődés. Ál| ez az eset a mi városunkra különösen, melynek talaj viszonyai meglehetős egészségtelenek. Ezért hangoztatom s nem tudom eléggé hangoztatni, hogy hagyjunk lel minden szépészeti törekvéssel, — hagyjunk fel minden beépítéssel s csináljuk meg bármi áron és módon is a vízvezetéket és a csatornázást.

Kérve kérem a gazdasági tanácsos urat, a csatornázás és vízvezeték keresztülvitelére nyújtson be javaslatot. Erre keressen fedezeti alapot, akár a városi erdők kitermelésében, akár kölcsön felvételben, kivetve a kölcsön kamatait a ház- tulajdonosokra, vagy pótadó formájában,; higyje el a tanácsos ur, semmivel sem fog maradandóbb emléket maga után hátrahagyni, mintha ez óriási fontosságú dolgok keresztülvitele a gazdasági tanácsos ur nevéhez fog fűződni. Ezt vigye keresztül gazdasági tanácsos

ur s akkor hozsánnának hozsánnáival fogjuk üdvözölni; mert szép dolog az, gazdasági tanácsos ur s azt is elévülhetetlen érdemének tudjuk- be, habár ez hivatali kötelesség is, egész tetterővel működni azon, hogy e város bevétele mentül magasabb legyen, de mindennél íon- tosabo a közegészség. S higyje el a tanácsos ur azt is, hogy talán több bevétele lesz a városnak akkor, ha hiábavaló kiadásokat nem csmálunk. Már pedig akkor, midőn egyes utcákat, (Árpád-, Csokonay-, stb.) beburkolunk, hiábavaló kiadásokat toszünk. Mert midőn az egész város csatornázása fog valamikor keresztülvitetni, ezen időszaki munkálatok figyelmen kivül lesznek hagyandók, vagy legalább is tetemes kiadással átalakitandók, mert ezek lejlmérés nélkül készíttetnek el s igy ezek az újonnan építendő csatornákkal egyszerűen csak össze sem hasonlíthatók.

Ami az újonnan építendő bérházra vonatkozó javaslat anyagi, tehát tulajdonképeni érdemi részét illeti, szintén nem értek egyet a tanácsos úrral. Mindjárt a bekerülési ár, gazdasági tanácsos ur, a vállalati összeget 504,000 K.-ra teszi, én azt mondom, hogy ha az előirányzati összeg 5t)4,000 K, a bekerülési ár lesz a mai, de általában a mi építkezési viszonyaink mellett 600,000 K-t. Hiszen köztudomású dolog, hogy ha az ember építkezni akar s a vállalati

Férfi.

Osetneky Lili lefekvés előtt a következő sorokat irta bele a naplójába :

Junius 6. Ma nem volt itt, pedig egész nap szivdobogva vártam. Valahányszor nyílni hallottam a kert ajtót, mindannyiszor összerezzentem. Nem jött. Szüntelenül reá gondoltam és tudom, hogy az ö nevével ajkamom fogok elaludni.

Ugyanebben az időben a szomszédos szobában Osetneky Olga siető vonásokkal a következőket irta a naplójába :

Junius 6. Ma, hogy Tóváry nem volt itt, éreztem először, hogy hiányzik, magam sem tudom, mit érzek, de borzadva gondolok arra, hogy a húgom lett a vetélytársam. Szinte féltékeny vagyok rá, hová fog ez vezetni.

»

Most pedig, miután belekukkantottunk két fiatal leány naplójába és ezzel elkövettük a képzelhető legnagyobb indiszkréciót, nézzünk be egy pillanatra Tóváry Miklós cs. és kir. kamarás gargon lakásába is. Tóváry az Íróasztalánál ül és levelet ir. A levél kezdősorai ezek.:

Kedves barátom! Holnap délelőtt verekszem és bár jó vívónak tartanak, az embernek minden eshetőséggel számolnia kell. Ha netalán valami baj érne, kérlek, mond meg Lilinek és Olgának, hogy mindkettőt egyformán szerettem. Amazt éjszin szemeiért, aranyszöke hajáért, hófehér leikéért, angyali szelídségéért, ezt éjsütót fürtéiért, villogó szempárjáért, sugár termetéért, dacos büszkeségéért. Nem tudtam választani közülük, de .. .

£ pillanatban az inas látogatót jelentett és Tóváry sietve takarta le a megkezdett levelet.

*

Másnap reggel Lili és Olga a kerti lugasban ültek. Lili a himzésen dolgozott, Olga valami könyvben lapozgatott. Verőfónyes nap volt. A virágágyakon még a hajnali harmat csöp- jei reszkettek. Madarak himbálóztak a gályákon. A két fiatal leány sokáig némán üldögélt egymás mellett.

A csöndet Lili törte meg.

— Fölkelt már a mama? kórdé.

— Nem tudom, felelte rövidesen Olga.

Megint hallgattak.

A nyári lakból egy fiatal ember

lépett ki és egyenesen a lugas felé tartott.

— Itt vagytok, leányok ?

— Itt. Te vagy Gábor ? kérdezte Olga.

— Szolgálatodra !

— Az éjjel nagyon későn jöttél haza, — mondá szemrehányó hangon Lili a bátyjának. Hallottam a kocsi zörejt, úgy hajnal felé lehetett.

— Bocsás meg, szólt kissé ironikus udvariassággal Gábor, hogy édes álmaidban zavartalak. A kaszinóban voltam az este és mondhatom, .. De nem, mégse mondom, ez nem nektek való.

— De csak mond el, szólt Olga.

— No mond el, könyőrgött Lili.

— Ám legyen. Tiz óra lehetett, amikor Tóváryval a kaszinóba mentem.

— Tóváryval ? kérdezte egyszerre mindkét leány.

— Vele. A kártyaterem asztalai mellett javában folyt a játék. — Az egyik asztalnál négyen ültek, köztük egy fiatal ügyvéd, akit következetesen került a szerencse, folyton veszített. A homlokán nehéz veritékcsep- pék gyöngyöztek, az arca fakó volt. Már vagy húszezer forintja úszott.

Ki ez az ember? kérdezte Tóváry.

Alig ismerték. Csak annyit tudtak

róla, hogy ügyvéd és hogy a veszteség fölér csaknem az egész vagyonával. Valaki arról is tudott, hogy csinos felesége és négy apró gyermeke van.

Tóváryt a hallottak módnélküLföl- háboritották.

Odalépett az asztalhoz.,

— Bocsánat, mondotta,5' azt hiszem az ügyvéd ur mára eleget yeszitett. Engedje át nekom a heiyóyf

— De kicsoda ön és maő jogon avatkozik bele a játékunkba, fortyant föl az ügyvéd és sápadt jircát egy, percre elöntötte a pir.

A többiek is felugráltak.

— De kérlek, Miklós !

Szóval Tóváry szétugrasztotta a pártit s néhány perc múlva névjegyet cserélt a fiskálissal, aki nyomban elhagyta a kaszinót. A párbajt ugytu- dom, ma reggelre állapították meg. Valószinüleg már meg is volt.

Mind a két lány szótlanul, mereven bámult maga elé.

Ekkor csikorogva nyílt meg a kert ajtó s a kavicsos utón léptek közeledtek. A lugas előtt Tóváry állott.

— Nini itt van ! kiáltá Olga.

— Hála Istennek, rebegte Lili.

— Gratulálok, szólt Gábor, amint látom niuos semmi bajod.

Am RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát

^ íjánljuM a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forr isi.

Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Bz&tmár és Yiáéke legnagyobb özipüratoa.

Figyelmeztetés! a* «lőre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók-