Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-25 / 59. szám

XXXIX. évfolyam­Szatmar, 1907. jelius hó 25. (csütörtök) 59. szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindencei&ü díjak Ssatm&rcn, a lap EÍaáóbivatalat»e.E fi^tteaaok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöJtetne1! Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közművelődési házat Szatmárnak! A vallás és közoktatásügyi mi­niszter tervbe vette, hogy egyes nagyobb vidéki központokon köz­művelődési házakat állít lel, ame­lyeknek célja az iskolai nevelés kiegészítése, különösen pedig az oly foglalkozást űző egyének ér­telmiségének fejlesztése, akik a közép és felső iskolák művelő és ismeretgazdagitó áldásaiban nem részesültek. Ezen cél elérésére a közműve­lődési házak ismeretterjesztő nyil­vános előadásokra, különféle elmé­leti és gyakorlati tanfolyamok tar­tására lesznek berendezve állandó ipari, gazdasági és művészeti kiál­lításra alkalmas helyiségekkel, mú­zeummal és könyvtárral kiegészítve s egy képzőművész számára meg­felelő műteremmel lesznek ellátva. Mindezekről bőven irtak a fő­városi újságok a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával. Van azonban ezen nagyfontos- ságu kultur-kérdésnek minket kö­zelebbről érdeklő oldala is. Tudniillik egy ilyen kultúrpalota felállítására városunk közönsége is joggal számot tart. Az „Iparos Ifjak Köre“ választ­mányáé az érdem, hogy a hivata­los város ügyeimét a közművelő­dési házra irányította és alkalmat nyújtott a kezdeményező lépések megtételére. Ezen Kör célja nagyjából meg­egyezik a tervbevett közművelő­dési házak céljával, csupán annyi­ban különbözik azoktól, hogy mű­ködése szükebb körre szorítkozik s kevéssé hat ki a társádalomnak az iparosok osztályán kivül álló elemeire. Az „Iparos Ifjak Köre“ tehát abból az alkalomból, hogy Otthonát újjáépíti, fölvetette az eszmét, hogy az építkezést a köz­művelődési ház fölállításával ösz- szekapcsolja s föliratot intézett a múzeumok és könyvtárak felügye­lőségéhez íölajánlván az építendő Iparos Otthont a közművelődési ház céljára. (A közoktatási minisz­ter ugyanis a múzeumok és könyv­tárak íelügyelőségét bizta meg a puhatolózással, hogy mely váro­sokban alkalmasak a viszonyok közművelődési házak felállítására.) Az „Iparos Iíjak Köré“-nek fel­iratát a polgármester magáévá tette s önálló előterjesztés kíséretében juttatta illetékes helyére. Fájdalom, ez az első lépés nem járt a kívánt eredménnyel. A múzeumok és könyvtárak fel­ügyelősége már megtette javaslatát a miniszternek, mikor a polgármes­teri felterjesztést vette. A javaslat szerint pedig Szatmár városa a 3-ik csoportba van sorozva, vagyis azon városok közé, melyekre leg­későbben kerül a sor. Ebbe nem lehet belenyugodnunk, mert városunkban is bizonyára ép olyan alkalmasak, sőt alkalmasab­bak a viszonyok erre a célra, mint sok olyan városban, mely az első csoportban van javaslatba hozva közművelődési ház székhelyéül. Nem frázis többé, hogy Magyar- ország északkeleti részén első he­lyen áll Szatmár-Németi kulturális tekintetben s mint központban itt futnak össze Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Szilágy és Szabolcs vármegyék legfontosabb közgazdasági és közművelődési ér­dekeinek szálai. Azonkívül Szatmár egy kiterjedi nemzetiségi vidék központja. A statisztikai adatok tanulmányozása nélkül is mindenki tudja, hogy a bükkhegységtől s a mármarosi ha­vasoktól le egész a városunk köz­vetlen szomszédságában levő fal­vakig románajku nép lakik vegye­sen németajkuakkal s kisebb rész­ien magyar népességgel. A magyar lakosság a sik vidéket foglalja el, bár egy nehány német község itt is akad. A szláv elmet a ruthén és kevés tót-ajku népesség képviseli, mely az ugocsai és beregi részeket lakja. Kiválóan alkalmas továbbá vá­rosunk egy kultur-palota emelésére azon oknál fogva is, hogy számta­lan iskolája nemcsak a város és közeli vidékről, hanem az ország csaknem minden részéből fogad be növendékeket, akiknek nevelésére határozottan üdvösen hatna a kul- tur palota közelsége, sőt a több ezernyi tanulósereg által itt szer­zett műveltség jótékonyan hatna az egész ország kulturális érde­keire is. Kell-e ezeknél kézenfekvőbb in­dok a közművelődési ház fölállí­tására ? Még csak egyet! Az az egyesület, mely önzetle­nül felajánlotta vagyonát a kultur- palota céljaira, módot nyújt az ál­lamnak, hogy minimális áldozattal létesíthessen egy közművelődési házat. El sem kellene térnie tehát a kormánynak terveitől és nem kellene a már megállapított helyek valamelyikétől megvonni a kultúr­palotát, hogy nálunk állíthasson fel egyet. A város főispánja és országgyű­lési képviselője illetékes helyen kellő nyomatékkai érvényesítve be­folyásukat, talán kedvező fordula­tot adhatnának még az ügynek, amelyre meg is van az alkalom, mivel a polgármester nem nyugdova meg a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének leiratában, egye­nesen a vallás és közoktatásügyi miniszterhez intézett feliratot. 'e$5>'8SS' A nádas dalai. (Lenau.) I. Hervad, fogy a nap sugara, A fáradt ma elpihen. Tó vizére bus fűz ága Hajlik mélyen, csöndesen. Meg kell válnom kedvesemtől: Könnyeim, omoljatok ! Hosszú füzág zúgva lendül, Szélben a nád rézg, inog. Messzi, messzi az a két szem Bánatomba úgy ragyog, Mint a nád fölött az égen A derengő csillagok. II. Elborul. Felhők kavargnak, Az eső csakúgy szakad. Kérdi hangja a viharnak : „Tó, hol csillagsugarad?“ S habot érte habra vernek A szellők a tóba‘ lenn; Nem deríti föl szerelmed Néma sírom sohasem. III. Erdők titkos ösvényén át Minden áldott alkonyon Fölkeresem a tó partját S csak rólad gondolkodom. Est, ha a fát gyászba vonja, Zug a nád rejtelmesen, Azt zokogja, azt susogja: Sírjak hosszan, csöndesen. Messziről, úgy rémlik nékem, Csengni hallom lágy szavad, S elmerülni tófenéken Éneked a riz alatt. IV. A nap elpihent; Felhő szárnyat ölt, Szellők hadja lent Rémitőn süvölt. A borús égen Villám átcikáz, Képe hirtelen, Tó színén fut át. Mint, ha ég derül, Látni vél szivem; Fürtöd ott repül A viharba fenn I V. Sima tükrét tó vizének Játszi holdfény rezgi át, Fonva a zöld sásfüzémek Halvány rózsakoronát. Őzikék a domb tövében Nézik a szép éjszakát, Daru megmozdul a fészken S erre megrezdül a nád. Könnyes pillám földre mélyed, Átsuhan a lelkemen A te szelíd, bus emléked, Estfohászként csendesen. Fordította : Csüry Bálint. Erkölcstelen mesék. A „Szamos“ eredeti tárcája. Mondta nekem egy nagyon erkölcs­telen ember: — Hazug a morálotok és ostoba. Hallgas ide, mondok neked egy nehány tanuságos mesét. — Ismertem egy nagyon előkelő és finom urat, aki ötszobás lakásban lakott, holott hatszáz forint fizetése sem volt, lóversenyre járt, havanna szivarokat szívott, a legelső szabónál dolgoztatott, sok pénzt költött asz- szonyra, cigányra és pezsgőre. Mind­ezt évi hatszáz forint jövedelemből. — Hogyan cselekedte ezt ? — Úgy, hogy megházasodott. — Gazdag nőt vett el ? — Nem, szegényt. De a szegény nő gyönyörű szép volt, feltűnő pompás asszony-példány. Egy igen vagyonos, magasraügu ur pártfogolta, a rangos és költséges háztartáshoz a férj ur kezéhez minden hónap első napján ez számolta le a pénzt. Mondd, mit szólsz ehhez az emberhez ? — Becstelen gazember! — Helyes ! A múltkor pedig együtt sétáltam egy házaspárral, hol az asz- szony ugyancsak gyönyörű szép s a férj, aki szintén nem többet, mint hatszáz forintot keres, nagyon ostoba. Mondta nekem ez a férfi : — Nincs nagyobb boldogság, mint egy jó házasság. Látod, addig, amig nőtlen ember voltam, nyomorúságos volt az életem, örökös baj, gond, küz- ködés Amióta pedig megházasodtam, csupa öröm a sorsom. Nincs több jö­vedelmem mint régen volt. Ketten élünk belőle s még is mindenre telik. Az asszony művészettel oszt be min­den garast, alkuszik a boltban, min­dent felárán vásárol. Nézdd például azt a kalapot a fején! Azt hinnéd, legalább tizenöt forint! Pedig mind­össze hat forint volt ! — Nevettem, mert ezt a kalapot ón vásároltam önagyságának, — szavamra megérde­melte a bájos, osókoskedvü kicsi nő s a kalap nem tizenöt, hanem harminc forint volt. Mit szólsz hozzá ? Becsü­letes volt ez az ember ? — Ostoba, de becsületes ! Rótta. Simon nagyválasztéku cipőraktárát fijáuljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obö JTjjyy0lfQ02t©tés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári aruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom