Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)

1907-07-18 / 57. szám

XXXIX, évfolyam. Szatmsr, 1907. jvlitts hó 18. (csitírttó) 57. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: tgéfz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szint ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és ÍIAOÓBIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. iflindennemö dijak Szatmáros, a isp kiadóhivaialatiac fUctenuck HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Észrevételek a kivándorlás kérdéséhez. A napokban volt alkalmunk látni egy statisztikai kimutátást, melybő megdöbbenéssel láthattuk, hogy milyen óriási nagy a száma a vár­megyénkből történt kivándorlások­nak. Vannak községek, melyekbő a legjobb munkaerők keresték az idegenben való boldogulást; oda­hagyták szülőföldjüket, övéiket és ott túl a tengeren, nem félve, nem tartva a verejtékes munkától, kere­sik a biztos megélhetés módját. A mi nálunk tapasztalható, ugyanaz történt az ország majdnem minden részén s ha összehasonlítjuk a né­pesedés számarányait a kivándor­láséihoz, fájdalommal láthatjuk, hogy ez utóbbi messzire túlha­ladja az előbbit. Csak épen a na­pokban járt nálunk egy amerikai bizottság a kivándorlás kérdésének tanulmányozására s jellemző meg­elégedéssel győződtek meg arról, hogy nálunk a törvényes intézke­dések csak olyan gátló akadályo­kat Írnak elé, melyek mellett örök időkre biztosítva van a munka­erőknek, az egészséges munkások­nak kivándorlása. Territoriális, ke­reskedelmi és ipari érdekek szem­pontjából csak nyernek vele, mi pedig pótolhatatlan veszteséget szenvedünk. Közelebbről egy ankét volt Bu­dapesten e kérdésben, melyen igen sok üdvös eszme merült fel. — Szerintünk ezen a bajon nem se­gít sem szigorú törvény és rende­let, sem ezeknek kérlelhetlen vég­rehajtása, sem semmiféle mester­séges intézkedés, hanem segít a kivándorlás okának természetszerű eltüntetése és pedig állandó mun­kaalkalom nyújtása s a munkások helyzetének javítása által. Végre is az, aki itthon elég jól megélhet, még a valamivel jobb megélhetés kedvéért nem hagyja itt hazáját, családját, esetleg kis vagyonkáját. Ha évenként sok ezer emb:r mé­gis rászánja magát, akkor ennek még sem lehet egyéb oka, mint­hogy itthon nem tudja megélheté­sét biztosítani. Amint pedig ennek tudatára ébredünk, akkor lehetetlen mást tennünk, mint megfelelő mó­don elejét venni ennek az exodus­nak, amelyen igen könnyen elvé­rezhetünk. Az elméleti, a doktrinair értékű tanulmányozás ezen a téren már idejét múlta; gyökeres segítség kell ide, melynek végrehajtásánál a ri­deg elmélet mellett a szívnek is nagy szerep jut. A munkával való ellátás, a mun­kabérek fokozása csak egy oldalú segítség. Kormánynak, törvény- Tatóságoknak módot kell találniok az élelmezés, a lakás és a fűtő­anyag kétségbeejtő s folyton emel­kedő drágaságának megszünteté­sére, mert e nélkül a magasabb munkabér mellett is lehetetlen a megélhetés. Ez a körülmény nem­csak a munkásokra nézve áll fenn, de rendkívül érzékenyen érinti a hivatali középosztályt is, melynek fizetési előhaladása messzire mö­götte marad a rohamosan emel­kedő s minden téren tapasztalható általános drágaságnak. Éz tehát nem speciális munkásérd^ anem közérdek, amelyen aká* segíteni kell, ha csa' nem akarjuk magú taszítani, Nem pi> i rövid idő óta ta*. 1 c V i: I hanem elég régi s au., ez ideig még semmi inK. át megakadályozására nem látunk. - Ne csodálkozzunk tehát a sztráj­koknak napról-napra növekenő szá­mán és fokozódó kitartásán. Nem akarunk egyoldalú bírálatot mon­dani s épen ezért nem helyesel­hetjük a munkások részéről tá­masztott túlságos igényeket sem, melyek gyakran figyelmen kívül hagyják a munkaadónak épenség- gei nem mindig rózsás helyzetét és azt, hogy amit a gazdag iparos államok munkaadói megtehetnek, arra a mi most fejlődő, de még mindig elég szegény iparunk a leghumánusabb jóakarat mellett sem képes. — Az is bizonyos, hogy a munkásokat nem egyszer vezetik félre lelkiismeretlen izgatók, akik tisztán ebből élnek. Mindezekből pedig az következik, hogy csakis közgazdasági viszonyainkra való speciális tekintetek szemelőtt tartá­sával képzelhető e kérdésnek igaz­ságos megoldása. Mindenekelőtt egy nagyszabású élelmezési és lakáspolitika van első­sorban hivatva a megoldást elő­készíteni. Ennek a politikának a problémái pedig oly annyira fon­tosak, oly annyira „ad hominem“ szólók, hogy azok elől elzárkózni, azokat minden egyebet megelőzően -eg nem oldani c‘ est plus pu un ■rime, c£ est une faule. — Az anyagi viszonyok javítása, a mun­kaközvetítésnek a mainál jobb szer­vezése, mindezek rövid idő belül olyan gyógyszereknek fognak bi­zonyulni, amelyek sok betegséget gyökeresen fognak kiirtani úgy, hogy a többi baj orvoslása azután nyugodtabban fokozatosan történ­hetik, mert bizony annyi időnek mulasztását egyszerre jóvátenni a legjobb akarat mellett sem lehet. Az utóbbi időben aránylag elég sok parcellázással igyekeztek a bajon segíteni. Tagadhatlan, hogy ez is az általunk érintett irányt támogatja, de minden jogosultsága mellett is ilyen alakban nem tekint­hetjük kielégítő gyógyszernek, nem pedig azért, mert igen sok esetben nyereségre irányuló tendenciával vitetnek keresztül. Ha meg is en­gedjük ugyanis, hogy a földjét a saját személyes megmunkálása által gyümölcsöztetó kisgazda aránylag nagyobb eredményt képes elérni, mégis nem tekinthetjük ezt egy­magában jogos címnek ahoz, hogy Fürdői levél. {th.) A t. olvasóim azt hiszik, hogy ismét ettem abból a bizonyos gom­bából, hogy akkor, a mikor fürdői áldott nyugalomra transportáltattam, nyugalmamat holmi értéktelen irka­firkákkal zavarom. Szolgáljon ment­ségemül, hogy édes a bosszú szatírát Írni annak, kit nap- és glaubersós-ku- rával, gyomor-massageval s pokro- cozással szórakoztatnak órákon ke­resztül. Ki az istencsodája találhatta ki ezeket a gyógyfürdőket ? Nem hi­szem, hogy a természet annyira kí­méletlen lett volna gyermekei iránt, hogy önként kínálta volna fel a föld gyomrának vegyi komplexumait az ember gyomrának reperálására. — Emberi beavatkozás kellett ide, mely a modern civilizációval haladva nagy bölcsen kisütötte, hogy ha az ember hasára süt a nap, — de csak arra berendezett fürdőn, — könnyebben emészt, ha bor helyett glaubersós, vagy kotlós-tojás izü vizet iszik liter számra, fáradt testi és szellemi erejét felfrissíti, ha vastag pokrócokba csa­varják, úgy hogy a lelket is kiszo­rítják az emberből, feltétlen elvonják belőle azt a mi rossz s ellátják az életre olyan utravalóval, mellyel még Matuzsálem sem rendelkezett. Szegény Menenius Agrippa, mivé lett a te theoriád ! Tisztelettel meghajlok az emberi bölcs beavatkozások előtt, kényszerű­ségből is, hiszen én is élvezem áldá­sait, de már azt egyáltalában nem értem, — pedig van időm a pokrócok között gondolkozni felette, — hogy mikor ón a gyomromat kúrálni va­gyok orvosilag exmittálva egy, az ország túlsó felén lévő fürdőbe, miért kell olyan horibilis pénzt fizetni szo­baasszonynak, szobaleánynak, szoba­pincérnek, vízmérőnek, vizadónak, londinernek, fürdőszolgának, parktisz­togatónak, kertésznek, főpincórnek, kiszolgáló pincérnek, piccolónak, posta kihordónak s azt isten tudná előso­rolni, hogy még kiknek ? Mi köze van ezeknek az ón gyomromhoz, vagy megfordítva, az én saját gyomromnak hozzájuk ? A napokban a kneipolókat néztem s elgondolkoztam azon, hogy milyen óriási vívmány volt annak a feltalá­lása, hogy ha az ember térdig mezí­telen lábbal, előírás szerint, hol előre, hol hátra hajlított testtel, hol katonai, hol sassér lépésekkel a harmatos fü­vet tapossa; erről a mi elődeink nem tudtak semmit, magyar népünk előtt is teljesen ismeretlen valami s reklám- szerű dicsőségére válik hazai fürdő­inknek. Történetesen arra felé jött egy paraszt asszony, bocskor volt a lábán. Azt kérdeztem tőle, hogy maga miért jár bocskorban, hiszen látja még az urak is mezítláb sétálnak ? A jámbor bizonyos intrikával jó han­gosan, hogy a kneipolók is hallhassák, igy válaszolt: „Mezítláb szoktam én kérem járni, de valahányszor erre jövök, mindig felkötöm a bocskoro- mat, hadd lássák az urak, hogy ne­kem nem muszáj mezítláb járnom, nekik azonban muszáj akár akarnak, akár nem.“ Nem folytattam tovább a diskurzust különben sem tudtam volna ellenve­tést tenni a természetes észjárás e klassikusan jellemző nyilatkozata ellen. Tovább folytattam megfigyelésemet. Elsősorban magam tettem megfigye­lésem tárgyává. Reggel hatkor kell felkelnem s háromnegyed órai séta közben kortyonkint megiszom 275 és fél gramm „fürdői ásványvizet“ ; erre jön a fürdés erős másságával (ma­gyarul úgy mondhatnám leghelye­sebben, hogy gyomrozás). Et nunc veniam ad fostissimum ; még a hajam szála is égnek mered, ha csak rá is gondolok ; következik a pokróc. — Tudják-e kérem mi az a pokrócozás ? Nem az a mit a bakák katonai tek- nikus terminussá jelent, nem is a diák kouviktusi sajátlagos szótár magya­rázata szerinti szórakoztató negédes­kedés, hanem egy fürdői specialitás, melynél egy erős marku legény pok­rócokba úgy belegöngyöliti az embert, hogy minden csontja ropog s azután ott hagyja — szigorúan előirt, de be nem tartott ideig — pihenni. Furcsa fogalma lehet a pihenésről az orvosi tudománynak, mikor ezt a helyzetet pihenésnek nevezi; hiszen ez nagyobb kin a fogfájásnál ; alkalmas arra, hogy ne csak a verejtéket sajtolja ki b,z emberből, hanem a lelket is képes kiszorítani. Egy vigasztaló azonban van benne, hogy az ember utánna feltétlen meggyógyul, no meg aztán az, hogy egyszer — mint minden a világon — ez is véget ér. Véget ért. Ha van jóleső érzés, úgy az sem az utolsó, mikor egy ilyen tortúra után az ember szabadabb lélekzéshez jut. Majd a reggeli után, mely 250 gramm tejből s egy kevés kétszersültből áll, következik a séta egész délelőtti 11 óráig privát, vagy társas szórakozás­sal. Az elsőt mellőzöm, azt mindenki gusztusa szerint végezheti, hanem a másodikat nem hagyhatom refleció RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia# szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipiraktíra. Figyelmeztetés ! az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom