Szamos, 1907. július (39. évfolyam, 53-60. szám)
1907-07-04 / 53. szám
2-ik oldal. SZAMOS 53. szám. gesbbike valamely középiskola, főgimnázium, vagy főreáliskola sikeres be végzéséről tanúskodó érettségi bizonyítvány. Eredetileg az önkéntesi intézmény létesítésekor (1868 ) és az azt követő években csak főgimnáziumi, vagy főreáliskoiai érettségi bizonyítvány jogosított e kedvezmény elnyerésére ; később a hadvezetöség concessiókai tett, amennyiben a kereskedelmi akadémiák illetve középfokú kereskedelmi iskolák, ipariskolák stb. sikeres bevégzését tanúsító bizonyítványokat egyen- jogositotta a gimnázium, vagy főreáliskoiai érettségi bizonyítványokkal. Miután a tapasztalat azt igazolta, hogy az érettségi bizonyítvány nem okvetetlenül jelenti, hogy annak tulajdonosa bir-e az egyévi önkéntességhez és a tartalékos tiszti ranghoz megkívántaié in1 elligenciával és viszont az érettségi bizonyítvány hiánya méltatlanul sújtaná az egyébként intelligens ifjút, a hadvezetöség egy nagy lépéssel tovább ment, megenged vén, hogy nemcsak az érettségi bizc- nyitványnyal rendelkező, hanem bárki is lehet egyévi önkéntes, aki egy katonai bizottság előtt sikeresen teszi le az u. n. értelmi vizsgát. Intelligenz Prüfung. A hadvezetŐséguek ezen kérdésben tanúsított concilians magatartása azonban azt eredményezte, hogy az önkéntes! kar szellemi niveau-ja nagyot hanyatlott s igy teljesen jogosult a hadügyi köröknek az a felfogása, hogy az önkéntesi intézmény fejlődése katonai szempontból nem kielégítő, miért is az előfeltételek szigorítását kívánják. Önkéntesi intézményünk katonai érdekekből kifolyólag tehát úgy volna reformálandó, hogy : az egyévi önkéntesi jog kedvezményére tiszti rangra jogosultság nélkül, már 8, esetleg 9 évi sikeres nyilvános iskolalátogatás képesítsen, viszont a tiszti vizsga le- tehetésónek előfeltételét az érettségi bizonyitváuy képezze. Ma ezen kérdés reformja katonai szempontokból talán nem tűnik oly nagyon sürgősnek, annál égetőbb azonban, ha azt a közgazdasági és társadalmi érdekek szempontjából vizsgálják. A kereskedelmi és ipari pályán a katonaköteles korban lévők már keresők, öufentartó elemek, nem úgy mint az e korban lévő, az u. n. tudományos pályára lépő elem. Javulna a szakoktatás, megszűnne a nem odavaló elemek tódulása a szakiskolákba, meg volna fejtve a ta- noncügy és nem vonatnék el fölöslegesen a legbecsesebb munkaerő a productiv, termelő munkától. — Ezt jelenti a kereskedelemuek és iparnak a kívánt reform. Sokat, végtelenül sokat jelentene egész társadalmunknak mai társadalmi szervezetünk ©gyík legnagyobb rákfenéje a müveit proletáriátus s szellemi pályák túlzsúfoltsága és épp azért, épp ez osztályoknak nagy mérvii elszegényedése. Az egyévi önkéntesség kedvéért, boldog-boldogtaiaut végigjáratnak a szülök a középiskolán, amikor pedig ez a fölöslegesen nagy tömeg az érettségi vizsgát letette és pályaválasztás eiőtt áll, akkor a szülők természetes okoskodása az, hogy ha a fiú már érettségit tett, csak nem adják oda iparosnak, kereskedőnek, hadd tanuljon tovább, legyen be öle ügyvéd, oivos stb. Ezek az elemek töltik meg, zsúfolják túl az egyetemet, ezek szállítják le tömegükkel és az ebből folyó kisebb műveltségűkkel a tudományos pályák nivóját, a müveit, szellemes osztály megbecsülését Nem csekély százalékot képviselnek azok, kik az egyetemi tanulmányokat be sem tudják fejezni és egy egész éietet, mint félig kész emberek élik végig, szaporítva a züllött existenciák számát. íme ez az eredménye a mai egyévi önkéntességi rendszernek. — Ezen is segíteni hivatott és segiteni alkalmas az általunk kiváut reform. — Ha 4 gimnaziális, reál, vagy polgári iskolai osztály elvégzése már képesíteni fog az egyévi szolgálati kedvezményre, akkor a szülők a felsőbb osztályba csak igazán tehetséges, tudományos pályára alkalmas gyermekeiket fogják jártatni, megszűnik az iskolák túlzsúfoltsága, jobb, eredményesebb lesz az egyetemi oktatás, műveltebb, alaposabb és tiszteltebb lesz a tudó mányos pályán levő osztály. Csökkeni fog a nagy szellemi proletariátus, szóval megváltozik egész társadalmunk képe, a mire túlzás nélkül mondhat-1 juk. immár égető szükség van. Mindezek a meggondolások teljesen indokolttá teszik tehát az egyévi önkéntességi rendszer reformját .oly irányban, hogy az egyévi önkéntességi jog megszerzése könnyítessék és szélesebb nóprétegek számára hozzáférhetővé tétessék,“ Ezek alapján a kérik a fentneve- zett egyesületek a képviselő házat, hogy az 1889. VI. t.c. nek javaslatuk értelmében való módosítással az ön- kéutesi jog ilyen iráuyban terjesztessék ki, A tanácsból. A munkás-biztositási törvény életbeléptetése. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról alkotott 1907. évi XIX törvénycikk f. évi julius hó 1-éu lépett életbe. A kereskedelmi miniszter rendeleti utón hívta fel a törvényhatóságokat, hogy ezt megfelelő módon tegyék közhírré. A városi tanács eziránt megfelelő intézkedést tett, egyszersmind arról a betegsególyzö pénztárt és az egyes hivatalokat értesítette. A miniszter a törvény életbeléptetésével egyidejűleg Budapesten egy állami munkás- biztositási hivatalt állított fel, melyre az 1891. évi XIV. törv.cikkbeu a miniszternek fenntartott jogkört átruházta. Jótékony alapítvány. Szerdahelyi Ágostou vetési földbirtokos 4000 K alapítványt tett, amiről az alapitó- okira ot tegnapelőtt irta alá a polgármesterné1. A nemes cselekedet nem szorul dicséretre. A tanács az alakszerű további intézkedések céljából az alapító-okiratot a gazdasági szakbizottsághoz tette át. Állati hullák égetése. Dr. Vajay Karoiy polgármester és Tankóczi Gyula főkapitány tegnapelőtt délután tárgyalt a „Digesztor“ r.-t. igazgatójával, egy állati hullaógető felállítása érdekében. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a r.-t. be fogja nyújtani Írásban a feltételeket, melyek mellett a digesztort felállítja. A tanács pedig érdemleges határozat hozatal előtt információt kórt a felállitási költségekről. A szóbeli tárgyaláson 9000 korona beruházásról volt szó, amit vállalatba adás utján meglehetne takarítani, miután az állati hullák egy- része ipari célra feldolgozható. HÍRROVAT. Előfizetőinkhez! A II. évnegyed végével tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lap dijával hátralékba vannak, az esedékes összeget beküldeni, illetve előfizetni szíveskedjenek. A „Szamos“ kiadóhivatala. * Doktorrá avatás. Szőke Sándort junius hó 23-án a budapesti m. kir. tudományegyetemen az összes jogtudományok doktorává avatták fel, * Esküvő. Márkus Jenő gőzmalom tulajdonos julius 23-án tartja esküvőjét Budapesten özv. Lorbeer Sándorod úrnő leányával, Terézzel. * Öt éves találkozó. Minden melegen érző szív előtt kedves esemény folyt le e hó első napján városunkban. Az 1902-ik évben a helybeli rom. kath. ieányképzőben képesített tanítónők jöttek össze találkozóra, hogy úgy szóivá gyermekkori barátságukat szorosabbra kössék s továbbra is megőriz- he-sék. Ragged 9 órától 10-ig a Kos- suth-kertben gyülekeztek, a honnan a hidontuli sirkertbe mentek, időközben elhunyt tanárnőik sirját a szeretet és hála érzőimében, diszes koszorúval megkoszorúzni Délután 3 órakor ismét a Kossuth-kertben gyűltek össze s az esti órákig vidám csevegéssel, uzsonnával töltvón el az időt. Az ötéves fordulót megújítva az 1912. óv julius 1. napjára, szent fogadalmat tettek, hogy ismét szent kötelességüknek tartják azon megjelenni. Az 52 növendék közül, kik meg nem jelentek, mindannyian nyomós okadatokkal mentették ki magukat. A jelen voltak névsora: Almassy Eszter, Almássy Margit, Bartha Erzsi, Cauuer Karola, Csóké Jolán, Deák Mária, Huszárné Deutsch Margit, Dombrádi Piroska, Dómján Erzsébet, Félegyházy Mariska, Gerdenits Ilona, Kálik Julia, Kardos Boriska, Kótay Mária, Kacsó Mariska, Literátny Mariska, Óvári Etel, Papp Gizella, Sáfár Esztike, Szentgyörgyi E la, Tatz Anna, Tóth Mária, Varga Ida, Váry Irma, Zeke Berta. * Iskolatársak találkozója. Az 1896 -97-ik esztendőben a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 17-en tettek érettségi vizsgálatot. — A régi szokás szerint a barátság megújítására 10 éves találkozóra kötelezték magukat. F. hó 1-re volt kitűzve a találkozás napja, mindössze nyolcán jelentek meg. Nóvszerint : Demkö Sándor községi biró, Székely Endre rendőrtiszt, Hatvány Béla ev. ref. főgimn. rajztanár, Szatmár. Dr. BedŐ Albert körorvos, Kerekegyháza. Varga József áldozár, Ungvár. Koller Bála áldozár, N.-Bánya. Stetz Viktor plébános, Fel- sővisó. Korpalits Sándor földbirtokos, Losoncz. — A megjelentek tisztelegtek Ratkovszky igazgatónál, dr. Fech- tel János és Krompaszky Béla tanároknál Az intézet kápolnájában mise volt, melyen Varga és Koller áldozá- rok celebráltak. Este 8 órakor kedélyes bankett volt a Kossuth-kerü kioszk kellemes helyiségében. * Húsz éves találkozó. A szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1887-ben érettségizett ifjak f. hó 2-án 20 éves találkozóra jöttek össze Megjelentek : Bagossy Bertalan főgimn. tanár, Szatmár. Einholcz József r.k. plébános, Alsóhomoród. Géese Gyula ügyvédséged, Szatmár. Hadzsega Dániel g.k. plébános, Gernyés. Hámon József m. kir. főerdósz, Keczer-Peklóny. R. Nagy Miklós földbirtokos, Bikszád. Kaisz József konviktusi praefektus, Szatmár. Osadinszky György r k es-, peres-plébános, Zalabér. Poszvék Nándor vm. gazd egyl. titkár, Szatmár. tükre szerencsétlenek, nyomorultak, betegek, rosszak. Babolcsaynak kedvezett a véletlen. Ó államtitkár lett. — Halljuk hát a történetet! — sürgették többen. Mónessy hátradőlt a karosszókóben, nagyot szippantott a cigarettjáböl s a mikor észrevette, hogy az érdeklődés teljesen feléje irányul, elkezdte : — Az esetnek, amint említettem, körülbelül 10 éve Babolcsay akkor harminc éves volt s ha jól tudom, címzetes miniszteri segódtitkár. Egy kora tavasz: délután, szokásához híven, sótéra indult a belváros forgalmas utcáin. Harminc éves volt, csinos volt és a Dunapart felől langyos tavaszi szellő áramlott be a házak töm keliegóbe. A tavaszt mindenki megérzi, meg kell éreznie. Még az öreg ember is kihúzza magát, frissebben lépked ilyenkor. Hát még a fiatal! Babolcsay szerette a szép asszonyokat, mindig, minden körülmények között. De százszor jobban tavasszal, amikor a gyönge vadakról lekerültek a téli bundák, a boák, a fehér kezekről a karmantyúk s a nő csodaszép alakjára nem simult egyéb, csak egy könnyű ruha, egy testhez álló blúz, a mely a keblek pihegésót is látni engedte. Azon a napon az utcákra tódult mindenki. Kiváltkép az asszonyok. A kívánatos, édes, szép asszonyok. S mindegyiknek az arcáu valami varázs ült, a tavasz varázsa. Babolcsay már vagy egy óra hosz- szat bolyongott az utcákon. Valahányszor egy szép asszony, vagy leány suhant el mellette, megdobbant a szive és sóvárgó pillantást vetett utána. Lassacskán bealkonyodott. Babolcsay az órájára nézett. Hat óra volt — Ideje, hogy hazamenjek, — mormogta és még egy utolsó pillantást vetve a nyüzsgő népáradatra, befordult az egyik mellékutcába. Ez az utca meglehetősen elhagyatott volt. Csak a túlsó végén látott egy karcsú nőalakot s mellette egy férfit, aki hol a szorosan a nő mellé került, hol kissé hátrább maradt. A távolból úgy festett a kép, mintha valami szóváltás volna közöttük. Babolcsay meggyorsította a lépteit. Már csak néhány lépésnyire volt tőlük. Egyes szavakat feléje sodort az esti fuvalom. — De kérem, uram ... A tisztesség . . Könyörgök, hagyjon el . . . — Higyje el, nagysád ... A szándékaim ... Ne küldjön el . . . Nézze, botrány . . . E pillanatban melléjük került Babolcsay. A szép asszony (mert szép és fiatal volt) hirtelen elhatározással Babol- csayhoz lépett. — Uram, — mondá a felindulástól remegő hangon, — az ön lovagiasságához fordulok ismeretlenül, mint védtelen nő. Szabadítson meg ettől az embertől, aki üldözőbe vett. Tisztességes asszony vagyok . . . Nem akarok botrányt . . . Kérem . . . Babolcsay odalépett a szép asszony üldözője elé s csak ennyit mondott: — Takarodjék ! — Kérem a névjegyét, — rikácsolta amaz — Én csak tisztességes emberek kezébe adom a névjegyemet. Az idegen fölemelte a kezét, de Babolcsay olyat csapott rá botjával, hogy ellenfele folszisszent a fájdalomtól. Babolcsay ezután odament bájos védencéhez és karját nyújtotta neki. — Elment? — kérdezte a szép asszony, ijedt pillantást vetve hátra. — Él. Azután mosolyogva fűzte a karját Babolcsayóba : — Csak a kocsi-állomásig. Majd aggódva kérdezte : — ön párbajozni fog ? — Nem. — Hála Istennek. — Örül neki? Hisz néhány perccel ezelőtt még nem is ismert. — Vannak emberek, akiket öt perc alatt jobban megismerhetni, mint másokat egy egész életen át. S most egyre kérem még. — Szolgálatára állok. — Ne kérdezzen tolom semmit. Azt sem, hogy ki vagyok. — Eddig sem kérdeztem. — És ha már oly követelő vagyok, még egyet . . . — Rendelkezzék velem. — ön az imént azzal az emberrel szemben megtakarított egy névjegyet. Adja ide nekem. Babolcsay átnyújtotta a névjegyét. — Köszönöm. A kocsi-állomáshoz értek. A szép asszony beült. — Arra hajtson, — mondá a kocsisnak, — a címet majd később megmondom. Babolacsy megemelte a kalapját. A kocsi elrobogott Attól a perctől fogva Babolcsay rohamosan emelkedett. S ma, tíz évvel a titokzatos találkozás után, — államtitkár lett. — És az asszouy ? Ki volt az a szép asszony ? Ménesy az ajkához emelte a kezét s halk hangon felelt: — Épen az a csodálatos, hogy ö maga sem tudja . . . Fehér Jenő. \
