Szamos, 1907. június (39. évfolyam, 44-52. szám)

1907-06-23 / 50. szám

Szatmar, 1907. jms hé 23. (vasárnap) ITIKAI, SZÉPIRODALMI ES GAZDASÁGI „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja XXXIX. évfolyam. POL A Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 50. szán, Előfizetési ár: Itgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. ffiiadeonűmö dijak Sxatm&ron, a tap liatióhivaiaiarj&i, ?U<tendok HIRDETÉSEK: KésípénzSzetés mellett a legjutányosabb árban közöltöméi Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lelkes szavak. A helybeli kir. kath. főgimná­zium idei érettségi vizsgálatainak megkezdése előtt az elnöklő tan­kerületi kir. főigazgató, dr. Mázy Engelbert körülbelül e szavakkal nyitotta meg a vizsgáló bizottság működését: „Két elv lebegjen szemeink előtt, midőn ez ifjakat a gimnázium védő szárnyai alól ki akarjuk bocsátani: először is, hogy nyolc hosszú esz­tendőnek szigorú igazságossága után e döntő pillanatban most már az irgalmas igazság vezéreljen ben­nünket ; másodszor pedig, midőn a jelöltek érettségi fokát megálla­pítjuk, ne csupán az értelmi téren kifejtett munkálkodásuk eredmé­nyeit mérlegeljük, hanem egyúttal vessük latba azt az erkölcsi érté­ket is, amelyet ifjaink az iskolából az életbe készülnek vinni. Az a tanuló, aki egészségesebb erkölcsi alapon fejlődve talán több fárad­sággal ér el kevésbbé ragyogó ered­ményt, mint más tehetségesebb, de erkölcsileg megbízhatatlanabb társa, mindig magasabbra értéke­lendő emennél, aki az életben előbb- utóbb elzüllik, mig amaz legtöbb szőr tetézve váltja be a hozzá tű­zött reményeket.“ Lelkes szavak, méltók arra, hogy meghallják és megértsék nemcsak azon intézet falai között, ahol el­hangzottak, hanem hogy tudomást vegyen róluk minden iskola, mely a maga kebeléből ifjakat bocsát az életbe, továbbá a nagyközönség is, amelyet részben érdekeltség, rész­ben érdeklődés fűz a középiskolai élet e döntő mozzanatára vonat­kozó kérdésekhez. Ugyanis a középiskola, neveze­tesen a gimnázium egyfelől, a nagy közönség másíelől, bizonyos anta- gonizmusban állanak egymással: amannak követelményei nem talál­koznak mindig és mindenben ennek az óhajtásaival. Mert hányszor hallunk intelligens szülőktől, egy általában a tanitásügy iránt érdek­lődő emberek szájából olyan meg- íegyjegyzéseket, hogy minek is kényszerítik a tanulókat ma már eren és azon fárgyak tanulására mi hasznát veszik majd a gyak lati életben ilyen és olyan tanu1- mányágaknak s több efféle. Persze, aVk igy beszélnek, azok nem tud­ja1“ hogy a gimnáziumi tanításnak úgy tervét, mint menetét sokféle tényező irányítja: elsőben is a neveléstudomány állapítja meg azt a magas paedagogiai eszmét, amely­nek megvalósítására a középis­kolai oktatásnak törekednie kell, valamint azon tanulmányágakat, amelyeknek művelésével azon esz­mének megvalósítása biztosítva van. De az elméleti spekuláció ezen megállapodásaiban engedményeket keli tennie, egyrészt a történelmi hagyományoknak, mivel a kultu­rális fejlődés terén ugrásoknak helye | nincs, másrészt a való élet termé­szetes haladásának, amellyel az iskolának is lépést kell tartania, sőt a nemzetközi tanitásügy köve­telményeinek is, amennyiben a sokszoros közművelődési érintke­zések következtében egy állam sem határozhatja meg a többitől füg­getlenül a maga középfokú tanítá­sának sem irányát, sem tervét. fiz az érintett háborúság a gim­názium és a nagyközönség, mond­juk, az élet között, leghevesebbé akkor válik, midőn a középiskola a '^döntőbb lépés megtételére, az érettségi v’zsgá’atra szólítja növen­dékeit. Évröl-évre szenzációs, sok­szor Lagikus híreket olvashatunk e vizsgálat kapcsán az újságokban ; itt csempészés történt az Írásbelin, ott egyik tanár vádolja be a má­sikat szabálytalan eljárás miatt, emitt a jelöltek mondják ki, hogy csak ilyen és ilyen feltételek mel­lett hajlandók vizsgát állani, amott életét dobja el magától egy sze­rencsétlen ifjú, aki e vizsgá’atbót származó valamely megszégyení­tés elől akar ekképen menekülni. Pedig mindennek nem volna szük­séges, nem volna szabad megtör­ténnie, mert amely intézet nyolc éven át lelkiismeretesen gyakorolta növendékei felett a szigorú igazság elvét, annak szabad is, de kell is ama nyolc esztendőnek legutolsó, de legfontosabb ténykedése alkal­mával az irgalmas igazság terére lépni, megértetve, éreztetve a je­löltekkel, hogy midőn a vizsgáló bi­zottság előtt állnak — amely nem azért ült össze, hogy kifürkéssze, mit nem tudnak, — mint inkább, hogy megállapítsa, mennyit tud­nak, — nem büntetés vár reájuk, mert e lépést megkockáztatták, hanem jutalom, azért, hogy nyolc éven át szorgalmasan munkálkodtak. Azonban teljesen elhibázná cél­ját a középiskola, ha kizáró’tg ab­ban látná feladatát, hogy tárgyi és elméleti ismereteknek bizonyos hal­mazával, hogy úgy mondjam, meg­tömje növendékeit, vándoroknak tekintve őket, akiket gondos szülő­ként jól föl kell tarisznyázni, mie­Bakfisch Adél kisasszony úti naplójából. (Baumbach Rudolftól.) Az Alpeseken. Ah, mi dicső ballagni az égbevp- sző hegyek ormán ! Persze az ut itt rossz s néha ve­szély fenyeget. Duplán hogyha cipőnk nem von’ talpalva s erős bot Nem támasztna, bizony kárba me­rülne erőnk. Gyakran bámultam biztos léptét a szamárnak, Mely a mamát viszi fel. Nála szo­kott dolog ez. A pásztorkunyhó Nyájasan üdvözöl a hegyen a pász­tor kicsi háza, Pláne, ha fáradtan s éhesen érek oda. Szívesen érem bó az alpesi egy­szerű táppal Élvezvén a tejet és a vajas kenyeret Sajna papám s bátyám, a kamasz, fitymálva lehordják Hitvány kosztom, a vaj s tej nem Ínyükre való. S szinte le sem merem Írni e lapra a múltkori botrányt, Múzsám, hunyd be szemed ! Snapsz vaia, hajh ! italuk. A pisztráng. Kis pisztráng, mi kecses vagy, a mint úszkálsz a habokban. Láttalak élve, sosem lész eledel te nekem. Ez vala esküm s félre taszitám este a tálat, Mert pisztráng vala benn és csak egyébbül evém. Ezt szerető bátyám meglátva, uj­jongva dicsért meg És adagom megevé. Kőszívű, durva pimasz ! Havasi gyopár. Bájos az alpesi rózsa, de még foá- josb a gyopár ám. Sok napon át üde ez, — fonnyad azonban amaz. Kis bokrétát tűztem fel, kalapomra gyopárból, Adta pedig, ki vala a vonaton vi­za vim. A nép. Meg van minden népnek, tudjuk jól, a szokása, Ámde néha nagyon csúnya beszédű a nép. Szégyen pírja borítja miatta gya­korta az orcám’ Hajh! de papám s bátyám jóízűen nevetik. A szép sorsa. Schillerrel mondom : „lm, sorsa a szépnek e földön !“ Látva, a mint a tehén tárnicsot éve legel. Műveltség. Jót mulatok gyakran, jámbor ve­zetőnk, ha imigy szól : „Napfölkelte közéig,“ vagy „Leha- nyatlik a nap.“ „Meg nem mozdul a nap, földünk fordul körülötte.“ Szóltam, hasztalan ám, csak moso­lyogta szavam’. Ah, mily pompás, jó, ha műveltség­gel bir vz ember ; É'jen a szép földrajz, éljen a szép fizika ! A fogoly marmota. A növelde udvarán volt tegnap egy kis Savoyard, Ketrecében marmotával, melyet mindig fogva tart. Bukfencet hányt, táncolt, kúszott egy botocskán felfelé, Szánalomból nyújtott zsemlém jó étvággyal megevé. Főlehajtva, igy tűnődtem : Sorsod, ah. mily mostoha, Ép olyan vagy te is Adél, mint e szegény marmota. Bejártam a félvilágot, be jó is volt, ó egek, Mikor Svájcban és Tirolban vaká­cióznom lehetett. Hosszú bottal a kezemben, másztam meg a hegyeket, Ma már felsőbb leányokkal DÖvel- dében epedek. Jöjj vissza szép vakáció, hadd re­püljek ah! tova, Hadd ujjongjak, hadd morogjak, mint a szabad marmota ! Németből: Szabados Ede. 53 Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ^ gjáuljuk & t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szamár és yiiéke legnagyobb esiptoüra. fi steife a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, - valódi box és sehevraux bőrből Készült czipők \ legdivatosabb Kivitelben. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom