Szamos, 1907. június (39. évfolyam, 44-52. szám)

1907-06-02 / 44. szám

2-ik oldal SZAMOS 44 szám szakmában hosszabb időre helyre állítani. A kollektiv' munkaszerződések biztosítására törvényes eszközöket is kell követelnünk, bár az erős munkaadó-organizációk egy maguk­ban is garanciát képeznek. A kollektiv munkaszerződéseket tehát joghatályunkká kell tenni. Ennek első és legfontosabb elő* feltétele, hogy a munkás és mun kaadó szervezetek törvényesen el­ismertessenek, törvényben szabá­lyozni kel! a szervezetek jogi ké­pességét, jogokkal kell azokat fel­ruháznunk, hogy kötelességet ró­hassunk rájuk. A szakszervezeteket felelősekké kell tennünk vagyonjo­giig az általuk kötött szerződések pontos betartásáért, nyilvános szám­adásra kell őket kötelezni ó.$ ható­sági felügyelet alá helyezni. A szer­vezetek vezetőit felelőssé kell tenni a íelbujtások által bekövetkezett szerződés szegés által okozott kárért. Végül pedig, hogy a kollektiv egyezmények az ipari békére gya- korlandó jótékony' hatásait élvez­hessük. szükség volna egy o’y in­tézményre, mely bérmozgalmak esetén az egyeztetés fontos fela­datat hathatósan és a mai tisztán formalisztikus eljárásnál sikeresebb módon teljesítheti. Úgyszintén szük­séges egy oly fórumnak a megal­kotása, mely kollektiv munkaszer­ződések körül felmerülő különbö­zeteket, vitás eseteket bírói döntés által elintézi. E két feladat teljesítésére a né­met ipari bíróságok intézményét keliene nálunk meghonosítani, mert ezen német ipari bíróságok teljesen beváltak, paritásos szervezetüknél fogva nagyban hozzájárultak az osztály-ellentétek enyhítéséhez és az összes érdekeltek valóban méltó elismerését kivívták. Az ipari bíróságok Ugüdvösebb tevékenysége abban áll, hogy a kollektiv munkaszerződések körül támadt dillerenciákat Ítélettel dönti el. A legtöbb sztrájk és kizárás nem is nagy kérdésekből ered hanem a kollektív szerződések be nem tar­tására s többnyire kicsinyes zsörtölő- désekre hatalmi zsarnokságra és hiúságra, nagyon gyakran egészen jó hiszemü félremagyarázásokra ve­zethető vissza. Talán egészen más képet alkotnának maguknak iparo­saink a kollektiv egyezmények ér­tékéről, ha ily ipari bíróság eldön- tené azokat az aprólékos differenci­ákat, melyek nálunk az értelmi színvonal alacsonyabb voltánál fogva, talán gyakoribbak, mint má­sutt, miért az ily ipari bíróságokra is nagyobb szükségünk van. HÍRROVAT. * Személyi hir. Dr. Faiussy Árpád főispáu és neje tegnap és teguapelott városunkban időztek. * Kinevezés. Boromissza Tibor szatmári püspök Eudersz Frigyes Dobsina város főerdészét, püspöki uradalmi fÖerdészszé nevezte ki. * A szatmárhegyi lelkészi állást, melyre Makay Elek fenesi lelkész leit- megválasztva, julius 1-én foglalja el. * Bimbó hullás. Boros Dezső II. sz. posta és távírda főnököt és nejét Iosvay Annát súlyos csapás érte két éves JAaő nevű gyermekük május 31-én vörbenyoen meghalt. A mélyen sújtott szülök fájdalmát növeli azon körülmény, hogy pár héttel ezelőtt e veszélyes kór, a vörheny már egyik gyermeküket megölte. * Uj elnökök a Szatmári Ipari Hitelszövetkezetben. A Szatmári Ipari és Hitelszövetkezet folyó évi május hó 31-én tartott igazgatósági ülésében a Bakó Ignácz vasúti igaz­gató-mérnök eltávozása által meg­üresedett elnöki állásra egyhangúlag Ferenczy János igazgatósági tagot, és az Iuczédy Márton Vámos-orosziba megválasztott ev. ref. lelkész eltá vozása folytán megüresedő alelnöki állásra, szintén egyhangúlag Nyisztor János igazgatósági tagot választották meg. * Tíz éves találkozó. A szatmári kir. kath. főgimnáziumban . 1897-ben érettségeit tett volt tanulótársak ez év julius 1 ón Szatmáron találkozót rendeznek Demkö Sándor törvh. al­jegyző ez utón is kéri volt tanuló- társait, hogy a találkozó megtartása végett ebbeli Ígéretüknek megfelelően szándékukat vele közölni szivesked-- jenek. * Iskolai ünnepély. A helybeli ref. főgimn. f. hó 9 óu, d. e. az istentisztelet után tartja a toruaesar uokbau az ifjúsági önkópzököri záró ünnepélye, és ezzel kapcsolatosan a zene- és éuekvizsgát,. melynek mü sora a következő : 1. Dalár induló, énekli a főgimn. énekkar. 2 Titkári jelentés, a főgimn. ifj. önképzőkör 1903—7 évi állapotáról, tarija Varga Gyula VIII, o. t. 3. „Keresem az Isient“ Ábrányi E tői, szava'ja Kürthy Zoltán VIII. o. t. 4 Nép dalegyveleg Előadja a főgimn zene­kar. 5. Búcsú beszéd, tartja Csépke Zoltán VIII. o. t. 6 „Az obsitos“ Garay J.-tóJ, szavalja Ary Lajos VIII. o. t. 7. Közének. Előadja a főgimn. énekkar. 8 Iudu'ó. E’öadja a főgimn. zenekar. 9. Jelentés a pá 3'ázómuukákról és a jutalmak ki­osztása 10. „Gőzhajón.“ É íekli a főgimn. énekkar. * A tanácsból. A hajdúböszörményi Bocskai szobor mai leleplezésén a város közönségét a tanács irrézkedése folytán hat tagú küldöttség képviseli és koszorút helyez a szoborra. — A küldöttségben részt vesznek dr. Vajay Károly7 polgármester, Taukóczi Gyula főkapitány, Bariba Kílmáu gazd ta nácsos, Csornay Imre, dr. Haraszthy Béla és O svát iá E emA biz tagok. — Erdösi Imre brauyiszkói hős emlékét SelmeczbiíUya város táblával örökíti meg s a leleplezési ünnepélyre meg­hívta városunkat is. A tanács meg­köszönte a szives meghívást, miuthogy azonban az ünnepé y összeesik a mi közgyűlésünkkel és közigazgatási bi­zottsági ülésünkkel, tudatta, hogy' részt nem vehet. — Pap I oua a uéh. Pap Géza polgármester által a nyugdíj­alapba befizetett járulékok kiutalása iránti kérelmé: vissza vonta, ennél­fogva az nem kerül a közgyűlés elé azon alakjában sem, hogy ezen a költségen az egykori polgármester emléke megörökittessék. — A főka­pitány kenderáztató helyül a Lókert melletti vizes gödröt jelölte ki. A ta uács ezt az intézkedést jóváhagyta. — A Kossuth-kertet junius 9-ikére a i nöegyletnek átengedte kerti ünnepély rendezése céljából. — A szatmárvár megyei gazdasági egyesület kérelmére a tanács fölirt a pénzügyminiszterhez, hogy a dohánybeváltó hivatalhoz tervbe vett iparvágány sürgős kiépí­tése iránt intézkedjék. — A délma­gyarországi faipari és kiviteli társa­ságnak a lurvölgyi iparvasut kiépíté­séi e vonatkozó ajánlatát a tanács ki- adta a főerdésznek jelentéstétel vé­gett. — A földmivelési miniszter tu­dat'a a városi tanáccsal, hogy a deb reczeui kerületben, melyhez városunk is tartozik, az állategészségi felügye­lői teendőket Tátray János budapesti kér. felügyelőre bízta. * A közkórházi bizottság május 29-éu dr. Vajay Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyben megállapította az építendő uj közkór­ház terveire vonatkozó pályázati fel­tételeket. Az uj közkózház 200 ágyra lesz berendezve s az építkezési költ­ség telek és felszerelés nélkül 600.000 koronáig terjedhet. A bizottság föl­kéri a püspököt és főispáut, valamint Szatmárvármegye közönségét, hogy ezt a humanitárius vállalkozást tá­mogassák. * Községi és körjegyző közgyű­lése. A „Szatmárvarmegyei Községi és Körjegyzők Egylete“ 1907. évi junius hó 10 ón délelőtt 10 órakor Nagykárolyban, a vármegyeház föld­szinti kistermében rendes közgyűlést tart A gyűlés tárgyai : 1. Elnöki jelentés. 2. A fehérmegyei segéd­jegyzők emlékirata. 3 Jandrik Viktor fehérmegyei községi jegyző iudit- váuya a községi , kör- és segédjegy- zők fizetésének erae óse tárgyában. 4. Szabó Dezső körjegyző előterjesztése az általa készített egyesített adó- könyvecske elfogadása és ajánlása iránt. * A zeneiskolai igazgatótanács pénteken d. u. dr. Vajay Imre elnök­lete alatt ülést tartott, melyen elha­tározta, hogy megsürgeti a kultusz miniszterhez intézett felirat elintézé­sét, miután eddig nem érkezett érte­sítés a zenevizsgálatokra kért orsz. zenakadémiai képviselő kiküdése tár­gyában. Ez után a junius 8-áu ren­dezendő színházi hangverseny iránt szükséges intézkedéseket tette meg. A többek közt elhatározta, hogy a zeuiskolai növendékek számára 30 fil­léres zártszók- és 20 filléres karzat­jegyeket bocsát ki. * Vizsgálatok sorrendje a rkath. finépiskolában. A helybeli rom. kath. iskolaszék Hehelein Károly praelatus kanonok elnöklete alatt tegnap ülést tartott, mely alkalommal megállapí­tó ta a vizsgálatok sorrendjét: Junius hó 19-én d e. V. és VI. oszt.. 20 áu d. e. a IV. o. d. u a III, 21-én d. e. a II. d. u. az I. osztálybau tartatnak a vizsgálatok, d. e. 8, d. u. 2 órai kezdettel A vizsgálatokon az iskola­szék kiküldött tagjai is megjelennek. Junius hó 23-án reggel 8 órakor „Te Dsumu és az értesítők, bizonyítványok valamint a jutalom könyvek és dijak kiosztása. * Ipari szakiskola. Szatmárémeti városban 1907. évi szeptember 1-én fel a fiatal ember — legyen nyugodt az kerülni fog engem, ha meg tudja a nevemet. Eléggé ismeretes vagyok arról az oldalról, hogy nem jó ve lem párbajozni. Nem mintha valami hires vivő volnék, de nem félek sohasem. Az életemmel nem sokat törődöm, elszánt, bátor vagyok és azt hiszem, enu?k köszönhetem, hogy még sose kaptam ki. Nem adok az életemre egy fityiuget sem, én nem ragaszkodom hozzá, hát ö ragaszko dik hozzám. Könnyedén, természetesen beszélt a fiatal ember és a leány, mikor egyik lámpa alá értek, gyönyörködve látta, hogy milyen csinos legény a kiséróje. Az arca egészséges, piros volt a legénynek és a szeme, mig beszólt, jókedvű vidámsággal, barátságosan ragyogott a leányra. Kis szőke ba­jusza szép érzésű piros szájat árnyal és beszéd közben ajkai közül egész­séges fehér fogsor villaut elő. Az egész legény csupa fiatalság, csupa erő és csupa kedély volt. Igazi fesztelen, vig bohém legény, tele jó iedvve1, poéziesal, könnyelmű­séggel, de amellett életfilozófiával is. — Nem adok semmire semmit és nem veszek komolyan semmit! Az élet komédia, bolond aki komolyan veszi! Egy darabig játszik velünk a sors, azután lesöpör a földbe. «Osto­baság miuden ! Igaz hol laknak ? A Tavaszmező-utcában. — Mindjárt ott leszünk ! Pedig kár! Szívesen mentem volna még tovább Önnel. Nem bók akar ez lenni ! Csakugyan úgy érzem. — Én is meutern volna! — mondta halkan a leány. A fiú felkacagott: — Istenemre mi összeillenénk ! Hanem aztán komolyan hozzátette: — Bocsásson meg! Eljárt a szám ! Da lássa, én már ilyen vagyok ! Ami a szivemen, az a számon. Úgy be­szélek, ahogy órezek. Pedig ez nagy vakmerőség egy ilyen magamfajta koldustól, aki a mások pénzéből eszi a kenyerét. — Itthon vagyunk — szólalt meg a leány egy kis földszintes ház előtt. — Jó éjszakát! Ha nem kellemet­len magának, néha találkozhatnánk ! Csak igy elbeszélgetni. Esetleg elkí­sérem valahová, vagy hazakisórem. — Először is jöjjön be ! — Most! tizenegykor éjszaka? — Mindegy, A mama még nem alszik. — Én bemegyek. Ha a mama ki­dob, ki leszek dobva. Bementek. A mama nagyot nézelt, mikor a leányát egy ismeretlen fia­tal emberrel látta bejönni Hanem Ilonka hamarosan megértette vele a helyzetet. — Sándor ur egy tolakodótól men­tett meg! Mamám ha láttad volna, hogy lökte a hóba ! — Szót sem érdemel! — vágott közbe Sándor — minden tisztességes ember azt cselekedte volna az én helyemben. A mama elragadtatással köszönte meg a fiatalembernek azt, amit a leányért tett. — És most velünk teázik Ilonka gyújtsd meg a gyorsfűzőt. A fiatal ember még csak nem is szabadkozott. Sőt a regényes kis palotában, az öreg néni és a fiatal leány között, előtte a párogó csé­szével oly jól találta magát, hogy meg tizenkét óra felé is alig aka- ródzoit neki elmenni a szerkesz­tőségbe. — Ha nem kellene menni, bizony maradnék még! — Jöjjön el holnap, vagy holnap­után, amikor ráér ! — Jó, eljövök ! Ilonka kikisórte a kapuig : — De eljöjjön ám ! — Eljövök! Olyan jól éreztem itt magam ! Maga mintha a húgom lett volna s a mamája az éu édes jó anyám! Még hasonlít is hozzá ! Miuden hasonlít! Még a szegénysé­günk is egyforma. 0 is olyan szobá ban lakott, mig élt. Együtt laktunk. Az jó világ volt. Akkor még volt valakim, most már senkim sincs! Jó éjt! Gyorsan távozott, kezdte észre­venni, hogy elérzékenyül, és érzé­kenységét úgy restelte ez a nagy fiú, mintha valami nagy büue lenne. De miért is órzékeuy'edett el ? Mig beért a szerkesztőségbe, mindég azon gondolkodott. . Sőt még ott bent is. És arra az eredményre jutott, hogy az a kis lány volt reá nagyobb ha­tással, mint kellett volna. Igen, az volt. Még most is egyre rágondol! És a kőnyomatos újságok hirei közül rámosolyog az ő szép kék szeme és mig a híreket Írja, és nyírja, úgy érzi, mintha a háta mö­gött állna a leányka és siettetné : — Siess, siess és eredj haza és álmodj rólam ! S csakugyan álmodott is róla! Talán éppen abban az órában, ami­kor Ilonkára rászólt az anyja, hogy ne hánykolódjék már az ágyában, hanem aludjék. Ha mert volua ! De amint behunyta a szemét, rögtön maga előtt látta a szép, szőke fiút, aki föléje hajolt és meg akarta csó­kolni. S ö úgy félt tőle. Arcocskája lángolt és a haja csupa viz volt az izzadtságtól. Végre is az álom győ­zött. S mintha ajakára csókot lopott, volna a fiatal legény, úgy érezte és kimerülve elalélva, eialudott. {(Folytatása következik.)}

Next

/
Oldalképek
Tartalom