Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-30 / 43. szám
2-ik oldal. SZAMOS 43 szám. cselédek nézőpontjáról vizsgálta a törvényszakaszok rendelkezéseit. De a legkevesebben bírálták meg azt annak az egyetemes nemzeti szem pontnak a tekintetéből, a melybe minden egyéb különleges szempontnak bele 'kell olvadnia. Az ekként megindult vita folyamán azután disszonáns akkordok is hangzottak el, amelyek azzal az igénynyel léptek fel, hogy ők a jövő zenéje, holott jórészben a mull, a legrégibb múlt melódiái voltak csak. .leiszavak hangzottak el, a melyeknek épen az a veszedelmük, hogy nem mindig azt jelentik, amit a szavak mondanak. Sőt zászlóbontásról is esett szó, még pedig egy igen t. képviselőtársam részéről, holott azt hiszem, hogy ez sem nem czélszerü, sem nem időszerű, sem nem helyes, mert az efféle zászlóbontásnak közvetlen eredménye gyanánt egy dolog mutatkozik legelőször: a bomlás. Mindezekre kiméivé a ház idejét, röviden rátérek magának a törvényjavaslatismertetésének során. (Halljuk! Halljuk! (A patriarchális viszony.) E törvényjavaslatnak, t. ház, az az alapgondolata, hogy a régi patriarchális viszony a gazda és a cseléd között megszűnt. Ennek a viszonynak megszűnését nem érzelmi okokban kell keresni. Okai elsősorban gazdasági jellegűek. Közrehatottak egyéb okok is: az olcsó közlekedés,, a mely a falu lakosságát közel hozta a város népességéhez, az általános hadkötelezettség, a mely a vidék népét épen a legfogékonyabb ifjúság idejében hosszabb időre kötötte le nagyobb vidéki központokban, a művelődés terjedése, az általános kötelező népoktatás behozatala, a ipely az elméket felvilágosította és az embereket arra indította, hogy a maguk sorsa felől gondolkozzanak, összehasonlítást tegyenek azok között akkor azt mondotta neki, vagy legalább olyan félét, hogyha jó volt gazdagon, legyen jó szegényen is. És az asszony, a jó szivü, de büszke asszony meg volt fogva. Meg is mondta Bara Péternek, hogy most már vége mindennek, ő neki a kötelesség utján kell tovább menni. Bara Péter azt hitte, megszakad a szive. Mintegy őrült, úgy járt-kelt egy ideig. Kezéből kiesett a toll örökre, ő maga pedig végre is csinos ember lett. Elment hivatalnoknak, morzsolta a napokat ós elbújt a kis utcába, ahol a csöndben valahogyan megpihent a fájó szive. A régi leveleket elzárta, élt az emlékeinek s estenként hallgatta a platánlevelek susogását, — Ilyenkor ott járt a lelke a tova tűnt ifjúság virágos mezőin s valamiké- pen egy kis enyhülést talált. — Most aztán tizenöt óv után, elűznek innen is, panaszolta a bús ember. Tizenöt évig kezembe sem vettem a leveleket, de most elő kellett vennem s elolvastam őket. öregedő ember vagyok már, de úgy érzem, most is úgy fáj, mint régen s most már nem bírom ki. Vigasztalni akartam, de hiába. — Vége mindennek mondotta, megyek oda, ahonnan nem kergetik el a pihenő embert. Másnap reggel holtan találták Bara Pétert. Valami mérget vett be. Miközben pedig ott álltam halottas ágya mellett, valahogy az ötlött eszembe, hogy nem jó az, ha egy megtört szivü ember magányos éjszakán olvasgatja régi leveleit, miközben a platánlevelek susognak fülébe sejtelmesen, búsan mesélnek az örök elmúlásról. Nemeskeri Kiss József. az életviszonyok között, a melyek közt ők élnek és azok között, a melyek a közel városban léteznek. De semmi kétség, hogy az alap ok mégis csak gazdasági jellegű. 1848-ban megszűnt az urbériség és ezzel a naturális jellegű mezőgazdaság kapi- talisztikus jellegűvé vált. Sajnos, hogy nem voltunk képesek létesíteni azokat az állandó jellegű intézményeket, a melyek a hiányzó tökének eléggé bö és eléggé olcsó megszerzését lehetővé tették volna. Épen olyan sajnos az, hogy maga a magyar gazdatársadalom sem volt eléggé képes hajlandóságait a megváltozott viszonyokhoz idomítani. Régebben takarékosságra, tőkegyűjtésre indítva nem volt, mert arra szüksége sem volt. Az urbériség megszűnte idejében az emberek, ha még meg is takarítottak valami kis tökét, odaadták azt egy becsületes görög kereskedőnek, a kinek még ők maguk fizettek csikót, linót, ha azt egy idő múlva nekik sértetlenül visszaadta. Mindez a dolog természete szerint megszűnt és a naturális gazdálkodáshoz többé visszatérés nincs. Ellenkezőleg, előre kell haladnunk ezen a téren. Be kell látnunk, hogy maga a gazdálkodás ipari foglalkozás és ezt az ipari üzem-módjára kell űzni: belter jesen, megfelelő munkával és szorgalommal. Indusztrializálni és kommer- czializálni kell a mezőgazdaságot, kereskedői leleményes éggel, mozgékonysággal, ügyességgel kell azt folytatni. (Zaj. Elnök csenget.) A ki tehát vissza akarná állítani a régi patriarchális viszonyokat mezőgazda és cselédje közölt, nem állíthatná vissza csak úgy, hogy vissza kellene állítania a patriarchális jellegű gazdálkodási viszonyokat is, a mi pedig lehetetlen. Lehetetlen és nem is kívánatos, mert nem épit elnök fel a modern Magyar- országot a maga ezer és ezer igényeivel ilyen kezdetleges gazdasági rend szerre. Feltétlenül elsöpörne bennünket a nemzetek versenye abban a nagy gazdasági harezban, a melyet az egyik nemzet a másik nemzettel viv. T. ház! Mikor ezt beláttuk, akkor dolog szükségszerű következései hozzák ínagukkal, hogy a régi patriarchális rendezés helyébe egy más, egy uj rendezést kell behozni. És ez a ren dezés nem lehet más, mint a szerződő felek jogviszonya. A munkás bérbeadja a maga munkaerejét és a gazda azt bérbe veszi. De nem lehet, hogy ez a szerződéses viszony kimerüljön a jognak puszla formájában. És nincs igaza Botlik I. képviselőtársamnak,, a ki azt hiszi, hogy a jognak csak az a feladata, hogy a tulságba vitt egyéniséget védje. A jog nem állapit meg mást, mint útmutatást arra, hogy miként kell az emberek javára, a társadalom érdekében a viszonyokat szabályozni. A jognak ezeket a kereteit tehát meg kell tölteni egy nemesebben értelmezett szocziális tartalommal. A munkásnak joga van ahhoz, hogy az ö munkaerejét ki ne zsákmányolják, annál inkább, mert a mit a munkás fogyaszt, az nem az ö járadéka: a munkás a maga munkaerejével az ő tőkéjét fogyasztja. És ha áll az, hogy okszerűen és kíméletesen kell gazdái kodni a földdel, ép úgy, sőt fokozottabb mértékben áll az, hogy okszerűen és kíméletesen kell gazdálkodni a nemzet legnagyobb kincsével, a nép erejével. (Helyeslés a középen.) Ámde vétkes egyoldalúságba esnénk, ha tisztán ezen az oldalon, ezen a hátáron menve vizsgálnók a dolgokat. A másik oldalon állanak a másik szerződő félnek, a gazdának igényei, a kinek igénye van ahhoz, hogy ennek a szerződésnek a keretében ne csak az ö formalisztikus értelemben vett jogai, hanem jogos igényei, jogos érdekei is megóvassanak. íme, ez a két alappillére ennek a törvényjavaslatnak, s bármelyikét húzzuk is ki alóla, bármelyiket rongáljuk vagy gyengítjük, rongáljuk és gyengítjük vele az egész építményt. (A sztrájk jog.) Ha már most a jogoknak azt a körét vizsgáljuk, a melyet a gazdák részére biztosit a törvényjavaslat, úgy az jórészben a sztrájk kérdésének szabályozásában, a sztrájkkal szemben való védekezés megerősítésében ossz pontosul. Ez ellen a hires sztrájkszakasz ellen elsősorban azzal érvelnek, hogy ezzel mi a munkást, az alacsonyabb sorban lévő osztályt megfosztjuk az ő egyetlen leghatalmasabb fegyverétől, a melylyel jobblétét ki küzdheti. Én nem osztozom abban a felfogásban, hogy a munkásosztálynak, az alacsonyabb sorban lévő osztályoknak egyetlen fegyvere a maga jobblétének kiküzdésóben a sztrájk volna, még csak nem is a legerősebb, mert a legerősebb fegyvere a szervezkedés. Sokat beszélünk mi Augliáról. Angliában szinte a tökéletességre van vive a szervezkedés. Az angol Trade-Unionok, — a melyek megjegyzem, inkább ipari példák, de fájdalom a mezőgazdasági sztrájk magyar speczialitás — azzal a határozott czélzattal alakultak meg, hogy a sztrájkot a lehetőségig, a végső esetig kerüljék ki. Ott a törekvés egyenesen az, hogy a sztrájkot el kell hárítani, meg kell előzni, meg kell előbb kísérelni viták és viszályok esetén az egyezkedést; ha az egyezkedés teljességgel lehetetlen volna, akkor a döntést, és ha a döntés is lehetetlen volna, akkor következik be minden kötelék elszakadása, a mely az egymásra utalt társadalmi osztályokat egymással öszeköti, akkor tör ki végre a végzetes és véres háború: a sztrájk. A mezőgazdasági sztrájkot azonban semmiképen nem lehet összehasonlítani az ipari sztrájkkal. Az ipari sztrájk esetén még fel lehet venni későbben, a sztrájk megszűnésének idejében a termelésnek fonalát ott, a hol elhagyták ; fokozott szorgalommal, leiemé nyességgel, uj, tökéletesebb rendszerű gépek beállításával teljes mértékben helyre lehet hozni azokat a károkat, a melyeket a sztrájk időlegesen okozott, sőt a sztrájk ebben a vonatko zásban még esetleges előnyökkel is jár, mert ott látjuk pl. a bécsi szabósztrájk esetét, a mikora felhalmozott, divatból kiment, évek hosszú során át értéke- sithetíenné vált árukat, az u. n. heverő, lágerárukat egyszeriben lehetséges volt értékesíteni. Ez a helyzet azonban a mezőgazdasági sztrájk esetében nincs meg. Ott maga a termelés szorosan meghatározott időhatárokhoz van kötve, ott az anyag sokkal fontosabb, mint maga a munka, ott a termelést bizo nyos határokon túl fokozni teljességgel lehetetlen, s mert maga a mezőgazda- sági sztrájk elsőrendű életszükséglet ellen irányul, végeredményében épen annak a proletáriátusnak válik irtóztató és óriási kárára, a mely azt a maga bérigényei elősegítése érdekében előidézte. (Igaz! Úgy van ! haifelől.) Ha már most belátjuk ezt, akkor be kell látnunk azt is, hogy azokat az eszközöket, a melyek az ekként kitört mezőgazdasági sztrájknak egyenesen, azt mondhatni a törvény szerint, letörésére irányulnak, jogtalannak mondani nem lehet, azokat mezőgazdasági termelésünk érdekében meg kell szavaznunk. De ha megszavazzuk, akkor ennek megvannak a másik oldalon is a maga előfeltételei: akkor abban az erkölcsi megnyugvásban kell lennünk, hogy mindent elkövettünk, a lehetőség teljes határáig elmentünk abban az irányban, hogy ilyen sztrájkok ki ne törjenek a jogosság látszatával, hogy ezek a sztrájkok necsak alakilag legyenek jogosulatlanok, hanem hiányozzék belőlük az erkölcsi tartalom, a belső jogosultság; mert hisz a társadalom, a meddig ereje bírja, mindent elkövetett a gyengébb osztályoknak istápolására, ós ha ennek daczára a társadalom áldozatkészségével szemben is fellázadtak a társadalom ellen, csak akkor jogosult a sztrájk letörése. Ezt azonban magával a sztrájkok szigorú büntetésének rendszerével elérni nem lehet. Él kell nekünk ezt érni előzetes, megelőző rendszabályokkal és itt nem policziális rendszabályokat értek, mint Bottlik István t. barátom, hanem értem azoknak a társadalmi intézményeknek létesítését, értem a társadalomnak azt az áldozat- készségét, a mely kell, hogy viszhan- got keltsen a becsületes kisemberek szivében, a nem becsületesek oltalmát pedig a becsületes társadalomtól megkívánni nem lehet. Szociálpolitika. Ez a törvény abban a koncepciójában, amely eredetileg megjelent volt, a törvénytervezet legelső formájában egyike volt a legszebb szociálpolitikai alkotásoknak. Fájdalom, egyes rendelkezéseit épen ezen az oldalon szedegették ki. Ebben az első törvénytervezetben benne volt mindaz, a minek létesítését, ha ma kérjük, bennünket Iheoretikus, ideálizáló embereknek neveznek, pedig nemcsak ebben a törvénytervezetben volt meg, megvolt annak jórésze a régi Tallián-féle törvény- tervezetben is Már pedig mindazokat az alkotásokat, méltóztassék elhinni, theore'ikusan képzett, mert erre is szükség van, de a gyakorlati élet minden igényét is ismerő emberek készítették. Ebből az eredeti törvénytervezetből hiányzott az a rendelkezés, hogy a törvény szociális jellegű kedvezései : a gyógyíttatás, iskoláztatás csak az éves cselédnek járnának és kötelességem figyelmeztetni a t. házat arra a visszaélésre, a mely az „éves“ szó elmaradásával az életben könnyen beállhat. Mert a törvénynek ezeket a rendelkezéseit nagyon könnyű lesz kijátszani akként, hogy 11 hónapra fogadják majd fel a cselédeket. Hallottam ugyan t. ház, hogy ma a cseléd sokkalta erősebb, hogy sokkalta kisebb a kínálat, semminthogy a cseléd ilyesminek lehessen kitéve. Méltóztassék elhinni, hogy ha 1848-ban eltöröltük a robotot és 1907-ben mégis törvényt kell alkotni, a melybe bele kell azt újból venni, hogy a robot pedig tilos, akkor ilyenféle visszaélések az ország egyes vidékein feltétlenül elő fognak fordulni. [Zaj. ellenmondás.) Ebben az eredeti törvénytervezetben benne volt, hogy a cselédnek 14-ik életévét kell betöltenie, hogy felfogadható legyen, nem a mezei munkára való félfogadást értem, hiszen az már lehetséges 10 éves korban is, hanem az állandó jellegű foglalkoztatást. Ebből a törvénytervezetből hiányzott a házi fegyelem, a becsületsértésnek az a szabadsága, a mely annyi izgalmat kelt, benne volt a gazda kötelezettsége, hogy a cseléd adóját kell fizetnie, a mit én is, hozzáteszem, túlzottnak tartok. Benne szabályozva volt óraszámra a a minimális éjjeli pihenő dolga, a mely szabályozás megvan részben német törvényekben is, pedig méltóz- tassanak elhinni, a németeknél is okszerűen gazdálkodnak Hiszen a minimális idő beállítása nem jelent egyebet, mint annak a legkisebb időnek törvénybe való beállítását, a melyet a MIT IGYUNK? ,wun*mohai ——------------- Igyunk mohai megóvjuk, mert csakis a v . . szénsavas ásványvíz erre a moildl óvószer. Igyunk hogy égészségünket természetes legbiztosabb AGNES 3 forrást, ha gyomor-, bél- s légcsöhuruttóf szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be- forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. va nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne S ÄÄfö,,‘étl<%ű!.tlszta kleines és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fog tettek azok a kik közönáéves ivóvfy helvAtt T hlln* ®y0m0rleBCS0-es húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkimél- füzetében olvasható' Háztartások simára3rmnljnen,fs .ra°hal Agnes vízzel eltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető ,,ii. -„íi ; , . , sok szamara masfelliteresne! valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen sénsavvat telitett víznél, sőt a szódavíznél is Olcsóbb ; hogy az Agnes-forras vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, ugyanott a forrás leírásának ísmeitető füzete ingyen kapható. A forráskczelöség. nagyobb vidéki Kapható minden füszerüzletben és városokban lerakatok szerveztettek, elsőrangú vendéglőben. Kedvelt borviz!
