Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)
1907-05-12 / 38. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1907. május fíö 12. (vasárnap) 38. szám. ZAMOS LITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési áe: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. aLindennemu dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában ÍUttenack HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltelxefe Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Vasúti ügyek. Kilencven millió koronát szavazott meg a törvényhozás az állam- vasúti beruházásokra. Bármilyen tekintélyesnek, viszonyainkhoz mérten óriásinak látszik ezen összeg, nem találjuk tulnagynak akkor, amidőn tekintetbe vesszük, hogy micsoda mizerábilis állapotok vannak a magyar államvasutaknál. Egész télen át leiére redukálódott a teherforgalom, dacára annak, hogy a feladott áruk mennyisége semmivel sem állott a múlt éviek mögött. óriási kára volt ebből a magyar kereskedelemnek és gyáriparnak. A kereskedelmi és iparkamarák s a többi rokontestületek egymásután emelték tel tiltakozó szavukat ez állapotok ellen, egyre-másra kérvényeztek, agitáltak anélkül, hogy valamelyes eredményt elértek volna. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ennek az állapotnak csak a máv. személyzet elégületlensége volt az oka. Igaz, hogy ez a körülmény is nagyban hozzájárult a forgalmi zavarokhoz, mert valóságos Damokles kardjaként függött az ország feje fölött a passzív resistencia. A helyzetükkel elégü- letlen vasutasok hol nyiltan, hol titokban éreztették a passzív rezisztenciára való hajlandóságukat. — Éreztették nemcsak elméletben, vagy íenyegetésképen, hanem gyakorlatban, munkaközben is s ennek a körülménynek tudható be, hogy az áruk, amelyek tavaly két nap alatt érkeztek el rendeltetési helyükre, az idén három-négy hétig hevertek a vasúti raktárakban. Ha illetékes helyről több Ízben oly energikusan nem hangsúlyoz* ták volna, hogy a fizetésrendezés mihamar ténnyé válik, okvetlen kiütött volna a nyilt passzív rezisztencia, mely világszerte bevált fegyvere a vasutas bérmozgalmaknak. De még ennél is érezhetőbb volt az államvasutak felszerelésének hiánya. Uj waggon és mozdony a legutóbbi öt évben alig készült, azokat az egyvágányú, másodosztályú vonalakat, melyeknek forgalma már esztendők óta messze íelülmulta a másodosztályú vonalak teherbírását, nemcsak hogy nem alakították át •ílsőosztályuakká, de még csak nem is tatarozták azokat. Állomásokat nem bővitettek ki, raktárakat nem építettek, dacára annak, hogy a rohamosan emelkedő forgalom ezt már évek sora előtt sürgősen megkövetelte. Szinte állandó a kocsi-hiány ugyancsak esztendők sora óta. Az államvasutak gépgyárában és a magyarországi vaggongyárakban pang a munka, a munkások számát redukálták és az elbocsátottak kénytelen-kelletlen kivándoroltak Amerikába. Egy olyan óriási apparátusnál, mint amilyen a magyar államva- sut, öt esztendei mulasztás 90 millió koronával teljesen helyre nem hozható. Mindenesetre annyit elérünk vele, hogy a legégetőbb hiányokon segítve lesz és a rendes személy- és teheráru-forgalom a jövőben legalább belátható időn belül fennakadás nélkül le lesz bonyolítható. A többi fontos repera- tura a jövőre maradt fenn s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ezek egy újabb százmilló koronányi kiadást fognak igényelni. Mindenesetre örvendünk, hogy a kilencvenmilliónyi beruházás már biztosítva van. Az ország gazdasági helyzete nem lehet kedvező, h-. t magyar államvasutaknál bajok vannak. Politikai hírek. A kiegyezés kérdése e héten kevésbé foglalkoztatta a politikai köröket. Miniszterválság hirek kerültek forgalomba az alkotmánybiztositékok egy némelyik kérdésére nézve, de mint minden kombinativ jellegű és mostanság gyakran ismétlődő feltevések, insinuaciók hamar elintézést nyertek a belügyminiszter határozott nyilatkozataival. A koronázási jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban is kolportálnak olyan híreket, ametyek esetleg alkalmasak arra, hogy megzavarhassák egy nagy nemzeti ünnep méltó megünneplését. Psychologiailag érteni lehet a skep- szist, de politikailag előlegezni olyat, aminek lehetősége is ki van, ki kell, hogy legyen zárva, szándékos megtévesztési kísérlet és épen azok tudhatják legjobban, akik annak idején képtelenségükkel, ma pedig hivalkodásukkal akarnak maguknak közvéleményt csinálni. A főrendiház a néptanítói fizetési javaslatot változatlanul elfogadta. Az uj törvénynek végrehajtására a minisztériumban már készen vannak a rendeletek, melyek biztosítják annak fennakadás nélküli életbeléptetését. A nemzetiségi tanítók is ma más hangon beszélnek e törvényről, sőt sok helyen gyűléseken kifejezést is adtak ennek reájuk nézve áldásos következményeiről. Csák Nagyszebenre hivatkozunk, ahol az erdélyrészi román tanítók e héten tanácskozást tartottak, hogy megállapítsák azon módozatokat, melyek lehetővé teszik, hogy a törvény- ben a magyar nyelv tanítására nézve foglalt kötelezettségüknek eleget tehessenek. A petroleum-finomitás következményei. Egy peches ember félj egy zóseiből lemásolta : Kiss Endre. Én, aki az Urnák 1907-ik esztendeje május havában irom e feljegyzéseket, nem akarva levetni inkognitómat azok előtt, akik esetleg feltalálják e csupán saját szórakoztatásomra irt, rejtve tartogatott visszaemlékezésemet, de viszont az ismeretlenség teljes ködébe sem akarva burkolózni, annyit árulok el ezúttal kilétemről, hogy bank hivatalnok vagyok Szatmár városában, igy legalább foglalkozásomat tudják azok, akiknek netalán kezükbe kerül ez a papír darab, nevemre pedig még következtethetni sem merhet senki, tekintve azt, hogy városunkban jelenleg, a szakadatlan bankalakulások korszakában minden második ember bankhivatalnok. E rövid, saját magamról szóló elmélkedés után azt a történeti tényt vetem papírra, hogy aligha lehetett boldogabb ember egész Európában, Szatmár várost is beleértve, nálam, midőn a törvényhatósági bizottság engedélyezte városunkban egy petro- leumfinomitó gyár felállítását. Nagy örömöm csak természetes volt, tekintve azt, hogy lakásomba nem volt bevezetve a villamvilágitás s hogy a pertoleum komiszsága miatt az előző években már számtalanszor volt alkalmam panaszkodni. Mennyei gyönyörrel gondoltam arra, hogy most kétségtelenül minden megváltozik. A petroleum, ha szakadatlanul finomítják, bizonyára oly tündéri fényt fog árasztani, hogy titokban, bezárkózva szobájába estenként még a villamvi- lágitási igazgató is petróleum-lámpa fénye mellett fog olvasgatni. Sajnálattal vetem papírra, hogy csalódtam várakozásaimban. Bár a „petroleumfinomitás“ szót nyelvtani szempontból vizsgálva, a petroleum- finomodásra lehet belőle következtetni, fájdalommal láttam, hogy a valóság keresztülgázol minden nyelvtani szabályon s a petroleum-finomitásból tényleg nem a petroleum finomodása, hanem a levegő komiszodása következik. A gyár e téren való működése tekintetében különösen a múlt, azaz 1906. évben, oly rekordot ért el, amely előtt a legöregebb petroleum- finomitó gyárak is ámulattal emelhetnének kalapot. A fentiek előrebocsátása után egy nem épen logikusnak látszó fordulattal áttérek arra, hogy én nem vagyok poéta, sőt zsenge gyermekkorom óta épen oly mértékben irtóztam mindig a versektől, mint a sárgarépavastagételtől, gimnázistaságom idejében is én voltam az egyetlen diák tanulótársaim között, aki egyetlen egy verset sem nyújtott be az önképzőkörbe. — És mindezek dacára is a múlt óv nyarán, a dátumra már nem emlékszem pontosan, csak annyit tudok, hogy vasárnap délután és a hónap elején történt, egyszer megszállott az ihlet s egy titkos hang azt súgta, hogy halálos bűnt követnék el, ha nem konstatálnám egy versben azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy az én ideálom a legszebb kislány a világon. Minthogy elvből irtózom a halálos bűnök elkövetésétől, nyomban leültem Íróasztalomhoz s ez alkalommal azt tapasztaltam, hogy határozottan pályát tévesztettem, midőn nem a poé- taságra adtam a fejemet, mert rövid másfélórai töprengés után hat jámbi- kus sorba pompásan sikerült beleszo- ritanom az ideálom haját, amely ében, arcát, amely bársony, szemét, amely parázs, derekát, amely darázs s ajkát, amely rózsa s amelyet megkóstolni jó volna. — (Zárjel között megjegyzem, hogy egy barátom, akinek utóbb megmutattam ezt a vers töredéket, azt mondta, hogy inkább a cseresznyéhez kellett volna hasonlítanom az ideálom ajkát, mert a rózsát nem igen kívánja az ember kóstolgatni, ebből azonban csak az látszik, hogy barátomnak sej- telme sincs a poézisröl, minthogy nekem versembe nem 3, hanem 2 tagú szóra volt szükségem.) Nyitott ablak mellett dolgoztam s épen az ideálom hattyú-nyakánál, azaz a hetedik sornál tartottam, midőn boszusan észleltem, hogy lehetetlen tovább írnom, nem mintha tintám, vagy inspirációm elfogyott volna, d# azért, mert beleszólott a dologba a petroleumfinomitó, amelynek már fentebb méltatott illata, e percben beözönlött a szobába s oly főj tóvá tette ott a levegőt, hogy lehetetlenné vált az ott maradás. Mit csináljak most ? Ej, ki a szabadba ! Ott talán mégsem érzik olyan erősen az a szag, amely követelőleg hívja fel a lakosság figyelmét arra, hogy Szatmár óriási léptekkel halad előre a fejlődés utján, hiszen már levegőjének rosszaságát mesterséges eszközökkel is ké* pesek fokozni. Az utcán egy árnyalattal tényleg kevésbbé yolt érezhető a mennyei illat, azonban utólag mégis sajnálnom kell, hogy nem szenvedtem inkább a szobámban el az ablakon át betódult boditó levegőt, minthogy a petroleum- finomitótól kiüldözve lakásomból a következő tragikus eseményeket kellett elviselnem RÓtb Simon nagyválasztéku cipöraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporakUra. a tavaszi és nyári idényre megrendeit úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box £s schevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ,
