Szamos, 1907. május (39. évfolyam, 35-43. szám)

1907-05-12 / 38. szám

XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1907. május fíö 12. (vasárnap) 38. szám. ZAMOS LITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési áe: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. aLindennemu dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában ÍUttenack HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltelxefe Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Vasúti ügyek. Kilencven millió koronát szava­zott meg a törvényhozás az állam- vasúti beruházásokra. Bármilyen tekintélyesnek, viszonyainkhoz mér­ten óriásinak látszik ezen összeg, nem találjuk tulnagynak akkor, amidőn tekintetbe vesszük, hogy micsoda mizerábilis állapotok van­nak a magyar államvasutaknál. Egész télen át leiére redukáló­dott a teherforgalom, dacára an­nak, hogy a feladott áruk mennyi­sége semmivel sem állott a múlt éviek mögött. óriási kára volt ebből a magyar kereskedelemnek és gyáriparnak. A kereskedelmi és iparkamarák s a többi rokontestületek egymásután emelték tel tiltakozó szavukat ez állapotok ellen, egyre-másra kér­vényeztek, agitáltak anélkül, hogy valamelyes eredményt elértek volna. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ennek az állapotnak csak a máv. személyzet elégületlensége volt az oka. Igaz, hogy ez a kö­rülmény is nagyban hozzájárult a forgalmi zavarokhoz, mert való­ságos Damokles kardjaként függött az ország feje fölött a passzív resistencia. A helyzetükkel elégü- letlen vasutasok hol nyiltan, hol titokban éreztették a passzív rezisz­tenciára való hajlandóságukat. — Éreztették nemcsak elméletben, vagy íenyegetésképen, hanem gya­korlatban, munkaközben is s ennek a körülménynek tudható be, hogy az áruk, amelyek tavaly két nap alatt érkeztek el rendeltetési he­lyükre, az idén három-négy hétig hevertek a vasúti raktárakban. Ha illetékes helyről több Ízben oly energikusan nem hangsúlyoz* ták volna, hogy a fizetésrendezés mihamar ténnyé válik, okvetlen kiütött volna a nyilt passzív re­zisztencia, mely világszerte bevált fegyvere a vasutas bérmozgal­maknak. De még ennél is érezhetőbb volt az államvasutak felszerelésé­nek hiánya. Uj waggon és moz­dony a legutóbbi öt évben alig készült, azokat az egyvágányú, másodosztályú vonalakat, melyek­nek forgalma már esztendők óta messze íelülmulta a másodosztályú vonalak teherbírását, nemcsak hogy nem alakították át •ílsőosztályuakká, de még csak nem is tatarozták azokat. Állomásokat nem bővitet­tek ki, raktárakat nem építettek, dacára annak, hogy a rohamosan emelkedő forgalom ezt már évek sora előtt sürgősen megkövetelte. Szinte állandó a kocsi-hiány ugyan­csak esztendők sora óta. Az ál­lamvasutak gépgyárában és a ma­gyarországi vaggongyárakban pang a munka, a munkások számát re­dukálták és az elbocsátottak kény­telen-kelletlen kivándoroltak Ame­rikába. Egy olyan óriási apparátusnál, mint amilyen a magyar államva- sut, öt esztendei mulasztás 90 mil­lió koronával teljesen helyre nem hozható. Mindenesetre annyit elé­rünk vele, hogy a legégetőbb hiá­nyokon segítve lesz és a rendes személy- és teheráru-forgalom a jövőben legalább belátható időn belül fennakadás nélkül le lesz bo­nyolítható. A többi fontos repera- tura a jövőre maradt fenn s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ezek egy újabb százmilló koronányi kiadást fognak igényelni. Mindenesetre örvendünk, hogy a kilencvenmilliónyi beruházás már biztosítva van. Az ország gazda­sági helyzete nem lehet kedvező, h-. t magyar államvasutaknál ba­jok vannak. Politikai hírek. A kiegyezés kérdése e héten ke­vésbé foglalkoztatta a politikai kö­röket. Miniszterválság hirek kerültek forgalomba az alkotmánybiztositékok egy némelyik kérdésére nézve, de mint minden kombinativ jellegű és mostanság gyakran ismétlődő felte­vések, insinuaciók hamar elintézést nyertek a belügyminiszter határozott nyilatkozataival. A koronázási jubileumi ünnepsé­gekkel kapcsolatban is kolportálnak olyan híreket, ametyek esetleg alkal­masak arra, hogy megzavarhassák egy nagy nemzeti ünnep méltó meg­ünneplését. Psychologiailag érteni lehet a skep- szist, de politikailag előlegezni olyat, aminek lehetősége is ki van, ki kell, hogy legyen zárva, szándékos meg­tévesztési kísérlet és épen azok tud­hatják legjobban, akik annak idején képtelenségükkel, ma pedig hivalko­dásukkal akarnak maguknak közvé­leményt csinálni. A főrendiház a néptanítói fizetési javaslatot változatlanul elfogadta. Az uj törvénynek végrehajtására a mi­nisztériumban már készen vannak a rendeletek, melyek biztosítják annak fennakadás nélküli életbeléptetését. A nemzetiségi tanítók is ma más hangon beszélnek e törvényről, sőt sok helyen gyűléseken kifejezést is adtak ennek reájuk nézve áldásos következményeiről. Csák Nagyszebenre hivatkozunk, ahol az erdélyrészi román tanítók e héten tanácskozást tartottak, hogy megállapítsák azon módozatokat, me­lyek lehetővé teszik, hogy a törvény- ben a magyar nyelv tanítására nézve foglalt kötelezettségüknek eleget te­hessenek. A petroleum-finomitás következményei. Egy peches ember félj egy zóseiből lemá­solta : Kiss Endre. Én, aki az Urnák 1907-ik esztendeje május havában irom e feljegyzéseket, nem akarva levetni inkognitómat azok előtt, akik esetleg feltalálják e csupán saját szórakoztatásomra irt, rejtve tartogatott visszaemlékezésemet, de viszont az ismeretlenség teljes ködébe sem akarva burkolózni, annyit árulok el ezúttal kilétemről, hogy bank hi­vatalnok vagyok Szatmár városában, igy legalább foglalkozásomat tudják azok, akiknek netalán kezükbe kerül ez a papír darab, nevemre pedig még következtethetni sem merhet senki, tekintve azt, hogy városunkban je­lenleg, a szakadatlan bankalakulások korszakában minden második ember bankhivatalnok. E rövid, saját magamról szóló el­mélkedés után azt a történeti tényt vetem papírra, hogy aligha lehetett boldogabb ember egész Európában, Szatmár várost is beleértve, nálam, midőn a törvényhatósági bizottság engedélyezte városunkban egy petro- leumfinomitó gyár felállítását. Nagy örömöm csak természetes volt, tekint­ve azt, hogy lakásomba nem volt be­vezetve a villamvilágitás s hogy a pertoleum komiszsága miatt az előző években már számtalanszor volt al­kalmam panaszkodni. Mennyei gyö­nyörrel gondoltam arra, hogy most kétségtelenül minden megváltozik. A petroleum, ha szakadatlanul finomít­ják, bizonyára oly tündéri fényt fog árasztani, hogy titokban, bezárkózva szobájába estenként még a villamvi- lágitási igazgató is petróleum-lámpa fénye mellett fog olvasgatni. Sajnálattal vetem papírra, hogy csalódtam várakozásaimban. Bár a „petroleumfinomitás“ szót nyelvtani szempontból vizsgálva, a petroleum- finomodásra lehet belőle következtetni, fájdalommal láttam, hogy a valóság keresztülgázol minden nyelvtani sza­bályon s a petroleum-finomitásból tényleg nem a petroleum finomodása, hanem a levegő komiszodása követ­kezik. A gyár e téren való működése tekintetében különösen a múlt, azaz 1906. évben, oly rekordot ért el, amely előtt a legöregebb petroleum- finomitó gyárak is ámulattal emelhet­nének kalapot. A fentiek előrebocsátása után egy nem épen logikusnak látszó fordu­lattal áttérek arra, hogy én nem va­gyok poéta, sőt zsenge gyermekkorom óta épen oly mértékben irtóztam min­dig a versektől, mint a sárgarépa­vastagételtől, gimnázistaságom idejé­ben is én voltam az egyetlen diák tanulótársaim között, aki egyetlen egy verset sem nyújtott be az önkép­zőkörbe. — És mindezek dacára is a múlt óv nyarán, a dátumra már nem emlékszem pontosan, csak annyit tu­dok, hogy vasárnap délután és a hó­nap elején történt, egyszer megszál­lott az ihlet s egy titkos hang azt súgta, hogy halálos bűnt követnék el, ha nem konstatálnám egy versben azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy az én ideálom a legszebb kislány a vi­lágon. Minthogy elvből irtózom a halálos bűnök elkövetésétől, nyomban leültem Íróasztalomhoz s ez alkalommal azt tapasztaltam, hogy határozottan pá­lyát tévesztettem, midőn nem a poé- taságra adtam a fejemet, mert rövid másfélórai töprengés után hat jámbi- kus sorba pompásan sikerült beleszo- ritanom az ideálom haját, amely ében, arcát, amely bársony, szemét, amely parázs, derekát, amely darázs s ajkát, amely rózsa s amelyet megkóstolni jó volna. — (Zárjel között megjegyzem, hogy egy barátom, akinek utóbb meg­mutattam ezt a vers töredéket, azt mondta, hogy inkább a cseresznyéhez kellett volna hasonlítanom az ideálom ajkát, mert a rózsát nem igen kívánja az ember kóstolgatni, ebből azonban csak az látszik, hogy barátomnak sej- telme sincs a poézisröl, minthogy nekem versembe nem 3, hanem 2 tagú szóra volt szükségem.) Nyitott ablak mellett dolgoztam s épen az ideálom hattyú-nyakánál, azaz a hetedik sornál tartottam, midőn boszusan észleltem, hogy lehetetlen tovább írnom, nem mintha tintám, vagy inspirációm elfogyott volna, d# azért, mert beleszólott a dologba a petroleumfinomitó, amelynek már fen­tebb méltatott illata, e percben beö­zönlött a szobába s oly főj tóvá tette ott a levegőt, hogy lehetetlenné vált az ott maradás. Mit csináljak most ? Ej, ki a szabadba ! Ott talán még­sem érzik olyan erősen az a szag, amely követelőleg hívja fel a lakos­ság figyelmét arra, hogy Szatmár óri­ási léptekkel halad előre a fejlődés utján, hiszen már levegőjének rossza­ságát mesterséges eszközökkel is ké* pesek fokozni. Az utcán egy árnyalattal tényleg kevésbbé yolt érezhető a mennyei illat, azonban utólag mégis sajnálnom kell, hogy nem szenvedtem inkább a szobámban el az ablakon át betódult boditó levegőt, minthogy a petroleum- finomitótól kiüldözve lakásomból a következő tragikus eseményeket kel­lett elviselnem RÓtb Simon nagyválasztéku cipöraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporakUra. a tavaszi és nyári idényre megrendeit úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box £s schevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom