Szamos, 1907. április (39. évfolyam, 27-34. szám)

1907-04-11 / 29. szám

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Xgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindteoaeiu'ö Szakmaron, a istp kiadóhiTaialaoaii íUtten<iok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Alig emlékezünk kevesebb vitá­val lefolyt közgyűlésre, mint a héttői. Ha dr. Törseök Károly biz. tag ellenzéki felszólalásaival nem élénkíti kissé a tanácskozást, vita nélkül keresztül ment volna min­den tanácsi javaslat. így is válto­zatlanul elfogadtak minden javas­latot a Cukor Pinkász szerződését kivéve, amely árlejtés meghirde­tése céljából visszaadatott a városi tanácsnak. Azért nem volt minden érdekes­ség nélkül való a közgyűlés. A közrend elleni kihágásokról alko­tott szabályrendelet tárgyalásánál például derültséget keltett a pol­gármester által odavetett „bon mot,“ hogy: „ami jó van a szabályban, az nem uj, ami uj, az nem jó.“ A közpénzek elhelyezésénél csak 17 bizottsági tag élt szavazati jo­gával, a többi mind érdekelve volt egyik-másik pénzintézetnél. Ezen kívül elnöklő főispán még két in­dítványt bocsátott szavazás alá. Mindkét szavazás egyhangú volt. T. i. az elleninditványt tevő egye­dül szavazott javaslata mellett. Polgármester havi jelentése. A közgyűlés polgármester havi jelentésével kezdődött. A jelentés­ből kiemeljük a következő közér­dekű részeket: „Ami intézkedéseimet illeti, föl kell említenem, hogy a Szamos folyó áradása következtében már­cius hó második felében az árvé­delmi intézkedések vették igénybe tevékenységem legnagyobb részét. Március 22-én rohamosan emel­kedett a Szamos vízállása arra a fokra, amelyen szabályaink szerint a gátőrség megerősítése, az ártér­ben lakók kitelepítése, védelmi anyagok kiszállítása, közerő kiren­delése és egyéb védelmi intézke­dések tétele válik szükségessé. Még aznap összehívtam az árvé­delmi bizottságot is tekintettel arra, hogy a felsőbb szamosi részekről áradást jeleztek. A vízállás tényleg el is érte az 5 métert, sőt márc. 23-án csaknem 6 méterre emel­kedett. Elismeréssel kell megemlékez­nem polgárságunk önfeláldozó, bá­tor és komoly magatartásáról a vész idején és szolgálatkészségé­ről, mellyel az árvédelmi bizottsá­got feladata teljesítésében támogatta. A közerő kirendelése is minden akadály és kényszer nélkül gyor­san ment végbe. AZ árvédelmi bizottság összes tagjait elismerés illeti buzgó fárado­zásaiért, akik között nem egy volt, ki fölváltatlanul, megszakítás nélkül helyén maradt, amig a veszély a városról el nem múlt. A rendőrség is dicséretes mun­kát végzett e válságos napokon a csendőrséggel karöltve, mely utóbbi különösen az ártereken a vagyon és életmentésben tüntette ki magát. Nem hagyhatom emlités nélkül a szives készséget, amellyel a m. kir. honvéd állomát-parancsnokság kérésemre a katonai erőt kirendelte s 3 napig készenlétben tartotta. Végül a városi tisztviselőikar azon tagjainak táradhatlan munkás­ságát és buzgóságát emelem ki, akik az árvédelmi munkálatokat vezették s példás rendben és pon­tossággal végrehajtották, az ő te­vékenységük megkönnyítette az ár­védelmi bizottság munkáját, azét a bizottságét, amelynek kezében ár­vízveszély esetén minden hatalom és rendelkezési jog összpontosul. A szatmár-mátészalkai h. é. va­sút ügye állandó gondoskodásom tárgyát képezi s az újabb fejlemé­nyekről a következőkben tájékoz­tathatom a t. törvényhatósági bi­zottságot. Szatmárvármegye közönségének hozzájárulása a kormányhatóság­hoz van fölterjesztve jóváhagyás végett. Jelenleg a pénzügyminisz- terumnál van elintézés alatt, hon­nan azt a bizalmas értesülést sze­reztem, hogy a minisztérium kér­dést intézett a nagykárolyi m. kir. pénzűgyigazgatósághoz Szatmár­vármegye közönségének tehervise­lési képessége iránt. Nyomban si­ettem erről a főispán urat értesí­teni, kérve őt, hogy hasson közre a kedvező jelentés sürgős felter­jesztése érdekében. Úgy a főispán úrtól, mint a kir. pénzügyigazgató úrtól azt a megnyugtató választ kaptam, hogy a kedvező jelentés fölment. Nincs kétségem az iránt, hogy most már a felsőbb jóváha­gyás is mielőbb leérkezik, ameny- nyiben bírom az illetékes tényezők ígéretét egyfelől, bogy a kormány­hatóság a jóváhagyást megadja, másfelől, hogy az elintézésről azon­nal értesítenek. Ezáltal el fog esni a szüksége annak, hogy a város közönsége előlegezze a megyei hozzájárulásnak a megfelelő össze­get, ha az időközben esedékessé válnék. Hogy a vasútépítés közeledik a megvalósulás felé, annak csalha­tatlan jele, hogy Gregersen a vái­Mesék. i. A költő meghalt, — a Parnasszus­nál egy ugrással feljebb vágyott, a menyországba. Volt is hurráh ! A kollegák közre fogták, ölelték, csókolták, vóge-hossza nem volt a kérdezösködésnek. — Mondd el sorodat öreg, — kérte egy vidám arcú megdicsőült, ki már egészen ottboniasan érezte magát az nj lakásában s illatos havanna-szivar­jából szeszélyes füstkarikákat rajzolt a tömjénes levegőbe. — Ho hó! Nem megy az ám oly könnyen, majd mindjárt sor kerül rá, osak előbb adjatok valami harapni valót, mert én a szó legsoványabb értelmében éhen haltam meg! Általános szörnyülködés. — Lehetetlen az pajti, hisz úgy nézel ki, mint egy jóllakott mágnás és drága vadonatúj ruha is van raj­tad, - szólt közbe egy szellős bariton. — Eh, hagyjátok a ruhát, ezt már akkor húzták reázn, mikor már semmi hasznát nem vehettem, vagyis nem vihettem zálogházba, már akkor meg voltam halva; hisz ami holtam után történt velem, az valósággal horribi­lis dolog. A temetésem ezer koroná­jába került a székesfővárosnak, a bazilika nagyharangja még most is kong utánam, a kerepesibe barátaim disz sírhelyet juttattak kiéhezett por­hüvelyemnek s a szobromra a mág­násnők már elkezdték a gyűjtést . . . — Elég elég, — szóltak a kolle­gák kórusban, — elég öreg, ne to­vább, tudjuk már, ki vagy: költő, versfaragó poéta, — Budapestről, Magyarországból! . . . n. Meghalt egy kis fiúcska . A nevető szemek, mint kialudt fényű csillagok lehunyva s az ölelö karok mozdu­latlanok. Apa, anya ki sem kisérhették a temetőbe, mert elpusztították, meg­ölték magukat kis halottjuk mellett, kit imádva szerettek. így hát csak idegenekből tellett ki & szomorú menet, amely egy olyan utcán is áthaladt, amelynek egyik oifra palotájában boldog emberek mu­lattak. Parfümös dámák, kikent-fent ura­csok szürcsölték a pezsgőt s mond­tak egymásnak ostoba vicceket, min olyan jóízűen nevet az üreslelkü, léha ember. S a jókedvű vidám hangula­tot magzavarta a temetési bus zso­lozsma, amelynek szomorú akkordjai berepültek a szellő szárnyain az ab­lakon . . . Többen az ablakhoz akartak futni, hogy a remélt díszes temetést lát­hassák. Hja, mert a változatosság gyönyörködtet. De egy épen ott álló hölgy tiltó mozdulattal intett feléjük : — Pidonce, — mondta kicsinylő hangon, — maradjatok, csak egy gyermeket temetnek, még csak a szülei sem kisérik ! . . . Gondolatok. Hogy születtünk, azt még megbo­csátja a világ, de ha boldogulunk : azt soha. * Sok nő igen őszinte, ha barátnője titkairól van szó. * Utolsó óráinkban mindenkinek meg­bocsáthatunk, csak a kezelő orvosunk­nak nem. Minden ember két megbocsáthatat­lan ostobaságot követ el: mikor szü­letik és a mikor meghal. * Aki mindig a múltjáról beszél, nem sok reményt fűz a jövöjéhez. * Sok nő inkább elviseli a legnagyobb csapásokat, mint egy ócska kalapot. * Amit szeretnénk kimondani, azt elhallgatni; — amit mástól szeretnek hallani, azt kimondani; — körülbelül ez a népszerűség titka. * Különös, hogy legtöbben az első szerelmüket tartják utolsónak, és az utolsót elsőnek. * Pesszimista felsóhajt: Istenem, ma már öregebb vagyok, mint tegnap voltam. ♦ Opstimista reá cáfol : de ma fiata­labb vagyok, mint holnap leszek. Papol cay né. Bartók Ida. RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnag/obb ezipáratóa. \vfí<«'<45&íflfcfaífc a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, —valódi 5ox és schevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. :r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom