Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-31 / 26. szám
2-ik oldal SZAMOS 26. szám összetartást és fojtottak el minden szabadabb szellemet, a tehetségeket nem tűrték meg. Az 1888-iki véderő-vita törte az első rést a várfalon és hogy nem véres forradalommá nőtt ki a harc, abban része volt ép úgy egy szörnyű drámának, mely mélységes gyászával visszafojtotta a hazafias felbuzdulást, mint része volt abban egyik legnagyobb cselekvő áHamfórfiuaak. 1889. január 81-én megtörtént a mayerliugi katasztrófa és egyszerre lecsendesitette az utcát, mikor Budapesten, de másutt is az országban már-már vér folyt volna. Andrássy Gyula gróf is közbenjárt és az öreg generális bukott ember volt, bár a formát még nem találták meg hozzá, hogy mikép történjék a fényes temetés. A Janszky-ügy kapcsolatban a Henczy-szobrával, erre is megadta az alkalmat, de a nagy egyházpolitikát már az uj korszak közelgő viharának fojtó párázata vitte bele a szabadelvű táborba. A szabadelvű uralmat azonban már csak mesterkélten lehetett fentartaui és miután a nagy idők eszméiből alig vitt át valamit a gyakorlatba, a katonai kérdés újra felvetésével a csődöt siettette, amely a hírhedt zsebkendő-szavazással vette kezdetét. A többi friss emlékezetünkben van, nem fejtegetem a gyászos kísérletet, mely romboló árként gázolt keresztül alkotmányunknak és szabad intézményeinknek a szabadelvű gazdálkodás által még el nem herdált közkincsein. Idézzük emlékünkbe ma a haza bölcsének húsvéti szózatát, de el ne bízzuk magunkat. Vájjon nem látjuk, mily nehéz küzdelem folyik gazdasági létünk életre keltése körül, vájjon nem könnyelműéi! tekintünk el Románia véres parasztlázadásának okai felett, vájjon belső kicsinyes torzsalkodásaink és kielégítetlen ambiciók elöretörtetése közt tudunk elmélkedni a múltakon ? És mikor lelki szemeink előtt elvonulnak százados küzdelmeink és oly gigászok, mint a 40-es és 60-as évek szereplői kelnek életre emlékünkben, mint Széchenyi, Kossuth, Deák és a sok segítő társak, — gondolkodjunk ezek felett. Ha nem mint egy ember állunk be a küzdő sorok közó, kiki tehetsége s hivatottsága szerint, a harcban, meiy most a gazdasági berendezkedés jegyében folyik és amely harcunkkal jövendő boldogulásunk alapjait kell leraknunk, évek hosszú sorára a további kiszipolyozásba esünk vissza. Ha buzdítva nem sarkaljuk egymást a harcban, ha a közvélemény gyenge, úgy könnyen legyözetünk. Románia forrongása is oly okokból származik, mely ok többó-kevósbé nálunk is fennáll és ideát nálunk lelkiismeretlen, gonosz lelkek settenkednek a homályban, hogy adott pillanatban lángra gyújtsák a lappangó elégedetlenséget. Ezek csak eg;yes jelenségek, de jelentősek és midőn egy abnormálisán kezdődő gazdasági óv elején a kínos bizonytalanságnak indulunk neki száz baj között: vigyázzunk és tartsuk szárazon a puskaport. Szükségünk lesz reá. mert nehéz idők közelednek ! Emericus. Előfizetőinkhez! — Az évnegyed végével tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lap dijával hátralékba vannak, az esedékes összeget beküldeni, illetve előfizetni sziveskedjenek. A „Szamos“ kiadóhivatala. * Eljegyzés. Papp Aurél kir. kath. fögimnáziumi rajztanár eljegyezte Madzsar János Takarékpénztári pénztáros, nyug. tanár leányát írónkét. * Eljegyzés. Dr. Barabás Ferencz ügyvéd ma este jegyzi el néhai Dör- ner Róbert szép és kedves leányát, Hedviget. * Házasság. Pusz János helybeli fakereskedő e hó 28-án lépett házasságra Nagy Rozália úrnővel. * Eljegyzés. Bodnár Lajos városi számvevőségi hivatalnok ma jegyei el Nagy Irma oki. áll. óvónőt. * Eljegyzés. Takar Sándor helybeli kereskedő, ma tartja eljegyzését özv. Oiáh Istvánná, szül. Pongráce Terézia úrnővel. * Elhunyt apáca. A helybeli irg. nővérek anyazárdájának legidősebb tagja Amrein Johanna, Kunigunda nővér, ki Tyrolból ezelőtt 60 évvel származott el s vette fel az apáca- fátyolt, a hó 27-én éjjel 81 éves korában elhunyt s e hó 29-ón helyeztetett a zárda kriptájába örök nyugalomra. * Kinevezés. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja, lnáncsy Lajos József szatmári lakost díjtalan közig, gyakornokká nevezte ki s szolgálattételre a helybeli szolgabirói hivatalhoz osztotta be. * Tanulmányút. Sárkány Pál fog- technikust főnöke dr. Erdélyi fogorvos tanulmányútra Berlinbe küldte, a fogtechnikába vágó újítások tanulmányozására. * Nagy idők tanúja. Lederer József volt 48-as honvéd, később a városnak egyik lovaspandura, ki ezen minőségben mintegy 25 éven át Laád János csendbiztos oldalán működött, e hó 29-ón életének 82-ik évében elhunyt. Valóságos typikus alakja volt a régi pandúr világnak, ki nem egykönnyen ijedt meg a maga árnyékától. Mikor nyugdíjba került, fuvaros lett s az egykor rettegett pandúr csendes rezignációval szállította a Szamos folyóból a porondot. Temetése tegnap délután mens végbe, a rkath. egyház szertartásai szerint. * Lábmosás. A nagycsötörfcöki lábmosás, dacára dr. Boromissza Tibor püspök gyengélkedésének, — a szokásos szertartások között ment végbe. Az apostolokat személyesítő 12 öreg ember névsorát és életévét a következőkben közöljük : Gebődi Sándor 85, Molnár György 74, Kiss János 84, Darabán László 74, Hohorovszky Péter 79, Tak ács János 78, Léderer János 69, Szegedy Pál 71, Fánta György 60, Kubis István 74, Rácz Pál 59, Theodor János 63 éves. A tizenkét aggasztyán nagycsőtörtökön a püspök vendége volt. * Műkedvelői előadás. A szatmárnémeti jótékony nőegylet hölgyei a József főherceg védelme alatt álló „szanatórium11 javára f. évi április hó lS-án este a színházban műkedvelői előadást rendeznek, melynek műsora a következő : 1. Alkalmi beszéd, tartja dr. Wolkenberg Alajos. 2. A nyár felvonulása, élőképekkel és rózsabalettel. Szereplők: Nyár nemtője, dr. Göbel Aiajosnó úrnő. Rózsa királynő, Haweí Ada urleárjy. Napsugár, dr. Haraszthy Bélánó úrnő. Szivárvány, Zsákmány Margit urleány. Virágok : Uray Olga, Varjú Iboiyka, Nyárády Margit, Delli Gita és Berta, Nagy Leona, Fejes Ilonka és Margitka, Lengyel Anna, Rácz Margit, Vargha Klára, Gerber Irén, Páskuj Erzsiké, Szabó Margit, Dietz Anna, Berghoffer Ilonka, Mátray Viola, Kiss Irén, Kiss Prancziska, Kolozsváry Jliska és Etelka, Kerekes Náni, Simon Mariska, Méhész Mariska, Linder Gizi, Tóth Irén, Novák Anna, Tóth Katicza, Fényes Ilonka, Frankó Juliska, Molnár Rózsi, Ruprecht Ilonka, Liday Matild, Asztalos nővérek, Kölcsey Boriska, Nagy Gabi, Marófchy nővérek, Pap Lea urleányok. Aratók : Aranyi Aranka, Illés Aranka, Kocsa Ida, Kunfaivy Elza, Meskó Jolán, Meszik Ilma, Nagy Mariska, Orbán Mariska, Beaiozky Gizi, Kolonay Margit, Kölcsey Ella, Nagy Ilonka, Uray Ági, Vojnár Mariska urleányok. — A rózsa ballettet lejtik: Ráoz lionka, Unger Ibolyka, Kálmán Rózsiba, Krassó Edit, Herman Ella és Milicza, Kovács Rózsi, Hajdú Erzsiké, Zelinger Erzsiké, Schwartz nővérek urleányok. Lepkék : Morvay Nuszi, Uray Baba, Mórán Etelka, Kölcsey Liliké urleányok. 3. Zeneszám Wagner Thanhauseréből. Zongorán 8 kézre előadják : Dely Gita, Hawel Edit, Literáthy Ilonka, Nyárády Margit urleányok. 4. A múzsa. Vígjáték 1 felvonásban. Irta legifj. Szász Károly. Személyek : Tarján Lajos, Nagy Vincze. Ágnes felesége, Dietz Mariska urleány. Garadnayne, Ágnes anyja, Papp Bélánó úrnő. Lidi szobaleány, Varjú Ibolyka urleány. 5. Hol a férj ? Vígjáték 1 felronásbun. Potiers után franciából. Személyek : Dubourg ny. tengerész kapitány, dr. Csomay Aladár. Pál öccse, Nagy Vince. Ernestine, ennek neje, Kaminszky Aunuska urleány. Kázmér, dr. Csonlensóg, hogy kisajátították a vizet. Ki is dolgozik ma vizzel ? Jöjjön csak egyszer a városba, meglátja mennyi malom van itt és az mind viz nélkül dolgozik. Gép kell ide, nagy géP— Gép ? — Az hát, ami lóerővel dolgozik. Itt van ni, képen meg is mutatom, aztán választhat bátyám közülük. Galambos János csak nézte a képet. Hitetlenül csóválta a fejét és csendesen mondta : Ördög masinája ez, nem kell nekem ilyen. — Meg aztán nincsen nekem pénzem. — Pénz! Legyintett az ügynök. Semmi. Nem kell egyszerre kifizetni. Minden hónapban fizet valami csekélységet. Azt pedig az egyik zsebéből is kifizeti. Csak ezt a papirt keli aláírni és egy hét múlva már itt a gép. Föl is állítjuk. — Nem értek ón hozzá! ellenkezett az ember. — Hát ki mondta, hogy érteni kell hozzá. Égy ember elég a géphez, egy kis fiú is megindíthatja különben. És úgy őröl, mint a parancsolat. Egészen beleizzadt a sok magya- rázgatásba. A két öreg pedig izgatott figyelemmel hallgatta, különösen az asszony. Nem is állhatta meg, hogy oda ne szóljon a férfinak :-— Talán megpróbálhatnék. — Persze megpróbálhatják, kapott a szón az ügynök. Hiszen nem veszítenek vele semmit, ha nem tetszik a gép1 hát visszaadjuk az árát. A férfi még mindig hallgatott, látszott rajta, hogy szívesen menne bele az üzletbe, de valami ösztönszerü félelem visszatartotta. Az asszony lelkét azonban már egészen megkapta a gondolat. — Hát próbáljuk meg János. Talán szerencsénk lesz vele. — Úgy van, meg kell próbálni bátyám, biztatta tovább az ügynök. Ez a gép lesz a maguk szerencséjük. És még be sem alkonyuk egészen, mikor az üzletet megkötötték. — És attól a naptól fogva boldogság költözött kis kunyhójukba. Valami türelmetlen várakozással várták a gép megérkeztét. És egyszerre az egész falu megtudta a nagy újságot. És mikor megérkezett a gép, tömegesen nézték meg a hatalmas kolosszust. Némelyek fej csóválva mondották : — Az ördög motolája ez, még bajt hoz reánk ! — A gép pedig állt ott, hidegen, magasan, fagyosan, szépen mint egy Isten. Az udvar már akkor megtellek emberekkel. Sokan kocsival jöttek, tele búzával és várták, hogy felönthessék a garatra. — Ünnepélyes pillanat következett most. A gépész kijelentette, hogy minden rendben van. Most következik a próba, aztán megcsavart valamit és egyszerre megindult a gép. Búgva, nyihogva hangzott fel zakatolása és. tompa dübörgésétől visszhangzott a tágas udvar. Á csodálkozás moraja zúgott a nép közt. Galambos János a feleségére nézett és úgy érezte, hogy ez a perc életének legboldogabb perce lesz. — Most már jöhet az élet. És jött az első zsák. Ahogy beöntöttók az első zsákkal a nagy moloch gyomrába, úgy hangzott fel, mintha minden szem egy-egy aranynak csengését jelezné. A gépész újra megindította a gépet és a sok fényes szemű élet sisteregve hullott le a nagy kőre. De csak odáig jutott, mert abban a pillanatban valami nyekkenós hangzott fel, tompa, törött hang, majd rekedt bugással hangzott fel a gőz és egyszerre mintha csak elvágták volna, megállt a gép. A körülállók egy percig megdöbbenve néztek egymásra A gépész előbb körüljárta, majd igazított valamit rajta és próbálta indítani, de a gép ma- kacskodott. egy darabig nyihogett, azután újra megállt. A gépész tanácstalanul nézte a nagy kolosszust, majd vállát vonogatva kijelentette : — Gyenge a gép ehhez a munkához, ide még egyszer akkora kellene, hogy ezt a munkát elvégezze. Galambos Jánosból rekedten tört elő a kérdés : — Mit csináljunk most ? — Fgy másikat kell hozni, vetette oda a gépész. A bámészkodók közül sokan kacagtak. — Tudtam, hogy valami csalás lesz belőle, mondta az egyik. A másik megfordította lovait és csendesen dünyögte: — Az ördög motolája ez, megmondtam mindjárt, megrontja az embert! Azután lassan kiürült az udvar. Nem maradt benn már senki, csak a két öreg, összenéztek, az asszonyt fojtogatta a sirás, de erővel visszatartotta, a férfi betámolygott a szobába és lerogyott egy székre. Az asszony utána ment és csendesen mondta : — Holnap írunk annak a pesti embernek, cserélje ki egy nagyobb géppel. hiszen mondta, hogy kicseréli! És mindjárt neki is ült az írásnak, eleinte nehezen ment, mert a keze remegett, de végre befejezte, most már nyugodtabban várták a választ. És az nem is késett soká. — Száraz, rideg volt a válasz : Kicserélésről szó sincs, pontos fizetést várják. A férfit elöntötte a harag, nagy, csontos öklével rácsapott az asztalra. — Most már azért is megmutatom, hogy vissza fogják adni a pénzt a gazemberek. Porolni fogok, hiszen megnyerem ! Hiába volt minden, a pör elveszett és a nagy költség felemésztette minden vagyonukat. — A dobot pedig hamarosan megütötték az udvaron. Nem maradt semmi reményük, hogy valamit megmenthessenek. Látni kellett nekik, mint viszik szét hosszú, keserves munkájuk gyümölcsét, Az udvar újra megtellett emberekkel, de ezek már nem csodálkozni jöttek, hanem vinni. Minél többet és minél olcsóbban. És mikor már elhordták mindent, ami elhordható, elszéledtek. A két öreg pedig úgy állt ott egymás mellett, mint két szobor a nagy sivatagban. A szent holnap jöttét várókat mindig elpusztítja a tűz, a viz, vagy az élet. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHÁJTÓSZERt Q
