Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-07 / 19. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. március hó 1. (csütörtök) 19. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAÍ A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A legújabb paedagogia. (th.) A társadalmat s abban a családokat igen közelről érdeklő problémát vetettek fel ismét a feministák Régi törekvésük, az un. emancipáció, ma olyan térre csa pott át, olyan paedagogiai elveket sürget, amelyek a szülőket és nevelőket egyaránt komoly gondolkodóba ejtették. A régi jelszó: a íérfiéval egyenlő jogot adni a nőnek, — ma is épen olyan megoldatlan kérdés, mint amilyen megnyilatkozása első percében volt. Jogot kötelezettség nélkül még elképzelni is lehetetlen, már pedig ez a kötelezettség fogalmilag kizárja az egyenjogusitást. A german nő p. o. abban keresi a megoldást, hogy a férfi társadalmi kötelességeinek megfelelőket keres magának; a francia nő se politikai, se társadalmi jogért nem küzd, megelégszik a férfi által élvezett függetlenség és szabadság teljes s korlátlan biztosításával; az angol nő már a képviselőházban is szerepet kíván magának, (mintha ed dig nem lett volna!) az amerikai nő irtózik a testi munkától, neki csak a szellemi imponál s azzal akar versenyre szállni á férfival ; a magyar nő még csak pourpar- lézik, emancipálni akarja magát valamitől, de hogy mitől: maga sem tudja. (Legjobb volna, ha az efféle céltévesztett törekvésektől emancipálná magát!) Az emberiség fejlődésének, haladásának valóságos kerékkötője az az irányzat, amely a nőt arra a hivatásra és munkakörre determinálja, melyet az Isten és a természet kizárólagosan a lérfi elébe szabott. Ugyan hova kell szebb, nemesebb hivatás, mint otthon, ebben a szőkébb társadalomban, szerető s a férfi mindennapi gondját megkönnyítő hitvesnek s gyermekeiért élő édesanyának lenni ? Hiszen minden egyes család egy kis világ, amelynek éltető lelke a nő; ne szakítsa ki magát erővel ebből a világból, mert az a másik, melyben a lérfi él és küzd, nem neki való, veleszületett s lényéhez kötött phisikai és lelki harmóniáját teszi tönkre. Családi körében oly hivatások várnak reá, melyek érték tekintetében teljesen egyenlők a férfiéval. És ezt a hivatást korántsem tölti be úgy, ahogy a feministák legújabb paedagogiai módszere contemplálja, mert ez egyenesen erőszakos s abnormális belenyúlás a természet örök rendjébe s ott olyan változtatásnak a létesítése, melyet nem igazol semmiféle morál, ellenben meghazudtol a phisikai, a szellemi és erkölcsi fejlődés egyaránt. Előrebocsátom, hogy erősen hangoztatott s vitatott módszerüket, mellyel a gyermeket a nemi különbségek titkaiba szemlélet és felvilágosítás utján kívánják beavatni s a szaporodás minden fázisát föl akarják előtte tárni előre megszabott s iskolai pensumban körülirt módon: előttem nemcsak fogalmi képtelenség, de határozottan erkölcsi perverzitás. Az én elvem az az örök igaz bibliai paedagogiai elv : „Tanítsd a gyermeket az ő utjának módja szerint s mikor meg- vénül, sem távozik el attól.“ S vájjon ez a mód a feministák eljárása ? Próbálta-e közülök csak egy is sajátlagos módszert alkalmazni gyermekénél? Ha igen, merem állítani, hogy prédára dobta vérének ártatlanságát és tisztaságát egy ragálynak, amely ellen a legkevesebb s leghatástalanabb gyógyszer épen az az általuk felállított elv, hogy tudomásával bir felvilágosodásának következményeivel. Ám nézzük csak kissé közelebbről a kérdést. A kiindulási pont ennél az eljárásnál a férfi és a nő nemi viszonya. Ennél a viszonynál okvetlen kell keresni az okot, mely azt a viszonyt akár a kölcsönös vonzalom és szerelem, akár a fajfentartás ösztönének szempontjából indokolja. Nos, ezt az okot, akár az egyik, akár a másik szempontból, ugyan hogy lehet a gyermek előtt megmagyarázni ? Nem kell-e számolni itt azokkal a fontos körülményekkel, melyek a gyermek alaptermészetében rejlő kiváncsis- kodás és tapasztalni akarás által kísérletezésre vezetnek? Ezt pedig azt hiszem, a feministák sem akarják. ők is tisztában vannak azzal, hogy ez az ut a degenerálódásra és a demoralizációra vezet. Ovidius a nemi viszonynak megnyilatkozását a következőleg festi: „Visus, colloquium, risae, post os- cula tactus, post tactum factum, post factum poenitet actum.“ — S hogy ez a „factum“ felvilágosítással, tehát tanítással járjon : ám kísérletezzenek vele a feministák a maguk produktumaikkal, de mi nem kérünk belőle. Az a pir, mely a fejlődő leány ártatlanságának tükre, intő jel, hogy ne avatkozzunk erővel a természetes fejlődés rendjébe, ne törjük össze boldogságra számitó s boldogítani hivatott tiszta idealizmusát. Ha előre tudjuk, hogy mi vár reánk az életben, — lehet-e annak valami ingere, lehet-e annak olyan reménye, mely a boldogságot még csak kilátásba is helyezze ? Mindig boldogabb az ember, ha van valami, ami gyönyörrel, boldogsággal kecsegteti, amit ő nem tud, talán nem is sejt, de jogosan remél. Ezt az ingert, ezt a reményt elvonni s helyébe tenni a mindent tudó s igy semmit sem váró és remélő rideg reálizmust, nem egyéb, mint elriasztani az embereket a családi élet alapításától, megfosztani a szivet legszentebb érzelmeitől s létesíteni a férfi és nő között olyan házassági viszonyt, amely tisztán testi szerződésen alapul. De tovább megyek s egy olyan körülménnyel . kívánok még számolni, amelyet a feministák úgy látszik, teljesen figyelmen kívül hagytak. Ám engedjük meg, hogy Előfizetési ár: flgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 3. sz. Telefon: 107. Minüeianeűiüi díjak Saaiiaaron, a lap kiadóhivataíabuc fUetendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Egy rheuma története. Irta : Kiss Endre. Elismerem, hogy sokkal szebben és poétikusabban hangzanók, ha nem rheumáról, hanem például lobogó szerelemről, vagy megtört szivről írnék elbeszélést, minthogy azonban korunkban hasonlíthatatlanul több rheuma, mint lobogó szerelem, vagy megtört szív van, már a reálitásra törekvés szempontjából is érthető, hogy előnyt adtam a fenti címnek, az említett hangzatosab, de kevósbbé valószínű címek felett. A fentnevezett rheumának kizárólagos tulajdonosa egy jó barátom, akit ezelőtt másfél esztendővel, mint nagy bálrendezőt ismertem. Másfél esztendeig nem láttuk egymást s midőn a napokban találkoztam vele, meglepődve észleltem, hogy a gyerek újabban bálok helyett sántitásokat rendez, még pedig mekkorákat ! A hajdan ftirgelábu jó táncos fia aránylag rövid idő alatt meglepő előhaladást tett a sántitás művészetében, úgy hogy a legvérbelibb rokkantok is alig főzhették volna le a bicegés tekintetében. Részvéttel kérdeztem tőle, mi az oka, hogy mióta nem láttam, tagjává lett a sántitók szakszervezetének? — Gondolhatod, hogy nem torok- gyuladás, hanem rheuma, válaszolt ő azzal az egészséges humorral, amely mindenkor jellemezni szokta, mikor én irok róla elbeszélést — De arra vagyok kiváncsi, hogy szerezted ezt a rheumát ? — Bizony, elég nagy fáradságomba került, mig megszereztem ! — S arra büszke vagyok, hogy az én rbeumám egyike a világtörténet ama rheumái- nak, amelyek legérdekesebb előzmények után jöttek létre. Az előzményt, vagyis azt a kalandos utazásomat, amely meg ajándékozott ezzel a kedves kis szórakozással, minthogy úgy sem kerül pénzbe, elmondhatom neked. Ezek után átadom a szót barátomnak s ha az alábbi elbeszélés, valahol unalmas, vagy képtelen lesz, öt teszem felelőssé annak összes hibáiért, ellenben, ha olvasóim elég jónak és mulatságosnak fogják találni a következő útleírást, akkor szerény ibolya módjára bevallom, hogy említett barátom csak képzelt alak s az egész történetet én magam komponáltam. No de halljuk már barátomat, mert egy rheumás embert veszedelmes dolog a várakoztatással izgatni, ha rájön az elbeszélési mánia. * • ■» Azt tudhatod, hogy abban az időben, mikor együtt tettük komoly és alapos tanulmány tárgyává a különböző kávéházrendszerek fény- és árnyoldalait, én üres óráimban ügyvédjelölt is voltam s csaknem olyan jól ismertem a bíróságok hivatalos helyiségeit, mint a Bikakávéház külön szobáját, melyben a párbajügyeket szoktuk a lovagiasság szabályai szerint eljegyzökönyvelni. Az elbeszélendő kalamitásokon épen ügyvédjelölti minőségben mentem keresztül, mikor tavaly télen 16 fokos hidegben egy végrehajtás foganatosítása végett utaztam a várostól kocsival jó másfélórányira levő tanyára. A nagy hideg úgy engem, mint a végrehajtót hidegen hagyott, minthogy mindketten elvoltunk látva jó meleg bundákkal, pokrócokkal és sapkákkal s amint jól beburkolózva helyet foglaltunk a szánban, ama reményben ringattuk magunkat, hogy kényelmes helyzetünkben észre sem fogjak venni az idő keménységét. Ámde utazásunkban az első fordulat nem annyira fordulat, mint inkább félfordulat volt. Kocsisunk, akinek már külsejéből is látszott, hogy mérhetetlen ellenszenvet érez az alkohol ellenes mozgalom iránt, nem valami biztos kézzel tartotta a gyeplőt s ennek következtében mielőtt még eljutottunk volna utunk végpontja fele- utjáig, szerencsésen ki is borultunk a szánból. Emberben, lóban nem esett ugyan kár, de a szánnak úgy látszik, gyengébb szervezete volt, mint nekünk, mert a kázus következtében kettétörött a talpa, ami különben mindenesetre jobb volt, mintha a mi talpunk tört volna ketté, de annyiban mégis Hötil Simon nagy választék u cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke lö^aag/obb czipSrakiára. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
