Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)

1907-03-24 / 24. szám

' 2-ik oldal S Z A M 0 S 24. szám sikerül is a hó és fagynak elűzni a szemeink elől, de mielőbb ők leszuek a győztesek s csak mint kellemetlen állomra, úgy fogunk visszaemlékezni a mindenki által megunt telre! Bocsánat! Most veszem észre, hogy kissé messze tévedtem. Igen ! Pár nap előtt egy kis cinke, majd pedig egy sármány csevegése ragadta meg fi gyelmemet. Tegnap pedig egy pipiske (kontyos pacsirta) csakhogy meg nem tévesztett, midőn a magasba felszállva elkezdett énekelni. Azt hittem, csa­kugyan itt a tavasz s hogy egy va lódi pacsirta az, amely sok viszon­tagság után megérkezve, dalba önti Örömét. De hát csalódtam A kis ma­dár leszabott egy közeli kertbe és midőn szállását tekintetemmel követ tem, láttam, hogy a kert fáin még mind rajta vannak, épen úgy, mint legtöbb helyen, — talán nálam is, — a majdnem madárfészek nagyságú hernyófészkek, melyekben még az ősz folyamán kikelt hernyók milliói csak az első langyos tavaszi napsugárt várják, hogy tönkretegyék az ember reménységét, elpusztítsák mégbimbó- juban a háztartásban ma már jelen­tékeny szerepet vivő gyümölcsöket. A főkapitányi hivatal úgy az ősz­szel, mint mostauában is szigorú ren­deletét adott ki a fák hernyózására nézve, de annak csak úgy lesz kellő foganata, ha a kötelességmulasztók kellőleg büntetve is lesznek. Mig a hideg tart, nem helyes a fát bántani, mert az agak könnyen tör­nek és sok káit tehetünk a leendő termés rovására, azontúl azonban si­etni kell, mert, aki késik, csak az üres fészkeket szedi. Nálunk kétszeres kötelesség s leg­szigorúbb birsígot érdemel, aki ebbeli kötelességét elmulasztja, mert amint megfigyeltem, nagyon kevés az éne­kes madár. A télen alig láttam egy harkályt, vagy cinkét a kertben. — Pedig az idei hidegben és hóban rá voltak utalva szegénykék, bogy a házak közelében tengessék életüket. Úgy látszik, hogy legalább a város belterületén kevés az énekes madár, ezek nélkül pedig kevesebb a gyü­mölcs is. Ma már nemcsak a külföldön, — de hazánk egyes vidékein is elkövet­nek mindent, hogy az egyes madár­fajok megtelepedését elősegítsék — Eltekintve attól, hogy a madarak pusztítóit szigorúan büntetik, tavasz- szal pedig fészekodvak kirakásával igyekeznek megtelepedésre bírni őket. Városunk és vidékünk lakosságá­— É—ó—én, — hebegte a kérde­zett — én katoua vagyok. — Az ám, — dörmögte a genera­lis — nyomorult kórista vagy * Rétbynek egyik leghíresebb szerepe volt a „Két pistoly“ Piros Pistája, E szerephez volt neki egy pár zseni­ális módon elrongyolt ócska csizmája, melyet garderobjában gondosan őrzött. Itteni vendépszereplése alatt elküldte a »Rózsaszállodába“, hol szállva volt, a szolgát, hogy hozná el a szobájából a »Két pisztoly“ előadásához szüksé­ges pár csizmát. Már későre járt az idő s a szolga még mindig nem jött. Végre nagy lihegve előállott. — Tónsur, instálom, mán egy órája puccolom ezt a fene csizmát, de nem tóm jobban kibikszolni! Elképzelhetni Róthy dühét. A kö­vetkező pillanatban azonban jóizüet kacagott. * T. J. egy ízben a „Sírkőfaragó“ c. drámbau játszta az apát, kinek haza- érkeztekor egy sírkőről szóló számlá­ból kell megtudni gyermeke halálát. A számlás egy statisztával küldte be a rendező, de az elfogultságában kint felejtette a kérdéses számlát s mikor T. J. halkan kéri tőle, a fiú csak bá­mul. „A számlát !“ — Súgja neki T. „Nem sietős.“ Hangzik a felelet. „A számlát! anélkül nem mehet továbbá darab.„ — „Hát 4 frt 20 kr.“ Feleli a jámbor bolti szolga, mert a statiszta az volt. Az nap vásárolt a gazdájától T. J. zsebkendőket. A függönyt le kellett ereszteni. * A „Constantin abbé“ első felróná­nak egy föjövedelmi forrása a gyü­mölcstermelés. A közérdeknek tesz megbecsülhetetlen szolgálatota az a városi, vagy vidéki elöljáróság, ame­lyik a madarakat védelmébe veszi. Vármegyénknek különösen keleti része uagyobb részben gyümölcstermelő vi­dék. Nagybánya, Szinérváralja, az Avas vidéke különösen sok hasznát vehetné egy madárvédő-egyesület áldásos működésének. Ha más me­gyékben meg tudták csinálni, miért ne lehetne nálunk is. Addig is azon­ban hasznos dolgot végeznének az egyes községi előljáróaágok s váro­sokban a kapitányi hivatalok, ha nemcsak a nyilvánosabb helyeken, hanem a falu, vagy város határában is egyes tilalomjelző táblákat állíta­nának fel. Nálunk a főkapitány tehet e tekin­tetben a legtöbbet s hisszük, hogy mindent meg is tesz. Nem lehet eléggé figyelmébe aján­lani e helyen is a főkapitány urnák azokat a passziózó 10—15 éves gyer­mekeket, akik különösen vasárnap délutánonkint a lankák felé kihúzód­nak s élvezettel lövöldözuek minden­féle madarat. Egy csendőr igen jó szolgálatot tehetne, ha néha az ilyen pontokon megfordulna. Sokat tehet­nek maguk a szülők is, ha gyermekei­ket kiskorukban a fák ápolására s a madarak szeretetére szoktatják. Egyébként akiknek kiáltás a pusz tábau minden jóra való beszéd, azok­nak jó lesz figyelembe venni, bogy ma már a hasznos madarakat orszá­gos törvények védik, amelyek értel­mében az, aki a hasznos madarakat pusztítja, elfogja, fészkeit, tojásait, fiait elszedi, vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza, kihágást követ el és 100 koronáig terjedő pénzbírsággal büntetendő. A közérdeknek tesz tehát hasznos szolgálatot az is. aki az ilyesmiről tudomással bir s azt a főkapitányi hivatalban följelenti. Büntetendő cselekményt képez az is, ha valaki a kertekben cinkefogót, vagy egyéb madárpusztitó eszközöket) állít fel. Hasznos szolgálatot teljesítenek a madárvédelem tekintetében azok a földbirtokosok is, akik élősövénnyel ültetik körül birtokukat, mert mig egyrészről az ilyen helyeken a raga­dozók mint héja, sas, vércse stb. elől menedéket találnak a kis madarak, másrészről sok esetben ott fészkel­hetnek is. Ányos Miklós. sának végén harangszónak kell hal­latszania. Újházi mester egy vendég­szereplése alkalmával az első felvonás végén dühösen szaladt ki a kuliszák mögé s ezzel a kérdéssel támadta meg az ügyelőt: — Ugy-e maga zsidó ? — Igenis kérem! — Mindjárt gondoltam. Ily cudarul keresztyén ember nem harangozhat. A következő mulatságos epizódot F. beszélte el a kerékasztalnál. A múlt évben, mondotta, K. A. miskolci társulatánál voltam szerződve. Rém rosszul ment a sorunk. Nap-nap után üres ház, semmi érdeklődés. Egy este „Ripet“ adták. A színházban egyet­len lélek volt csak jelen, ki a föld­szint egy hátulsó székén kuksolt szo­morúan : a színházi ellenőr, az igaz­gató édesapja. Mikor a bevezető kó­rus elhangzott, egyszer csak felkiált egy hang a színpadra, a jegyellenőr hangja: — Gyerekek, csak nem bomoltatok meg, hogy nekem játsztok ? En bi­zony-isten nem vagyok rátok kiváncsi. * Ennyit egyelőre a mi bohémeinkröl. Érdekes emberek voltak ők, igazi művészek, exaltált lények. Testük csupa érzékeny ideg volt, lelkűk csupa ideges érzékenység. És ez az exailá- eió, mely a színpadra predestinálta őket, jellemezte őket az élet szürke világában is, melyben ők a közönsé­ges halandókétól elütő életet éltek : bohém életet Ebből az életből mutat­tam be egy kis darabot az olvasóknak, melyre alkalmilag még visszatérhetek, ha a szerkesztő uraknak nem lesz ellene kifogásuk. Exreferens. SZÍNHÁZ. Szerdán „Szép Galathea“ vig Ope­rette s „Almafa'1 vígjáték ment, kevés közönség előtt, jó előadásban. Jók voltak Keréoyi, Barna Andor, Váradi Kőszegi, Jászai és Bátori. Csütörtökön Jászay Olga bucsufel- lépte alkalmából a „Tolvaj“ került színre. A búcsúzó művésznőt tisztelői elhalmozták babérral, virággal, az el­ismerésnek és rokouszenvnek minden jelével s ha talán ünnepeltetóse nem is volt valami zajos, annál igazabb volt, most tudjuk, hogy közönségünk Jászai Olgától nem szívesen válik meg. Kedves egyénisége valahogy a lelkűnkhöz nőtt szerepein által, me­lyekbe bevitte minden vonzó tulaj­donságát, sajátságos báját s minda­mellett tudott eredeti maradni. — Jászait kitűnő alakitó képessége, fi nőm, discrét. játéka, magasfoku intel- ligentiája, tiszta, szép beszéde a vi­déki színpadok egyik legkiválóbb drámai erőjévé avatják, akinek távo­zása felett csak őszinte sajnálkozá­sunknak adhatunk kifejezést. Pénteken „Görög rabszolga“ ment elég jó előadásban. Antóniát ez al­kalommal Fábián Linka adta, szép énekével aratván sürü tapsokat. Jók voltak Komáromi, Váradi, Tisztái és Szűcs Irén. megkeresését, melyben a szálkái va­sút építése érdekében sürgeti a városi törvényhatóság azon határozatának módosítását, amely kimondotta a vár- megyei 200,000 koronás hozzájárulás szükségesétől! való előlegezését. A tanács a közgyűléshez tette át a meg­keresést oly javaslattal, hogy a város a kérdéses összeget előlegezze Szat- már vármegye közönsége felterjesztés alatt álló ha ározásának felsőbb jóvá­hagyásáig. Azért szükséges ez, mert a vármegyei határozat belügyi, pénz­ügyi és kereskedelemügyi miniszteri jóváhagyást igényel és tartani lehet tőle, hogy az építési munkálatok áp­rilis hóban megkezdhetők legyenek. A megyei hozzájárulás általunk való előlegezése azonban csak a belügymi­niszter elé tartozik s rövid idő alatt kieszközölhető, úgy aztán semmi sem áll útjában a vasút építésnek. A rend­kívüli közgyűlés a tanács előterjesz­tését elfogadta. — Ugyancsak a szál­kái vasút ügyében a tanács felírt az engedélyezési biztosítók letóteli határ­idejének meghosszabbításáért. — A tanács márc. 24-én tartandó németi részi gör. kaí.h. egyházi közgyűlésre a hatóság képviseletében főkapitányt küldte ki. — Gönczi Antal újonnan választott németi g. kath. lelkésznek a tanács a szabályszerű illetményeket kiutalta s az ungvári püspökséghez átirt a megválasztott lelkész megerő­sítése iráut. hírrovat. Ügybuzgalom. Trepow. Maga Badó, gyáva eljá­rásáért; 30 napi áriatomot kap ! Csen­dőr maga ? Maga rosszabb egy bak- ternél! Miért nem vágta le azounal azt a komédiást, mihelyt magát meg­érintette ?! Badó. De kérem. Oknólküli véron­tás ! Nem volt beszámítható állapot­ban . . . Trepow. Semmi kifogás. — Őr­mester ! !! Őrmester. Parancs ? ! Trepowi Badó kap 30 napi ka­szárnya áristomot. (Egy óra múlva.) Járőr. Őrmester ur, alássan jelen­tem, a Szamos 50 centiméterrel apadt. Őrmester. (Még mindig az előbbi események hatása alatt.) Le kell vágni! Az üstökit az anyjának. Liky. * Nagyhét. A róm. kath. egj'ház magasztos nagyhete a mai nappal veszi kezdetét. A székesegyházban reggel 9 órakor ünnepélyes nagymise és barka szentelés lesz. Szerdán d. u. 4 órakor Jeremiás siralmai. Nagycsü- törökön délelőtt olajszentelés és apos­toli lábmosás, d. u. Jeremiás siralmai. Nagypéntek délelőt a szt. sir meg­nyitása, délután Jeremiás siralmai. Nagyszombaton dóletőtt tüzszentelés, délután feltámadási ünnepélyek. * Személyi hir. Meörk von Mör kenstein János cs. és kir. altábornagy, kassai hadtestparancsnok e hó 21-én városunkban időzött és a közös had­sereg itteni zászlóalja felett szemlét tartott. * Ügyészségi megbízott. Az igaz­ságügyminiszter dr. Bakó József hely­beli kir. ügyészséghez beosztott jog­gyakornokot ugyan ezen kerületbe ügyészségi megbízottul nevezte ki. * Kinevezés. A miniszterelnök Bugyi Gyula debreczeni lakos, t. fő­számvevőt kinevezte ideiglenes mi­nőségű pénzügyi számellenőrré a nyí­regyházai m. kir. pónzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. * Nyugalombavonulás. Majos Ká­roly volt anyakövnyi felügyelő, a Fehérváry-kormány volt szatmárvár- megyei alispánja, a saját kérelmére nyugdíjba helyeztetett. * A szatmári építőiparosok szö­vetségének választmánya e hó 22-ón gyűlést tartott, melyen a felállítandó építőipari munkaközvetítői hivatal ügykezelése állapíttatott meg. E hi­vatal vezetőjévé, valamint a szövet­ség jegyzőjévé Polonyi Albert, a f. hó 31-töl a „Szamos“ keretében meg­jelenő »Iparügyek* felelős szerkesz­tője választatott meg. * A tanácsból. A városi tanács pénteki ülésében tárgyalta Gregersen * Az országos gyermekvédő liga, a mint azt a legközelebbi számunk­ban jeleztük működési körét a vidéki városokra is kiterjesztette. Városunk­ban a helyi bizottság már meg is alakult. Ez a megalakulás annyiban módosult, hogy a múltkori számunk­ban közöit tagokon kívül még a kö­vetkező nő tagok lettek a bizottságba beválasztva: Dr. Vajay Kírolynó, Tankóczi Gyuláné, dr. Antal Sándor- nó, Wallon Lajosnó, Uuger Istvánné, dr. Fejes Istvánné, Uray Jenőné, dr. Gőbel Alajosné, Nuszer Dezsőné, Un­ger Gózáné, Morvay Jánosné, Krassó Miksáué, Veréczy Antalué, Fürst Vik- tornó, Deák Kálmánná, Osztroviczky Istvánná, Pap Gyuláné, Palády La­josnó, Asztalos Sándornó, Lávay Jó­zsefbe, dr. Török Istvánné, Lcívy Miksánó, Roóz Sámuelné, Reiter Ja- kabné, Hubán Gyuláné, Medgyesi Fe- renozné, Osváth Elememé, dr. Lénárd Istvánué. A bízót ság f. hó 23-án d. u. 3 órakor a városháza kistanácster­mében gyüióst tartott, melyen a jövő április hó 2 — 3-ik napján megtartandó gyermeknap rendezése tárgyaltatok. A cél az, hogy ezeken a napokon kereskedők, iparosok, munkások, lel­készek, ügyvédek, tisztviselők, kato­nák, gazdák, szóval mindenféle állású egyének önként kötelezzék magukat, hogy egy napi bevételüknek, egy bi­zonyos hányadát, a gyermekvédő alap­javára befizetik, a mi által belépnek a ligába. A jövedelem fokozása cél­jából ápril hó 2—3-án egyes kereske­dők úgy nevezett gyermeknapi vásárt rendeznek. Ezek a kereskedők napi bevételük bizonyos hányadát szintén gyermekvédelmi célra ajánlják. — A humánus közönség figyelmét már itt felhívjuk arra a körülményre, hogy bevásárlásait április 2 — 3-áu igyekez­zék eszközölni és csak azoknál a ke­reskedőknél, a kiknél a gyermeknapi vásárt jelző plakátok, a kirakatokban és bolthelyiségben ki lesznek füg­gesztve. — Ezen kívül az Országos gyermekvédő liga központi szövetsé­gétől fogunk kapni egy urnát, mely a piac valamelyik részén fel lesz ál­lítva. A ki csak teheti, ne sajnáljon egy két krajcárt ebbe az urnába dobni, mert a közjótékonyság oltárán áldoz vele. Az Országos gyermekvédő liga ugyanis egy nagyszabású gyermekvé­delmi alkotáson fáradozik. Azokat az apátián s anyátlan gyermekeket igyek­szik kiragadni az utca sarából, a ki­ket a felügyelet nélkül való nevelke­dés a társadalom söpredékévé deval­vált eddig. — Megmenteni igyekszik azokab a kisdedeket, akiket tehetet­lenségüknél fogva emberbaráti köte­lességünk gyámolitani. Ezeken a na­pokon egy templommá alakul az egész ország s mi hisszük, hogy Szatmár város társadalma méltó módon fogja leróni a maga csekély adóját a jóté­konyság eme szép napjain. * A szűkkeblű iparkamara. A debreceni kereskedelmi és iparkamara

Next

/
Oldalképek
Tartalom