Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-21 / 23. szám
2-ik oldal. S Z A M 0 8 28, szám. szeretet is. Lovassy László után Kossuthot is megrohanták a durva zsarnoki önkény bérenczei, börtönbe zárták a nagy Messiást, honnan csak 3 év múlva szabadulhatott ki. De valamikóp nem adatott meg földi hatalomnak, hogy csak egy fű szál növését is hátráltassa tavasszal, azonképen nem fojthatta el az emberi jognak, a népek szabadságának tavaszát, nem irthatta ki az igét, az eszmét, a zsarnoki önkényuralom, milliók szivéből. Magyarország biztosan és feltartózhatatlanul közeledett a nagy napokhoz. A téli fagy már engedni kezdett, a levegő már tavaszi párázattal volt eltelve, a kis hóvirág már bimbóba szökött akkor, amidőn V. Ferdinand 1847-ben a pozsonyi országgyűlést három soros magyar beszéddel nyi tóttá meg. A lojális, a türelmes, a hű magyar nép, amely évszázadokon keresztül nem hallott királyai ajkáról magyar szót, — örömittas mámorban úszott. Az alsó táblán, a nemzeti sérelmek miatt, heves és elkeseredett harcok folytak, mindazonáltal a liberális ellenzék már-már vereséget szenved, ha nem jön egy jótékonyan ható nyugati szellő, mely a küzdők verejtékes homlokát megcsókolva, megedzi a további harcra. A fojtott, nyomott levegőben üditőieg hatott ez a tiszta légáramlat. A kamarilla elfojtotta ugyan a hazafias érzés minden erősebb és tettekben nyilvánuló kitöréseit, a haza- szeretet külsőleg is megjelenő lángját sikerült neki elnyomni, de a hamu alatt annál izzóbb, tüzesebb volt a parázs s ennek csak egy légáramlat kellett, hogy lángra lobbanjon! Ez pedig megjött nyugat felől, hírül hozva a francia nemzet forradalmát. Azt beszélte az a nyugati szól, hogy a francia nép elűzte Lajos Fülöp királyt, a királyi trónust megégette, a hermelines bíbor palástból bohóc sapkát csinált s a királyság 2 nap alatt köztársasággá lett. S ahogy szállt-szállt a szabadság szele hegyen, völgyön, rónán, át min denütt mozgalmak támadtak, melynek célja volt a zsarnoki kormány rendszer megbuktatása s a nép jogainak kivívása. Elérkezett március 13-ika s a hóvirág után a szerény, illatos ibo- lyácska is bimbóba szőkéit. E napon történt Kossuth Lajosnak első agresszív fellépése, e napon inditványozta a nagy Messiás az alsó táblán tartott beszédében, hogy intézzenek feliratot a királyhoz, melyben a nemzet vágyait és terveit tárják fel egész őszintén s kérjék ahhoz a korona hozzájárulását is. A tábla határtalan lelkesedéssel, egyhangúlag magáévá tette a Kossuth indítványát s a feliratot március 15- ikéu az országgyűlés 72 tagú küldöttsége vitte Becsbe. De nem igy a főrendek, kik gyáva hyperlojalitásból előbb a bécsi körök véleményét óhajtották ez ügyben megtudni és e célból István főherceget, Magyarország nádorát Becsbe küldték. Pesten ezalatt forrongtak a kedélyek s a főrendek magatartása miatt nagy volt az elkeseredés. — Az egész város olyan volt, mint egy puskaporos hordó, amelynek felrobbanásához elegendő volt az a hir, hogy Becsben március 13-án kiütött a forradalom s meghúzták a lélekharangot a Metternich kormány felett. És elérkeztek a világtörténetileg is fontos pillanatok. 14-én este mindnyájunk által ismert s a magyar nemzet óhaját oly tömören és híven kifejező 12 pont már össze volt állítva. És másnap nagy napra virradt a magyar ■ 15-én reggel az ifjúság vezérei & Pilvai-kávéházba gyűltek, hol Petőfi elszavaita a „Talpra magyar !u-t Jókai felolvasta a 12 pontot, melyet Irinyi József állított össze, melyből csak három pontot említek ez alkalommal : az 5-ik pont nemzetőrséget, a 9-ik nemzeti bankot, a 10-ik pont pedig azt kívánta, hogy a katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Egyenlőség, testvériség és szabadság szent mámora tölti el a lelkeket s az egyetemi polgárok csatlakozása után már több ezer főre szaporodott a tömeg, amikor Länderer és Heckenast Hatvani-utcai nyomdája elé ért. Itt a nép nevében lefoglalván egy sajtót, azonnal hozzá fogtak a „Ti zenkót, pont“-uak s a „Nemzeti dacnak kinyomásához. Leirhatlan volt a lelkesedés, mellyel a szabadsajtó első terméke fogadtatott. Majd küldöttség ment Budára, a helytartótanácshoz, amely’ kieszközölte Táncsics Mihály iró szabadonbocsáttatását, kit nagy lelkesedés közt vittek lakására. Estére kivilágositották a főváros utcáit, tengerként hullámzott a nép, az emberek szeméből lelkesült öröm sugárzott, mellökre nemzetiszinü kokárdát tűztek, örömükben sírtak az emberek. Ez volt az első március 15-ike ; ez volt az a békés forradalmi nap, amilyen sem azelőtt, sem azutáu nem volt ! T. közönség ! Nem uj dolgok ezek, amiket elmondtam, tudja mindegyikünk, vannak akik éltek akkor, legtöbben az édes anya ajkáról s az iskolák padjain tanulták, március 15-ike mindnyájunk lelkében ól s szivünhöz van nőve ! Március 15-ike az első napja annak a dicső felejthetetlen korszaknak, amit 1848-nak nevezünk, amikor eljött az idők teljessége s támadtak férfiak, akik megváltói lettek a magyarságnak. Petőfi Sándor volt ennek a korúak Tyrtaeusa, lángleikü dalnoka, nélküle elképzelni sem lehet március 15-ót s hiányozuék valami pótolhatatlan 1848. uagyszerüségéből. Annak a tavasznak Petőfi volt a pacsirtája, ki szivének kiömlő vérével pecsételte meg haza- szeretettől lángoló költészetének igazságait. Nemsokára megalakult az első magyar független minisztérium s a virág már gyümölcsöt kezdett teremni, amikor a sötét ármány vadfergetegje ismét megjelent. Fellázították eile nünk a nemzetiségeket. Jelasics vad csordájával betör az országba, Páter- várad, Újvidék és Szenttamásnál a rácok, Erdélyben az oláhok, a felvidéken a panszlávok emelik fel gyilkos, rabló és gyújtogató kezeiket ellenünk. Úgy látszott, hogy a magyarság napjai meg vannak számlálva és ekkor következett el a csodák korszaka. Kossuth szólt a nemzethez s szavára seregek álltak elő. Gyermek ifjakból, aggokból, sőt nőkből is bősöket nevelt a honszerelem, szent lett a honvéd nevezet s harcolt a honvéd oly halált megvetéssel, mint a kölykeit védő bősz oroszlán. Fölhangzott a vezényszó: „előre!“ És rohant a honvéd mint a fergeteg, ha kellett, a biztos halálba, ajkán e kiáltással: „Éljen a haza!“ S ha a gyilkoságyu- tüz, a kartács és bomba megritkitotta a sorokat, megüzente ö, a nagyok nagyja, a nemzet atyja, hogy „elfogyott a regimentje“ és termett a honvéd s felhangzott újból a vezényszó, hogy előre! És egyszer csakugyan elfogyott. .. Mert amikor a hűtlen, fellázított nemzetiség és a kétfejű sas erőtlennek bizonyultak a turul madárral szemben, segítségül hívták észak medvéjét s a temesvári csata után elkövetkezett a második majtényi sik: Világos és Világos után ugyanaz a sötét, kínos rabéjszaka, ami a kurucok !e- veretése után, a honvédek irtása s a második Rodostó : Turin. — Hazátlan és bujdosó lett a legnagyobb magyar! Ne kisérjük el most örömünnepünkön bujdosásáuak tövises utain, ne álljunk meg a turini számkivetett szent1 hajléka előtt. Mindez csak volt! Ma már itthon van s csak teste poriad az édes hazai földben, dicső szelleme közöttünk él s mindig buzgóbban és mindig többen várjuk tőle az üzenetet, mert „ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni!“ T. Közönség! A márciusi ifjúság hires aranybulláját azzal kezdte: „Legyen béke, szabadság és egyetértés !“ Van-e miköztünk béke, van-e közöt tünk egyetértés ? Bizony nincsen ! A magyar saját fajának a legnagyobb ellensége s igaza vau a régi versnek, hogy „átok fogta meg a magyart, mert az együtt soha sem tart.“ — Gyűlöljük egymást politikai elvek szerint, civakodunk felekezeti és társadalmi osztályok szerint. Ami az egyiknek gyász, öröm a másiknak. Fájdalmasan érezzük igazságát a köz mondásnak, hogy „nem boldog a magyar,“ sőt mindinkább több azoknak a száma, kik sírva mennek uj hont keresni túl a tengeren. Oh, március idusa! Tauits meg minket egyetértésre, plántáld szivünkbe a békesség szeretetót, uémul- jon el a harag és a torzsalkodás s a mai napon miuden magyar fogjon kezet! De félre a panasszal s a kétségbeeséssel ; hiszen ez a nap az öröm napja, hiszen a mai nap története azt mutatja minekünk, hogy a nemzetek sorsát Isten bölcsessége igazgatja s igy nyugodtan nézhetünk még zivataros jövőnk elébe, mert az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, „mert jönni fog, ha jönni kell, egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!“ SZÍNHÁZ. Szoicbaton az „Aranykakas“ ment gyenge előadásban. Közönségünk e darabot a múltban különben is oly erőktől látta színre hozni, melyekkel a jelenlegiek sikerrel nem vehetik fel a versenyt. Peterdi Dachselmayerje messze mögötte m arad a Tábori Emil alakításának. Jók voltak Fábián és Tihanyi. Vasárnap délután a „Bor“ rossz szereposztással; — este a „Vig özvegy“ került színre 14-szer. A színházat teljesen megtöltő közönség valósággal ünnepelte Komáromit és Tihanyit, előbbinek kézzelfoghatólag is bebizonyítván, holmi pecsétes leve. lek alakjában, ragaszkodását és elismerését, amelyre a kedves művésznő teljesen rászolgált. Hétfőn a „Betyár kendője“ ment rósz előadásban. Az a kevés közönség is, amely jelen volt, a félszeg jelenetek hatása alatt csak nevetni tudott a hajdani hires, mindenkit megrikató darabon. S ilyen előadás talán még a saison végére sem való. Kedden az „Asszony“ ment kitűnő előadásban. Különösen kiemeljük Bi- tori Máriát, aki ez este valósággal remekelt. Kedves bájjal és ötietesség gél játszott. Az összes szereplők jól megállották helyüket s igazán kár, hogy e szép előadást olyan gyér közönség nézte végig. HÍRROVAT. * Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató vasárnap fejezte be városunkban hivatalos iskolai látogatását. Mindkét főgimnáziumban a tapasztaltak felett örömének és elismerésének adott kifejezést. * Áthelyezés. Temple Richárd, az „Osztrák-magyar bank* tisztviselője Budapestről Szatmárra helyeztetett át. * Gyászhir. Oravecz János, nyug. városi gazd, tanácsos, volt 48-as honvédtüzér, életének 81-ik évében, e hó 16-áu elhunyt. Oravecz János több évtizeden át volt e város szolgálatában s úgy tiszttársai körében, mint a társadalmi életben tisztelet és szeretet vette körül. Mintegy 12 éve, hogy nyugalomba vonult. Temetése e hó 18-án az ev. ref. egyház szertartása szerint ment végbe Petőfi- utcai házából, melyen a városi tisztviselők és a 48 as honvédek testületileg vettek részt. Halálát özvegye s kén leánya gyászolja. * Harmadik koporsó. Még csak pár napja temették el a bánatos szülők második gyermeküket, már ismét tijabb szomorúság tetézi nagy fájdalmukat. Thurner Albert és neje vesztették el gyors egymásutánban harmadik gyermeküket, a 12 éves ki* Cilikét. A mélyen sújtott szülők iránt általános a részvét. * Értekezlet. A polgármester f. hó 20-ára egy értekezletet hivott össze az országos gyermekvédő Liga javára városunkban tartandó gyermeknap rendezése tárgyában. Az értekezlet első sorban egy helyi bizottságnak a megalakítását látta szükségesnek, — melynek feladata leend egy széles körű társadalmi akciónak a megindítása. A bizottság elnökeiül Uray Gé- záné és Uray Géza, alelnökeiül Jékey Károiyné és Boduár György kérettek fel. A bizottság tagjai : Biki Károly, Hehelein Károly, dr. Fejes István, Bagossy Bertalan, Bakcsy Gergely, dr. Kelemen Samu, Ratkovszky Pál, Mihály Ferencz, Tankóczi Gyula, Pás- kuj Imre, Lengyel Imre, Szlávik Zsig- mond, Roóz Gyula és Osváth Elemér. A bizottság állandó előadójául dr. Lénárd István kéretett fel. — Első összejövetelül március 23-ika (szombat d. u. 4 óra tűzetett ki, melyen a részletes teendők iránt fog intézkedni. * Közgyűlés. A helybeli ügyvédi kamara e hó 24-én d. e. 10 órakor, a városház kis tanácstermében közgyűlést tart. * Zenédéi hangverseny. Folyó hó 16-án d. u. 4 órakor rendezte a Dal- egyesület, ez idei második hangversenyét, amelyet a nagy, lelkes közönség igazán élvezettel hallgatott, végig és tüntetőén ünnepelje az egyes szereplőket, akik mindannyian a zeneiskola kiválóbbjai sorából kerültek ki. A hegedüjátókosok közül első helyen Fejes Mariskáról emlékezünk meg, kinek gyönyörű játéka ezúttal is művészi erővel hatott. Halász Sándor és Leit- ner János játéka szintén perfekt volt, előbbi Ernst gyönyörű Elegiá-ját és Raff, Tarantelláját, utóbbi Hubay III. csárdajelenetét adta elő. Majd Huber- től a Hunyady hegedű-kettőst játszották el precíz összevágó előadásban. Igen szépen játszott még Gönozy István is, aki Litolff Serenade-ját játszotta. A zongora játékosok közül Havre! Edithó az elsőség, aki a szó szoros értelmében művészettel adta elő Liszt Rigoletto Paraphrase-ját, amelynek nehézségein gyakorlott tek- nikájával könnyen diadalmaskodott. Csak elismerőleg nyilatkozhatunk a Deli Margit játékáról is, Ábrányinak egyik igen »zóp alkotását, a magyar irályu Souatát játszotta el, könyed- séggel és élénk színezéssel. Literáty Ilonka Moszkovszki As dar Valse-ját adta elő kiváló ügyességgel és művészi precizitással. Kitűntek még tehetséges, szép előadásukkal Klein Lili és Reiter Rózsi. A műsort Attenhoffer „Az innisfarei harang“ cimü dala fejezte be, melyet a zenede vegyes- kara énekelt R. Kövér Dezső énektanár betanításában. — Március l?-én délelőtt íól 11 órakor volt az alsóbb osztályú növendékek hangversenye a városháza nagy tanácstermében. A közönség ez alkalommal is zsúfolásig megtöltötte a termet. — A tér szűké miatt csak röviden emlékezhetünk meg az egyes szereplőkről. Nagyon tehetséges a kis Fejes Pista, aki szépen gordoakázta el Offenbach Musett- jét, Banner Zoltán és Szarukán Zoltán, akik szintén gordonkajátékukkal tűntek ki. A hegedűsök közül Fodor Gyulát, Vincze Ferenczet, Kereszt- szeghy Magdát, Kovács Bélát emeljük ki, mint akik tehetséges, ügyes játékukkal kimagaslottak. A zongoristák közül igen szépen játszottak Leitner X Tolin X EmeU u HritJtá ti l tMMVjrt, Bectzto- teü m kWiSgitt, rtMikit, éjjeH izzadást. Tüdobetegseyek, iiurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajáalva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kéri« „Beeke“ eredeti ctommgolé*. V. HsCaann-Ls Racka ék Ca. Banal (MA
