Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1907-01-31 / 9. szám

XXXIX. Évfolyam. Szatmár, 1907. január hó 31. (csütörtök) 9. szám. SZAMOS ITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. • MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szára ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza S. sz. Telefon: 107. Blinden nemű díjak Szatmaro.u, a lap kiadóhivatalaban ÍUeteaaok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. üj ember, gyökeres változások. Dr. Veréczy Ernő. Azt szokták mondani, hogy mi dőn valamelyes állást uj ember foglal el, a székfoglalást gyöke­res változások szokták követni. Meg vagyunk erről győződve dr. Vajay Károly polgármesteri székfoglalásánál is s midőn őt Szat- már-Németi szab. kir. város pol­gármesteri székében ismételten a legmelegebben üdvözöljük, ismerve példátlan igazságszeretetét és mél­tányosságát, ügyeimébe ajánlunk egy néhány jogos és régen meg­valósításra váró óhajunkat s kér­jük, hogy ezen régen vajúdó kér­dések megvalósítását, amint csak az adott viszonyok lehetővé teszik, igyekezzék lehetőleg dűlőre vinni. Ilyen és talán a város érdekét, fejlődését legközelebbről érintő kér­dés a vízvezeték rendezése. Egy fejlődő, rohamosan emelkedő város legnagyobb átka a rossz viz, ez az ok, amely legtöbb város fejlő­dése elé a gátat állítja, mert hiszen jó ivóvíz nélkül a lakosság egész­ségi viszonyai aláásatnak, a ter­mészetes szaporulat megakad, már pedig a lakosság számának termé­szetes emelkedése nélkül nincsen fejlődés, nincs emelkedés. Mert hi­ába igyekezünk a lakosság szapo ritásit mesterséges utón előmozdí­tani, ezzel célt nem érünk, csak igen rövid, ideig-óráig tartó ezen számbeli gyarapodás, mert a tele­pítés, uj hivatalok, áliások folytán előálló szaporulat a halandóság folytonos emelkedése által csökken, legfeljebb stagnál egy állapotban, már pedig egy város naggyá csak ügy lehet, ha lakossainak száma természetesen és folytonosan emel­kedik. Tudjuk azt, hogy ezen rég vajúdó kérdésnek kérdése az, hogy honnan vegyünk először pénzt s ha pénz van is, honnan lássuk el a varost vízzel ? Mindkét kérdés fontos és sok latolgatás, hosszú megfontolás tárgyát kell képeznie. Minden megvalósításhoz nagyon természetesen pénz, pénz és pénz kell és ezt a pénzt természetesen úgy kell előállítani, úgy kell elő­teremteni, hogy ez által a város polgárai, kik úgy is nagy adó alatt nyögnek, újabban túlságosan meg ne terheltessenek, nehogy minden nélkülözhető krajcárt elszedjen tőle a nagy moloch, az állam s a ki­sebb moloch, a város s megakad­jon a város természetes fejlődése egy másik irányban. Az erre s az alabb említendő csatornázásra szük­séges pénzt tehát lehetőleg a pol­gárok megterhelésén kívül álló alap­ban kell keresni. Az erre szüksé­ges pénzt talán elő lehetne terem­teni a város tulajdonát képező u. n. avasi erdőségek kitermeléséből, az ebből előállandó pénzzel talán fe­dezni lehetne a kérdés financiális oldalát. A kérdés másik oldalát képezi, hogy honnan látassék el a város vízzel ? Felhívjuk e tekintetben a polgármester ur szives figyelmét Nagyvárad vízvezetékére. Nagy­várad a város közönségét vízzel a Kőrös folyóból látja el. Nálunk is lehetne talán a vízvezeték kérdé­sének e részét Nagyváradéhoz ha­sonlóan úgy megoldani, hogy a vizet, természetesen megfelelő szűrő­készülékek alkalmazása mellett, a Szamos folyó szolgáltassa. Egy másik régen vajúdó kérdés a csatornázás kérdésének meg ol­dása. Nagy és szép város, sőt egyáltalán város vízvezeték es csa­tornázás nélkül el sem képzelhető. Külföldön különösen a német vá­rosokban legelőször e kettőre fek- tztik a fősulyt s csak azután az utca rendezésre, szépítésre stb. s ez természetes is, legyen egy vá- rcnv&k jó ivóvize, tissUa levegője s azután következzék minden más. E kettő nélkül jó egészségi vi­szonyokat, ami pedig a természe­tes fejlődésnek fundamentumát ké­pezi, elképzelni sem lehet. Amig egy városban az egyes házakból kiioiyó rondaságok (mennyi kelle- kellemetlenség van ezért, de hova tegyék a háztulajdonosok?) az egész városon nyílt csatornákon folynak keresztül, az egész várost eltöltik bűzzel és az egészségre ártalmas bacitlusokkal, eltekintve a szenytől, városról beszélni sem le­het. Siettetni kell e kérdések meg­oldását, mert ha van valami, ami a mi szépen fejlődő varosunknak haladását, emelkedését megakasztja, úgy ez csak a vízvezeték és csator­názás hiánya lehet. Felhívjuk a polgármester ur szi­ves figyelmét a kövezési viszo­nyok helyes módon való megoldá­sának kérdésére is. Nem arra kell a fősulyt fektetni, hogy évenkint mentül több kövezést végeztessen a város, hanem arra, hogy amit végeztet, azt jói csináltassa. Fel­hozzuk e léren Bercsényi- és Kis- faludy-utcák kövezési viszonyait. Ez utcák csak a közelmúltban lettek újonnan kikövezve, de úgy, hogy egy hirtelen eső, vagy hó olvadás után mindkét utca teljesen viz alatt áll, úgy hogy a házakból kijutni s azokba bejutni szinte lehetetlen. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy; az utcák f. helyett, hogy fel­töltetnének a kövezés alkalmával, folytonosan mélyittetnek, úgy hogy pl. Bercsényi-utca egy részén a járda és a kövezés között 80 cm. különbség van, ami az utca átra­kás előtt legalább ily mértékben meg nem volt. Természetes aztán, hogy miután ez a városrész a „Fülencséstó“ miatt a természettől is mélyebben fekszik, a környékről az összes belvíz e két utcában gyűl össze, nem lévén innen lefo­lyása, napokon keresztül térdig érő viz áll ez utcákban, úgy, hogy Egy szerelem története. Irta : Császy László. Még csak Dyolcadéves gimnazista gyerek volt Hevessy Karcsi, a mikor egy ismerős családnál való összejöve­tel alkalmával a háziasszony bemu­tatta a kis Kallós Erzsikének, a kit akkor először vezettek társaságba. Az ábrándos fiatal diáksziv azon­nal lángra lobbant a szökefürtös, mo­solygó kék szemű, piros ajkú kis lányka láttára. Az egész mulatság alatt vele foglalkozott s minthogy a kis lány sem idegenkedett tőle, azt hitte, feltalálta azt a lényt, a kiért most az élet mezejére lépve, küzdhet dolgozhat s a ki majd, tanulmányai befejezésével, szerető szivét fogja neki nyújtani fáradsága jutalmául. A társaságnak a családdal intimebb tagjai örömmel nézték a két gyermek egymáshoz való közeledését, hiszen titokban már úgyis egymásnak szán­ták őket. Hevessy Karcsi szorgalmas és te­hetséges fiú volt, a kinek pályája elé a legszebb reményekkel néztek összes tanárai. Erzsiké is elég fiatal volt még ahhoz, hogy öt—hat évig vár­hasson reá. Legjobban azonban maga Karcsi örült e találkozásnak. Bár az osztály vizsgán már jelesen ment keresztül s igy teljes bizalom­mal nézhetett az érettségi elé, meg­feszített erővel látott munkához, hogy minél szebb bizonyítványt érdemel­jen ki az érettségi vizsgán s igy an­nál biztosabbá tegye magának a fel söbb pályákon való sikeres elhala­dást. A siker nem is maradt el, Karcsi szinjeles érett lett. De nem a kiérdemelt bizonyítvány lett a legnagyobb öröme, hauem az, hogy a kis Erzsiké, mint érett, em­bert, egészeu férfi számba vette s teljes büszkeséggel sétált végig vele a kis város főutcáján. A pályaválasztás kérdését is ketten beszélték meg. Bár Karcsi elébb or­vos akart lenni, később abban egyez tek meg, hogy a tanári pályára lép. Ez a páíya még nincs túl zsúfolva, úgy gondolták, igy lehetnek legha­marabb egymásé. Az érettségi utáni vakáció édes boldogságban telt el. Alig volt nap, hogy ne látták volna egymást s minden találkozás alkal­mával boldogan szőtték a szebb jövő álmait, amikor majd behúzódhatnak egy kicsi fészekbe s élnek szeretet- ben, egymásban találva fel a legna­gyobb boldogságot. Vége lett a vakációnak. Karcsit tanulmányai elszólitották hazulról, belekerült a nagy világ for­gatagába. Élvezhette volna a világ minden örömét, kisértésbe is volt elég része, de mindig előtte volt az a ragyogó kék szempár, kis szerelmesének mo­solygó arca s vissza borzadt a bűntől, tanult szorgalmasan tántorithatatlanul ügyet sem vetett collegái csipkedé­seire, mert előtte volt a cél amiért küzdött, előtte a jutalom, a mit ki akart érdemelni, dolgozott. Amikor a szünidőkben el-ellátoga- tott haza s látta kis ideálját mint lesz napról-napra kedvesebbé, még jobbau lelkesült, még jobban töre­kedett. Már az utolsó évet hallgatta Már úgyszólván csak napok válasz­tották el az óhajtott boldogságtól a Roth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannóniaf szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipiraiUéra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom