Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-17 / 5. szám
XXXIX. évfolyam. Szafmár, 1907. janiár hó 17. (esítórfók) 5. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Yárosi közgyűlés. A törvényhatós ígi bizottság január havi rendes közgyűlése héttő délután a szokottnál jóval nagyobb érdeklődés mellett íolyt le. Ennek oka kétségkívül a polgármesteri beiktatás s a tiszti ügyész választása volt. A polgármesteri állásra egyedül dr. Vajay Károly pályázott s igy az egyhangú választásból lélekemelő beiktatási ünnepély leit. A választási eredmény kihirdetése után háromtagú küldöttség hivta meg dr. Vajay Károly polgármestert a közgyűlésbe s miután a hivatali esküt, amelyet Kőrösmezei Antal főjegyző olvasott fel, letette, a főispán meleg szavakban üdvözölte s a hatalom szimbólumaként neki a város pecsétjét átadta. — Ezután dr. Vajay Károly mondta el érzéstől áthatott s az egész közgyűlés által őszinte rokonszenvvel fogadott következő székfoglaló beszédét : Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Törvényhatósági bizottság! Meghatva és aggódó szívvel mondok elsősorban is köszönetét azon bizalomért, hogy engem e nemes város legtiszteletre méltóbb székébe elválasztani méltóztattak. Ismerem és átórzem azon nagy kötelességeket, amelyek ez állással járnak, jól tudom, hogy mily nagyok és számosak azon várakozások amelyeket nemcsak a tekintetes Törvényhatóság, hanem a város egész társadalma azon egyén tevékenysége, közéleti magaviseleté iránt joggal támaszt, aki ezen széket elfoglalja, főleg akkor a midőn jeles elődök után kellett következnem. Á választás utján, a polgártársak bizalmából elnyert állással összekötött kötelességeknek lelkiismeretesen megfelelni, nemcsak hivatali, de erkölcsi kötelesség is s mindjárt köszönetéin kifejezése után biztosítom a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy ezen erkölcsi szempontot soha szem elől téveszteni nem fogom s ha dacára összes testi és szellemi erőim lelkiismeretes és buzgó felhasználásának, úgy találnám, hogy a belém helyezett bizalomnak, a személyemhez kötött várakozásnak, azon kívánt mértékben amely lelki szemeim előtt már kialakulva van s amelyet ily előkelő felfogású társadalmi ős közélet, mint a miénk, méltán fel is állíthat, megfelelni képes nem leendek, bizalmukért mindig hálás szívvel ép oly nyugodt öntudattal fogom felmentésem kérni, mint a mily önzetlenül s egyéni és családi érdekeimet figyelmen kívül hagyva a legbuzgóbb és legpéldásabb munkásságra elhatározva meghajoltam a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság akarata előtt, mikor a polgármesteri széket elfoglalom. Igyekezni fogok, hogy azoknak is, akik talán a bizalom ily egyhangú megnyilatkozásához csak a különleges helyzet által kényszerítve járultak hozzá, bizalmát, vagy legalább önzetlen és lelkiismeretes munkásságomért az elismerését kiérdemeljem. Hálával és kegyelettel emlékezem meg két korán sírba szállott hivatali elődömről, a kik a város közszolgálatában történt belépésemkor igaz barátsággal és rokonszenvel fogadtak s a közügyek intézésében számos sokoldalú tapasztalataikkal megismertetni hivatali együtt működésűnk egész ideje alatt készséggel igyekeztek. Köszönetét mondok itt e helyen és ez alkalommal szeretett tisztviselő társaimnak, akik velem már több mint egy évtizede baráti egyetértés ben, példás szorgalommal vesznek részt szeretett városuuk ügyeinek ren dezésében, — Különösen köszönetét mondok a város érdemes főjegyzőjének, aki hivatali elődöm betegsége alatt a polgármesteri teendőket buzgó tevékenységgel látta el s ennek dacára úgy ő, mint a többi erre érdemes tisztviselőtársaim úgy látták jónak, a város és a tisztikar érdekében állónak, hogy a polgármesteri szék. ahoz méltóan, egyhangú választás utján töltessék be s ez állásra velem szemben nem pályáztak. A jövőt illetőleg, Tek. Törvény ha tósági Bizottság, részletesen nem nyilatkoztatom, annyit ígérek, a Tek. Törvényhatósági Bizottságnak a tör vényben biztosított önkormányzati szabadságát a legteljesebb mértékben megőrizni és magam részéről tiszteiéiben tartani fogom; hogy a köz $Agi háztartás jelenlegi kereteit nem csak betartani, de lehetőségig mérsó kelni fötörekvósemnek ismerendem s ha a rohamosan fejlődő viszonyok uj áldozatokat követelnek, azt igye kezni fogok oly irányú javaslattal megoldani, hogy a teherviselésnek uj és szélesebb alapot teremtsünk s a jelenlegi közterheket ne emeljük. Nem nyilatkozhatnál részletesen, mert a jövő teendőit felsorolni alig volna lehetséges, mert egy ily fejlődésben levő városnak közszükségletei úgyszólván napról-napra támadnak, változnak, a helyes közigazgatás feladata, a helyes és közérdekű szükségleteknek a hatósági támogatást megadni, másrészt a helytelen irányú törekvéseknek megelőzés által útját áliani. Nagy feladat vár előreláthatólag különösen a városi hatóságokra, a mindinkább elfajulni, a jogos igényeket túllépni látszó szociális és munkásmozgalmakkal szemben, amelyekkel szemben elsősorban természetesen a meggyőzés s a szeretet fegyvereivel, szükség esetén a törvény szigorával fogok eljárni. A polgármesteri állás nem lévén politikai állás — kijelentem, hogy ezen minőségemben politikával foglalkozni nem is szándékozom annyit azonban kötelességszerüleg kijelentek, bogy a lefolyt politikai válság után a megnyilvánult nemzeti akarat letéteményeseként kormányra lépett koalicziós kormánynak őszinte hive vagyok, az általa kilátásba helyezett nagy nemzeti és alkotmányjogi reformok keresztül vitelében — amennyiben azok a törvényhatóságot és az én hatáskörömet érintik — hűséges és odaadó munkatársa leszek. Igyekezni fogok, hogy a városi hatóság iránt a város polgársága bizalommal és szeretettel viseltessék, hogy fölkeltsem a város polgárságában azon meggyőződést, hogy a város hatóságában nem a társas együttélés szükséges és sokszor kellemetlen és zaklató szabályait alkalmazó rideg hivatali közegeket lássa, hanem az ő legjobb barátját és istápolóját, óhajtom, hogy tudja meg a város legutolsó sorban levő lakosa is, hogy van egy ember, aki minden bajában és bánatában szívesen reszt vesz, s ha tud rajta — készséggel segít és minden örömében őszinte szívvel osztozik. A becsületes munka és a szeretet tenát tekintetes Törvényhatóság az Yolt-e Bélavára a Bélavárhegyen ? Irta : Vende Aladár. A „Szamos“ eredeti tárcája. Az Avasban Turvókonya és Bik- szád között, a Pásztory Árkád tanyája közelében, e természeti szépségekben gazdag kies völgykatlanban, mintegy óriási halnak a háta, nyúlik el a regényes Bélavárhegy. Elől a. bikszádi ut felé nézve meredek, hozzáférhetetlen sziklafal, lábát mossa az alatta folyó patak vize. A sziklafal azután nagy félkörben folytatódik tovább, a hegy másik oldalára, mindenütt oly meredeken, hogy ezen a részen a hegy teteje szinte megközelitheuetlen. Odébb lankásodni kezd a hegy, a meredek sziklafalak eltűnnek és oldalait sűrű erdő borítja, mig fent az eke fogta mivelés alá a fensikot. — Ismét odébb az erdő megszűnik, a hegy mindinkább laposodik és|a messze távolban a síkságban vész el. Oda, a hol a sziklafalak merednek a magasba és vadregónyes szakadékok zárják körül a kies fensikot, oda helyezi a hagyomány és a néphit IV. Béla király várát, melyet állítólag a kutyafejü tatár pusztított volna el éa a hol, mielőtt a király hadba szállott összes klenodiumait, aranymarháit és ezüstpénzeit hordókban elásatta volna. Midőn a vármegye monográfiája ügyében végzett adatgyűjtő körutam- ban e vidékre kerüljem és Pásztory Árkád vendégszerető tanyáján szállottam meg, szóvá tettem házigazdám előtt Bélavárát is, hogy miként lehetne oda feljutni, hogy ásatások utján megkereshessem a várnak az alapfalait és azokról legalább alaprajzott készíthessek. Szives házigazdám hajlandónak nyilatkozott mindenben segítségemre lenni. A hegy a beállott esőzések következtében és mert két patakon is át- kellett gázolni csak ökrör szekérrel volt megközelíthető. Magam mellé vettem tehát nehány embert, ásókkal csákányokkal és lapátokkal felszerelve, az ökrös szekérrel elvitettük magun. kát a hegy túlsó Bikszád felé néző oldaláig, odáig, a hol a hegy már lankásodni kezd és a hol könnyű szerrel juthatunk a tetőre. Itt azon a területen, a hol állítólag Béla vára állott, 25 helyen ásattam meg a földet, mindenütt ott, a hol, ha itt épület lett volna, okvetlen a falak nyomaira, vagy legalább is feldúlt, forgatott, vagy törmelékes földre kellett volna bukkannunk, azonban mindennek még csak nyomát sem találtam. Itt-ott egy-egy kőkori cserép- töredék bukkant elő a második ásónyomra, alatta pedig a megbolygatat- lan őstalaj pihent. Odébb dirigáltam kicsi munkás csapatomat, hogy talán azon a részen találok nyomokat, a hol a hegy oldal lankásodni kezd. Mielőtt azonban ezt a területet elértem volna, körülbelül két méter magasságú földsáncz zárta el utunkat, mely földsánc a hegyet keresztben végig elzárta és ott, ahol a sziklafal megszűnik és lejtőbe megy át, a hol tehát a hegy már könnyebben megmászható. Ez a földsánc egyszerre megvilágította a helyzetet. A sáncon belül rém volt vár, a sáncon kívül pedig bizonyára még kevésbbé volt, mert hiszen, ha valahol e területen vár volt, az csak a legnehezebben hozzáférhető és a legkönnyebben megvédhető helyen lehetett, tehát a sáncon belül, a hegy meredek részén, a hol a szép egyenes, elég terjedelmes fen- sik erre mintegy kínálkozni látszott. Hogy következtetésem helyességéről meggyőződést szerezzek, átmentünk a sánc túlsó oldalán folytatódó fensikra és ott folytattuk az ásatást, de hasonló eredménytelenséggel. — Azonban e területről itt-ott szétszórva előkerült egy teljesen ép egyenes kard egy pallosnak a felső fele, egy teljesen ép lándzsavég, több nyílhegy, egy paizsdudor, melyhez hasonlót, de díszesebbet Biharvármegyében Adorján váránál találtak és melyet a Magyar Nemzeti Muzeum őriz, (alakjánál fogva egy darabig sisaknak tartották) és egy sarkantyú. Valamennyi a tatárjárás korából. Mindezek alapján határozottan lehet állítani, hogy az u. n. Bélavárhegyen sohasem volt vár, hanem csak X. RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-közösségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást* Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett — Snatioár és vidéke iegnag/Obb eziporaktira. Figyelmeztetés TI az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
