Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)

1906-12-23 / 102. szám

4-ik oldal. SZAMOS 102 szám. mellett, ki még most is görcsösen szo­rongatta a zászló nyelét. . . Az Abris fejéből kifolyó vér pédig összefolyt a „Pro libertate et patria“ felírással, me­lyen feje nyugodott. . . És mintha most is sima a Peti he gedüje, mintha Ábris kisérné bariton­jával : .Várj meg holló várj még Had üzenjek tőled, Apámnak, anyámnak, Jegybéli má kámnak. . .* * * * A Beszkid felől süvítő hideg szél a domboruló sírokat hóval hordja teli, a hold most is kíváncsian bocsátja ke­resztül a felhőkön sugarait ... és a farkasok üvöltése veri fel az éji csendet. Jávorka pedig ott küzd ismét, más­honnan összeverődött vitézeivel a la­bancok ellen, — valahol a márama- rosi rengetegek egy félreeső uj harc­terén. Az első karácsonyestén. — Irta : Gsászy László. — Jer ide mellém kis feleségem, hajtsd kebelemre szerelmes fejedet, hadd csó­kolhassam boldogságtól sugárzó ar­codat. Ugy-e beváltam, amit az epedő sze relem napjaiban ígértem, ugy-e bol­doggá tettelek? Mosolygó két szemed, elégedett arcod árulja ezt el nekem. Ha a napi munka nehéz küzdelmei­ből csendes otthonomba hazakerülök, szerelmes ölelésed, édes csókod elfe­ledteti velem a lankasztó fáradságot s a te boldogságodon örvendve, boldog vagyok én is nagyon. ügy e mennyire megváltozott ez a könnyelmű fiú, a mióta a felesége let­tél? Ugy-e azóta szinte repül haza s te nyújtod neki a világ minden hol dogságát egyedül? Lásd, milyen csodákat müvei a te angyali jóságod, végtelen nagy szere­teted. A szegény fiúnak, akinek kevés volt az egész mindensóg, te vagy most egész világa. Pedig mennyi aggó­dás, mennyi szörnyű kétség előzte meg azt a boldogságot. Milyen nehéz küzdelem, mennyi sok viszály gördült utunkba, mig egymáséi lehettünk. De mégis egymásé leltünk, mert minde­nen győzedelmeskedett a te szivednek kimondhatatlan nagy szeretete. Ez tett erőssé engem is s ugy-e a könnyelmű fiúból „minta férj“ lett. Hi­szen saját magad mondtad ezt édes anyádnak. Lásd, lásd, mire képes a szeretet hatalma. Nagyobb ez minden más erő nél. Világokat forgatott már fel, hitla- gadókl<á gonosztevőkké tett sokakat, mig viszont másokat felemelt az erény legfelső magaslatára. A szeretet hatalma volt az én meg mentőm is. Ennek az én világomban te vagy a megtestesülése, az én idve zitöm, megváltóm és szabaditóm. Ezért szeretlek, ezért akarom, hogy végtelen nagy szereteted soha ne csa­lódjék bennem. Nem is fog csalódni. Ugy-e hiszed, úgy e nem bántad meg, hogy az enyém lettél? Forró ölelésed, égető csókod azt mondja nekem: nem. Nem is fogod soha megbánni Emlékszel-e még arra a karácsony­ra, a mikor megbonthatatlanul megpe­csételtük jövendő életsorsunkat? Hiv tál, hogy megbeszéljük együtt ketten a szeretet szavával, a mit a holt betűk közvetítésével eredményesen megtár gyalni nem tudtunk. Finom női lelked megérezte, hogy a hang melegségét nélkülöző rideg betűk jobban a szív­hez szólanak az ajkakon keresztül. Nekem is ez volt a hitem. Alig vár­tam, hogy melletted lehessek, alig hit­tem, hogy lemorzsoljam a perceket, amelyek tőled távol tartanak s a leg­első alkalommal, a mikor mehettem, rohantam Hozzád. Ha nem is lett volna karácsony, a mikor bókességes szeretet tölt be min­deneket, mégis hittem,. hogy a mi szi­vünk szeretete megtalálja egymáshoz az utat s a köteléket, amelyet olyan édes ábrándozással fonogattunk, olyan erőssé füzzük össze, hogy nem lesz a világnak az a hatalmassága, a mely bennünket egymástól elszakasszon. Mikor hozzád indultam, nem bántott a kétely, mert erősen hittem, hogy a milyen reményteljesen megyek hozzád, olyan nagy boldogsággal távozom Tőled. S nem csalódtam. A mikor egymás szemébe nézve ölelkeztek lelkeink, mint­ha hangodat hallottam volna. „Nem, nem foglak elhagyni. . . sze­ress. . . Követlek bárhová! . . .“ S én szivem mélyéből fohászkodtam fel Istenemhez e véghetetlen nagy sze­rétéiért s láttam arcodról, hogy meg­értetted, a mit lelkemben gondolok s boldogság sugározta be egész lényedet. Lásd édes kis feleségem, az a szív­ből felemelkedett fohász erősített meg engemet, a te néma beszéded ölt ki lelkemből minden hitellenséget s mu­tatta meg előttem a rendilhetlenül el­érendő célt. Ettől a pillanattól kezdve férjed voltam lélekben, férjed, akinek minden gondolata csak a te boldogsá­god megteremtése s az én nyugalmam minél hamarabb való elérésére irá­nyult. Ez volt az én legboldogabb kará­csonyom. Ekkor hozott számomra a karácsonyi Jézus legnagyobb ajándékot — szivem boldogságát. Emlékszel-e még rá, milyen öröm uralta telkemet egész ott létem alatt. Szinte tán unták is vidámságomat. De ón tudom, mert éreztem, hogy a te lelked ért engem s nem is esett nagyon nehezemre az elválás. Hiszen érted mentem azután nemsokára. Azóta az enyém vagy egészen. Nem háborgatja boldogságomat senki, sem­mi. Egymásért és egymásuak élünk szüntelenül. Boldogsággal, megelége­déssel teljes életünk minden pillanata. Hát nem égbekiáltó bűn lett volna ezt a végtelen szerelmet megakadá­lyozni? Hát mi lett volna veled, mi lett volna velem, ha a mai karácsony­estét is rideg magányosságban, a csa­lódás keserű fájdalmától emésztve kell eltöltenünk? Milyen más, mennyivel boldogitóbb igy. Egymás mellett mennyivel na­gyobbnak érezzük a karácsonyi szere­tet melegét is. Nagyon szeretlek kis feleségem s a mikor most első karácsonyesténket tölt­jük egymással, úgy gondoltam, az lesz a legnemesebb időtöltés, ha elmondom, mennyire boldognak érzem magamat, hogy enyémnek mondhatlak. Szerelmes vagyok beléd s az is le­szek mindég édes kis feleségem. En­gedd meg, hogy ezt az ifjúkori bűnö­met örökre megtarthassam. Akkor bol­dog lesz nem csak a karácsonyunk, hanem örök boldogság vesz körül éle­tünk minden pillanatában. így szeretném én, igy akarom én, ugy-e e tekintetben érvényesülni fog férjecskéd hatalma? Akkor minden ka­rácsonyeste visszhangozni fogja az én legszebb karácsonyestémet, amelyen téged igazán megszerettelek, a melyen téged örökre magamhoz láncoltalak. SZÍNHÁZ. Szerdán E. A. Butti drámája, a „Lucifer,“ majdnem üres ház előtt került első előadásban szinre. Igaz, maga a darab sem olyan, hogy va­lami nagy érdeklődést keltsen. Irány- dráma, mélyen járó philosophiai igaz­ságokat, tárgyal és pedig meglehető­sen színtelenül. Legalább előadó szí­nészeink interpretációja ilyen benyo másokat keltett benuünk. Egyedül Peterdi (Albertni) tudott alakításával némi érdeklődést kelteni, bár a sze­rep nem tudás öt is alaposan gátolta az érvényesülésben, nemkülönben a rossz ensemble. Kis M. (Guidó) ala­kításának drámai erő nélkülisége, hangjának szintelensége folytán nem alkalmas ilyen szerep megjátszására. Partnere Jászai O.ga (Maliid) sem érvényesülhetett. Csütörtökön a „Vig özvegy“ raeut harmadszor, telt ház előtt pompás előadásban. Komáromi temperamen­tumos, kedves vig özvegye olyan ala kitás, mely felül áll minden kritikán. Második felvonásbeli lidérc-dala, mely­ben énekelőadásbeli művészeiét oly' fényesen csillogtatta, hogy frauetikus hatást ért el. — A férfi sextette is mindinkább tetszik, mit abból látunk, hogy mostanában oly hideg közönsé­günk megisméltette. Az összes sze­replők kifogástalanok voltak. Pénteken Sardau „Boszorkány“ c. idegizgató drámáját adták zónában, Jázzay Olgával a címszerepben. Még a műit saisonból ismerjük ez alakítá­sát Jászainak, melynek legszebb bírá­lata az az érdeklődés, amelyet közön­ségünk a darabbal szemben tanúsított. Jászai e szerepben önmagát múlja felül s különösen a harmadik felvo­nás autodató jelenetében oly meg­rázó erővel tolmácsolta a kebelében dúló szenvedélyeit, bogy a közönség a nyílt színen percekig ünnepelte. Partnere Kiss Miklós (Don Kuriquer) igyekezettel játszott. — Az előadás általában jó volt s reméljük, hogy az idén még lesz alkalmunk Jászai Olga e kitűnő aiabitásában gyönyörköd­hetni, A „Szamos“ eredeti táviratai. Bpest, deo. 22 A képviselőház ma néhány perces Ülést tartott. Návay Lajos elnök meg­nyitva az ülést jelentette, bogy a főrendiház elfogadta mindazon tör­vényjavaslatokat, melyeket a Ház az utóbki napokban megszavazott. — A Ház a bejelentést tudomásul vette, mire az ülés véget ért. — A magyar delegáció ma délben teljes ülést tar­tott, melyen a közös pénzügyminisz tér költségvetését tárgyalták. Báró Ruduyánszky József a pénzügyi bi zottság jelentését beterjesztette, mire a bizottság az általános költségvetést vita nélkül elfogadta. — A részletes tárgyalásnál az előadó a bizottság két határozati javaslatát ajánlotta el fogadásra, melyek szerint a közös pénzügyminisztérium Budapestre át­helyezendő és a pénzügyminisztéri­umban üresedésbe kerülő állások ma­gyar honosokkal töltendők be. — A Bizottság a határozati javaslatokat elfogadta és megszavazta részletek­ben is a közös pénzügyminisztérium költségvetését Ezután az okkupációs hitei került sorra. Gróf Batthyány Tivadar, Ságby Gyula, Bernáth Béla panaszolják, hogy a boszniai érdeke­ket elhanyagoljak. Boszniában kíván­ják a szabadsa tó behozatalát is. — Báró Burián István, reméli, hogy a jövő költségvetés benyújtásakor több eredménnyel számolhat be. Minden panaszt tüzetesen megvizsgál a ma­gyar érdekeket nem hanyagolja el, a teljes paritást a legszigorúbban be­tartja. A szabadsajtó dolgában már elkészült a törvényjavaslat. Azután a bizottság a bosznyák költségvetést is megszavazta, mire az ülés véget ért. * A budai királyi várpalotában ma délben nagy ünnepségek között vette át Wesselényi Miklós báró uj koro­naőr a magyar szent koronát. Az ünnepségen a hercegprímással élükön az ország zászlósurai és főméltóságai is megjelentek. Résztvett azon József főherceg is nejével és kíséretével. Az ünnepség elején Wekerle, kit ez al­kalomra a király, mint külön kineve­zett biztost bízott meg, beiktató be­szédet mondott, melyben Wesselényi bárót bevezette uj méltóságába. Á« uj koronaőr megtekintette a koroua- ládán levő pecsétet és miután sértet­lennek találta, átvette a koronákul csókát, lendületes szavakban jelentvén ki, hogy a reáruházott megtisztelő megbízást híven fogja teljesíteni. Etze az ünnepség véget ért. HÍRROVAT. — Lapunk t. olvasóinak és munkatársainknak boldog kará­csonyi ünnepeket kívánunk! — Értesítjük t. olvasóinkat, hogy lapunk kővetkező száma a közbeeső ünnepek miatt csak deczember 30-án (vasárnap) fog megjelenni. Előfizetési felhívás. A közeledő újévvel uj előfizetésre kérjük a n. é. közönséget. Egy olyan lapnak, mely 38 éve áll a közérdek szolgálatában, nincs szük­sége hangzatos reklámra, csak annyit ígérünk, hogy a „Szamos“-t, mint független lapot, hivatása magaslatán megtartani és fejleszteni ezután is törekszünk. A „S/.amos“ mint társadalmi, poli­tikai, közgazdasági és szépirodalmi lap s mint a szatmáraiegyei községi és körjegyzők hivatalos közlöuye, he- tenkint kétszer jelenik meg : vasár­nap és csütörtökön. Előfizetési ára : l évre 8 K 4 „ 2 „ A „Szamos“ kiadóhivatala. Karácsonyi kívánságok. (Levelek a Jézuskához.) A menyországban nincs büntető kó- deksz, tehát a levéltitok megsértését sem ismerik odaát. Minthogy azonban ide- lent más a felfogás, a feladók inkogni- tóját tiszteletben tartjuk, midőn a meny- nyei postán érkezett alábbi levelek tar­talmát eláruljuk. Édes Jézuskám! Szépen kérlek hoz­zál nekem sok bonbont és kevés játé­kot. A játékot unom. Egy pár arany fülbevalót is kérek, amilyen tecik, csak szeb legyen mint a Micikéjé. ............Jolánka H. elemi 0. t. Kis Jézusom! Kérek egy színházi se­lyemblúzt és engedd meg, hogy Tiha­nyit csendesen imádhassam. ...........Lola II. é. kópezdésznő. Uram, Jézus! Ha jót akarsz, puk­kaszd meg osztályfőnökömet, de szemé­lyesen. Abszolúte semmi érzéke sincs az alanyi költészet iránt. Dorottyához írott verseimet elkonflskálta, ráadásul majd kicsapatott. Egy kis jó cigaretta-dohány ha akadna a menyországban, Jupiterre, isteni kriszkindli lenne. Hü fiad ...........Zoltán VB-ikes gimn. Hurka, kolbász, meg cipó És egy kis bor volna jó ! Dijnoki tisztelettel ...........Vendel na pdijes. A színtársulat Jézuskájához küldött kívánságok. Kívánságom már teljesült. Egy évig nem kérek semmit. Krémer. Nekem egy engedelmes, kövér kis bárányka kell. Egy naiva. Én megelégszem egy ibolya csokor­ral, mert én szerény vagyok. A társulat legjobban fizetett férfi tagja. Édes Jézus add, hogy nekem csak a színpadon kelljen játszanom a féltékeny mór szerepét, az életben már elég volt. Aki egész évben ügyet sem vethet rád, mert a társulatra ügyel. Majd ha „nagy“ leszek édes Jézus­kám add, hogy a kritikusaim pukkad­janak meg dühükben. A társulat egy ma még kiss tagja. Tihanyba születtem, a balatoni sellők voltak játszó társaim s bár bejártam kétszer a festett világot, legszebbek mégis komáromi élményeim voltak. Jé­zuskám engedd meg, hogy még egy­szer da capo al fine csinálhassam. A hölgyek öröme. Őszinte nem lehetek kérelmemben, mert kiss vágyaim befolyásolja, valami uj dolgot óhajtanék. Tusi. Thália papp-nője. A boszorkány fekete mómő szerepe, kedvenc szerepem, fekete szem éjsza­kája, kedvenc nótám s ha ruhát küld a kis Jézus, azt ne feledje, hogy: fekete még mindig a kedvencem és hogy a fekete selymet semmi féle görög bár­sonynyal fel nem cserélem. Olga. Jézuska! ha már a te javaidat min­denki Csáki szalmájának nézi, adjál ne­kem is belőle. Egy barna Manci. * Elnök választás. A Szatmári Leszámítoló Bank r. t. és az ezzel karöltve működő szatmári leszámítoló takurékegylet, mint szövetkezet igaz­gatósága dr. Falussy Árpádnak, vár­megyénk é* városunk nagy tevékeuy- ségü főispánjának az elnöki tisztséget felajánlotta. Az igazgatóság kiküldőt tei ez alkalomból e hó 19-éu liszté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom