Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)

1906-11-01 / 87. szám

XXXVIII, évfolyam­Szatmár, 1906. november hő 1. (csütörtök) 87. szám. S Z Ä M Q S i POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Xgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 6 H I V A T A L : Rékóczy-uícza 9. sz. Telefon: 107. Mindeanamü dijak SzaiiBäroo, a lap kiadóbivalaiáiiKE fUateadok HIRDETÉSEK: KészpénzfizetéB mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A Rákóczi- és Thököly-iionepek után. Budapest, Kassa és Késmárk felé vezette a nemzetet zarándok­úja az elmúlt napokban. Mind­nyájan tudtuk, hogy olyanok lesz­nek ezek az ünnepek, amilyenek­ből még kevés volt Magyarorszá­gon, de a közhangulatnak olyan lángolása, az ország lelkesedésének oly önmagától való hatalmas meg­nyilatkozása, amilyennek részesei voltunk, képzeletünket valóban fe­lülmúlta. Attól a perctől kezdve, hogy a szent hamvakat hozó vo­nat Orsovánál az ország határát átlépte, talpon volt az egész or­szág ; harangok zúgása és orgonák hangjai közt égigható örömrivalgás- ban törtek ki milliónyi tömegek. Két évszázad keserű lelkesedése tört ki a szivekből, amiről apáink regéltek elszorult szívvel, amiről régi hegedősök csak jó hazafi előtt mertek énekelni. Egy kitörő vulkán erejével és káprázatos (ormában tört magának utat mindaz, ami a nemzet lelkiismeretében kétszáz évig mintegy sziklatorlaszokkal el­zárva volt. Itt nyugosznak már Rákóczi Ferencz, Thököly, Zrinyi Ilona a véres szabadság földjében, az 6 emléküké most minden szeretet, minden hazafias érzés, mely gyö­keret tud verni a magyar szi­vekben. Nem is temetés volt, nem is gyászünnep volt ez, hanem diadal­mas feltámadás, hasonlatos ama nagyszerű feltámadáshoz, melyet hirdettek a próféták és melyben hisz a hivő. Feltámadása volt ez nemcsak Rákóczi emlékezetének, hanem azoknak a dicső eszméknek is, amelyekért a kuruczság harcolt, amelyért harcoltunk azóta mind a mai napig és amelyek, mig ma- gyar^éLa földön, elevenen élni és ‘izgatni fognak. Midőn a nemzet szabadságáról van szó, bocsánatot tudunk adni ellenségeinknek, de feledni nem tudunk és feledni nem fogunk soha, mert amely nép leled, az a nép megalkuszik. Két sirunk van immár, ahová elzarándokolhatunk, ha veszélyben a haza, vagy ha lelkesedni aka­runk múltaknak emlékein. Az egyik sir Budapesten van, a kerepesi temetőben, Kossuth Lajos fekszik benne; a másik megszentelt tetem a kassai dóm alatt alussza örökös álmát . . . Kossuth és Rákóczi! Mindaketten ugyanegy eszméért vitték pihenést nem ismerő harcba kolosszális egyéniségüket. Ugyanaz a nyomor sanyargatta a hű magyar népet, amidőn fegyverbe állították apáinkat és világ csodájára olyan harcot indítottak a zsarnokság ellen, amely azt alapjában megrendítette. Rákóczi és Kosuth is földből terem­tették elé a hadsereget és mind a két nagy emberért egyaránt rajon­gott tábornok és közkatona. II. Rákóczi Ferencz bölcsője felett fe­jedelmi korona ringott ; abban a korban szédületes magasságban állott ő a magyar föld nyomorgó fiai fölött. Ő, kinek birtokai hatszáz­ezer holdra terjedtek és akit koro­nával kínáltak meg, királyi koro­náról, sok száz milliónyi vagyonról mondott le, hogy szolgálhassa azt az elnyomott, elárvult népet. És midőn az árulók és a változó hadi szerencse nagy terveit keresz­tül húzták, megint fölkinálták neki a rangot és vagyont, de ő, hogy példát nyújtson nemzetének, lemon­dott ismét és száműzetésbe ment. Kossuth Lajost a nép adta a hazának, vagyon és betolyás nél­kül került a közélet fórumára és itt a haza és a szabadság szolgá­latában elérte mindazt, amit ember elérhet, És a midőn hatalmának, dicsőségének polcán állva elveszett a nemzet ügye : a diktátor koldus­botot vett és száműzte magát. Közös az ő sorsuk, közös az ő dicsőségük. Ne leiedd őket, magyar nép és emlékezz reájuk bensőségteljesen minden búdban, — minden örö­mödben !-«fe-sia. Rákóczi napja. Verőfóuyes, meleg őszi nap virradt reánk okt4T>éx> üü-én. — A magyarok Istene le téti nt0&f'g 'lazára s e tekin­tet fényt és dicsőséget árasztott az egész ünneplő magyar nemzetre. —■ Kassa volt az ünnep központja, hol örök nyugvó helyére tették a nagy fejedelem és bujdosó társainak ide­genből hazahozott hamvait. Felma­gasztosult lélekkel ünnepelt e napon az egész ország és minden magyar ott volt lélekben a hősök ravatalánál. Városunk közönsége az ünnepélyek­ből Budapesten, Kassán, Késmárkon és itthon egyaránt méltóan vette ki a maga részét. A törvényhatóság kópviseltetése az országos ünnepeken programmszerüen ment végbe Kas­sán pedig a hivatalos küldöttségeken kívül mintegy kétszázan vettek részt az ünnepélyen városunkból. Itthon is ünnepnappá avatta a ke­gyelet október 29-ikót. A város ün­nepi díszbe ötözött, az ipari munkák szüneteltek, az üzleteket bezárták. Az összes iskolák szünnapot tartot­tak és az utcákon hullámzó közönség igazi nagy ünnep képét mutatta. Délelőtt úgy a rom. kath. székes- egyházban, mint az ev. ref, templo­mokban isfcenitiszteietet tartottak, melyeken az ifjúság, a különböző egyesületek, hivatalok és nagy számú közönség vettek részt. Istenitisztelet után a kir. kath. és az ev. ref. fő­gimnáziumokban ifjúsági ünnepélyek voltak. Az előbbi intézetben Bagossv Bertalan, az utóbbiban Dr. Hantz Jenő tartott emlókbeszédet. Hasonló ünnepélyek folytak le az apáca zárda összes iskoláiban, a püspöki tanitó- kópezdében és finépiskolában, az ev. ref. felső leányiskolákban s az állami Bujdosó kurucz éneke­Úgy bolyongok szép Magyarországon, Mintha járnék idegen világban, Bánat kisér, öldököl a szégyen, Sorvadozok kegyelem-kenyéren. Édes hazám, megrontottak téged, Letördelték minden dicsőséged Nagy voltál a magad erejéből, Tengődöl most Isten kegyelméből. Gazdag urból koldussá vedlettéi, Ágról szakadt nyomorulttá lettél, Könnyek égnek halovány orcádon, Nincs is nálad árvább a világon! Endrödi Sándor. A vihar regéje. (Lenau.) Fordította : Vajthó László. Hangtalan, magába zárkózottan, Elpihent a tenger, meg se csobban, Part felé nem küld üdvözletét. Lüktető hullámi elsimultak, Haldokolva ég az alkonyult nap, Mint egy csöndes holt tetem felett. Künn a parton nem zúg a falombja; Leskelődik nesztelen, szorongva, Hogy a hab s a szél nem éber itt ? Már a nap sugara is kiége, És az éj a hangtalan vidékre Barna, gyászos ködlepelt térit. Hirtelen a láthatár ködében, Lomha léptekkel, viharra készen, Útra Kelnek szürke fellegek. És az égre felszáguldva gyorsan, Aggalomtul megkuszált csoportban Az alvó körül keringenek. Majd aláhanyatlanak reája: „Élsz-e még, mond ?“ kérdik harsonázva S fájó könnyeket hullatnak ott. Majd a nyugvó csöndes fekhelyére Rezgőén világolnak le, nézve, Agg szülőjük, a tenger, halott ? Nem, nem, ő él! Lányai siralma Mély álmából ime felzavarta, S fekhelyéről föl magasra hág. Anya és a gyermekek üvöltve Táncolnak vadul dalolva, körbe, Bősz viharban szerelmük dalát. Som Panna. (Rajz a kurucvilágból.) Irta Lampérth Géza. Jó erős volt a Bakony a kuru- coknak. — Többet ér ez, fiaim, a labanc minden furfangos mivü fortifikáció- jánál, — szokta volt mondani Boty- tyán apó, — mert ezt maga a fölsó- ges Úristen építette. Persze nem a labancnak, hanem a kurucnak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében. Szakadókos völ­gyeinek mélyébe, bükkös erdejének sötétjébe ha bevehette magát kis seregével, jöhetett a labanc bármily nagy siserehaddal. Biztos, hogy ki­porolta bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek tetejéről jó messzire észrevette már a fürge kuruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, mig az erdőszólbe ért, akkor aztán agy pompás attakkal hegyibe ! Ez volt Bottyán apó stratégiája. Hanem ehez a stratégiához, amely, főképen a gyorsaságra vala építve, más valakinek is volt még hozzászó­lása. Ez a más valaki nem volt ge­nerális, még csak istrázsamester se. Pedig annak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lőtt volna. Hanem hát bajusza se volt, mivelhogy Pannának hivták, Som Pannának. Panna leányasszony persze szok­nyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan do­logra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvónye. Piros két arcával, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával, meg a reugő-ringó testével Pannának, dehogy is törődött. Som Panna hadi tudomásya pedig abból állott, hogy szegröl-végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát Zöld erdő zúgásán, vadgalamb bugá­sán ott nevelte föl az édes anyja, ki különben rég elment szegény, ama másvilági ösmeretlen erdőkbe ... Es jRoth Fülöp kórlsbadi ezi pora k tárát ajánljuk a t. vevő-kös!öü@égnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaUára. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom