Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-25 / 85. szám
XXXVIII. évfolyam. Szalmár, 1906. október hó 25. (csütörtök) 85. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f «Á-jfL 3 . > -a ’ K ki / V» rü#» rTVL' Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rókóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. fáindennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban {Izatendok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Myilttár sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Rákóczi hamvai útban hazafelé. Megkezdődött a legnagyobb nemzeti hősök porainak vándorlása Konstantinápolyból hazafelé. A magyar nemzet minden igaz tagja talpra áll, hogy kegyeletét és méltó háláját kifejezze azok iránt, akik lelkűknek legjavát a tragikai fönség minden hatalmával képviselték. Méltán mondhatjuk világraszólónak kegyeletes ünnepélyünket, mert ennek nemcsak külső ténye, de belső tartalma is van. A kuruc-háboru összeszövődött ugyanis az európai viszonyokkal. Most lesz alkalma megtudni egész Európának egyet-mást arról, mit szenvedtek e háború hősei, mit szenvedett kis nemzetünk, melyet mindenki elhagyott. De megértheti egyszersmind a külföld azt is, hogy mire képes egy kis nemzet is, melyben az élet ereje lakozik. A nemzeti léleknek az elkövetkezendő ünnepségek alatt hatalmas emóciókban lesz része, melyeknek kétségtelenül erősitő és tisztitó hatásuk van, de ezenkivül egyéb jó hatása is lesz. Azok előtt, kik nemzeti múltúnkat gyöngébben ismerik, egy olyan korszakát tárja lel nemzeti dicsőségünknek és szerencsétlenségünknek, melynek megismerése szoros kapcsolatban áll a hazafias érzelmekkel és gondolatokkal. A hősök hamvai iránti mély kegyeletünk nem lett volna tiszta, zavartalan, ha a nemzet képviselete előbb ki nem törli az ország törvénykönyvéből azt a pontot, mely az 1715. évi XLIX. t.-cikk értelmében Rákóczit és bujdosó társait földönfutókká tette s javaik elkobzását elrendelte. Ez is megtörtént és most már semmi sincs, ami az ünnepély nagy tényének erkölcsi tisztaságát zavarhatná, bár mindnyájan tudtuk, hogy az a szerencsétlen törvény valójában nem volt egyéb, mint egy halálra vált nemzetnek öntudatlan alkotása. Ilyen sötét emlékeztető jelekkel más nemzetek törvénykönyveiben is találkozunk, azon nemzetekében, kiknek hasonlókép az volt a sorsuk, hogy jogaikért és szabadságukért véres küzdelmeket folytassanak. Ennek a kitartó harcnak egyik szép eredménye az, amelyre most készülünk, midőn a nemzet megillető nagy ünnepséggel fogadja a legnagyobb szabadsághőst, kinél nagyobb áldozatot a nemzetért senki sem hozott. Csak porait hozzák a nagy fejedelemnek, de mindnyájan érezzük, hogy visszaköltözik hozzánk Rákóczi lelke is ! Eddig sem volt ugyan elszakadva tőlünk, hisz itt élt dalainkban a tárogató mellett, a magyar nép szivében, honnan emlékét soha semmi ki nem törölheti, de enyhül a nemzeti fájdalom az ő közelségének tudatában s jól esik tudnunk, hogy szent kötelességet teljesítünk, ha mindjárt annyi esztendő lefolyása után is a hősöknek, a bujdosástól legalább hamvaikat megválthatjuk. Egy régi, szép kuruc-énekben kifejezett jóslat megy teljesedésbe, mely a nagy Rákóczi ajkára e szavakat adta: „Szeret Magyar- ország, óhajt Erdélyország, még a gyermekük is tudom, visszakiván. Mikor rég elmentem: visszaóhajtotok ! Mikor rég meghaltam, akkor is sirattok. Haló poromból is feltámasztanátok !“ íme, a jóslat beteljesedik. Eljött a kor, mely méltányolta az ő nagy érdemeiket, kiengeszteli az ősök mulasztását. Útban vannak már e hősök hamsak A nagy ünnepre készülődik az egész ország és az ünnepi hangulat előérzete szállja meg a lelkeket. Látjuk, hogy a nagy szabadsághősök kétszer támadnak fel. Élet költözik beléjük még a végítélet előtt; uj életet lehel beléjük a legtisztább, legnemesebb érzés: a hazaszeretet. A hősök eszményi uj életébe, mely munkásságával ami lelkűnkbe költözik, annál több a fény, az elevenség és melegség, mennél közelebb jutnak a hazai földhöz. ügy akarta a kegyetlen sors, hogy a Rákóczi-kor nagy nemzeti tragédiájának végső, legszomorubb émlékezete Szatmár városához fűződjék. A szomorú emlék sötétségébe némi lény derül most, midőn méltó részt akarunk venni mi is abban a magasztos örömben, mely a hősök hazajövetélén fakad fel lelkűnkben. Legyen igazán méltó a mi városunk ünneplése is a hő-, sök iránti szent kegyelethez! — Legyen az a külső jelek mellett bensőleg is oly teljes, oly tiszta, mint a milyenre a nagy fejedelem, örök példát nyújtott! Az iparosok és a szocializmus. Nálunk a szocializmus úgyszólván egyedül az ipar terén jelentkezett,, minden erejét és mérgét ott adta ki, válogatatlan harci eszközeivel a tájékozatlan és meglepett ipari világban nagy riadalmat és rombolást okozott s miután épen az ipar terén van az országnak a leguagyobb gyengéje, ezen a ponton a nemzeti munkában és vagyonban egyelőre jelentékeny kárt tett. Nem állt meg a munkabérek szabályozásának kérdésénél, hanem szervezett ereje önérzetében hatalmi kérdést formált s az önálló iparűzés szabadságát és lehetőségét érintette. A vélemények e tekintetben eltérők lehetnek ; mi a következőkben jelezzük álláspontunkat: Kölcsönösen tiszteletben kell tartani minden jogot és érdeket, sőt a közérdekkel is összhangba kell ezeket hozni. A munkásnak természetes joga az, A regéczi kis harang *) (A fenti cimű ünnepi színjáték két képből áll. Az első képben a nagy fejedelemnek, Rákóczinak és kuruc vitézeinek kibujdosása van feltüntetve s a kép egy vak harangozó körül csoportosul, ki azért huzza a regéczi kis harangot, hogy a bujdosók megtalálják a gránic felé vezető utat. Minden a nemzeti csüggedést és nagy fájdalmat tükrözteti vissza. Előbb szórványosan érkeznek a kibujdosni készülő kurucok s majd megérkezik maga a fejedelem is.) A fejedelem: (Csendesen, egyszerűen.) Isten veled, te szegény Magyarország, Immár lehullt az égről csillagom. Sok büszke váram, kincsem, drágaságom, Legyen közpréda, mind, mind itthagyom. Remények, álmok, égi ideálok, *) Mutatvány Szávay Gyula ünnepi szinjátékából. — Az első képből csak a végső jelenetet közöljük. Hulljatok porba ti is számytalan, Nem viszek el mást a számkivetésbe, Csak szivemet és a mi benne van. Édes anyám, fordítsd felém az arczod, Fogadd kihűlt kebledre gyermeked. Kis rab fiam s te hű, fehér galambom, Álmodjatok felőlem szépeket. Kardom kettétört, hitem összeomlott, Hazám, sirasd el vérző fiadat, A hó lehullt, az éj leszállt s ki tudja Lesz-e tavasz és lesz-e virradat ? (A kisharang véletlenül egyet csendül.) Siró harangom, csak zokogj felettem, Búcsúztatódnak hangját elviszem. S ha él az Isten és én visszatérek, A dallamoddal tér vissza szivem. Magánosságom óráin hazámról Regéket csendít lelkemben e hang, Érczszived őrizd és ha jövök ismét, Te üdvözölj majd siró kis harang. (A hóhullás erősbödik, a leszálló hófüggönyök a hegyeket eltakarják ; a fáklyák eltűnnek. Távolból tárogató siráma hallszik, az előtér egészen elsötétül, temető és égett romok eltűnnek, szintér megváltozik. A regéczi nép földre borulva zokog, majd egy alkalmas kesergő kuruc kardalt énekel el csendesen.) Második kép. (A szin jobb szélét templom határolja, előtte és utána járás. A baloldalon paloták, zászlók, virágfüzérek mindenütt. — A háttér hófüggönyeire egy magyar czimerfüggöny ereszkedik, óriás angyalos czimerrel, mely áttörtén trausparentszerüleg érvényesül később. A függöny mögött virágos, lobogódiszes diadal iv épül, távlatos végső hátterében a tündöklő koporsóval. A koporsó felett a Rákóczi címer. Jobbról-balról mellette R. F. betűk. Ezek is villamos, vagy transparentes hatásban jelenhetnek meg. Á Rákóczi-cimer esetleg arra a függönyre vehető, amelyre a magyar czimer volt jelezve. — A templomból orgonakiséretes egyházi kórus hallatszik, majd a nép jön ki. Együtt egy négyes társaság és pedig egy öreg íatona, egy öreg ev. ref. pap s ezek gyermekei, egy fiatal pár.) I. jelenet. A katona : Aranyigazság volt minden szava. A pap : Istenházához illő egy beszéd volt. A férj: (Feleségéhez) Te végigsirtad az egészet. A feleség : Még a lelkem is könyezett. A katona: Szegény dicső fejedelem, te véled Ugyan kegyetlenül bánt el korod. A hatalom, melynek hadiruháján Hóhérkötélből volt a paszománt : Kivert házadból büntetés gyanánt. A törvény, melybe jóllakott Judások Rótták be a vett parancsolatot : Kifosztott és kitagadott. A pap: A nép, amelynek annyi vére elfolyt : Fejét lehajtva, busán hallgatott, A vércseppekre könnyet hullatott. Hogy dal se búgjon, sirogatva rólad : Halomra hordták, összetörték És megégették a tárogatókat... VT Róth Füiöp kárlsbadi ezipőraktárát iggL »jáaljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziparaktira. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
