Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)
1906-10-21 / 84. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmar, 1906. október hó 21, (vasárnap) 84. szám. rejtsd?- \ ■ /if-. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Ráköczy-utc2a 9. sz. Telefon: 107. áHntisraneoui utjai: Szatraaroa, a lap kiadábivavalátean {Ueteadoli HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 filiér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. 4 szatmári cipész-sztrájk. Nem lep meg ma már senkit, ha hallja, hogy ma ennek, holnap a másik iparárgnak alkalmazottjai lépnek sztrájkba. Benne van már a sztrájk a levegőben, mint szokás mondani. A szervezkedésben, a tömeges fellépésben nyilvánuló erőnek sikerei a mestereket és segédeket ellenséges táborba hajtották s ez a küzdelem alig ér véget az egyik oldalon, más és más területeken uju! ki ismét, úgy, hogy a lapokban a folyton felmerülő sztrájkokról állandó rovatot lehet nyitni. Alig végződött Szatmáron a kő- mivesek az asztalosok és famunkások sztrájkja, az elért sikerek a cipészmunkásokat hozták mozgásba s felülről nyert utasítások alapján njegállapitván követeléseiket, beszüntették a munkát, mig mestereik követeléseiket nem teljesítik. Nem akarunk ezúttal a kérdés általános sociologiai oldalára kiterjeszkedni, hiszen legközelebbről is kifejtettük e tárgyban véleményünket, ami abban gyökerezik, hogy e szétszórtan felmerülő sztrájkok mind kapcsolatosak azokkal az ál talános sociálistikus törekvésekkel, melyek századunk megoldandó reform-kérdései közé tartoznak. Mielőtt azonban e nagy reformkérdések megold ísra jutnának, ezúttal is két fontos dologra kell ráutalnunk a figyelmet. Már a nyár folyamán történt sztrájkok után is érzékenyen tapasztalta a közönség, hogy tulaj donképen ezek a sztrájkok az ő bőrére mennek. A mesterek arra való hivatkozással, hogy a munkások bérét emelni kellett, 20—25 százalékkal magasabb árakban vállalták a munkát. Minden munka- béremeiés láncszerüleg függ össze a megélhetés egyéb föltételeivel s olyan körben forgó hatások ezek, melyeknek eredménye aztán az általános drágaság, ami ha mesterséges utón sztrájkokkal fokoztatik, viszont mindig uj okát és alapját képezi a sztrájkok megújulásának. Hogy hol történik a megállás, meddig terjedhet ez az egymás bőrére licitáló versengés, ha ez igy tart, el sem tudjuk képzelni. A cipész segédek sztrájkjának a fenti általános vonatkozású hatásán kívül még más jelentősége is van, ami a magyar ipar fejlődésével kapcsolatos. Közönségünk az utóbbi években nemcsak hazafiság- ból, hanem a gyakorlati haszon szempontjából is rájött arra, hogy a bolti cipőáruknál hasonlithatlanul többet érnek cipészeink készítményei, úgy, hogy a helyi cipészipar a csak közelmúlthoz viszonyítva is határozott lendületet vett. Ennek oka egyrészről a feldolgozott bőranyag jobb minősége, más- íelöl egyes műhelyeknek ízlés tekintetében is határozott versenyképessége. Most már ennek a fellendülésnek is útjában áll természetes kerékkötője : a sztrájk. — Mert a sztrájk okozta munkabér emelések miatt oly áremelkedések történtek eddig is, amihez hasonló a múltban sohasem volt tapasztalható. Ehhez járul az a körülmény is, hogy a bőráru szintén a gyári munkások sztrájkja miatt 30 százalékkal emelkedett. A közönség, mely a sztrájkok malomkövei közé van állítva, elvégre is e magas áremelkedést nem bírván, ismét csak visszaszállingózik a boltok kültöldi gyártmányaihoz s jutni fog a műhelyeknek a kész cipő ren- delmények helyett csupán a toldozó, javitó munka. Rövidlátás az, mely csupán a béremelést, mint a sztrájk legközelebbi célját nézi s nem veszi figyelembe azt a messzebb eső, de biztos hanyatlást, mely ennek révén hazai iparunkat biztosan fogja érni s szomorúan látjuk, hogy a sztrájkok miatt mint hiúsulnak meg azok a törekvések, melyek önálló ipari berendezkedésünkre irányulnak. Nem állítjuk, hogy a cipészsegédeknek épen a jelenlegi adott esetben nem volnának jogos kívánságaik is, amiket épen a lentebb jelzett általános drágaság révén mestereikkel szemben támaszthatnak, de ezt a mesterek méltányolták is, amidőn a munkabérnek 15 százalékkal való fölemeléséi^rjsy*^ megajánlották. A cipész-segédek azonban, legalább most, mikor e sorokat írjuk, 25—30 százalék béremelést követelnek ; olyan magas százalékot, a mekkorát a mesterek nem adhatnak meg, ha megrendelőiket az áremelés folytán elveszíteni nem akarják s annyi bizonyos, hogy ha követeléseikhez tovább is makacsul ragaszkodnak, jogosan ítéli el a közönség e mozgalmat s más szempontból bírálja el a dolgot, melyet a méltányosság szempontja eddig még némileg indokoltnak találhatott. A késhegyig menő harc munkaadó és munkás közt csak áldatlan következményekre vezethet. Gondolják meg ezt lelkiismeretesen, kik követeléseikből engedni nem hajlandók, egyrészt a maguk és a társadalom szempontjából, de különösen. a magyar ipar fejlődésének a szempontjából, a melynek minden egyes sztrájkmozgalom az életgyökerére veti a fejszét. Szattnárvármegye közgyűlése. Dr Falussv Árpád főispán október 18-án háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitó beszédében a tagok támogatását kéri oly tisztviselők megválasztására, kik az elméleti és gyakorlati kiképzésben a legkiválóbbak. — Az alispán félévi jelentését a közgyűlés elfogadván, nemestóti Szabó Antal interpellácziót Irta : Bródy Sándor. . Apáca ápolt engem tavaly nyáron. Most, hogy fehér krizantemummal vau tele a város — nem tudom miért minduntalan rája gondolok, de nem szomorúsággal és merengéssel, hanem vígan és boldogan. Mert nincs valami nagyobb gyönyörűség, mint visszagondolni a rossz napokra, ha már elmúltak és visszaidézni azt, ami a gyötrődésben nemes és szép volt. — Pokoli kínszenvedések, forró álmatlan éjjet, de ne sajnáljatok ! — Hilária minden öt percben megigazította a párnámat, arezomat rózsa olajos és epetes vízzel megmosta és mosolygott. — Mit mondott az orvos, meghalok-e ? — Azt előbb ki kell érdemelni! monda és mosolygott. — Lássa testvér, hogy erősen érdemiem kifelé ? — Ez a tisztitó és ez magának jó, mert ott a másik tisztítóban, tulnan a mi sokkal keservesebb, kevesebb időt kell majd töltenie. — A kik itt többet szenvednek, ott kevesebbet lesznek! Nem lehetett vele vitázni, olyT biztos volt mindenben és a túlvilágban úgy volt tájékozva, mint a töméntelen nagy idegen kórházban — Az ő világos szép leányszemében egyszerű és megfogható volt minden, semmi zavar, vagy befejezetlen kép. Nagy fehér kezét rátette a leglégiesebb dolgokra és megfogta, valamint a mesterember az ő szerszámát. És nem tetszelgett, hogy ő ilyen. Gépiesen mosolygott mindenre. Néha diadal is volt e mosolygásban, különösen éjjel, ha gummi kerekű nagy szekerek sűrűn állottak meg a kórház udvarán. — A mi szekerünk ! monda. — Megint a mi kocsink. Egy álmatlan éjszaka után megvallom, harmincz ilyen kocsi-megállást számlált meg. Valami kicsinyt izga- tottabb lett. — Mégis szép az ilyen nagy város, amilyen ez a Becsváros. Egy nyári éjszaka legalább harminczan halnak meg hirtelen. Az ablakom a pathologiai intézetre nyílott és az apáca azokat az embereket számlálta, akiket ide szállítottak. Ez volt a „mi kocsink“ ! Minden másodikért imádkozott és reggel summázta : — Nekik azóta már jó. Ük nem látják, amit mi tudunk. Én is szép intézménynek, az élet legkülömb rendjének tartottam a halált, de a fiatal leány valósággal gyönyörködött benne. Magához ölelte, az élet egyedüli célját benne találta. Tett-vett, evett-ivott és dolgozott, amig a földön járt, de az csak gépies és ideiglenes volt, minduntalan azt varia, hogy szeme végképen lecsukódjék, azaz : végre felnyíljon. — Nehéz lesz, mondottam neki egyszer, tréfásan, magának nehezen fog menni, sokára lesz meg. Olyan nagy és erős maga, mint egy bronz Bavaria. (Bajor eredet volt a leány.) Száz éves anyóka lesz, fejedelem asz- szony. Én? mondá némi megvetéssel. Én csak látszom erősnek. Már én voltam mellbeteg, de a nagy koszttal és erőszakos ápolással a doktorok megint lábra állítottak. Egyszer, kétszer még tudnak majd, aztán nem tudnak. Mi ápoló apácák nagyon hamar, fiatalon halunk meg. Közölünk a tizedik se éri el az ötven esztendőt. Aki köztünk paraszt eredet, az még állja; de aki nem az .. . A szomszéd szobában most is haldoklik egy testvér, tizenkilencz éves. Tavaly még erősebb volt mint én. Szerencsés volt. Egy varróleánytól, akit ápolt, megkapta. A varróleány felépült, ő elmegy. — És öt most ki ápolja ? — Mind, akik itt vagyunk a folyosón. — De testvérem, maga ritkán megy be hozzá. — Majd később, egy pár nap múlva, ha az órája eljött. A szomszédom órája csakugyan, hamarosan eljött. Én már akkor fölkeltem az ágyból, föl és alá vánszorogtam a szobában, sőt ki-kijártam Kóth Fülöp kárlsbádi czipő raktárát ajánljuk a t. vevő-közö»séfaek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Ssatmár és vidéke legnagyobb czipbraküra. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
