Szamos, 1906. szeptember (38. évfolyam, 70-78. szám)
1906-09-23 / 76. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatraar, 1906. szeptember hó 23. (vasárnap) 76. szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP Előfizetési ár: Egész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám áxa-UMillér.-■ ■ ------------ -- - - ■' s !/ ■ NV/ ,0$» \ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaror*, a lap kiadóhivatalab&G fUetendok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Adtál Uram esőt!... Az uj betegsegélyezési törvény. Irta: Thurner Albert, a szatmárnémeti-! kereskedelmi betegsegélyző egyesület titkára. Másfél évtizzel ezelőtt alkottatott meg a betegsegélyezési törvény s ennek keretében létesittettek a kerületi betegsegélyző pénztárak. Ez a humánus intézmény minden izében a kis emberek sorsán javítani volt hivatva s ha ez nem sikerült, hát nem az igazán nemes intentio, mely a törvényt szülte, volt az oka a sikertelenségnek, hanem talán a rósz német kaptafa, amire a magyar viszonyokat csak úgy egyszerűen rá szokták huzni; továbbá az, hogy ép azok viseltettek országszerte a legnagyobb indolentiával az uj intézmény iránt, akikért a törvény meghozatott. Nem célom e cikk keretében a bajokat részletesen felsorolni, csak annyit említek meg ezúttal, hogy a kerületi betegsegélyző pénzt Irak müködés.e a hozzá fűzött várakozásnak nem felelt meg s csekély kivétellel e pénztárak mind deficittel zárták és zárják számadásaikat. A törvénynek magának is sok fogyatékossága volt, amit nem győztek időről-időre rendeletekkel pótolni s mig egyfelől az említett pénztárak vagyonilag prosperálni képesek nem voltak, — a tagok be nem jelentése, tagdijak nem fizetése s egyéb és több visszaélés miatt, — másfelől a segélyre szorultak nem ritkán nélkülözték azt az ellátást, ami, mint tagokat az alapszabály és törvény szerint megillette volna. A panasz állandó és általános volt. Ehhez járult az, hogy az ipari munkánál, különösen a gyáriparnál — sajnos, — elég gyakran fordultak elő balesetek s az istenadta munkás munkaképtelenné válva, terhére lett a munkaadónak s keresetre képtelen a családjának. Az ily balesetet nyomban követte a per, mely néha a munkaadó, olykor a munkás javára dőlt el. Bármelyik volt vesztes, a másik félnek nem volt soha oka örülni. — Egy példát mondok el erre nézve, hogy a sérelem jobban érzékelhető legyen. Thék Endre asztalos gy.á> ■ rában pár évvel ezelőtt egy munkás elveszítette a jobb karját. A hosszú pörnek vége az lett, hogy Thék Endréi kötelezte a törvény arra, hogy 26,000 koronát tegyen le biztositékképen a munkás javára, amelynek kamatait a munkás életfogytig élvezi. Az a munkás, aki karjával fizetett az 1000—1200 kor. járadékért, még munkaképes volt s kétszer annyit is keresett. A gyáros egy ilyen nagy szerencsétlenségnél csak leköthet egy elég nagy tőkét; de mit csinálna, ha 10, 20, vagy 100 alkalmazottja válnék szerencsétlenné ?! Az ily balesetek s az ezekből keletkezett perek siettették a kötelező munkás-baleset biztosítás kérdésének a megoldását. A gyáriparosok orsz. szövetsége már körülbelül három éve vetette fel e kérdést s tartja azóta is napirenden. Szterényi államtitkár érdeme, hogy megoldásra akarja juttatni nemcsak a kötelező munkás- biztositást, de a betegsegélyezés reformját is. * A törvényjavaslat tervezethez nem tudtam hozzájutni s igy arról világos képem nincs. Amit megvilágított a napi sajtó belőle, az éles árnyékot vet arra a módra, amellyel e nagyfontosságu törvény- javaslatot készítik s ahogy azt az életbe átültetni akarják. A kerületi betegsegélyező pénztárakon kívül hazánkban van 23 elismert jellegű magánpénztár, — melyek túlnyomóan a kereskedelmi alkalmazottak érdekében létesültek. Ezek a magán betegsegélyző pénztárak mind régebbiek, mint az alig másfél évtizes kerületiek. Kivétel nélkül mind a lehető legjobban ellátják tagjaikat s valamennyi nemcsak, hogy deficit nélkül dolgozik, de mindnek meg van a szabályszerű tartalék-tőkéje. Ezen pénztárakat a rideg, önző, kufárlelkü, számitó kalmárok hozták létre önként, állami beavatkozás nélkül s valamennyi virágzik s egy ellen sem merült fel soha semmiféle súlyosabb panasz. — A szatmári pl. körülbelül 40 éves. És most mi történik ? A kerületi betegsegélyző pénztárak úgy erkölcsileg, mint anyagilag tönkre mennek s a magas kormány úgy akar segíteni a bajon, hogy a magán pénztárakat feloszlatja, tagjait a kerületi pénztárba való belépésre kényszeríti s a vagyonra rá akarja tenni ragadós kezét! Ugy-e kérem ismerik önök az Aesopus meséiből a farkas és a bárány históriáját?! Mert a kerületi pénztár nem felel meg hivatásának : megeszem a magán pénztárt, akarom mondani feloszlatom! Mert valamennyi kerületi pénztár el van adósodva: ráteszem a talpamat a magán pénztárak takarékossága, céltudatos kezelése s önzetlen munkássága által gyűjtött vagyonra! Milyen szépen is fest az ártatlan farkasnak a logikája! Az uj törvényjavaslat tervezetének tárgyalása e hó elején vette kezdetét. Igen természetes, hogy a magánjellegű betegsegélyző pénztárak mihelyt tudomást szereztek a lent ismertetett „Wild West“-féle elintézésről: azonnal munkába fogtak. A temesvári társpénztár szept. 16-ára országos értekezletre h'vta meg a 23 elismert jellegű magánModern házasság. Kendefi: Üljön le, kedves Lajos. Lajos : Köszönöm, papa. Kendefi: Sőt ha úgy tetszik, gyújtson rá. (Szivarral kínálja). Lajos: (rágyújt) Mit kíván tőlem, kedves papa ? Kendefi : Úgyszólván semmit. Igen tisztelt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Nincs más hátra, mint meg- nyugtatni a lelkiismeretemet, hogy mielőtt vömmé lenne, oly dolgokról beszélgetek önnel, a milyenekről azután többé remélem nem lesz szükség beszélnem. Lajos : Értem papa, rendelkezzék Velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amelyben lakunk, szeretik az intrikákat. — Kedves foglalkozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Különösen felizgatja a fantáziánkat eg-egy jelentősebb hymen-hir. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomású lett az ön és Szeréna leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsur viharos akkordok közt folyt le. Elsőben arról vitatkoztak, hogy menny: hozományt adok ? másodszor, hogy mennyit kap ön az igen tiszlelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kényszer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret. Ön meg egy színésznőnek udvarol, a kivel a házasság megkötése után akar tulajdonképp barátságot föntartani. E körül egész rémtörtónetkók szövődtek, melyek szokott körutjokban végre auonimlevél alakjában hozzánk is eljutottak. Bizonyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket. Lajos: (köhög) Hm. Lehet. .. Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, a melyek az ön biográfiájával foglalkoznak a legzsengébb korától kezdve bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányosak az adatok, De ne ijedjen meg. Eszem ágában sincs ilyen ízetlenséggel untatni. Lajos : (föllólekzik) Nagyon kedves ! Kendefi: Ez onnan van, mert eg}T pillanatig se kételkedtem abban, hogy ön ifjúságának minden előjogát kimerítette. — Örvendek annak, hogy fenékig ürítette az úgynevezett „élvezetek poharát“, egészen jól van igy. Most aztán nyugodtan szentelheti életét komolyabb föladatoknak. Lajos : Én is igy fogtam föl, papa. Kendefi : És ha mégis ide kérettem önt.. . bizonnyára sejti, hogy ennek különös oka van. Égj' levél akadt a többi közt, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mit tevő legyek vele. El akartam dobni szó nélkül, de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom önnek. Az első esefbep nem lettem volna lelkiismeretes apa; ekben a másik esetben azonban attól tartok, hogy kényes dilemma elé állítom, kényszerítem arra, hogy valónak ismerjen be valamit, a mi nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, a melyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos: (kényelmetlenül) Jól tette papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi: A kétféle föltevéshez még egy harmadik is járul, tudniillik, hogy rágalom az egész ! Ebben a harmadik föltevésben nyújtom önnek át ezt a levélkét. (Levelet ad át.) (Lajos közönyösen nyúl utánna, de a mint belepillant elsápad, gyorsan átfutja a sorokat s félénken vissza adja a levelet) : Alávalóság ! Kendefi : (örvendezve) mindjárt tudtam ! Tehát rágalom ! Lajos : (akadozva) Azaz, hogy .. . Kendefi : (megdöbbenve) Mit ? Tán valami mégis igaz belőle ? Lajos : (lesütöt szemmel) Annyi igaz hogy a leány kedvesem volt. — Fia született. Beperelt, elitéltek havi húsz koroua tartásdijra. Fizetem még vagy tiz évig. Aztán vége. Kendefi: (föl s alá járkál kínos izgalomban) Tehát mégis igaz ! Lajos : A leány bosszút akar állani rajtam. Gyülölségből teszi. Ennyi az egész. Kendefi: (verejtékes homlokát törli) Ez nem egészen igy van. Ebben nem osztom a véleményét. . . Mennyit kér az a leány ? Lajos : (zavartan) Igazán nem tudom. Sőt azt hiszem. Kendefi: Hiszen az mindegy. Valószínű, hogy nem kéri az egész vagyonát. Aztán meg alkudni is lehet. Róth Fülöp kárlsbadi ezi pora kiárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Saatuiár és vidéke legnagyobb eziptoüra. Megérkeztek I 11 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
